Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
II. PestiüHirlap 1992. január 11. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy egy kormányzó pártnak van a legjobb dolga a világon. Mert a hatalom édes gyümölcs, s ennek a pártnak más dolga sincs, mint hogy ezt a gyümölcsöt kóstolgassa. Nos úgy tűnik, hogy ebből a kényeztető kényelemből vajmi kevés jutott az MDF- nek. Élete megmérettetések sorozata, folytonos kritikák és bírálatok érik, minden szavát, minden lépését iszonyú felelősség terheli. És mi most e párt parlamenti frakcióvezetőjét, Kónya Imrét kérdeztük arról, miként értékeli az elmúlt esztendő történéseit. BESZÉLGETÉS BERTRAND CHARRIER-VEL „A Duna valóban beteg, de még nem halt meg” A Cousteau Alapítvány immár négy évtizede foglalkozik a nagy vízrendszerek és folyamok tanulmányozásával. Főbbek között kutatásokat végeztek a Missisipi- Missourin, az Amazonason és 1982—83-ban a Níluson. A Dunára most azért esett a választás, mert ez Európa legnagyobb és legfontosabb folyója, összekötő kapocs a keleti és a nyugati országok között, és szerepe egyre jelentősebbé válik. HOLLÓS LÁSZLÓ SINKOVICS FERENC — Ez az év biztosan bekerül majd a világtörténelem nagykönyvébe — szögezte le Kónya Imre. — Olyan eseményei voltak ugyanis ennek a 365 napnak, amelyek nemcsak régiók és földrészek, de talán az egész civilizáció életére hatással lesznek. Fölbomlott például a Szovjetunió, megszűnt a Varsói Szerződés szervezete, rendszerváltás kezdődött a kelet-európai országokban és ezzel megszűnt tulajdonképpen az a polarizáltság és a feszültségforrás, amely már negyvenhat éve határozta meg a világrendet. — Milyen események befolyásolták a legközvetlenebb módon Magyarország sorsát? — A megszálló szovjet csapatok távozása, a KGST megszűnése, távlatilag pedig nagyon fontos esemény volt az, hogy társult tagként kapcsolódhattunk az Európai Közösséghez. Ezzel megváltozott a világban elfoglalt helyünk és az orientációnk is. Az ország életében végérvényesen lezárult egy korszak, szuverén államként, saját akaratunkból felzárkózhattunk azokhoz az országokhoz, amelyeknek több szerencséjük volt a világháború befejezése után. OKTALAN BORÚLÁTÁS — Amit most elmondott, azzal kevesen vitatkoznának ebben az országban. Ellenben a gazdasági starttal kap— Az elmúlt esztendőben az új román alkotmány elfogadása érintette legérzékenyebben az RMDSZ-t. Mint ismeretes, pártunk az alkotmány ellen szavazott és az sem titok, hogy a népszavazáson a romániai magyar kisebbség egyöntetűen bizalmatlanságát fejezte ki ezzel az alkotmánnyal kapcsolatban. Mégpedig azért, mert nem felel meg az európai normáknak, az erdélyi, illetve romániai magyarság hagyományinak és elképzeléseinek, s azoknak az ígéreteknek sem, amelyeket az 1989 decemberi forradalom irányítói tettek annak idején. Az alkotmánnyal kapcsolatos fenntartásaink két csoportra oszthatók: az egyik a demokratikus elveknek való meg nem felelés, a másik pedig a magyarság jogainak megfogalmazása ezen belül például a nyelvhasználat kérdése. Azt azonban az RMDSZ is elismeri, hogy az államszervezésre vonatkozó tézisek egy szempontból feltétlenül pozitívak, hiszen leszámoltak a totalitárius állam alkotmányos elképzeléseivel. —Az alkotmány által szencsolatban — amellyel Nyugat felé kellene orientálódnia az országnak — annál többen... — A helyzet nehéz, de egyáltalán nem reménytelen. Ellenkezőleg. Az említett változások tulajdonképpen megteremtették a felemelkedés alapfeltételeit. Tavaly már csökkent az ország adósságállománya, megállt az infláció növekedése, nőttek a devizatartalékaink, nőtt a lakosság betétállománya... Ne feledje el azt