Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
II. Pesti lÉHírlap 1992. február 4. KISEBBSÉGEK A KÁRPÁTOKON INNEN ÉS TÚL A kétnyelvűség-kutatás rangja és szerepe GYŐRY NAGY SÁNDOR KEVESEBB UTAS, TÖBB TURISTA Ahol a pénz terem Az elmúlt évben az idegenforgalmi szakemberek közül többen is meghúzták a vészharangot, az Ibusz vezérigazgatója egyenesen úgy ítélte meg, hogy 1991 nem volt a turizmus éve, a külső és belső adottságok nem kedveztek az ország-világ járásnak. Kardos Kázmért, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjét arról kérdeztük: az immár rendelkezésre álló éves statisztikák igazolják-e a pesszimizmust BISZTRICSÁNY JULIANNA 1989 karácsonya előtt rendezték meg Budapesten a Kárpát-medence nemzeti kisebbségeinek első kétnyelvűségi kongresszusát. 1991- ben az előadások egy része Kétnyelvűség a Kárpát-medencében I. címmel megjelent kötetben a Pszicholingva Nyelviskola meg a Széchenyi Társaság gondozásában (szerkesztette Győri- Nagy Sándor és Kelemen Janka). 1991. december 13—14- én a II. Kárpát-medencei Kisebbségi Kétnyelvűségi Tanácskozásra gyűltek össze a hazai nemzeti kisebbségek, s a szomszéd országokbéli magyarság kétnyelvűség-kutatói az Országos Széchenyi Könyvtár nagytermében. Kisebbségi félelmek A bejelentett előadások száma s témája nem ígért kevesebbet a két év előttinél. Mégis, csupán félszáznyian hallgatták Andrásfaluy Bertalan előadását „A másik anyanyelv” — érzelmi anyanyelvűnk — tragikus sorvadásáról. Sajnálatosan igazak voltak a néprajztudós miniszter szavai arról, hogy nemcsak térségünk eltérő nyelvű népei, hanem azonos ajkúi is elvesztették azt a közös lélektani alapműveltséget, mely a másik megértését anyanyelvtől függetlenül ma is biztosíthatná. Tőlünk délre jó ideje már fegyverrel érvelnek a más ajkúakkal, más kultúrájúakkal szemben. Egyebütt is nyelvhasználati törvényeket, „demokratikus” alkotmánycikkelyeket töltenek csőre, hogy az államalkotó nemzetnek tetszőbb szóra bírják a gyakorta tájegységi többségben lévő kisebbségeket. Két évvel a romániai forradalom után két erdélyi előadónk félelmeire hivatkozva szívszorító levélben mondta le részvételét. Helyettük három, viszontagságosán érkezett jugoszláviai magyar szakember szavait hallhattuk a vajdasági nyelvtörvény kirajzolódó s a szlovéniai kétnyelvű oktatás már beérett anyanyelvromboló hatásairól. Csodálattal hallgattuk a pozsonyi kétnyelvűség-kutatókat, akik bérjellegű támogatás nélkül vállalkoztak a szlovákiai magyarság kétnyelvűsödésének olyan méretű kutatására, amilyen még az MTA Nyelvtudományi Intézete kétnyelvűségkutató csoportjának vagy A magyarországi iskolaügy fontosságának és a szellem sokszínűségének kell kitűnnie abban a vállalkozásban, amely a magyarországi iskola millenniumáról való megemlékezést célozza. Az emlékbizottság — amelynek elnöki tisztét maga Kosáry Domokos, a Mabármely önálló kétnyelvűség-kutató intézményünknek is becsületére válna — ha volna ilyenünk. „Nyelvoktató elit?” Ezért láttuk külön örömmel, hogy a Nyelvtudományi Intézet néhány fiatal nyelvszociológusa is kíváncsi volt a rokon szakterület mondandójára. Nem így általában a magyar felsőoktatás, noha a Modem Filológiai Társaság Értesítője 800, jobbára egyetemi, főiskolai szakembernek vitte el a rendezvény hírét. Jóllehet nem csupán szűk tucatnyi felsőfokú intézményünknek volnának kétnyelvűség-tudományi feladatai. Gondolok főleg a kisebbségi óvodáknak, iskoláknak pedagógust képző főiskolákra meg azokra a tanszékekre, ahol idegennyelv szakos tanárképzés folyik. A nyelviskolák közül is csak kettő képviselője volt jelen, bár lennie kell egy szakmai elitnek, hisz’ — Suszter András szavai szerint —ez készül a „színvonal megőrzése érdekében” szervezetet létrehozni, hogy „kiszűrje” azokat, „ahol mind az oktatókkal, mind az oktatási módszerekkel szemben komoly kifogások” vannak. Mint a London Stúdiót, amely „etikátlanul” saját távoktató programot dolgozott ki, hogy „egy nemzetet” tanítson meg angolul, vagy a Relaxát, melynek vezetője a megszállottak céltudatosságával dolgozik egy német szabadalom önálló továbbfejlesztésén, ahelyett, hogy elfogadnák a Salvia BT. cégeit, „amelyek nyugatról nyelvkönyveket importálnak nekünk” (Pesti Hírlap, 1991. nov. 27. 9.o.). A „nyelvoktató elit” tehát nem a kétnyelvűség lélektanának, a magyar nyelvi alkat idegennyelv-tanulás közbeni működésének kutatásában, a valós hatékonyságnövelő innovációban érdekelt. Pedig a bármely nyelvet magyarral párosító kétnyelvűség létrejöttének, kiépülése sajátságainak, nyelvlélektani mozgástörvényeinek ismeretét sehonnan sem importálhatjuk. Ez „csak” kárpátmedencei probléma, ahol vagy magyar ajkú kisebbségek kényszerülnek a szomszédok nyelvét ilyen vagy olyan fokon megtanulni, vagy más ajkú hazai csoportok küszködnek anyanyelvűk fönntartásáért a magyarral való kétnyelvűsödés közepette. De ugyenez kérdésbog nyelvlélektani buktatói gáncsolják tankönyvgyar Tudományos Akadémia elnöke vállalta—az első magyarországi iskola a 996-ban létesített pannonhalmi bencés kolostor nevezetes évfordulójának méltó megünneplésére jött létre. Terveik között szerepel a magyar iskolatörténet tárgyi emlékeinek felkutatása és bemutatása, és módszerimportáló idegen-nyelv-oktatásunkat is, legyen szó — a kisebbségi intézményeken túl — akár két tannyelvű középiskolákról, akár hagyományos iskolai idegen nyelvi oktatásról. Az anyanyelv öröklődőképessége A kétnyelvűség-tudomány épp azt firtatja, hogy adott anyanyelv(lélektan)i alapról mely utakon, előzményekből következő fokozatokon jutunk el a másik nyelvig, válunk kétnyelvűvé. Ám ez a kisebbségiek kényszerű nyelvállapotaiból lepárolt ismerettömeg nem csak pszichológiailag rendezettebb s így elviselhetőbb súlyú kisebbségi kétnyelvűség kialakítására jó. Áz idegen nyelvi oktatásnak is óriási hatékonysági esélyt kínál az importőrök módszertanoskodásával szemben. De tárgya az is, hogy mi módon szervezhetők nyelvlélektani rendszerré a kétnyelvű egyén különnemű nyelvi tudattartalmai. Az idegen nyelvi oktatás szükségleteire lefordítva: mi módon tehetők tartóssá a megszerzett nyelvi ismeretek. A már kétnyelvűsödött vagy fokozatosan kétnyelvűsödő kisebbségek esetében pedig: miként őrizhető meg anyanyelvűk öröklődőképessége a többségi nyelv terhe alatt. Ezek tükrében több mint különös, hogy eddig e kulcsfontosságú kutatások sem a közoktatásunkat tervező intézményeinkbe, sem kisebbségkutató helyeinkre nem bocsáttattak be. Szükségét azok érezték legelébb, akiknek legégetőbbek nyelvi gondjaik. Nem véletlenül képviselte három kiváló előadó a magyarországi szlovákságot, melynek szerves anyanyelvi fejlődését épp az anyanemzet kierőszakolta lakosságcsere törte derékba. Központi kérdéssé vált a tanácskozáson egy 1984-es soproni műhelybeszélgetés tárgya. Milyen anyanyelvi változatból induljanak ki a kisebbségi nyelvőrző intézmények: óvodák, általános iskolák? Az egynyelvű anyanép köznyelvéből-e, vagy a település valós anyanyelvéből, a kisebbségi tájszólásból, melyet a családi s a tágasabb nevelő környezet is megerősít. Erről beszélt a kétegyházi kutatónyelvész, aki a hazai románok kétnyelvű viszonyok közt élő anyanyelvét vizsgálta. Ugyané tárgyban mozogtak a német ajkú előadók is. A vaskeresztesi iskolai gyűjtemények létesítése, helyi és