Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
IV. PcstíMHirlap 1992. február 4. JENEI IMRE BEMUTATKOZOTT A SAJTÓNAK „Önök csak írnak, én dolgozom” ÖT KILÓ MÁR LEMENT... Borkai célja: régi önmaga ____________TG.____________ Igazán optimista úriembert ismerhettünk meg Jenei Imrének, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának személyében. Mi újságírók —tisztelet a kivételnek— igen idétlenül viselkedtünk. Nem is kérdéseink voltak ostobák, hanem egész mentalitásunk, ahogy a magyar labdarúgás témaköréhez viszonyultunk. Olyan kérdésekre vártunk választ Jenéitől, amelyekre nem ő hivatott válaszolni, hanem szövetségünk képviselői. Ok ugyan képviseltették magukat, de ez egyszer nem rájuk voltunk kíváncsiak. Azt azért furcsállom, hogy Berzi Sándor főtitkár csak a sajtótájékoztató után, szőkébb körben árulta el, hogy dr. Laczkó Mihály elnök Jenei bemutatkozásával egy időben, vállalatának, a Magyar Kábel Műveknek privatizációs tárgyalásán vett részt... Azt is inkább Berzinek, és nem Jenéinek illett volna bejelentem, hogy a selejtezők időpontegyeztető tárgyalása nem januárban, hanem február 17- én lesz. Térjünk azonban vissza Jenei személyéhez. Az új kapitány is érezte, a kérdések egy része itt bizony nem neki szól, mégis rendületlenül állta az ostromot. Kitűnően beszél magyarul, eloszlatva ezzel azt a rosszindulatú kételyt, mely szerint a Bukarestben eltöltött évek alatt „elrománosodott”. Mert az MLSZ-kapitányválasztó decemberi ülése után olyan kérdést is feltettek a sajtófőnöknek , hogy az új jelölt jól beszél-e magyarul? Jelentem, jól. S azt is nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy válogatottunk élén régen állt ennnyire megnyerő felfogású, szimpatikus szakember. Ez persze szubjektív dolog, mert a szurkolók szemében akkor lesz igazán közkedvelt, ha a válogatottnak fut a szekere... „Gyarlóságaink” ellenére a bemutatkozó sajtótájékoztató különbözött a megszokottaktól. Talán azért, mert fociról volt szó, talán azért, mert Jenei személye nagyobb érdeklődést váltott ki belőlünk, újságírókból. Ezért is furcsállottam, hogy népszerű hetilapunk képviseletében nem jelent meg az a két nagyrabecsült kolléga, akik két héttel ezelőtti cikkükben homályos utalásokat tettek Jenei úr bukareresti múltjára. Pontosabban arra, vajon miért nem kapott az edző munkavállalási engedélyt Svájcban? Netán azért, mert munkája következtében a kelleténél közelebb került a Ceausescu-klánhoz? Itt lett volna az alkalom, szemtől szembe, tiszteletkörök nélkül feltenni a kérdést Jeneinek. Ez nem történt meg, ebből arra következtetek, Jenei személyes megjelenése erkölcsileg megsemmisítette a ködben szurkálókat. Más oldalról közelítve: mi ____________________PILHAL GYÖRGY____________________ Amióta eldőlt, hogy a magyar futballválogatott egyebek közt Jugoszláviával és a Szovjetunióval vív majd selejtező mérkőzéseket a világbajnoki döntőért, idehaza tovább fokozódott a szimpátia a két ország köztársaságainak önállósulási törekvéseivel szemben. Egyáltalán nem mindegy, tudniillik, hogy a szétesésre ítélt, illetve már szét is esett államcsinálmányok melyik része kapja majd meg a nemzeti futball-jogfolytonosságot a roló lehúzásakor. Az ugyanis nem valószínű, hogy a vébéselejtező kedvéért majd újra összetrombitálják a két uniót, és mondjuk, a baltiak fölküldenek egy beállást a