sem, hogy csak egyedül hozzánk több nyugati tőke érkezett, mint a többi volt kommunista országba összesen. Tény, hogy nem jött el a Kánaán, bár erre értelmes ember nem is számíthatott. A felsorolt jelekből azonban már látható, hogy 1991-ben jó irányba mozdult el a gazdaság. — Megszületett a szövetkezeti törvény, s ezzel az Országgyűlés megteremtette a mezőgazdasági átalakulás jogi feltételeit. De sokan tartanak ettől a változástól, sőt, itt-ott elhangzanak olyan vélemények is, hogy 1992. a magyar falvak fekete éve lesz... — Kétségtelen, hogy nehéz időszak következik most a mezőgazdaságban, de azok a mamutszervezetek, kolhozszerű képződmények, amelyeket mi termelőszövetkezeteknek hívtunk már nemcsak fejlődésképtelenné, hanem lassan működésképtelenné is váltak. Mi sem testtett államforma megfelel elképzeléseiknek ? — Az RMDSZ, sőt az ellenzék egésze egyaránt úgy gondolja, hogy egy köztársaságjobban megfelelne az ország igényeinek, mint az az elnöki— köztársasági rendszer, amelyet az alkotmány szentesít. S abban is egyetértés van közöttünk, hogy a román államot egységes nemzeti államként meghatároz m súlyos hiba volt. A lakosság csaknem egyötödét kitevő különböző kisebbségek szempontjából nagyon nehéz jövőt vetít elénk ez. Az asszimilációs törekvések elméleti megfogalmazásával és alátámasztásával nyilvánvaló, hogy nem érthetünk egyet. — A miniszterelnök-váltás mutatta ezt jobban, mint az, hogy a korábban sikerágazatnak kikiáltott mezőgazdaságban arányukat messze meghaladó szerep j ütött, a háztáji gazdaságoknak. Én már csak azért sem vagyok pesszimista ebben a kérdésben, mert a háztáji megtanította arra a magyar falvak lakosságát, hogy miként kell vállalkozni. De nagyon bízom azokban az igazi, alulról szerveződő szövetkezetekben is, amelyeket a gazdák most már a maguk szabad szándékából hozhatnak létre, s amelynek tényleges urai lehetnek. — A gazdaságátalakítással kapcsolatban ön több segítséget várt a Nyugattól? — Ha az érzelmeimre, vagy az igazságérzetemre hallgatok, akkor azt mondom, hogy igen, több segítséget vártam. Már csak azért is mert a török hódítás megállításától kezdve 1956-on keresztül egészen az emlékezetes határmegnyitásig mi nagyon sokat tettünk a világért. Több figyelmet érdemelnénk, csakhogy a történelmi folyamatokat az érzelmek alig befolyásolják. És hiába rokonszenveznek velünk a nyugati államok vezetői ők nem tulajdonosai az országuknak. Lehet, hogy ez a demokrácia egyik korlátjának tűnik, de még a jó cél érdekében sem tehetik meg azt, hogy az adófizetők pénzét csak úgy nekünk adják. Ezt kizárólag a diktatúrák tehetik, illetve tehették meg, gondoljon csak arra, ahogy a Szovjetunió Kubát támogatta, vagy ahogy mi adtunk pénzeket különböző, szovjet orientációjú fejlődő országoknak. A tőke természete pedig már csak olyan, hogy oda igyekszik, ahol jelentős profitra számíthat. Ehhez semmi köze sincs szimpátiának, a történelmi múlt, vagy éppen a nagy tettek tiszteletének. Bármennyire is nemódosította-e véleményüket a kormányról? — Két és fél hónap nem hiszem, hogy elegendő ahhoz, hogy aSfoZo/an-kormány munkájáról végleges következtetéseket vonjunk le, mert ez a kabinet olyan katasztrofális állapotot örökölt, hogy ennek rövid távú orvoslása gyakorlatilag lehetetlen. Zavarokat azonban már észleltünk, amikor például a kabinet gyakorlatilag áldását adta a fizetőképtelen vállalatok adósságainak elengedéséhez. — Februárban helyhatósági, áprilisban parlamenti választásokat tartanak Romániában. Az RMDSZ mire számít? — Nekem az a benyomásom, hogy az összes ellenzéki párt közül talán az RMDSZ mahéz, de nekünk kell itt olyan feltételeket teremtünk, hogy