Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

8 1992. január 10. Szabad ÚJSÁG C Hírkosár Mégiscsak sikerül? Gerd Müller „esete” egy időben nagyon felkavarta a közvéleményt. Fenegye­rekként tartják őt számon, pedig már jócskán benne van a korban... Az Fc Bayern München egykori játékosa hajdanán 62-szer játszott országa válogatottjában, melyben összesen 68 gólt lőtt, és ott volt a világ- illetve Európa­­bajnokságot nyert német válogatottban is. 1970-ben ő lett a kontinens legjobb labdarúgója, ő kapta meg az Aranylabdát... Mindezt hallva azt gondolná az ember, hogy ilyen tehetséges játékosból csakis kiváló edző válhatott... Hogy ez mennyire nem így történt, az mára már nem titok. De ilyen hír nem marad sokáig országon belül. Nemsokára már egész Európa tudta, hogy az egykori „aranylábú” focistából notorikus alkoholista lett. Barátai, egykori csapattársai segíteni próbáltok neki, hasztalan. A felé nyújtott kéz csak a levegőbe markolha­tott. Aztán Gerd Müller hosszas rábeszélés után hajlandó volt bevonulni egy elvonókúrára... Most azonban villámként terjed a hír, hogy Gerd Müller szakított múltjával, és újra „emberi” életet kínán élni. A Bayern München elnöke felkérte őt, hogy segítsen a klubnak az ifjú tehtségek felkutatásában, illetve nevelésében. A jelek szerint Gerd az ajánlatra igennel válaszolt. A leggazdagabb kisbojtár Severiano Ballesteros Padronában született. Eredményei: háromszor meg­nyerte a British Opent, kétszer az US Masters, negyvennyolc győzelmet aratott eddig az Európa-Touron, és ötször volt tagja az európai válogatottnak a Ryder Kupában. 1991 decemberében az év legjobb európai golfozójának választották, és így a Vardon-trófea tulajdonosa lett. Jövedelme 4 millió dollár évente. Ebből 1,7 millió a versenyzésből, a többi a reklámokból származik. Hobbija a foci és a sakk, szívesen játszik egy-két partit barátaival, a padronai Favorit-bárban. Ballesteros volt a hetvenes évek elején az első és az egyetlen csodagyerek a középkorúak és a pocakos profik között. A szakértők szerint a golfozó húszévi játék után is kezdő, mert technikailag rendkí­vül nehéz ám az új sport, ráadásul korábban nem is ismertók az erőnléti edzést. De Sewel kezdődött az új korszak a golfban, ő már tart erőnléti edzéseket is, minden nap 16 kilométert kerékpározik és 30 percet dolgozik a súlyzókkal. A15 ütő forgatása, a gyakorlás különböző terepeken bizony időigényes. A jó kondi nem minden. „Miután magamtól tanultam golfozni, ferde swing (suhintás) van a játékom­ban. Harmincéves fejjel belenéztem a golf abc-könyvébe és észrevettem, hogy van egy hibás mozdulatom. Megpróbáltam kijavítani. Az eredmény azt lett, hogy elvesztettem eredeti, sikeres stílusomat és az önbizalmamat. Beláttam, hogy nem lehet öreg kutyát megtanítani szépen ülni, és úgy döntöttem, visszatérek régi stílusomhoz.” Nebiolo, mint díszdoktor A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) budapesti szimpóziuma alkalmá­ból a Magyar Testnevelési Egyetem, dr. Primo Nebiolónak, az IAAF és a FISU (Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség) olasz elnökének a Doctor honoris causa kitüntető címet adományozza. A Magyar