országos kiállítások rendezése. A megemlékezések központi eseménye lehetne a ma még hiányzó állandó iskolatörténeti kiállítás, egy valóságos pedagógiai múzeum megteremtése. A millennium alkalmat ad a magyar neveléstörténet óvónő lendületes-fordulatos előadásából sugárzott a kiváló óvodai pedagógus, aki tudja, mire jók a könyvek és szemléltető eszközök, de azt is, hogy nagyapa pincekulcsa nemcsak az unoka lelkét nyitja, hanem a szerves helyi kultúrák s nyelvi változatok kalodáját is, amelybe a „művelt köznyelviség” s „magas kultúra” jelszavával romboló társadalomszervezés zárta őket. A megértés biztonságában A kutatókéval egyenrangú, mondandójában s kivitelében magabiztos előadásra egy újvidéki egyetemi tanár meg is jegyezte: jólesik, hogy itt a kölcsönös megértés biztonságában szenvedéllyel szólhatunk közös elméletigyakorlati gondjainkról. Ennek átérzése küldte oltalmazóul egymás kapui elé a második világháború alatt egy vajdasági magyar meg egy szerb falu lakóit. Am a kölcsönös megértésnek más föltételei is kialakultak. Az óvónőkben, általános iskolai tanárokban föloldódott a „tudósokkal” szembeni félszegség. Bátran kérdeztek, szóltak hozzá vagy szálltak vitába. A kutatás képviselői is megérezték, hogy az elméleti berkekben is félreérthető, idegen szakkifejezésekkel itt egyetlen megállapítás sem intézhető el. Mindenkinek szabatosan kellett fogalmaznia, s ebből született az a nyelvezet, amelyiken a legelvontabb elméleti probléma is érzékelhetővé vált a gyakorlat számára, s viszont: amelyiken a gyakorlat is képes volt elméleti kérdéssé formálni gondjait. E kétnyelvűség-kutató redezvénynek kezdettől alapeszméje, hogy egymást megérteni akaró s tudó, „közös nyelvet” beszélő fórumon hozza össze a különbségeik ellenére is összetartozókat. Hazai kisebbségeinket a szomszédságbéli magyarokkal, idegen nyelvi oktatást a kétnyelvűség kutatásával, elméleti s felsőoktatási szakembert egyenrangúként az oktatás alapszintjeinek munkásaival. S egyenrangúként tudományt a politikával, amely e kérdésekben is dönthet, de sosem az előbbi meghallgatása nélkül. forrásainak, dokumentumainak feltárására és közreadására. A szakmai konferenciák a hazai művelődés- és neveléstörténet újabb eredményeinek bemutatása mellett a nemzetközi kitekintést is lehetővé teszik. A millenniumi ünnepségek támogatására létrehozott „1000 éves a magyarországi iskola” alapítvány vagyona jelenleg tízmillió forint. — Erre azt kell mondanom, hogy általában azok panaszkodnak, akik nem elég gyorsan alkalmazkodnak a változó piaci viszonyokhoz. Egyelőre még nem véglegesek az adataink, de az egyértelműen megállapítható, hogy a tavalyi eredményeink felülmúlják az egy évvel korábbiakat. A legalább egy éjszakát nálunk töltő turisták száma mintegy 11 százalékkal növekedett, megközelítette a 23 milliót. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a Magyarországra összes beutazó száma—a határforgalmi statisztikák szerint — mintegy 10 százalékkal csökkent. — A bevételek is ennyire kedvezően alakultak ? — Úgy néz ki, hogy — első ízben a hazai idegenforgalom történetében '— egymilliárd dollár fölött lesz a konvertibilis bevétel. Egy évvel korábban valamivel meghaladta a 800 milliót. Az aktívum pedig a tavalyi 345 mülió dollárral szemben 500 miihó dollár fölött lesz. Ez százalékosan is igen jelentős növekedést mutat. Űgyanakkor azonban sajnos a számok arra utalnak, hogy nem csökkent, sőt feltételezhetően hasonló mértékben nőtt a fekete gazdaság aránya. — Az idén mire számíthatunk1 — 92-ben jelentősen befolyásolhatják a helyzetet a Jugoszláviában zajló események. Akár folytatódik a háború, akár véget