Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
r a Meggyógyítható-e a Duna? Valamiért mindenki azt gondolja, hogy a kormánypártnak van a legjobb dolga a világon... Az RMDSZ más köztársaságról álmodik. Hírlap ORSZÁGOS GAZDASÁGI, KÖZÉLETI ES KULTURÁLIS NAPILAP 1992. január 11. A SZABAD ÚJSÁG MELLÉKLETE II. évf. 2. szám r a Egy kialakult értékpapírkereskedelemnek csak a csúcsa a tőzsde. A megfélemlítés miatt senki sem meri elsőnek emelni - az árait. Vámos macska-egér játék. MINDENKI KOMOLYAN VESZI A FENYEGETÉST Halálra ítélték Tőkés Lászlót FOTÓ: SZ1GETVÁRY ZSOLT ANTALL JÓZSEF ELFOGADTA A MEGHÍVÁST Konferencia az ENSZ megújulásáért MEGEMLÉKEZÉS MADÉFALVÁN Székely mártírok üzenete BOTOS LÁSZLÓ A Csíkszereda melletti Madéfalván többezres tömeg részvételével emlékeztek meg az 1764. január 7-én kegyetlenül lemészárolt székely mártírokról. A szabadságukért, jogaikért harcoló székelyek 1763 végén megtagadták az osztrák hatalom diktálta katonai szolgálatot, mivel Bécs nem tartotta be ígéreteit. A háromszékiek és csíkiek kérvénnyel fordultak az elnyomó hatalomhoz jogaik biztosításáért. Az osztrák hadsereg válasza: kegyetlen hirtelenséggel tört a falu népére, lemészároltak mindenkit, aki útjukba került. Sokan megmenekültek, de így is több száz férfi, nő és gyerek lett az orvtámadás áldozata. Az elmenekültek egy része alapította a moldvai csángó falvakat. A tegnapi kegyeletes megemlékezésen Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspök celebrálta a szentmisét. Tőkés László nagyváradi református püspök nem lehetett jelen, de üzent az egybegyűltekhez. Elhangzott a székely himnusz és a magyar himnusz. Beszédet mondott Domokos Géza, az RMDSZ országos elnöke, Székely Levente, Magyarország bukaresti nagykövetségének titkára, valamint a moldvai csángók képviselője. Szavaikban közös gondolat volt: a magyar nép gyakran kényszerült történelme során arra, hogy ilyen szomorú évfordulókra emlékezzen. Legyen minden ilyen évforduló egy intő jel, hogy hasonló szörnyűségek soha meg ne ismétlődhessenek. Az utóbbi hetekben egyre több fenyegető levelet és telefonhívást kap Tőkés László nagyváradi református püspök. Legutóbb a temesvári évforduló rendezvényei alatt, a szilágymenyői zarándokút előtt kapott telefonon egy olyan fenyegetést, mely szerint, ha elindul, az úton lelövik. Most megérkezett a halálos ítéletet közlő levél is, melyet Szatmáron adtak postára. A levél tartalmából az alábbiakban közlünk részletet: „Mi, Szatmár-, Máramaros-, Szilágy-, Bihar- és Kolozs megye lakói két éve követjük figyelemmel a tevékenységét és megállapítottuk, hogy Ön egy áruló pap és veszélyt jelent Románia, illetve a román nép számára. Vártuk, hogy a román kormány megtegye Ön ellen a szükséges lépéseket, akár az országból való kiutasítással, de nem tette meg. Románia és a román nép ellen irányuló rágalmakért, lejáratásért Ön könyörtelen büntetést érdemel. A fent említett megyék lakóinak képviselői 1991. november 17-én 13 órakor elhatározták: Tőkés László lelkipásztor, áruló pap halálra ítélését... és ezt az áruló Tőkés László pap tudomására hozzák. A halálra ítélés 1991. december 1-jén lép hatályba és az a személy, aki az áruló papot kivégzi, 150 000 dollár jutalomban részesül. Aláírják a megyék képviselői (öt név címmel!?). Jelen határozat leközlendő minden hazai és külföldi lapban...” A TRANSINFO ezzel közreadja a „Román Népi Törvényszék ítéletét”. * * * Tőkés László nagyváradi református püspöknek, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség tiszteletbeli elnökének halálos