Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-29 / 51. szám
4 1992. február 29. Szabad ÚJSÁG A Szabad ÚJSÁG kérdez. Válaszol: Ivan Miklós, a Szlovák Köztársaság privatizációs minisztere Ez tisztességes játék Jóllehet, látszatra szünetel a „nagy játék“, a vagyonjegyes privatizáció olyan szakaszába érkezett, amikor nem kígyóznak hosszú sorok a regisztrációs irodák előtt, hanem nyugalom van, a legtöbb vagyonjegy-tulajdonos türelmesen vár, kivár, míg meggondolhatja, hogy melyik befektetési alapnál, vagy cégnél próbáljon szerencsét. A vagyonjegyes privatizáció azonban egyáltalán nem szünetel. Nem tétlenkedik legfőbb szlovákiai irányítója, a Szlovák Köztársaság Nemzetivagyon-kezelési és -privatizációs Minisztériuma és vezetője, a miniszter sem. Sőt, az előforduló jelenlegi szakaszában - amíg folyik a privatizációs tervezetek elbírálása - van igazán sok munkája neki is. Ám a lakosság kellő tájékoztatása mindennél fontosabb, tartja a tárca vezetője - és szakított időt arra is, hogy kérdéseink alapján elmondjon egyet-mást e sokakat foglalkoztató gazdasági folyamatról, s a vele kapcsolatos huzavonákról is. • Miniszter úr! Mit tart On jelenleg legfontosabbnak Csehszlovákia gazdasági életében?- Magát a gazdasági reformot, ezen belül a transzformációt és természetesen a privatizációt. • Őszintén szólva: biztosra vettem, hogy a privatizációs minisztertől nem is kaphatok más választ. Ezért mindjárt rá is kérdezek, hogyan folyik az államtalanítás? Elégedett a folyamatával?- Erre a kérdésre nehéz lenne igennel vagy nemmel válaszolni. Remélem nem veszi senki rossz néven, ha a minisztériumunk munkájából indulok ki és azt merem állítani, hogy munkatársaim tőlük telhetőén maximális teljesítményt nyújtanak. Nem restek túlórázni, hétvégeken dolgozni, egyszóval elégedett vagyok teljesítményükkel. Sajnos, nem mondhatom el ugyanezt az egész folyamatról. Elsősorban azért, mert úgy tűnik, sok vállalat és alapítója alábecsülte a privatizációs tervek elkészítését és bizony gyakran hibásan, nem az előírásoknak megfelelően dolgozták ki, terjesztették be. Emiatt elégedetlen vagyok, s az is nyugtalanít, hogy a tervezettnél lassúbb ütemben folyik a szóban forgó dokumentációk elbírálása, mert nem szeretnénk jogi hibákat véteni, s emiatt óvatosabban, meggondoltabban járunk el. Az ingatlanok nyilvántartásában, a telekkönyvben tapasztalható káosz ugyancsak akadályozza a folyamatos munkát. Röviden: a privatizáció annak rendje-módja szerint halad, de tagadhatatlan, hogy előfordulnak időnként némi hiányosságok... • Az államtalanitási folyamat tehát fokozatosan beindul, de mikorra várható látványos eredmény e téren?- Ahhoz, hogy az ország gazdasága kellő hatékonyságú lehessen, mindenképpen a magántulajdonnak kell dominálnia. Ez a gazdasági transzformáció feltétele. Igaz, ezáltal keményebbé válnak a gazdasági körülményeink és ma még nem lehet tudni, hogy az ilyenkor elkerülhetetlen átmeneti gazdasági visszaesés meddig fog tartani, hogy mikor követi gazdasági fellendülés. Ez ugyanis attól függ, hogy a választások után folytatódik-e vagy sem a gazdaság transzformációja. Nekem meggyőződésem, hogy helyes úton megyünk, s ha kitartunk akkor talán 2-3 év múlva mindenki megbizonyosodhat a privatizálás előnyeiről. • Jelenleg a vagyonjegyes privatizáció foglalkoztatja a lakosság többségét. De mivel magyarázható, hogy nehezen indult be, hogy az emberek bizalmatlanok voltak vele szemben, s időnként még most is felvetődik vele kapcsolatosan egy-egy tisztázatlan kérdés? Csak nekünk nincs tapasztalatunk e téren, vagy talán még a világon sehol sem került sor ilyen méretekben vagyonjegyes privatizálásra?- Ilyen vagyonjegyes privatizációra még valóban nem volt példa a világon. A vagyonelosztás kuponok segítségével azonban egyáltalán nem újdonság. Egyebek közt Kanadában is alkalmazták művelődési eszközök szétosztására. Privatizációra viszont valóban mi alkalmazzuk elsőként a világon, ezért is váltott ki olyan nagy nemzetközi visszhangot, s elmondhatom, hogy pozitívan ítélik meg a fejlett országok szakemberei is. Mi több, tudomásom szerint hamarosan lesznek követőink, például a volt Szovjetunió némely utódállama. • A vagyonjegyes privatizáció folyamata közben eszközölt módosítások, bizonytalanságok tehát nem valamiféle spekuláció, hanem a tapasztalatlanság következményei?