ér, idegenforgalmunk így, vagy úgy, megérzi. Ugyancsak befolyásoló tényező a privatizáció gyakorlati lebonyolítása. A nagy szállodavállalatok privatizációja kapcsán számolni kell azzal, hogy egyes egységek leválnak a vállalatokról. Több új magánpanzió alakul és a volt szakszervezeti üdülők is egyre nagyobb számban üzemelnek szállodaként. A világkiállítási pozitív döntés is növelheti a külföldi tőkének a hazai idegenforgalmi beruházási kedvét. A BIE végleges határozata februárban várható, de már most lehet érzékelni, hogy a magyar parlament döntése erőteljesen aktivizálta a befektetés iránt érdeklődőket. — Amikor elvállalta ezt a pozíciót, feltett szándéka volt, hogy növelje az idegenforgalom presztízsét. Azóta sikerült valami áttörést elérni ? —Olyan áttörést nem, ami gyökeresen megváltoztatná a helyzetünket. Az azonban óriási eredmény, hogy az utóbbi időben vitán felül áll az idegenforgalom gazdasági jelentőségének elismerése. Ez már óriási eredmény. A költségvetési vitánál először meg akarták szüntetni az idegenforgalmi alapot, utána szó nélkül elfogadták a korábbi összeg csaknem dupláját. Az IFA az idén 1 milliárd forinttal gazdálkodhat, szemben a korábbi 600 millióval. Az országgyűlés ezzel végül is elismerte, hogy az idegenforgalom jelentős mértékben járult hozzá az ország fizetési mérlegének az aktívumához. — Időközben, önök elkészítettek egy előterjesztést a szakma jövőjéről, fejlesztési terveiről. — Hamarosan a kormány elé kerül a tervezet, ami az idegenforgalomnak a megváltozott gazdasági környezetnek megfelelő, új irányítási rendszerét tartalmazza. Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy a privát gazdaság erősödésével megjelenjenek és működjenek azok az új szakmai szervezetek, struktúrák amelyek regionális, önkormányzati és országos szinten az idegenforgalomért felelősek, és koordinálják azt. Szeretnénk, ha az intézőbizottságok szervezetileg is az OIH-hoz tartoznának, tehát ezek lennének az OIH vidéki kirendeltségei. És ezek mellett létrehoznánk a területi Idegenforgalmi Tanácsot, Ez lenne az a fórum, ahol a legkülönbözőbb szervezetek, a panziósok, vendéglősök, szobakiadók szövetsége, kamara, önkormányzatok közösen határoznának a régió idegenforgalmi fejlesztéséről. A leglényegesebb pontja ennek az előterjesztésnek, hogy javasoljuk egy nemzetközi idegenforgalmi képviseleti hálózat kiépítését, illetve bővítését. Ezzel ugyanis a nemzetközi piacon, tehát az idegenforgalmi propagandában sokkal erőteljesebben tudnánk föllépni. — Ón optimista az idei évet tekintve? — Igen. A privatizáció erősödésével, az eredmények is nőnek, sokkal inkább vendégorientált lesz a kínálat. Először a nagyobb profitot hozó területek felé irányul az új tőke. Eleinte jobban megéri majd luxus éttermet létrehozni, de a piac kialakulásával, és telítődésével egyre több olcsóbb szolgáltatást nyújtó szereplő jelenik majd meg a piacon. —A napokban jelenik meg a szakmát érintő, egyik leglényegesebb változásról szóló rendelet, a kiutazási keret liberalizálása. — Egyik nagy eredményünknek érezzük, hogy sikerült ezt elérnünk. A pénzügyi liberalizálás azt jelenti, hogy az utazási irodák a kiutazások szervezéséhez (legyen ez egyéni, vagy szervezett) felső határ nélkül annyi devizát igényelhetnek a Magyar Nemzeti Banktól, amennyit szükségesnek tartanak. Az állampolgároknak tehát kevesebb pénzre van szüksége, mert a szervezőiroda az út árába beépíti a kapcsolódó szolgáltatások díját is. Az utazási irodáknak pedig, amelyek így komplett kínálatot nyújthatnak, kötelező lesz egy bizonyos összeget a felmerülő problémák fedezeteként letenniük. Ezeréves magyar iskola
