Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

1992. február 4.

PestiMHírlap

ni.

KIÁLLÍTÁS A VIA GIULIÁN

A Szent Korona képekben

AMERIKAI FELMÉRÉS A NÉPEK ÉRZELMEIRŐL

Magyarországon nincs antiszemitizmus

Nyáry Éva, a Szent Korona képsorozatának kiállítása a Magyar Akadémia épületében, Róma egyik legrégibb utcájában, a Via Giulián nyílt meg január 9-én. Az olasz és magyar egyházi, valamint polgári személyiségek között ott lesz dr. Keresztes Sándor, a Szentszékhez akkreditált magyar nagykövet is. Ő főleg történelmi szempontból kívánja bemutatni a Szent Koronát, és a vele kapcsolatban kialakult Szent Korona- tant. Nagy örömmel fogadta már a képsorozat elkészítésének gondolatát is, hisz a nemzeti ereklye jellege és mérete még a szakembereket is megakadályozza a képanyag alapos tanulmányozásában.

tanít modern európai történelmet, emellett magyar nyelvből doktorált, tézisét az 1956-os forradalomról írta. A forradalomról kiadott munkája annak idején hatalmas könyvsikert is jelentett. A professzor a Római Magyar Akadémián is tart egy szemináriumot Magyarország történetéről az érdeklődő, és tegyük hozzá, tandíjat fizető olaszok számára.

Argentieri szerint az átlag olasz kíváncsisággal látogat meg egy ilyen jellegű kiállítást Magyarországról, amelyről annyit tud, hogy nagy hagyományokkal rendelkező ország, a magyarok szimpatikusak, talán ismeri Nagy Imre, Mindszenty nevét, és ha sportrajongó akkor még tud Puskásról, Hidegkútiról, míg a magyar irodalomból legmélyebb nyomot Petőfi és Molnár Ferenc Pál utcai fiúkja hagyta benne. Az akadémia magyar történelmi tanfolyamán azonban már csak olyan olaszok vesz-A földieken uralkodó Krisztus képe a Szent Korona homlokzatán

MIHÁLYI GÉZA, RÓMA

A nagykövet úr ezenkívül elmondta az olasz közönségnek, hogy a Szent Korona kezdettől a népakarat szimbóluma volt. Az Aranybulla, alig tíz esztendővel a Magna Charta után biztosította a főnemesség jogait, a Werbőczi Hármas-könyvével a köznemesség is helyet kapott az ország irányításában, s 1848-ban szerephez jutott a polgár is. Ezért lett része a Szent Korona az ország címerének is, és ezért szavazta meg negyvenéves idegen megszállás után az ismét szabaddá lett magyar köztársasági Országgyűlés a koronás címer használatát: a korona a magyar történelemben a népfelség szimbóluma. Dr. Keresztes Sándor szerint az a tény, hogy II. Szilveszter pápa elküldte a koronát István királynak még ma is tartó kapcsolatot teremtett Magyarország és a

latin-keresztény kultúra között.

A kiállítás^ látogatói nemcsak Nyáry Éva fáira festett olajképeit tekinthetik most meg, hanem Pável Gyula Santo Sindone szoborművét is. A márványalkotást a művész és Budapest fővárosa ajándékozta II. János Pál pápának magyarországi látogatása alkalmából, és január 21-én a Római Magyar Akadémiáról átkerül a vatikáni múzeum kincstáirába.

Az elmúlt évek során gyakran tapasztaltam, hogy az átlag olasz polgár bizony elég keveset tud Magyarországról, sőt még a frissen kiadott tankönyvek is néha vaskos tévedéseket tartalmaznak. Önkéntelenül fölmerül a kérdés, vajon milyen hatása lehet egy ilyen jellegű kiállításnak az olasz nézőkre?

Erről beszélgettem Federico Argentieri professzorral, aki jelenleg egy kutatóintézetben dolgozik, a Loyola egyetem római fakultásán

nek részt, akik magas kultúrával rendelkeznek és a hatása alá kerültek a két-három éve kezdődött érdeklődésnek, ami a vasfüggöny megszűntével és a falak leomlásával kezdődött. Mint minden nyugati, az olaszok is bizonyos szempontból egy kalap alá vették a kelet-közép-európai országokat, most viszont fel kell fedezniük, hogy milyen nagy és mélyreható különbségek

vannak ország és ország között.