Luzsnyikiban gyakorló tizenhatos keretbe, vagy Zágráb egy belsőhármast kooptál a belgrádi fiúk közé a jobb szövetségi csatárjáték érdekében. Ezzel szemben annak van realitása, hogy az illető állami szanálószék megbízza majd az egyik utódállamot, hogy na, komám, akkor tiétek lesz a futball, de aztán jó nagyokat rúgjatok a lasztiba... És egyáltalán nem biztos, hogy a szovjeteknél például a nagy Oroszország kapja majd meg a labdarúgást, mert azért a többieknek is kell valamit adni a szövetségi ingóságokból. Jelcinéknek ott vannak a földről indítható robbanótöltetek, Ukrajnának az SS-huszasok, a kirgizeknek az a ménkű sok hegyi kecske... A futball lehetne, mondjuk, a csecsen-ingusoké, miért ne... Ajugoszlávoknál ugyanez a helyzet, itt Macedónia vagy Koszovó a potenciális esélyes. Nem áll olyan rosszul a szénánk, tessék elhinni. Mármost jó lenne azért mielőbb megtudni, kik lesznek konkrétan az ellenfelek, mert szakmailag fól kéne őket térképezni, ahányan vannak. Nem mindegy, hogy Jenei szövetségi kapitány a bakui arénába megy el futballválogatottat nézni, vagy Tbiliszibe, ahol most nem a labdát lövik, hanem az elnöki palotát. Ugyanilyen veszélyekkel jár a jugoszláviai nézelődés is, úgyhogy talán az a leghelyesebb, ha Jenei mester mégsem megy sehová, hanem itthon marad veszteg, és figyeli a hadijelentéseket. Soha még ilyen közel nem volt a magyar futball a nagypolitikához, mint most. Ha Horvátország és Szlovénia nem mutat fityiszt Belgrádnak, haJanajev Jelcint is betegállományba küldi augusztusban, nemcsak Gorbacsovot, akkor ma nagyon rosszak lennének az esélyeink, így viszont, hogy kitört a szabadság, mi is nagymértékben örülhetünk. Más kérdés, hogy végeredményben a csecsenektől is kikaphatunk. Az Opel volánja mögött kényelmesebb, mint a tomaló kápái között... Az idei év első magyar vonatkozású sportszenzációja, hogy a szöuli olimpián lólengésben aranyérmet nyert, jelenleg Németországban edzősködő Borkai Zsolt kijelentette, újra kezdi a tornát áll. Nem az olimpiára készül, hanem a párizsi szerenkéntí világbajnokságra. Ha szöuli teljesítményét megisméüi, a válogatókon kivívhatja az utazás jogát, sőt, az a gyakorlat a vb-n is sokat érhet Kérdés, meg tudja-e közelíteni négy évvel ezelőtti formáját — régi önmagát? THURY GÁBOR köze lenne Jenei múltjának a magyar szövetségi kapitányi poszthoz? Eddig sem kellett erkölcsi bizonyítvány a kispadra Ami azt illeti, a kapitány is érezte, az előzetes óvatoskodások, okoskodások egyelőre indokolatlanok. „Önök csak írnak, én dolgozom” jegyezte meg egyik válaszában, majd hozzátette: „Uraim, én optimistább vagyok, mint önök.” Ami azt illeti, a beszélgetés inkább hasonlított vesztes mérkőzés utáni számonkéréshez, mint bemutatkozó ismerkedéshez. Mi, honi magyarok, azonban már csak ilyenek vagyunk. Talán kévésünknek a fejében fordult meg az, amit László Attila, a Váci Izzó szakosztályigazgatója mondott, nevezetesen, hogy Jenei jelenleg a világ egyik legelismertebb szakembere. S amikor egy kollégám azt firtatta, nem tart-e attól, hogy cápák közé került, a sikeredző így válaszolt: mondjanak le arról az újságírók egy ideig, hogy cápák legyenek. Legalább addig, míg mérkőzést nem játszik a válogatott. Nem áll szándékomban az ősz hajú mestert— aki engem egyébként az angliai vb előtti Baráti Lajosra emlékeztet — a mennyekbe emelni, de egyelőre