- Mint mondottam, úttörők vagyunk e téren, tehát érthető, hogy időnként váratlan helyzetbe kerülünk. Ami azonban nem jelenti azt, hogy ez az akció nem volt kellően előkészítve. A vagyonjegyes privatizációra a rendelkezésünkre álló időhöz, tudásunkhoz és képességeinkhez képest igenis, jól felkészültünk. A menet közben eszközölt kisebb módosítások semmit sem változtatnak a privatizáció - talán mondhatom így - alapfilozófiáján, csupán a rendszer tökéletesítését szolgálják. • A vagyonjegyes privatizáció ellenzői mindezek ellenére sokmindent kifogásolnak ez ügyben. Például azt is, ahogy az egyes vállalatokat kiválasztották, és besorolták az első hullámba...- Pedig a kiválasztási rendszer nagyon egyszerű és tiszta volt. A besorolásukat maguk a vállalatok indítványozták - az illetékes reszortokkal közösen. Az ajánlás tehát vagy egyenesen a vállalatoktól érkezett, vagy az érintett szakágazat vezetőitől, s így végül több vállalat privatizációjára kerül sor az első hullámban, mint eredetileg terveztük. Hadd tegyem hozzá, az sem igaz, hogy a besorolt vállalatok rosszabbak az átlagnál, hiszen azokat eleve kizártuk ebből a folyamatból. • Azt is sokan kifogásolták, hogy a privatizációs folyamatba úgy kapcsolódhattak be a befektetési alapok, hogy létrehozásuk, illetve működésük szabályozására nem voltak jogi előírások. Nem az lett volna a rendje-módja, hogy először törvényt alkotnak, aztán engedélyezik a befektetési alapok létrehozását?- Erre a kérdésre nem én, hanem a szövetségi pénzügyminiszter lenne kompetens választ adni. Egyébként a befektetési társaságokról szóló törvénytervezet a közeljövőben kerül mindhárom kormány, majd a parlament elé, és várhatóan márciusban el is fogadják. De a befektetési alapok működését szabályozó alapvető előírások a szövetségi kormány vagyonjegyes privatizációról szóló rendeletében is megtalálhatók. • Már elnézést, de ha lett volna egy mindenre kiterjedő, részletes jogi norma, akkor talán nem keveredik öneem vitába Lubomír Dolgossal a Szlovák Monopolellenes Hivatal közelmúltban lemondott elnökével ...- A kettőnk között kialakult vitának - véleményem szerint - én semmiképpen sem vehettem volna elejét. Azt ugyanis nem én kezdeményeztem, hanem Dolgos miniszter úr keltette „életre“ művi úton. • A vita - ha esetleg valaki nem olvasott, hallott róla - a kettőjük között arról folyt, hogy egy részvénytársaság részvényeinek 10 vagy 20 százalékát birtokolhatja egy befektetési alap, s hogy ha egy alapító több befektetési alapot hozott létre, akkor azok összesen egy cég részvényeinek 20 vagy 40 százalékával rendelkezzenek. A monopol-ellenes hivatal az alsó határértéket javasolta, On pedig a felsőt, vagyis a dupláját. A kormány végül is az Ón javaslatát hagyta jóvá, s Dolgos úr - mint azt lapunknak nyilatkozta - azért mondott le, mert a kormány ezáltal lehetetlenné tette a monopolellenes hivatalt, azaz olyan helyzetbe hozta, hogy képtelen megakadályozni bizonyos befektetési részvénytársaságok monopolhelyzetbe való jutását. Kérdésem tehát: Miért duplázta meg mindkét kulcsfontosságú határértéket?- Sajnos, a kérdése nem helyénvaló, mert azt Dolgos úrhoz kellene intéznie, kissé módosítva: miért akarta a már korábban mindhárom kormány által jóváhagyott határértékeket a felére csökkenteni? S ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szlovák kormányban akkor még ott ült Dolgos úr is, és már akkor sem tudta megindokolni, elfogadhatóan, hogy miért akarja felére csökkenteni az említett százalékarányokat ... • Dolgos úr szerint politikai és anyagi érdekek miatt szavazták le javaslatát a kormány tagjai. önnek erről mi a véleménye?