Nyáry Éva Szent Korona képeinek kiállítása éppen ezért fontos. Minden bizonnyal komoly hatása lesz, hisz egyszerre érzékelteti a magyar nemzet ezeréves történetét és keresztény gyökereit, a magyarság Rómához, a Vatikánhoz, Itáliához fűződő kapcsolatát. A Szent Korona képeinek bemutatása természetes gesztusa a magyarság tudatos és ösztönös erőfeszítésének, hogy ráébressze az európai országokat: több mint ezer éve része az európai keresztény kultúrának, nem egyszer annak védőpajzsa volt. S nem visszatérni akar Európába, hanem azt akarja megmutatni, hogy mindig is megőrizte magyarságát, európaiságát, s keresztény mivoltát, éppúgy, mint kultúráját.

mi

Szent Demeter, lándzsával, pajzzsal, szafordítója”

A barbár seregek „visz-Erdekes elemzést adott közre az észak-amerikai magyar zsidóság lapja, a Kanadában hetente megjelenő Menora nevű újság. Kővágó József, Budapest volt főpolgármestere, „A nép érzelmeinek felmérése Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlovákiában” című cikkében két tekintélyes amerikai intézmény — az American Jewish Committee (Amerikai Zsidó Bizottság) és a Freedom House (Szabadság Ház) — együttesen végzett közvéleménykutatásával foglalkozik.

D, HORVÁTH GÁBOR

A közép-kelet-európai országokban kényes problémák élnek, amelyek az átalakuláshoz szükséges nyugati támogatást is befolyásolhatják. Ilyen jelenség az antiszemitizmus is. Magyarország számára különösen fontos, hogy ne lehessen azzal vádolni, hogy a társadalmat áthatja ez az érzelem. Bár a parlamentben születnek olyan törvények, amelyek megakadályozzák ennek az érzületnek, magatartásnak a terjedését, mégis előfordulnak olyan esetek — valóságosak, vagy kitaláltak —, amelyeket a sajtó felnagyíthat.

A közvéleménykutatás Magyarországon (M), Lengyelországban (L) és Cseh-Szlovákiában (CS) párhuzamosan folyt 1991 elején A vizsgálat elvégzésére a két említett intézmény neves közvéleménykutató intézeteket kért fel. A 199 kérdést mindhárom országban 1200 embernek tették fel. A kérdőív érintette a különböző érzületeket egyes népcsoportokkal szemben, a demokrácia, a gazdasági reform, s a nyugati segítség problémáit. Vizsgálták a zsidó lakossággal szembeni érzelmeket is.

„Hogyan érezne az alább felsorolt csoportokkal kapcsolatban, ha azok a szomszédai lennének? Szeretné-e az ilyen szomszédokat, nem érdekelné, vagy ellenezné?” (A kérdésben szereplő csoportok: oroszok, feketék, arabok, ázsiaiak, cigányok és zsidók). A magyar megkérdezettek leginkább a cigányokat ellenezték — 76 százalék —, de a többieket is, kivéve a zsidókat. A zsidókkal kapcsolatban adott válaszok az alábbi képet mutatják: szeretné—M: 16, L- 3, CS: 5; nem érdekelné — 65,51,62; nem szeretné —17,40,23; nem tudja:—2,7,10 százalék.

Más kérdésben azzal foglalkoztak, hogy a megkérdezettek véleménye szerint különböző csoportok mekkora befolyással bírnak a társadalomban. A magyaroknak a zsidókra vonatkozó válaszaik százalékos aránya: túl nagy —17,24,12; túl kicsi —14,6,28; megfelelő—53,27,29; nem tudta —16,413,31.

A különböző népcsoportok életmódjával kapcsolatban *a magyar megkérdezettek 69 százaléka például a cigányok viselkedését ellenszenvesnek, kihívónak tartotta, a románokét 41 százalék, a szovjetekét pedig 21 százalék. Ezzel szemben 90 százalékuk a zsidósággal kapcsolatban ezt a vádat elutasítja.

, A zsidóknak meg kell-e engedni vallásuk szabad gyakorlását”. A kijelentésre adott válaszok alapján látható, hogy a zsidóság szabad vallásgyakorlatának lehetőségei Magyarországon a legjobbak. A három országban megkérdezettek véleményének megoszlása: erősen egyetért — M: 89, L: 52, CS:55;

egyetért—8,28,29; nem ért egyet—2,6,5; erősen nem —1,6,3 százalék.

Végül olyan kijelentésre kellett tetszést vagy nemtetszést nyilvánítania a megkérdezetteknek, amelyből kiderül, hogy a három ország közül Magyarországon élhetnek a zsidók leginkább a nemzettest szerves részeként. ,A zsidóság a mi nemzetünk szerves részét képezi, vagy a zsidóság kívülálló, idegen része társadalmunknak” A válaszok megoszlása: szerves része — M: 75, L: 44, CS' 52'

kívülálló —10,16,11; egyik sem — 3, 11, 13; mindkettő — 4, 8, 5; nem tudom — 8, 21, 20 százalék.

BESZÉLGETÉS HÉDER LÁSZLÓ GÖDI REFORMÁTUS LELKÉSSZEL

Mögötted ott áll az Úr...

JÁMBOR GYULA

A nagy dolgok kis helyeken történnek. Egy-egy községi lelkész, aki a reá bízott kicsiny nyáj életét, családok sorsát gyámolítja, évtizedes munkálkodásával éppúgy alakítja a település arculatát, mint az alapító atyák.