nála van a labda, s nem nálunk. Esetleg egy kérdésben egyezik a véleményünk: nincsenek olyan labdarúgóink, mint 1966- ban voltak. Egerszegi megelőzi Szelest! A „Gazzetta dello Sport” dmű olasz sportláp által meghirdetett szavazáson két magyar versenyző is a világ legjobbjai közé került. A nőknél Egerszegi Krisztinát ugyan nem sokkal, de megelőzte a kétszeres sprint-világbajnoknő, Katrin Krabbe, viszont a szavazók szerint jobb sportoló, mint például Szeles Mónika! A férfiaknál Damyi Tamás a svéd teniszező Stefan Edberget (97 pont) és az amerikai kosárlabdázó Michael Jordánt megelőzve (97) lett tizedik. Az élmezőnyök: Férfiak: 1. Carl Lewis (amerikai, atléta) 640 pont, 2. Mike Powell (amerikai, atléta) 565, 3. Szergej Bubka (szovjet, atléta) 492. Nők: 1. Katrin Krabbe (német, atléta) 496 pont, 2. Egerszegi Krisztina (magyar, úszó) 469, 3. Szeles Mónika (jugoszláv, teniszező) 455. — Mióta foglalkoztatja a gondolat, hogy versenyszerűen újrakezdi a tornát ? —Tavaly ősszel, amikor otthon jártam, leugrottam volt klubom, a Bp.-i Honvéd edzéseire, ahol Gerber László és Csányi Raymund társaságában viccesen felmerült, mi lenne, ha megjelennék az idei válogatókon? Akkor elsiklottam a dolog fölött, de néhány nap múlva gondolkodni kezdtem: miért is ne? Elvégre a szerenkéntí vb-t a szerspecialistáknak találták ki — Gyakorlatilag a nulláról kezdi a felkészülést ? — A TSG Öhringen csapatának vagyok az edzője, bemutatókon gyakran résztveszek, tehát eleve edzésben vagyok. A munka nehezét februártól végzem majd egykori mesteremmel, Gerber Lászlóval. A hátralévő egy hónapban igyekszem hozni versenysúlyomat, a 68,5 kg-t. Szeptemberben még tíz kiló plusz volt rajtam, már csak a felét kell „letomásznom”. — Nem kezdte túl későn a felkészülést ? Ez az idő még akkor is rövidnek tűnik, ha csak egy szerről van szó. — Nincs késő, és egyáltalán nem tartok a kudarctól. Elindulok a válogatókon, s remélem, kijutok Párizsba Első lépésben ez is eredmény lenne. — Olyan pontozásos sportágban, mint a torna, számít, ki, mennyire van a pontozók szeme előtt. On Szöul után „nincs képben”. Nem tart attól, hogy elfelejteték? — Elsősorban magamnak szeretném megmutatni, hogy képes vagyok a régi gyakorlatomra. Tudtommal egyébként szinte ugyanazok pontoznak a szerenkéntí vb-n, akik már Szöulban is bírók voltak. — Németországi klubjától elengedik a felkészülés idejére ? — Ideiglenes helyettesemet már megtalálták, így februárban jöhetek. Ami talán még lényegesebb, hogy sikerült egyéni szponzori szerződést kötnöm a Reisser csavargyárral, így felkészülésem a magyar szövetségnek egy fillérjébe sem kerül, erről Forgács Róbert főtitkárt már régebben telefonon tájékoztattam. — Az ünnepek alatt itthon járt. Hogyan fogadja a szakma az ön visszatérését ? — Úgy vettem észre, nem örülnek az emberek tomaberkekben. Lehet, hogy irigykednek, nem tudom. Elveszem egy fiatal elől az indulási lehetőséget? Ha az indulási jogot kivívom, akkor megérdemlem. Biztos sokan mondják, minek tolja ide a képét ez a Borkai? Persze, olyan ember nem volt, aki szemtől szembe megkérdezte volna: mondd, miért csinálod, de a többségben mintha kimondatlanul is ez a kérdés motoszkálna. — Tornában sokat jelent, mennyire menedzseli a szövetség saját tornászait egy-egy világversenyen. Ryen szinten, mint a mienk, nagyon nehéz ugyanazon a viadalon két