Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

IV. PcstíMHirlap 1992. február 4. JENEI IMRE BEMUTATKOZOTT A SAJTÓNAK „Önök csak írnak, én dolgozom” ÖT KILÓ MÁR LEMENT... Borkai célja: régi önmaga ____________TG.____________ Igazán optimista úriembert is­merhettünk meg Jenei Imré­nek, a magyar labdarúgó válo­gatott szövetségi kapitányá­nak személyében. Mi újság­írók —tisztelet a kivételnek— igen idétlenül viselkedtünk. Nem is kérdéseink voltak os­tobák, hanem egész mentali­tásunk, ahogy a magyar labda­rúgás témaköréhez viszonyul­tunk. Olyan kérdésekre vár­tunk választ Jenéitől, ame­lyekre nem ő hivatott válaszol­ni, hanem szövetségünk kép­viselői. Ok ugyan képviseltet­ték magukat, de ez egyszer nem rájuk voltunk kíváncsiak. Azt azért furcsállom, hogy Berzi Sándor főtitkár csak a sajtótájékoztató után, sző­kébb körben árulta el, hogy dr. Laczkó Mihály elnök Jenei be­mutatkozásával egy időben, vállalatának, a Magyar Kábel Műveknek privatizációs tár­gyalásán vett részt... Azt is in­kább Berzinek, és nem Jenéi­nek illett volna bejelentem, hogy a selejtezők időpont­egyeztető tárgyalása nem ja­nuárban, hanem február 17- én lesz. Térjünk azonban vissza Jenei személyéhez. Az új kapitány is érezte, a kérdé­sek egy része itt bizony nem neki szól, mégis rendületlenül állta az ostromot. Kitűnően beszél magyarul, eloszlatva ezzel azt a rosszindulatú ké­telyt, mely szerint a Bukarest­ben eltöltött évek alatt „elro­­mánosodott”. Mert az MLSZ-kapitányválasztó decemberi ülése után olyan kérdést is feltettek a sajtófőnöknek , hogy az új jelölt jól beszél-e magyarul? Jelentem, jól. S azt is nyu­godt szívvel kijelenthetem, hogy válogatottunk élén régen állt ennnyire megnyerő felfo­gású, szimpatikus szakember. Ez persze szubjektív dolog, mert a szurkolók szemében akkor lesz igazán közkedvelt, ha a válogatottnak fut a szeke­re... „Gyarlóságaink” ellenére a bemutatkozó sajtótájékoztató különbözött a megszokottak­tól. Talán azért, mert fociról volt szó, talán azért, mert Je­nei személye nagyobb érdeklő­dést váltott ki belőlünk, újság­írókból. Ezért is furcsállottam, hogy népszerű hetilapunk képviseletében nem jelent meg az a két nagyrabecsült kolléga, akik két héttel ezelőtti cikkükben homályos utaláso­kat tettek Jenei úr bukareresti múltjára. Pontosabban arra, vajon miért nem kapott az edző munkavállalási enge­délyt Svájcban? Netán azért, mert munkája következtében a kelleténél közelebb került a Ceausescu-klánhoz? Itt lett volna az alkalom, szemtől szembe, tiszteletkörök nélkül feltenni a kérdést Jeneinek. Ez nem történt meg, ebből ar­ra következtetek, Jenei sze­mélyes megjelenése erkölcsi­leg megsemmisítette a ködben szurkálókat. Más oldalról közelítve: mi ____________________PILHAL GYÖRGY____________________ Amióta eldőlt, hogy a magyar futballválogatott egyebek közt Jugoszláviával és a Szovjetunióval vív majd selej­tező mérkőzéseket a világbajnoki döntőért, idehaza to­vább fokozódott a szimpátia a két ország köztársasága­inak önállósulási törekvéseivel szemben. Egyáltalán nem mindegy, tudniillik, hogy a szétesésre ítélt, illetve már szét is esett államcsinálmányok melyik része kapja majd meg a nemzeti futball-jogfolytonosságot a roló le­húzásakor. Az ugyanis nem valószínű, hogy a vébéselej­­tező kedvéért majd újra összetrombitálják a két uniót, és mondjuk, a baltiak fölküldenek egy beállást a Luzsnyi­­kiban gyakorló