- Nézze! A politikai érdekek természetesen mindig befolyásolják a gazdasági döntéseket, ez vitathatatlan. Ilyen esetben csak az a fontos, hogy érdekeit ki-ki a törvényesség határán belül védje. A monopolellenes hivatal jelentése nem csak szerintem volt inkorrekt. Azon a bizonyos, nagy port felverő listán, amelyet Dolgos úr és munkatársai állítottak össze - azzal, hogy némely állami tisztségviselő egy-egy befektetési alap elöljáróságának is tagja, s ez megengedhetetlen -, helyenként pontatlan és téves is volt. Először is: akkor még semmilyen törvény vagy előírás nem szabta meg, hogy pl. valamilyen minisztérium munkatársa nem lehet befektetési alap elöljárója. Másodszor: több ízben is előfordult, hogy egyikmásik miniszter-helyettes valamely befektetési alap vezetőjeként volt feltüntetve, pedig - mivel a cégbíróságon nem írtak alá erre vonatkozólag semmilyen hivatalos papírt - nem is lehettek tagjai ilyen alapoknak. És egyáltalán, azon a listán olyan személyek neve is szerepelt, akiket csak be akartak feketíteni, ellenséges hangulatot és bizalmatlanságot kívántak szítani a vagyonjegyes privatizáció ellen. Véleményem szerint ez volt a legfőbb célja ennek a kampánynak. A listán szerepeltek továbbá olyan személyek is, akiknek - például Lexa úr, a Őic-kormány első alelnöke - az előző vagy a jelenlegi állami apparátushoz semmi közük sincs. Nem szerepeltek viszont olyan személyek, akik az előző kormány tagjai voltak. Ilyen például Húska és Filkus úr. Úgy gondolom, ebből egyértelműen kiderül, hogy kinek a kívánsága szerint készült a névsor. • Csupa DSZM-t reprezentáló nevet említett a végén. De hiszen Dolgos úr tudtommal a NYEE színeiben került a szlovák politikai életbe, majd függetlenné vált...- Ennek ellenére hármat találhat, kinek a jelölő listáján lesz majd a választások idején. Bár szerintem akár egyből is rákérdezhet. • Javaslom, inkább térjünk még egy kicsit vissza a privatizációhoz. Mind Csehországban, mind Szlovákiában akadnak olyan polgárok, akik amiatt aggódnak, hogy az ország esetleges kettéválását követően a szlovákiai cégek részvényesei csehek, a csehországiaké pedig szlovákok is lehetnének. Valójában milyen problémát jelentene ez?- Ha a tervek szerint megy végbe a privatizáció, akkor csak az történik, hogy a részvények egy része a szomszédos ország lakosai birtokában marad. Ez lehetséges, sőt a nyugati országok esetében mindennapi dolog. A kérdés csupán az, hogy a két ország vezetőinek milyen hozzáállása lenne az egészhez. • Mi lesz a vagyonjegyes privatizáció további sorsa, ha esetleg a választásokat követően olyan politikai erők kerülnek hatalomra, amelyek az elejétől kezdve ellenezték az államtalanításnak ezt a módját?- A legerősebb szlovákiai politikai erő tudvalevőleg teljesen másként fogna a privatizálásba. Elképzelhető tehát, hogy a második hullám ezért veszélybe kerül. Az elsőt már nem kell félteni, mert annak félbeszakítása politikai öngól lenne. • A vagyonjegy-tulajdonosok közül sokan türelmetlenek, hogy nem ismerhetik még a privatizációba besorolt cégek nevét és nincs róluk kellő információjuk...- De kérem, hiszen a beruházási alapok sem rendelkeznek több információval, mint azok, akik egyedül próbálnak majd szerencsét. Nem győzöm hangsúlyozni: ahhoz, hogy valaki eldöntse befektetési alap(ok)ra bízza pontjait vagy saját maga kíván velük gazdálkodni, nincs szüksége a cégek pontos jegyzékére. Az előzetes jegyzék meg már rég közkézen forog. Ráadásul azt is tudhatja mindenki, hogy lesz egy 10-14 napos időszak, amikor a vagyonjegy-tulajdonosok megismerkedhetnek a teljes listával, de még beruházási alap mellett is dönthetnek. • Sok embernek segítene, ha elárulná, ön melyik lehetőséggel fog élni...- Az az igazság, hogy ha már tudnám, akkor sem árulnám el. Nem azért mert az olyan nagy titok, hanem épp amiatt, amire a kérdésben céloz: befolyásolhatnék rengeteg embert a döntésben és ezt nem szeretném, mert azt senki, még én sem tudhatom, melyik cég vagy befektetési alap mellett előnyös dönteni, s azt sem lehet kiszámítani, hogy melyik cég részvénye mennyit ér majd. Ez egy tisztességes játék, kevés kockázattal. Úgy, hogy inkább azt javaslom, mindenki döntsön egyedül! Köszönöm a beszélgetést. BARANYAI LAJOS