nálunk is megtalálja a számítását a tőke. És ha úgy veszem, ezek a hosszú távú befektetések sokkal nagyobb segítséget is jelentenének, mint mondjuk az egyszeri segélyek, vagy más adományok, juttatások. HATÁROZOTTABBAN.. — Tagadhatatlan tény, hogy 1991. felkavarta egy-két parlamenti párt életét. Az MDF azonban kimaradt a sorból... — A kemény politikai küzdelmek nemhogy megosztották volna, hanem éppen egységesebbé tették az MDF-et és a frakciót. Mert támadást azt kaptunk, méghozzá bőven, szinte az év minden napjára jutott valami. —Az ön személye is egyik célpontja volt ezeknek a támadásoknak... — Ez természetes, hiszen a frakcióvezető frontembere a képviselőcsoportnak, ő nem kerülheti el a kemény ütközéseket. Mondhatnám akár azt is: ha az ellenzék nem támadna ilyen élesen, az annak a jele lenne, hogy elrontottam valamit. De én úgy érzem, hogy eléggé jól sikerült számunkra az 1991- es esztendő. Lezajlott egy fontos periódusváltás az MDF politikájában, vagy tágabban értelmezve, az egész rendszerváltoztató folyamatban. A korábbinál határozottabban éltünk a többségi felhatalmazásunkkal, s ez ugyan átmenetileg zajosabbá tette a politikai életet, de elősegítette, s elő is segíti majd, a változások gyorsítását. És biztos vagyok benne, hogy hosszabb távon megalapozója lesz egy olyan közéletnek, amelyben a kormányzat és az ellenzék között a korábbinál hatékonyabb együttműködés érvényesül majd. radt a legkövetkezetesebben hű a saját programjához. Mi a különböző helyi szervezetek szövetségeként létezünk, s ezeknek a szervezeteknek szabad kezet adtunk, hogy választási taktikájukat a mindenkori helyzetnek megfelelően dolgozzák ki. Persze ennek keretét az ellenzéki konvenció adja, hiszen arról van szó, hogy az ellenzékkel közösen, illetve saját listán induljanak-e az RMDSZ-képviselők a helyhatósági választásokon. Éz egy megyén belül is különböző. Pártunk természetesen megelégedne az 1990 májusi parlamenti választások eredményével. Ugyanakkor a helyhatósági választások Lengyelországban és Magyarországon is igazolták, hogy a politikai érdeklődés a rendszerváltás után rohamosan csökken az emberekben. Éppen ezért, ha mindkét szinten meg tudnánk ismételni a két évvel ezelőtti eredményünket, az rendkívül jó hatással lenne az egész romániai magyarságra. — Milyen eredménnyel zárult a több hónapon át tartó Duna-expedíciójuk ? — Projektünk felölelte a teljes folyót, a forrásvidéktől a deltáig—mondja Bertrand Charrier, a Cousteau Alapítvány programigazgatója, a Duna-expedíció tudományos vezetője. A Dunát fenyegető problémák egyike a vízszennyezés, amely különösen Romániában és Bulgáriában kritikus, de nem szabad megfeledkeznünk a nagy Duna menti metropoliszokról, Belgrádról, Budapestről, Bécsről és Pozsonyról sem, ahol szinte tisztítatlanul engedik a szennyvizeket a folyóba, és a víz minősége megközelíti a kritikus értéket. A másik gondot a nagy gátak jelentik, beleértve a még előkészítési stádiumban lévő gabcsikovói vízlépcsőt is. E létesítményekkel kapcsolatban vetődik fel a még érintetlen, természetes állapotban megmaradt területek sorsa. Ilyen például a deltavidék és Gemenc, amelyet meg kellene őrizni jelenlegi állapotában. Ha végleges következtetéseket ma még nem is tudok levonni, azt kijelenthetem: a Duna valóban beteg, de még nem halt meg. — Hogyan lehetne meggyógyítani? — Kímélni és kezelni kell. Tartózkodni kell a túlzott energiatermeléstől, a nagy gátak építésétől, mert ezek megbonthatják a vízi ökoszisztémákat. A gátak előtt lerakódó iszapban felhalmozódnak a szennyeződések, köztük a nehézfémek, amelyek beszivárognak a talajba és örökre ott is maradnak. A