versenyzőt futtatni. Ha elnyeri a jogot, hogy induljon a vb-n, számít arra, hogy sportdiplomáciánk elsősorban önt favorizálja az eredményesség szempontjából? — Egyértelműen számítok arra, ha odakerülök, megkapom a bizalmat. A visszatérés hírére megkerestem Gerber Lászlót, Borkai edzőjét és Donáth Ferencet, válogatottunk szövetségi kapitányát. Midketten nagy esélyt adnak Borkainak a sikeresen visszatérésre. Gesztusaiból ítélve, Donáth szinte biztosra veszi ezt. Az esetleges vb-szereplés esélyeiről azonban egyikőjük sem mondott konkrétumot. Gerber László úgy ítéli meg, ha Borkai szöuli gyakorlatába beépít egy már régebben is gyakorolt elemet, akkor ez a lólengés-gyakorlat rpppant erős. Hogy ez milyen helyezésre lehet elég, azt szinte lehetetlen megjósolni, hiszen a fináléba jutáshoz legalább kétszer kell a lóra pattanni. S ez akkor sem megvetendő, ha tudjuk, hogy a tomaló nem ficánkol annyira, mint az igazi. Kovács Ella a legjobb BOTOS LÁSZLÓ Az erdélyi Csíkszeredában megjelenő Új Sport című napilap körkérdése nyomán Kovács Ella atlétanő lett az 1991- es esztendő legjobb romániai magyar nemzetiségű sportolója A körkérdésre tizenegy megye 32 magyar sportújságírója adta le szavazatát, és a pontozások alapjául az alábbi (nem hivatalos) rangsor alakult ki: 1. Kovács Ella (atlétika, Bukaresti Steaua) 110 pont, 2. Vastag Ferenc (ökölvívás, Resicai Arsenal) 84, 3. Gerstenmaier Gábor (labdarúgás, Bukaresti Dinamo) 54, 4. Keszeg Margit (atlétika, Craiovai MSC) 46, 5. Szabó Vilmos (vívás, Brassói Traktor) 27, 6. Szabó Gabriella (atlétika, Besztercei ISK) 13, 7. Kádár Zoltán (labdarúgás, Bukaresti Dinamo) 9, 8—10. Muzsnay Zsolt (labdarúgás, Antwerpen), Andrási Gyula (labdarúgás, Bukaresti Steaua), Balanov László (vízilabda, Bukaresti Steaua, CN Tavemy) 8-8. Az első helyezett Kovács Ella bronzérmes volt az 1991- es sevillai fedett pályás világbajnokságon a női 800 méteren, és ugyanezen a távon szintén harmadik lett a tokiói világbajnokságon. A Majna- Frankfurtban megrendezett csapat Európa Kupán megnyerte a 800 méteres versenyt. Emlékezetes a februári, sevillai fedett pályás vb 800 méteres döntője, ahol Kovács Ella valósággal belezuhant a bronzérembe, a nagy lendülettől előreesve néhány centivel előzte meg a negyedik helyezettet. Akkor mondták viccesen, hogy Ella „orrhosszal” nyert, ami finom célzás volt az atlétanő nagyocska orrára.. Nos, ebben az esztendőben ilyesmi már nem fordulhat elő. Tavaly ősszel ugyanis plasztikai műtéten esett át. A második helyezett Vastag Ferenc, az ausztráliai ökölvívó vb bronzérmese szemtanúk szerint igazságtalanul veszített a sydneyi elődöntőben. A harmadik helyezett Gerstenmajer Gábor a bajnokjelölt Bukaresti Dinamo egyik legígéretesebb labdarúgója, sorsdöntő gólokat lőtt a bajnoki és UEFA Kupa-mérkőzéseken. Brassóból került a Dinamóhoz, előtte Magyarországon is próbálkozott. Játékát nézve az az érzésünk: rossz szemük volt a magyar menedzsereknek... Az Új Sport körkérdésén az év edzője Jenei Imre. Habár 1991-ben nem mondhat magáénak semmilyen említésre méltó eredményt, egy új szellemet hozott a megfiatalított Bukaresti Steaua csapatába, amely időnként a nyolc-kilenc évvel ezelőtt BEK-csúcsra induló gárda stílusát játszotta. A romániai (magyar) közvélemény szerint Jenei Imre tavalyi legnagyobb sikere a kinevezés a magyar válogatott élére.