tizenhatos keretbe, vagy Zágráb egy bel­sőhármast kooptál a belgrádi fiúk közé a jobb szövetségi csatárjáték érdekében. Ezzel szemben annak van realitá­sa, hogy az illető állami szanálószék megbízza majd az egyik utódállamot, hogy na, komám, akkor tiétek lesz a futball, de aztán jó nagyokat rúgjatok a lasztiba... És egyáltalán nem biztos, hogy a szovjeteknél például a nagy Oroszország kapja majd meg a labdarúgást, mert azért a többieknek is kell valamit adni a szövetségi ingó­ságokból. Jelcinéknek ott vannak a földről indítható robbanótöltetek, Ukrajnának az SS-huszasok, a kirgi­zeknek az a ménkű sok hegyi kecske... A futball lehetne, mondjuk, a csecsen-ingusoké, miért ne... Ajugoszlávok­­nál ugyanez a helyzet, itt Macedónia vagy Koszovó a po­tenciális esélyes. Nem áll olyan rosszul a szénánk, tessék elhinni. Mármost jó lenne azért mielőbb megtudni, kik lesz­nek konkrétan az ellenfelek, mert szakmailag fól kéne őket térképezni, ahányan vannak. Nem mindegy, hogy Jenei szövetségi kapitány a bakui arénába megy el fut­­ballválogatottat nézni, vagy Tbiliszibe, ahol most nem a labdát lövik, hanem az elnöki palotát. Ugyanilyen veszé­lyekkel jár a jugoszláviai nézelődés is, úgyhogy talán az a leghelyesebb, ha Jenei mester mégsem megy sehová, hanem itthon marad veszteg, és figyeli a hadijelentése­ket. Soha még ilyen közel nem volt a magyar futball a nagypolitikához, mint most. Ha Horvátország és Szlové­nia nem mutat fityiszt Belgrádnak, haJanajev Jelcint is betegállományba küldi augusztusban, nemcsak Gorba­­csovot, akkor ma nagyon rosszak lennének az esélyeink, így viszont, hogy kitört a szabadság, mi is nagymérték­ben örülhetünk. Más kérdés, hogy végeredményben a csecsenektől is kikaphatunk. Az Opel volánja mögött kényelmesebb, mint a tomaló kápái között... Az idei év első magyar vonatkozású sportszenzációja, hogy a szöuli olimpián lólengésben aranyérmet nyert, jelenleg Németországban edzősködő Borkai Zsolt kijelentette, újra kezdi a tornát áll. Nem az olimpiára készül, hanem a párizsi szerenkéntí világbajnokságra. Ha szöuli teljesítményét megisméüi, a válogatókon kivívhatja az utazás jogát, sőt, az a gyakorlat a vb-n is sokat érhet Kérdés, meg tudja-e kö­zelíteni négy évvel ezelőtti formáját — régi önmagát? THURY GÁBOR köze lenne Jenei múltjának a magyar szövetségi kapitá­nyi poszthoz? Eddig sem kel­lett erkölcsi bizonyítvány a kispadra Ami azt illeti, a ka­pitány is érezte, az előzetes óvatoskodások, okoskodá­sok egyelőre indokolatlanok. „Önök csak írnak, én dolgo­zom” jegyezte meg egyik vá­laszában, majd hozzátette: „Uraim, én optimistább va­gyok, mint önök.” Ami azt il­leti, a beszélgetés inkább ha­sonlított vesztes mérkőzés utáni számonkéréshez, mint bemutatkozó ismerkedés­hez. Mi, honi magyarok, azonban már csak ilyenek vagyunk. Talán kévésünk­nek a fejében fordult meg az, amit László Attila, a Váci Izzó szakosztályigazgatója mon­dott, nevezetesen, hogy Jenei jelenleg a világ egyik legelis­mertebb szakembere. S ami­kor egy kollégám azt firtatta, nem tart-e attól, hogy cápák közé került, a sikeredző így vá­laszolt: mondjanak le arról az újságírók egy ideig, hogy cá­pák legyenek. Legalább addig, míg mérkőzést nem játszik a válogatott. Nem áll szándé­komban az ősz hajú mestert— aki engem egyébként az ang­liai vb előtti Baráti Lajosra emlékeztet — a mennyekbe emelni, de egyelőre nála van a labda, s nem nálunk. Esetleg