megfenyegetéséről Tokay György, az RMDSZ elnökségi tagja a következőket nyilatkozta lapunknak: —A halálos fenyegetés az RMDSZ két-három napon belül sorra kerülő elnökségi ülésének egyik témája lesz. Nem szeretnék az RMDSZ nevében előzetesen nyilatkozni, de nyilvánvaló, hogy egy általános taktika újabb megnyilvánulásáról van szó, hogy a fenyegetettség és a terror légkörét vonják pártunk egyes vezetői és az RMDSZ egésze köré. Hogy ki állhat a mostani akció háttérében, nem tudjuk. Az biztos, hogy csak egy szélsőséges csoport süllyedhet a politika alvilágába, s hozhat onnan ilyen eszközöket a felszínre. Amennyiben a brit kezdeményezés megvalósul, január 30-án Bush elnök és a többi nagyhatalom vezetői New Yorkban először találkoznak Borisz Jelcinnel, az Orosz Föderáció elnökével, az ENSZ Biztonsági Tanácsának egynapos csúcstalálkozóján. Az MTI tudósítójának értesülése szerint John Major brit kormányfő személyes levélben hívta meg a BT 15 tagállamának állam- illetve kormányfőit, köztük Antall József miniszterelnököt. A csúcstalálkozón az ENSZ munkájának megújítása, a világszervezetnek a béke biztosításában játszott szerepe állana előtérben. A tanácskozáson beszélne But-Ismeretlen tettesek január hetedikére, az ortodox karácsony reggelére virradó éjjel ledöntötték a kárpátaljai Técső községben Kossuth Lajos mellszobrát, amelyet a helyi és kárpátaljai magyarok kegyhelyeként tartanak számon. Mint azt Szöllősy Tibor, a técsői Hollósi Simon Kör vezetője elmondta: a nyomok arra engednek következtetni, hogy az elkövetők többen voltak és készültek tettükre, hiszen a mellszobor oda volt csavarozva a talapzathoz, így azt csak megfelelő szerszámokkal lehetett eltávolírosz Gáli, az új főtitkár és röviden felszólalna valamennyi résztvevő. * * * Érdeklődésünkre, a hírt László Balázs kormányszóvivő is megerősítette, s hozzáfűzte, hogy Antall József miniszterelnök el is fogadta a meghívást. Mint elmondta a világszervezet megújításán kívül Oroszország, mint a Szovjetunió örökösének szerepét is megvitatják a tárgyalásokon. A kormányszóvivő azt is hozzátette, hogy a konferenciát eredetileg Londonban rendezték volna, tekintettel arra, hogy ebben a hónapban Nagy-Britannia a BT elnöke, s csak később döntöttek New York mellett. tani onnan. Kossuth emlékművét az eredeti helyétől mintegy 150 méterre, egy árokban találták meg, arccal lefelé fordulva. Szöllősy Tibor hangsúlyozta: sajnálatos, hogy Kárpátalján, amelyet eddig a béke szigetének neveztek, az utóbbi hónapok során egyre több inzultust követnek el a magyarok ellen. Szégyenletes tény, hogy eszmék helyett egyesek szobrokkal hadakoznak. A técsőiek azonnal értesítették a belügyi szerveket, s megkezdődött a nyomozás az üggyel kapcsolatban. INZULTUSOK KÁRPÁTALJÁN Ledöntötték Kossuth szobrát volt bankelnök a gyermekkoráról beszél a rádióban. Egyszer csak kimondja azt, amire már annyiszor gondoltam mostanában, hogy a legendás és aranyozott hatvanas évek az általános nyomor és szegénység évei voltak. Nemrégiben a televízió újra játszotta az „Ezek a fiatalok” című filmet, ahol a főszereplő édesapja író. A filmbéli lakásban szedett-vedett bútorok, kombinált garnitúra, kihúzós rekamié, zománckád, hengerkályha és falikút. Pedig a rendezők már akkor is adtak arra, hogy a helyszínek nézzenek ki valahogy. Hát így nézett ki a hatvanas években egy író lakása. Mi volt mégis az a furcsa aranymáz, amivel bevonta az emlékezet mára ezeket az éveket ? Talán az első Szaratov hűtőszekrény, az első Kékes televízió, az első Ikka dollárutalvány, amire szemeskávét lehetett az arra kijelölt üzletben venni ? Vagy az első Skoda Felicia sportkocsi, esetleg az a bulgáriai nyaralás, amit a „Rangon alul” című film szerelmespárja kapott a munkahelyétől? Az első orkánkabát Bécsből, a Vörös Szikra és Erkel magnók ? Ezek voltak a varázsos hatvanas évek, meg az a két kockás ruha, fekete-fehér és egy piros-fekete, amiben végigjártam a középiskolát. A nosztalgia oka valószínűleg a Rákosi-rendszer bukásában és 56-nak az iszonyatos detonációjában keresendő. Akkor vettek először úgy szabadon levegőt az emberek, hogy nem néztek előtte körül. Nagy részüknek persze fogalma sem volt arról, hogy csöndben vagy félhangosan folynak az akasztások, tombol a terror és embereket némítanak el hosszú évekre. Eljutottunk oda, hogy a televízió objektív ri-SESZTÁK ÁGNES Félmúltban porterei percenként megtalálják azt az embert, aki bármikor elmondja: — Kádár alatt jobb volt! Kádár alatt — így mondják a történészek — a pártvezetés és a magyar nép között alku jött létre. Én ugyan nem értem tetten egyetlen alkukötést sem, sok mindenre azonban meglehetősen jól emlékszem. Az egész frizsider-szocializmusra. Arra, hogy a Nagy Akarat miként hengerelte tökéletesen egyformára az embereket. Mindenkinek mindig mindent egyformán akartak mérni. Egyforma lakásokat adtak. A szándék jó, a megvalósítás torz, egyforma házakba, egyforma embereket tervezett a rendszer. Mindenkinek egyformán biztosította a munkához való jogot. Ezen kívül nem többet. Ahogy nem vették komolyan az egyént, úgy nem érdekelt a munkavégzés minősége senkit sem igazán. Tökéletes egyenlőségben, tökéletes érdektelenség. A világ másik felében méltányolták az átlag felettit, a kiemelkedőt, az újító kedvűt, a meist akarót. Itt, külön úthenger működött arra, hogy begyalulja a földbe azt, aki nem akar beállni a sorba. Volt viszont, elismerem, az alacsony bérhez szabott, alacsony ár. Hogy minél több húsból, minél több pörköltet lehessen enni, és azt minél több sörrel leöblíteni. Az ideológiához nem kellett különösebb filozófiai muníció. Aki jóllakott, az nem ugrál. Különösen, ha még a szabadidejét is lekötik. Vállalhat másodállást, hogy vegyen egy zsebkendőnyi telket, ahová kijárhat a boxházából. Vállalhat harmadállást, hogy szert tegyen egy gépjárműre. Beadod a papírodat, kivárod a Trabantodat. A pártelit pedig Mercedeséből kilesve, sajnálkozva látta, miként halnak halomra rákban az emberek, amióta beszabadult az országba ezt a kétütemű szörnyszülött. A szent ideológia szerint különben ha meghalunk, az sem olyan nagy baj, hiszen csak a kollektíva számít, az egyén elhanyagolható. Kádár alatt jobb volt? Minap hallom, amint az egyik képviselő majdnem sírva emlegeti a szocializmus nagyszerű óvodarendszerét. Elég lenne végiglapozni néhány régebbi újságot, hogy kiderüljön, ez a gyerekparadicsom hajmeresztő szakmai hiányosságokat, tárgyi elégtelenségeket, bürokratikusán merev szülő- és családellenes stílust hordozott. Nem a humanizmus hívta életre, hanem a női munkavállalás kényszere. És így voltunk akkor szinte mindennel. Nem tudom, kinek volt akkor jó. Azoknak talán, akik képtelenek felnőni. Akiknek mindig megmondták, miről mit kell, sőt mit szabad gondolni. Akik most, amikor lehetne, nem képesek a kezükbe venni sem a maguk, sem a környezetük sorsát. Akik negyven évi agymosás után képtelenek elviselni, hogy egyenlőség csak a jogban létezik. Akiknek mindig megmondták, hogy mi a jó és mi a rossz, mert maguktól már képtelenek voltak rájönni. Egy ilyen viszony kétségtelenül nagyon kellemes, de legendateremtésre kifejezetten alkalmatlan.