Testnevelési Egyetemen eddig tizenkét díszdoktort avattak. Dísz­doktor lett többek között: Szymiczek Ottó, a Nemzetközi Olimpiai Akadémia volt dékánja; Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnö­ke; Joao Havelange, a FIFA elnöke; Kenneth J. Cooper, az Aerobic Kutató Intézet igazgatója; a magyarok közül pedig: Koltai Jenő, nyugalmazott egyetemi tanár, Pálfai János, nyugalmazott tudományos osztályvezető. Egy magyar francia Rajtol a labdarúgó Afrika Kupa Ezúttal Milla nélkül Az 1992-es év labdarúgóéletének a júniusi Európa-bajnokság mellett a vasárnap kezdődő Afrika Kupa lesz a legfontosabb eseménye. A szene­gáli Dakar ad otthont a nagymúltú, immár 18. alkalommal megrende­zésre kerülő tornának. A rendezők a hagyományoktól eltérően azért választották a januári időpontot, mert szerették volna bebiztosítani az európai bajnokságokban vendégszereplő afrikai sztárok részvételét. Az előzetes nevezések szerint igyekezetük nem volt hiábavaló. A torna történetében először indul 12 válogatott. A küzdelmek négy háromfős csoportban kez­dődnek el, melyekből első kettő jut tovább a negyeddöntőbe. A se­lejtezők során 10 együttes vívta ki a részvételi jogot a dakari döntő­ben, míg Algéria az 1990-es viadal győzteseként, Szenegál pedig ren­dezőként került a legjobb 12 csa­pat közé. Az utóbbi években a fekete földrész labdarúgása óriási fejlő­désen ment keresztül. Ezt bizo­nyítja az 1990-es olaszországi vi­lágbajnokság meglepetéscsapatá­nak, Kamerunnak sikeres szerep­lése is. A szakemberek szerint ép­pen ez a válogatott a legnagyobb esélyese az Afrika Kupának. Igaz, soraiból most hiányozni fog Roger Milla, s a szovjet Nepomjascsij edző helyett a francia Redon vette át az együttes irányítását. A vb má­sik afrikai résztvevője Egyiptom is az éremvárományosok közé tarto­zik. Az előkészületek során többek közt legyőzte a csehszlovák válo­gatottat is, s 0:0-ás döntetlenre ját­szott Norvégia csapatával. Rendkívül fejlődőképes váloga­tottja van Ghánának. Hiszen a 16 éven aluli labdarúgókból álló együttese tavaly nyáron világbaj­noki címet szerzett. Valószínűleg ebből a csapatból többen is bizo­nyítási lehetőséget kapnak a na­gyok között. A szakvezetők sokat várnak az Anderlechtben futballo­zó mindössze 17 éves Odartey Lampteytől. A csapat legnagyobb ásza azonban a tavalyi év legjobb afrikai labdarúgója, az Olympique Marseille csatára, Abedi Felé. Zambia együttesében egy isme­rősre lelhetünk: a Sparta Prahá­­ban tavaly szerencsét próbált Mwitwa is meghívást kapott hazá­ja válogatottjába. A torna titkos esélyesének Nigériát tartják, mely­nek csapatában több idegenlégiós is helyet kapott. Az ismertebbek: Okechukwu és Elaho (Bröndby), Keshi (Strasbourg), Yekini (Setu­­bal). . A csoportbeosztás — A Szene­gál, Nigéria, Kenya. B: Kamerun, Marokkó, Zaire. C: Algéria, Elefántcsontpart, Kongó. D: Egyiptom, Zambia, Ghana. A nyitóforduló párosítása: Ka­merun—Marokkó, Szenegál—Ni­géria. Az Afrika Kupa győztesét janu­ár 26-án ismerhetjük meg. I. jégkorongliga A 32. forduló mérkőzéseit bonyo­lították le tegnap az első osztályú jégkorongbajnokságban. Eredmé­nyek: Zlín—Brno 7:3 (1:1, 4:0, 2:2), Koílce—Pardubice 3:0 (1:0, 1:0, 1:0), Vítkovice—Plzen 5:5 (4:2, 1:1, 0:2), Trenfín—Jihlava 5:3 (1:2, 2:0, 2:1), Olomouc—Kladno 7:1 (3:0, 1:0, 3:1), Slovan—Sparta 1:4 (0:3, 0:1,1:0), Poprad—Litvinov 1:4 (0:0, 1:0, 0:4). Már készülnek a nyárra Ki lesz az a „Az olimpiát még megvárom...” Nemrégiben Budapesten edzett a francia öttusa válogatott.. Nem volt egy nagy szenzáció, mivel a gall-kakasok eddig nemigen értek el igazán fényes sikereket a nagy nemzetközi versenyeken. Illetve egyet mégis — az meg mindjárt világbajnoki címet jelentett: épp Franciaországban, a számunkra is emlékezetes 1987-es, Moulins-i vb-n. Akkor Joel Bouzou állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára az egyéni versenyben és hallgathatta meg a himnuszt Ha azonban az öttusában is úgy járnának el ilyenkor, mint az autós Forma-l-es versenyek végeztével, amikor nemcsak a győztes, hanem azt „istálló” hovatartozásának megfelelően egy másik himnuszt is eljátszanak, akkor Bouzou esetében a másik a magyar himnusz lett volna. Edzője ugyanis a hatvankétéves László István volt akkor és ő most is... — Hogyan lett öttusaedző és miként szerződött Franciaországba? — 1957-ben kerültem szorosabb kapcsolatba az öttusával, két éven ke­resztül csináltam úgy, hogy közben test­nevelő tanár voltam egy általános isko­lában. 1964-ben, amikor Török Feri olimpiai aranyat nyert egyéniben, vá­laszút elé kerültem, hogy folytatom-e ta­nári pályámat, vagy teljes értékű edző leszek a Bp. Honvédnál. Ma már nem bánom, hogy az öttusa mellett döntöt­tem. Magyarországi tevékenységem alatt kétszer kértek fel a szövetségi kapi­tányi tisztre, ezt a Honvéd vezető edző­­sége mellett — hogy akkori kifejezéssel éljek — társadalmi munkában vállaltam el egy-egy évre. A Honvéd szakmai ve­zetése abban az időben azon az állás­ponton volt, hogy ne csak a keleti orszá­gokkal erőltessük nemzetközi együtt­működésünket. Elfogadhatóan beszél­tem franciául, így könnyen tudtam se­gédkezni ezen kapcsolatok megszerzé­sében. 1962-ben a francia öttusa szövet­ség elnöke, Emii Jarrot írt egy levelet, melyben feldícsérte a magyar öttusát és egyben azt kérte, adjunk neki tanácsot, miként tudnának ők is komoly szakmai munkát végezni. Válaszlevelemben ad­tam néhány hasznosítható ötletet. Az­tán jött a másik levél, melyben Jarrot kért egy magyar szakembert a francia öttusasport számára, én szívesen kipró­báltam volna magam külföldön, idegen közegben... Az akkori vezetés úgy látta a Honvédnál, hogy jobb ha én külföldre megyek edzőnek. — Ezt hogy érti? — Úgy, hogy szakmailag csak konf­liktusokat szült volna, ha én továbbra is az öttusában dolgozom. Akkor már húszéves bútordarab voltam idehaza. —. Végül mikor került ki Franciaor­szágba? — 1979-ben írtam alá a szerződést, így kerültem Párizsba, azaz a Vencain­­nes-i öttusabázisra. — Hogy állt akkoriban a francia öt­­tusázás? — A tizedik helyen álltak a nemzetek rangsorában, addig csak 1968-ban volt egy bronzérmük az olimpián. — Azért szerződtették Ont, hogy eredményes „élsportot” csináljanak az öttusából? — Nem hiszem, hogy a francia sport­­minisztert különösebben izgatta volna az öttusa. Franciaországban 126 sport­­szövetség van, a sportolók