egy kérdésben egyezik a vé­leményünk: nincsenek olyan labdarúgóink, mint 1966- ban voltak. Egerszegi megelőzi Szelest! A „Gazzetta dello Sport” dmű olasz sportláp által meghirdetett szavazáson két magyar versenyző is a világ legjobbjai közé került. A nőknél Egerszegi Krisztinát ugyan nem sokkal, de megelőzte a kétszeres sprint-világbajnoknő, Katrin Krabbe, viszont a szavazók szerint jobb sportoló, mint például Szeles Mónika! A férfiaknál Damyi Tamás a svéd teniszező Stefan Edberget (97 pont) és az amerikai kosárlab­dázó Michael Jordánt megelőzve (97) lett tizedik. Az élmezőnyök: Férfiak: 1. Carl Lewis (ameri­kai, atléta) 640 pont, 2. Mike Po­well (amerikai, atléta) 565, 3. Szergej Bubka (szovjet, atléta) 492. Nők: 1. Katrin Krabbe (né­met, atléta) 496 pont, 2. Eger­szegi Krisztina (magyar, úszó) 469, 3. Szeles Mónika (jugo­szláv, teniszező) 455. — Mióta foglalkoztatja a gon­dolat, hogy versenyszerűen új­rakezdi a tornát ? —Tavaly ősszel, amikor ott­hon jártam, leugrottam volt klubom, a Bp.-i Honvéd edzése­ire, ahol Gerber László és Csá­­nyi Raymund társaságában viccesen felmerült, mi lenne, ha megjelennék az idei válogató­kon? Akkor elsiklottam a dolog fölött, de néhány nap múlva gondolkodni kezdtem: miért is ne? Elvégre a szerenkéntí vb-t a szerspecialistáknak találták ki — Gyakorlatilag a nulláról kezdi a felkészülést ? — A TSG Öhringen csapa­tának vagyok az edzője, bemu­tatókon gyakran résztveszek, tehát eleve edzésben vagyok. A munka nehezét februártól vég­zem majd egykori mesterem­mel, Gerber Lászlóval. A hátra­lévő egy hónapban igyekszem hozni versenysúlyomat, a 68,5 kg-t. Szeptemberben még tíz kiló plusz volt rajtam, már csak a felét kell „letomásznom”. — Nem kezdte túl későn a felkészülést ? Ez az idő még ak­kor is rövidnek tűnik, ha csak egy szerről van szó. — Nincs késő, és egyáltalán nem tartok a kudarctól. Elin­dulok a válogatókon, s remé­lem, kijutok Párizsba Első lépésben ez is eredmény len­ne. — Olyan pontozásos spor­tágban, mint a torna, számít, ki, mennyire van a pontozók szeme előtt. On Szöul után „nincs kép­ben”. Nem tart attól, hogy elfe­­lejteték? — Elsősorban magamnak szeretném megmutatni, hogy képes vagyok a régi gyakorla­tomra. Tudtommal egyébként szinte ugyanazok pontoznak a szerenkéntí vb-n, akik már Szöulban is bírók voltak. — Németországi klubjától elengedik a felkészülés idejére ? — Ideiglenes helyettesemet már megtalálták, így február­ban jöhetek. Ami talán még lé­nyegesebb, hogy sikerült egyé­ni szponzori szerződést kötnöm a Reisser csavargyárral, így fel­készülésem a magyar szövet­ségnek egy fillérjébe sem kerül, erről Forgács Róbert főtitkárt már régebben telefonon tájé­koztattam. — Az ünnepek alatt itthon járt. Hogyan fogadja a szakma az ön visszatérését ? — Úgy vettem észre, nem örülnek az emberek tomaber­­kekben. Lehet, hogy irigyked­nek, nem tudom. Elveszem egy fiatal elől az indulási lehetősé­get? Ha az indulási jogot kiví­vom, akkor megérdemlem. Biztos sokan mondják, mi­nek tolja ide a képét ez a Bor­kai? Persze, olyan ember nem volt, aki szemtől szem­be megkérdezte volna: mondd, miért csinálod, de a többségben mintha kimon­datlanul is ez a kérdés mo­toszkálna. — Tornában sokat jelent, mennyire menedzseli a szövet­ség saját tornászait egy-egy vi­lágversenyen. Ryen szinten, mint a mienk, nagyon nehéz ugyanazon a viadalon két ver­senyzőt futtatni. Ha elnyeri a