— A közelmúltban ünnepelte a gyülekezet húszesztendős gödi szolgálatodat. A Héder család kapcsolata Göddel azonban nem húsz éve kezdődött.

— Mi Erdélyből, a máramarosi Viskről származunk. Nagyapám 17 évesen, egy szál ruhában vágott neki a világnak — azaz Magyarországnak. A maga erejéből tanult, kiváló ügyvéd lett, sőt az Ügyvédi Kamara elnöke. Másik nagyapám, dr. Petri Pál a harmincas években kultuszminiszteri államtitkár volt, a felesége pedig a Magyar Vöröskereszt egyik alapítója, később nagyasszonya.

— A hagyomány szerint Héder nagyatyád alapította Felsőgödöt, mégpedig úgy,

hogy valahol itt, ahol most ülünk, leszúrta a botját, és azt mondta: ezen a helyen templom lesz! És lett.

— Nagyapám valóban részt vett Felsőgöd parcellázásában, egy budapesti bank megbízásából. Mesélte nekem, ez mocsaras, lápos terület volt, nádassal, vadmadarakkal. Nem is itt parcelláztak először, hanem a Duna-parton. Az ő villája volt az egyik első, mellette Medek Raymund fényképész épített. Azután jöttek sorban: Stüchmer csokoládégyáros, Buchn, a Leszámítoló Bank igazgatója és mások.

— Megvannak még ezek az épületek ?

— Az egyik vállalati üdülő, a másik a belügyé. Mi, ha a családommal lemegyünk nyáron a Dunára, ma is a

„Héder-villa” előtt terítjük le a pokrócunkat.

— Államosították?

— Egyik napról a másikra. Vasárnap, ebéd közben jöttek, kétsoros tanácsi sajtpapír alapján kilakoltattak. Egy órát adtak, hogy elhagyjuk az épületet.

— Te hány éves voltál?

— Akkor fejeztem be az általános iskolát. Utána a Lónyay utcai Református Főgimnáziumba jártam, de azt is államosították. A középiskolát Rákospalotán fejeztem be. Ami azután jött: tizenhárom munkahelyem volt néhány esztendő alatt. Dolgoztam hajón és téeszcsében, voltam figuráns és tmk-lakatos. 1955-ben vettek fel a teológiára. Akkor épp lakatosként dolgoztam. Elképzelheted a főnököm

ábrázatát, amikor megtudta, mire készülök! A következő évben már kereszteltem Gödön.

— Akkor ez nem is húsz év, hanem harmincöt?

— Sok grádicsot kellett végigjárnom, amíg idekerültem. Segédlelkész, majd lelkész voltam többfelé, legutoljára Üröm-Pilisborosjenőn. 1970 óta szolgálok Gödön.

— Akkor már állt a templom a nádas helyén?

— Nagytiszteletű elődöm, Bene Zoltán harmincöt esztendős működése alatt egy imaházat és két templomot — Gödön és Sződligeten — épített fel. Itt sok szegény ember élt, de a templom építésére, karbantartására mindig volt segítőkészség és

jóakarat. És végül pénz is, mert anélkül nem megy.

—Nem érzed az évek súlyát?

— Néha nehezen bírom a strapát, a szívemmel bajlódom mostanában. Nem is hinnéd, hogy a kollégáim nagy része infarktusban megy el. A ránk bízott nyáj minden tagjának bánata a mi szívünket is nyomja. Amilyen örömmel keresztelek, esketek, annál nagyobb a fájdalom, ha régi jó barátot kell elbúcsúztatnom.

— Amikor idevetett engem a sors, hónapokig egyik napról a másikra éltem. Ha módomban állt volna, elmenekülök. Akkor te voltál az egyetlen, aki emberi szóval fordultál hozzám. Neked köszönhetem, hogy gyökeret eresztettem itt.

— Az a dolgom, hogy a reám bízottaknak elviselhetővé tegyem az életét. Nagy feladat ez, roppant felelősség. Isten Ígéretéből, Jézus példájából és a családom életéből merítem a bátorságot ma is. Őseim emléke erősít engem, a hit, hogy a szószékről szólni merészeljek az emberekhez.

— Mögötted ott áll az Úr...

— Gyönge, esendő emberek vagyunk. A megbízatás, az üzenet átadásának vállalása az, ami erőt ad. Gondolj Babits Jónására. Mikor az Isten igéjét közvetítem, bátran teszem, mert akkor ő szól belőlem. Az életem legfőbb tapasztalata egy mondatban összefoglalható: Isten van, ismer és szeret bennünket; nekünk épp az a dolgunk, ha szeretjük őt, hogy szeressük embertársainkat is. De ez akkor értékes és őszinte igazán, ha elsősorban cselekedetekben fejezzük ki.