mindig nyer­nek valamit, de ez az embereket csak három-négy napig érdekli. — Hogyan kezdett munkához? — Legelőször is számba kellett ven­nem, meg kellett vizsgálnom a feltétele­ket. Ezek után arra a megállapításra ju­tottam, hogy nem lehet tovább csinálni úgy, mint addig tették. Vagyis, hogy a hadseregre építik az öttusát — én sok­kal jobb táptalajt láttam a sportiskolák­ban... — Kellett-e változtatni módszerein, amikor Franciaországba érkezett? — A franciák latinos temperamentu­­múak, tehát játékosabb emberek mint a magyarok. En azzal próbáltam rájuk hatni, hogy beleszólást adtam a verseny­zőknek saját edzésmunkájukba, ez a sza­badságérzés aztán nagyon jó hatást vál­tott ki. Az volt a célom, hogy találja ki az illető, amit én szeretnék. Ha sikerült, akkor már nyert ügyünk van. — Franciaországban ki volt eddigi legkedvesebb tanítványa? — Eddig minden tanítványom ked­ves volt, igazságtalan lennék, ha kiemel­nék valakit is. Inkább azt mondom, hogy a legeredményesebb a világbajnok Joel Bouzou, aki mindenben hallgatott rám, vállalta, és elhitte, amit tanácsoltam és mondtam neki. — Az ő világbajnoki címe lendített-e valamit az öttusa ottani megítélésé­vben? — Mint már mondtam, ez is csak pár napig érdekelte az embereket... Viszont akkor az eredményhirdetés után odajött hozzám egy kisfiú a papájával és azt mondta, hogy ő is öttusázó szeretne len­ni. Most a válogatott tagja... — Hogyan, meddig tovább? — Megkértek rá, hogy a barcelonai olimpiáig maradjak, utána azonban mindenképpen hazatérek. Tizenkét esz­tendő elég volt odakinn... — Barcelona 1992...? — Erről még nemigen tudok nyilat­kozni. Bouzou még nem kezdte el igazá­ból a felkészülést, 34 éves, most tehát nem nagyon erőltetjük a fizikai számo­kat. Cristopher Ruer az új évben kez­dett komolyabb munkához. Van egypár tehetséges fiatal öttusázó, közülük ke­rülhet ki a harmadik, negyedik ember...-ks-Ritkán szerepelnek hölgyvendé­gek egy nemzetközi labdarúgó-kon­ferencia résztvevői között. Csikós Erika, a legnagyobb hazai utánpót­lás-seregszemle, a Hungary Cup szervezőbizottságának tagja decem­ber első napjaiban mégis ott ült a BISTA (Brit-szigetek Labdarúgó Tornáinak Szövetsége) londoni ülé­sén. — A konferenciára a világ min­den tájáról, Amerikából, Dél-Aine­­rikából, Afrikából és legfőképpen természetesen Európából érkeztek küldöttek. A volt szocialista orszá­gok közül csak mi, pontosabban a Hungary Cup képviselői kaptunk meghívást A különböző nemzetek mellett néhány kisebb egyesület mellett, mint például a Bobby Charlton Team delegációja is jelen volt A csapat híres névadója távol­létében egy videofelvételről üdvö­zölte a tanácskozást A tárgyaláson elsősorban nem sportjellegű, ha­nem inkább szervezési kérdésekről beszélgettünk. Rengeteget tanul­tunk, s ezeket a tapasztalatokat hasznosítani is fogjuk a jövő évi torna megrendezésekor. Nagy örö­münkre igen sokan érdeklődtek a helyszínen is a Hungary Cup iránt, több olyan országgal vettük fel a kapcsolatot, akik az idei kupára még nem jöttek el, de valószínűleg 1992-ben ott lesznek a nevezettek Cáfol a FIFA A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség (FIFA) hivatalos közlemény­ben