mezőgazdaság is túl sok kemikáliát alkalmaz. Ráadásul sok olyan anyagot is, amelyet a nyugat-európai országokban már tilos. A gyógyítás terén nem várhatunk csodákat, nem támaszkodhatunk csak külső segítségre. Az érintett országoknak kell meghatározni az elvégzendő feladatok sorrendjét és a beavatkozás módját. — Hogyan befolyásolhatja a Duna egészségi állapotát a Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer? — A gát üzembe helyezésének súlyos ökológiai következményei lesznek, gondolok például a már említett iszaplerakódásokra. A vízlépcső megépítése gazdaságilag sem indokolt. A gabcsikovói erőmű a csehszlovák energiaigények mindössze két százalékát fedezné. Bizonyára lehetne más megoldást is találni ennek pótlására. A gát üzembe helyezése a még érintetlen csallóközi-Duna ágak vízrendszerét is teljesen megzavarná. Lennének vízfolyások, amelyek teljesen kiszáradnak, és lennének, amelyek vízszintje megemelkedik. E zavarokat előre nem lehet pontosan megjósolni. De sok területen ilyen gátat építeni: abszurditás. Erre sehol a világon nem volt még példa. — Hol tartanak a Dunaexpedícióról szóló film munkálatai ? Mikor lesz a bemutató? — A forgatás gyakorlatilag befejeződött, most folyik a felvett anyag összeállítása. A munkálatok előreláthatólag júniusban érnek véget, a négyórásra tervezett film bemutatására 1992 októberében kerül sor. — Alapítványuk és a Brüsszeli Szabadegyetem kezdeményezésére több európai városban is úgynevezett ökotanszékeket hoznak létre. Mi a lényege e tanszékeknek, és várható-e budapesti bevezetésük is? — Az ötlet a Cousteau Alapítványtól származik. Egy magas szintű posztgraduális képzésről van szó, amelynek során a hallgatók a döntés-előkészítés új módszerével ismerkednek meg. A döntéshozó előtt fel kell tárni a döntés gazdasági* ökológiai és ökotechnológiai hatásait. Itt van például ez a gabcsikovói gát. A hatástanulmányokat előre kellett volna elkészíteni és nem a gát megépítése után. Az első ökotechnológiai tanszéket Brüsszelben hoztuk létre, majd Valenciában, Madridban, Toulouse-ban és Bukarestben létesült ilyen intézmény. Budapesten most folynak a tárgyalások. Az idén vagy jövőre bizonyára önöknél is megindul e képzés. — Mivel foglalkoznak most? Hol és mit kutatnak ? — Folytatjuk a Dunaprogramot. Az elkövetkezendő években alaposabb tudományos kutatásokat végzünk, együttműködve a Duna menti országok tudósaival. Most készítjük elő következő programunkat a kínai Jang-ce-kiang folyóra. Évek óta foglalkozunk már e témával, de a politikai események hátráltatták az engedélyek kiadását. Amenynyiben az idén sem kezdhetjük el a munkát, a Calypsoval Bangladesbe utazunk kutatni és filmezni. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink egy lakható földön élhessenek, hosszú, nagyon hosszú távra kell előre gondolkozni, és nem öt évre, mint a politikusok, akiknek ennyi idő alatt jár le a mandátuma. Már most keresni kell a megoldásokat, fel kell tárni a megújuló energiaforrások felhasználásának lehetőségeit. Csak így biztosíthatunk hosszú időre jó életfeltételeket az emberiségnek. INTERJÚ TOKAY GYÖRGY ROMÁNIAI MAGYAR POLITIKUSSAL „Az RMDSZ a legkövetkezetesebb” A hazánkkal szomszédos országok magyar nemzetiségű pártjai, mozgalmai közül a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a szlovák Független Magyar Kezdeményezés egy-egy vezető politikusa az elmúlt napokban már értékelte lapunk hasábjain az 1991-es esztendőt. Harmadikként Tokay György, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnökségi tagja Aradról válaszolt telefonon kérdéseinkre. GULYÁS L. ISTVÁN ILYEN VOLT AZ 1991-ES ÉV Bekerülünk a történelembe