jo­got, hogy induljon a vb-n, szá­mít arra, hogy sportdiplomáci­ánk elsősorban önt favorizálja az eredményesség szempontjá­ból? — Egyértelműen számítok arra, ha odakerülök, megka­pom a bizalmat. A visszatérés hírére megke­restem Gerber Lászlót, Borkai edzőjét és Donáth Ferencet, vá­logatottunk szövetségi kapitá­nyát. Midketten nagy esélyt ad­nak Borkainak a sikeresen visszatérésre. Gesztusaiból ítélve, Donáth szinte biztosra veszi ezt. Az esetleges vb-sze­­replés esélyeiről azonban egyi­kőjük sem mondott konkrétu­mot. Gerber László úgy ítéli meg, ha Borkai szöuli gyakor­latába beépít egy már régeb­ben is gyakorolt elemet, akkor ez a lólengés-gyakorlat rpppant erős. Hogy ez mi­lyen helyezésre lehet elég, azt szinte lehetetlen megjó­solni, hiszen a fináléba jutás­hoz legalább kétszer kell a lóra pattanni. S ez akkor sem megvetendő, ha tudjuk, hogy a tomaló nem ficánkol annyira, mint az igazi. Kovács Ella a legjobb BOTOS LÁSZLÓ Az erdélyi Csíkszeredában megjelenő Új Sport című napi­lap körkérdése nyomán Ko­vács Ella atlétanő lett az 1991- es esztendő legjobb romániai magyar nemzetiségű sportoló­ja A körkérdésre tizenegy me­gye 32 magyar sportújságírója adta le szavazatát, és a ponto­zások alapjául az alábbi (nem hivatalos) rangsor alakult ki: 1. Kovács Ella (atlétika, Bukaresti Steaua) 110 pont, 2. Vastag Ferenc (ökölvívás, Re­­sicai Arsenal) 84, 3. Gersten­maier Gábor (labdarúgás, Bu­karesti Dinamo) 54, 4. Keszeg Margit (atlétika, Craiovai MSC) 46, 5. Szabó Vilmos (ví­vás, Brassói Traktor) 27, 6. Szabó Gabriella (atlétika, Besztercei ISK) 13, 7. Kádár Zoltán (labdarúgás, Buka­resti Dinamo) 9, 8—10. Muzsnay Zsolt (labdarúgás, Antwerpen), Andrási Gyula (labdarúgás, Bukaresti Stea­ua), Balanov László (vízilab­da, Bukaresti Steaua, CN Tavemy) 8-8. Az első helyezett Kovács Ella bronzérmes volt az 1991- es sevillai fedett pályás világ­­bajnokságon a női 800 méte­ren, és ugyanezen a távon szintén harmadik lett a tokiói világbajnokságon. A Majna- Frankfurtban megrendezett csapat Európa Kupán meg­nyerte a 800 méteres versenyt. Emlékezetes a februári, se­villai fedett pályás vb 800 méteres döntője, ahol Ko­vács Ella valósággal belezu­hant a bronzérembe, a nagy lendülettől előreesve né­hány centivel előzte meg a negyedik helyezettet. Akkor mondták viccesen, hogy Ella „orrhosszal” nyert, ami fi­nom célzás volt az atlétanő nagyocska orrára.. Nos, eb­ben az esztendőben ilyesmi már nem fordulhat elő. Ta­valy ősszel ugyanis plaszti­kai műtéten esett át. A második helyezett Vas­tag Ferenc, az ausztráliai ököl­vívó vb bronzérmese szemta­núk szerint igazságtalanul ve­szített a sydneyi elődöntőben. A harmadik helyezett Gerstenmajer Gábor a bajnok­jelölt Bukaresti Dinamo egyik legígéretesebb labda­rúgója, sorsdöntő gólokat lőtt a bajnoki és UEFA Ku­pa-mérkőzéseken. Brassó­ból került a Dinamóhoz, előtte Magyarországon is próbálkozott. Játékát nézve az az érzésünk: rossz sze­mük volt a magyar mene­dzsereknek... Az Új Sport körkérdésén az év edzője Jenei Imre. Habár 1991-ben nem mondhat ma­gáénak semmilyen említésre méltó eredményt, egy új szel­lemet hozott a megfiatalított Bukaresti Steaua csapatába, amely időnként a nyolc-kilenc évvel ezelőtt BEK-csúcsra in­duló gárda stílusát játszotta. A romániai (magyar) közvéle­mény szerint Jenei Imre tava­lyi legnagyobb sikere a kine­vezés a magyar válogatott élére.

Next

/
Thumbnails
Contents