cáfolta egyes európai lapok azon értesülését, hogy nem az Egyesült Államok rendezi meg az 1994-ben esedékes labdarúgó világbajnoksá­got. E lapok szerint az Egyesült Álla­mokban olyan kicsi az érdeklődés az ún. európai labdarúgás iránt, hogy anyagi csődtől félve szükségessé vál­hat az esemény áthelyezése Közép-, illetve Dél-Amerikába. Alan Rothenberg, az Egyesült Ál­lamok Labdarúgó Szövetségének el­nöke egyszerűen csak szenzációéhes pletykának nevezte a találgatást. Innen—onnan Sydney-ben folytatódott az 560 ezer dollár összdíjazású tenisztorna. Eredmé­nyek — férfiak: Camporess—Gustafeson 6:3,7:6, Hlasek—Krajicek 6:4,6:4. A Ne­gyeddöntőben: E. Sanchez—Muster 6:3, 6:3, Forget—Krickstein 6:1, 6:4, Whea­ton—Hlasek 3:6, 6:1, 7:5, Bergström— Camporese 7:6 eső miatt félbeszakadt. Nők — nyolcaddöntő: Sabatini—Hack 6:1, 6:0, Novotná—Halard 6:2, 7:5, Hu­ber—Whitlinger 6:3, 6:4, M. J. Fernan­dez—Suková 6:4, 6:4, G. Fernandez— Garrison 7:6, 5:7, 6:3, Meszhi—Date 4:6, 6:3, 6:2, A. Sanchez—Rittner 7:5, 6:0, Martinez—Frazier 6:4,6:4. Az angol labdarúgó Liga Kupa ne­gyeddöntőjében: Leeds—Manchester U. 1:3, Ciystal—Nottingham 1:1, Peterbo­rough—Middlesbrough 0:0, Totten­ham—Norwich 2:1. Az aucklandi tenisztorna nyolcaddön­­tKjében: Conell—Eltingh 6:4, 4:6, 6:2, Evemden—Miniussi 6:3,6:3. Az észak-amerikai jégkorongliga (NHL) legutóbbi fordulójában: Buffa­lo—Quebec Nordiques 4:2, Montreal Ca­­nadiens—Boston Bruins 3:2, Winnipeg Jets—Edmonton Oilers 5:2, Calgary Fla­mes—San Jósé Sharks 10:3, New York Rangers—SL Louis Blues 3:5. világsztár? listáján. Úgy tűnik az 1991-es ku­pának jó visszhangja volt. Szinte mindenki megjegyezte, hogy Buda­pest milyen gyönyörű város, s a rendezés feltételei is ideálisak, hi­szen az Építők és az FTC népligeti sporttelepein kis területen több fü­vespálya is rendelkezésünkre áll. Külön megdicsérték a bírókat, azt mondták, ilyen kiemelkedően kor­rektjátékvezetést még nemigen ta­pasztaltak hasonló rendezvénye­ken. Ezek szerint a tavalyi közel 100 csapatnál idén még többen in­dulnak. Eddig a magyarok mellett svéd, spanyol, angol, amerikai, bra­zil, holland és olasz együttesek je­lezték részvételüket Az 1991-es ku­pa kasszáját még mindig nem zár­tuk le, hiszen az esemény főszpon­zora a Hargita Kft., a mai napig sem teljesítette a szerződésben vál­lalt kötelezettségeit Továbbra is perben állunk. A Hungary Cup ’92 annyiban különbözik az eddigiek­től, hogy az induló létszám lényege­sen emelkedik, de a sportszakmai színvonalát is szeretnénk javítani. Gazdagabb programot állítunk össze a gyerekeknek. Terveink sze­rint a küzdelemsorozat nyitómér­kőzésének kezdőrúgását egy vi­lágsztár fogja elvégezni, de hogy ő kicsoda, az maradjon egyelőre ti­tok. A neve hallatán bizonyára so­kan kivándorolnak majd a Népli­getbe. Olyan hírek is szárnyra kel­tek, hogy a szervezőbizottságon be­lül személyi problémák is adódtak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban akadtak nézeteltérések, de ez semmiben sem befolyásolja a kupa lebonyolítását. A Hungary Cupot 1992. június 29. és július 4. között mindenképpen megrendez­zük.-fc­)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents