Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

II. PestiMflírlap FIATALOKAT VÁRNAK JAPÁNBA r Élni kell a lehetőségekkel Az OECD párizsi munkaügyi konferenciáját követően először Cseh-Szlovákiában járt Kondo Tetsuo japán munkaügyi miniszter, majd háromnapos látogatást tett hazánkban. Tárgyalásokat folytatott dr. Kiss Gyu­la munkaügyi miniszterrel, és találkozott vállalkozók­kal, szakszervezeti vezetőkkel. Az együttműködés le­hetőségeiről volt szó a tegnapi sajtótájékoztatón. LACHOWSZKY BEA A magyarországi 8 százalé­kossal szemben Japánban mindössze 2,2 százalékos a munkanélküliség, ami jelzi, hogy a szigetországban rendkívül komolyan veszik a foglalkoztatáspolitikát. Ná­luk a munkahelyteremtés és a -képzés együtt jelenik meg, Magyarországon viszont a kettő külön-külön van jelen, sőt, olykor nem is tudnak egymásról — mondta kérdé­sünkre dr. Benedek András helyettes államtitkár, aki ko­rábban kutatóként már ta­nulmányozta Japán munka­ügyi politikáját, s a mostani tárgyalásokon is végig jelen volt. — Módszereiket teljes egészében természetesen nem vehetjük át, hiszen szá­molnunk kell a magyar ha­gyományokkal, de amennyi­ben a japán tőke hazánkban a munkahelyteremtéssel egy időben elvégzi a dolgozók képzését is — miként azt tet­ték a Suzuki gyár esetében —, az nálunk is enyhítheti a munkanélküliséget. Gondo­lok itt elsősorban a magyar elektronika privatizációjá­ban történő esetleges japán megjelenésre. Merthogy a tárgyaláso­kon a résztvevők úgy ítélték meg: elsősorban a szak-, át-, illetve továbbképzés terüle­tén lehet szó együttműkö­désről. Az ifjúsági munka­­nélküliség kezelésére alkal­mas az a japán ajánlat, mely szerint Japánban 50-100 fős, tanulni vágyó fiatalokból ál­ló csoportokat fogadnának, akik egy-két éves időtarta­mú képzésben részesülné­nek különböző japán magán­cégeknél. Ehhez a japán kor­mány alacsony kamatozású kölcsönt biztosítana a tanu­lóknak, akik később munká­jukkal törleszthetnének. Egy másik projekt kereté­ben Japán 10 fős szakem­bergárdát küldene hazánk­ba, melynek tagjai egy-egy, a magyarok által kiválasztott cégnél a japán képzési mód­szereket adnák át, illetve ugyanezektől a cégektől egy­­egy magyar szakembert vár­nak japán tanulmányútra. Az ehhez kapcsolódó költsé­geket a japánok fedeznék. A japán miniszter el­mondta, kormánya továbbra is ösztönzi majd a japán tőke magyaroszági befektetését. Arra a magyar kérésre azon­ban, hogy tőkével támogas­sák a Magyarországon léte­sülő át- és továbbképző köz­pontokat, csak annyit tudott ígérni, hogy a kérést a japán kormány elé terjeszti. Bár Japánban szigorúan szabályozzák és korlátozzák a külföldi munkaerő alkal­mazását, beáramlását, szóba kerültek a nyitott munkae­rőpiac kérdései is. Kiderült, minimális mértékben ugyan, de a kvalifikáltabb munkaerőre van náluk foga­dókészség, magyar orvoso­kat, szakácsokat, vendéglá­tós szakembereket meghatá­rozott időre szívesen foglal­koztatnának. HELYZETKÉP MAGYARORSZÁGRÓL Csalások nagy tételben RPH-INFORMÁCIÓ Világelső dámtrófea Kádár János 1971 óta jegyzett, Gyulajon ejtett világelső dámvadtrófeáját most 13 ponttal előzte meg az az agancs, amit Roland Karz német orvos-professzor 1991. október 13-án ejtett Gúton. A most megtartott nemzetközi bírálat a trófeát 233,11 pontra értékelte, amely ezzel az első helyre került. Az ezzel járó aranyérmet Pataki Károly, a Felső-Ti­­szavidéki Fafeldolgozó Gazdaság „képviselője" kapta. MTI-FOTÚ: OLÁH TIBOR Megvámolt levelek BOTOS LÁSZLÓ Várhatóan a vállalkozói csa­lások lesznek meghatározó­ak a gazdasági bűncselekmé­nyekben ebben az esztendő­ben is — tudtuk meg dr. Kiss László ezredestől, az ORFK Gazdaságvédelmi Osztályá­nak vezetőjétől, akitől rövid összegzést kértünk az el­múlt évi tapasztalatokról. Kivétel nélkül vala­mennyi magyar megyében történt az elmúlt esztendő­ben áfa-csalás. Az első he­lyen mindenképpen a 77 mil­lió forintos nógrádi jogtalan pénzfelvétel áll. Az ügy még nincs lezárva, ezért részlete­ket nem közölhetünk róla. Csúcsot döntögetett az a Bu­dapesten történt eset, ame­lyet lopott személyi igazol­vánnyal követtek el. Sikere­sen. 40 millió forint általá­nos forgalmi adót vett fel egy mindmáiig ismeretlen sze­mély. A nyomozás termé­szetesen tovább folytatódik. Ha lehet mondani, kevesebb szerencséje volt annak a Pest megyei illetőnek, aki ugyan 27 millió forinttal kül­földre menekült, de neve is­mert a nyomozók előtt, az Interpol is körözi. Ezek per­sze csak kiragadott példák... Mégis, a legtöbb gondot a vállalkozói csalások okozták az elmúlt esztendőben a fris­sen önállósult gazdaságvé-Soha még nem sértették meg olyan sokan az orszáig hatá­rait, mint 1991-ben. A rend­kívül gyorsan változó körül­mények között bonyolult, szerteágazó feladatokat ol­dottak meg igen jól a magyar határőrök. Munkájukat ne­hezítette a hivatásos határő­rizetre való áttérés, az Öböl­háború, a pápalátogatással kapcsolatos szigorítások ér­vényesítése, Szlovákia hatá­rai mentén pedig a kétoldalú ellenőrzés bevezetése. A ha­társértések száma a legna­gyobb mértékben a dél-ke­let, észak-nyugat irányú, szinte népvándorlásszerű migrációs folyamat miatt növekedett. Az év folyamán delmi osztálynak. Tömege­sen elterjedt bűncselek­ményről van szó — tájékoz­tatta lapunkat dr. Kiss Lász­ló ezredes. Az a jellemző, hogy hamis igazolvánnyal hitelbe vásárolnak nagy té­telben cukrot, szeszt, textilt a termelő vállalatoknál, a számlák ellenértékét általá­ban nem fizetik ki, gyakorta örökre eltűnnek. Ha fel is tudják kutatni a „vállalko­zót”, többnyire kiderül, az eladott áruért bekasszíro­zott pénzt saját céljaira használta fel, de nem lehet rajta behajtani, mert vagyo­na nincs. Sok esetben jutalékért megbízásra több tízmillió fo­rint mezőgazdasági hitelt vesznek fel „alkalmi vállal­kozók”. Az ötlet kiagyalója gyakorta ismeretlen marad. Emellett megmaradtak a ha­gyományos bűncselekmé­nyek is: a hűtlen kezelés, a jelentős összegű sikkasztás, a deviza-bűncselekmények és a csempészés. Némi túl­zással mondhatjuk, minden ami mozdítható, felkeltheti a csempészek érdekődését. A sláger azonban a cigaretta. A nagy lebukások közé sorol­ható az a tavalyi eset, amikor a kamion dupla falú konté­nereket szállított, s ezekbe rejtettek több millió forint értékű külföldi cigarettát. a határőrségnek összesen 29 831 személlyel szemben kellett intézkednie a magyar határok megsértése miatt. Közöttük első helyen a ro­mánok szerepelnek 18 310 határsértéssel, őket a törö­kök követik 2943-al. A határ­őrök 100 ország állampolgá­raival szemben foganatosí­tottak intézkedéseket határ­sértés miatt. Ugyanakkor június 1-jé­­től a határforgalom ellátásá­ban résztvevő egységeket amerikai rendszerű számí­tógépes terminálokkal látják el. így próbálják megakadá­lyozni, hogy nemkívánatos személyek be-, illetve kijut­hassanak a határokon. A romániai rendszerváltás első félévében történt, hogy a Székelyföldön, a Csíksze­redától 30 kilométernyire fekvő Tusnádfürdő közelé­ben, a vasúti sínek mellett több száz levelet találtak el­szórva. Kétség nem fér hoz­zá, hogy a Román Vasutak Nemzeti Társaságának Jó­indulatú” alkalmazottai do­bálták ki a postakocsikból a többségükben külföldön el­­címzett borítékokat. Nem véletlen hát, hogy sok romá­niai vagy magyarországi le­velező nem postán, hanem utasokkal küldi borítékjait. És a bizalmatlanokon kívül sokan panaszolták, hogy le­velük (vagy a hozzájuk kül­dött levelek) nem jutottak el a címzetthez. A tusnádi eset, sajnos, nem egyedülálló. Nemrég Kolozsvárott lepleztek le egy egész „levélvámoló” csopor­tot. A helyi posta alkalma­zottai közül néhányat elbo­csátottak, mások ellen tör­vényszéki eljárás indult. Az alkalmazottak rendszeresen feltépték a külföldi levele­ket, állítólag abban a re­ményben, hogy a borítékbem pénzküldemények is lapul­hatnak. Egyik alkalmazott például a szó szoros értelmé­ben megvámolta a boríték­ban talált valutát: a 150 font sterlingből 100-at elvett és — miután gondosan vissza­ragasztotta a borítékot — 50-et „átutalt” a címzettnek. A kolozsvári postaigazgató­ság állítása szerint több leve­let már Bukarestben vagy a vonaton, szállítás közben feltépnek, úgyhogy nem Ko­lozsvár az egyedüli „vám­pont”. A panaszosokban és a kivizsgálókban felmerült a gyanú, hogy nem a SRI (a Román Hírszerző Szolgálat) emberei kíváncsiskodnak-e. A postaalkalmazottak tetten­érése, no meg a levélbontás és -ragasztás minősége azon­ban némileg eloszlatta a fel­­tételezést . A SRI ugyanis — állítólag! — sokkal finomab­ban dolgozik. Határsértő áradat 1992. január 25. Vladimir ________________________PILHAL GYÖRGY ____________ Farkas Vladimir, a munkásmozgalom régi harcosa, kiérde­mesült veseöklöző, a közelmúltban bírósághoz fordult, mert mélyen felháborította a Top Gun című magazin cikkének egyik mondata. Az írás, amely a Puma-vadászpilóták elleni koncepciós per (1951) történetét közli, egyik passzusában az olvasható, hogy maga Farkas Vladimir is jelen volt az egyik pilóta — a cikkíró — vallatásánál, és ott aktivitásra serken­tette a lankadni látszó verőlegényeket. „Ha nem akar valla­ni, adjanak neki az elvtársak!”— mondta Farkas Vladimir, az ÁVH akkori üdvöskéje, legalábbis a cikkíró vadászpilóta szerint. Farkas felperes kikéri magának ezt a mondatot, ő ilyet ak­kor és ott nem mondhatott, tudniillik az ÁVH-struktúra sze­rint a katonákat nem neki kellett vernie, az mások kompeten­ciája volt, nézzen csak utána a Tisztelt Bíróság. Az Államvé­delmi Hatóságnál tudniillik szigorú rend szabályozta, hogy ki kinek taposhatta ki a beleit, illetve szaggathatta le a kör­meit, a szervezet pontosan kartotékolt minden egyes pofont, ráadásul ő maga is vezette a füzetkéjében az elvégzett felada­tokat. Farkas Vladimir tehát nagyon kéri a Tisztelt Bíróságot, hogy marasztalja el az alperest, s kötelezze a lapot sajtó-hely­reigazításra, mert jogállamban élünk, vagy mi a szösz... O, felperes, a szavát adja, hogy az inkriminált mondat nem hangzott el a szájából, és nála a kimondott szó az szent. Meg egyébként is, bizonyítsa be az alperes, hogy ez így történt. Na, ugye, hogy nem tudja, hihihi... Farkas felperes szépen, kerek körmondatokban fogalmaz, új gondolatrész előtt röpke szünetet tart, megigazítja a szem­üvegét, köhint kettőt és mélyen a bíró szemébe néz. A nyoma­tékosabb részeknél a mutatóujját felemeli, körbenéz a terem­ben, s csak azután mondja ki a megcáfolhatatlant. Ami min­den esetben ugyanaz, hogy tudniillik a rendtartás értelmé­ben ő az ominózus időszakban más szakterületen pofozko­dott. Farkas felperes erősen visszaél azzal, hogy a bíráséig épü­letében nem szokás felképelni senkit sem. Egy nappal a tárgyalás előtt egyébként Farkas Vladimir alperesként járt a Markó utcában. Könyvének szerzőtársa perelte be, amiért „elfeledkezett” róla, és nem adott neki a ho­noráriumból. Farkas felperes akkor is frappánsan fogalma­zott, meg a mutatujját is emelgette — mindamellett elveszí­tette a pert, a bíróság szerint Farkas Vladimir megint tör­vényt sértett. A pilótaügyben viszont jól áll Farkas Vladimir szénája, ellenfele (tavaly rehabilitálták, hat és fél évet ült) nem ren­delkezik kézzelfogható bizonyítékokkal, nem készített mag­nó- és videófelvételeket vallatóiról, így aztán felperes maga­biztosan emelgetheti a mutatóujját, álljon elő, aki őt ötven­egy idusán bizonyítottan látta a Gyorskocsi utcai fogdában, amint éppen lelket öntött az elpilledt verőlegényekbe... Scripta RÓNA KATALIN Minap érkezett a baljós hír. A lengyel könyvpiac sikeré­nek ígérkezik Hitler Mein Kampfjának új publikációja. Ahogy a tudósító fogalmaz­ta, megállás nélkül csöng a nácizmus alapművét életre­­hívó nyomda telefonja. A PAP hírügynökséggel is azt közölték, az egész országból érdeklődnek, hol lehet hoz­zájutni a könyvhöz, hisz a „mindössze” — így titulálják a kinyomott mennyiséget — tízezer példány Wroclawban és más városokban alig né­hány óra leforgása alatt elfo­gyott. Riasztó hír. A látványos és izgatott érdeklődés ugyanis aligha magyarázha­tó az egyszerű és termé­szetesnek nevezhető tájéko­zódási igénnyel, a soha-nem­­olvasott, ám sokat emlege­tett írás megismerésének vá­gyával, netán a könyvritka­ságoknak kijáró tisztelettel. Félő, sokkal inkább az egyre durvuló, egyre sötétebb szí­neket öltő világ magatartá­sával. Egy félelmetes, vad és kegyetlen eszme föltámadá­sának, föltámasztásának igényével. S mert a hősiesség, a bá­tor kiállás, a tett vállalása azért nem sajátja az egyelőre még csak látens, de fejét úgy látszik, egyre inkább fölvető új nácizmusnak — ne szé­gyelljük, nevezzük néven azt, amiről bizonyára szó manent van — a megrendelő nem lel­hető föl, vagy ha úgy jobban tetszik, szőrén-szálán el­tűnt. Tán sohasem létezett. Rossz tréfa volt csupán? S a nyomda — amely most ar­ra hivatkozik, hogy ő azt nyomja ki, amit tőle kérnek, nem kötelessége, még kevés­bé joga fölülbírálni a kézira­tokat —, „bedőlt” a vicces kedvű kiadónak? A terjesztő is csak ízetlen jókedvében vitte volna el a boltokba a kö­tetet? Aligha. Ezt sejteti, hogy a megrendelőként emlegetett krosnói kiadó elnevezése az örök érvényű latin mondás második felét idézi: Verba volant, scripta manent. A szó elszáll, az írás megmarad. De valóban minden írás­nak meg kell maradnia? Me­­mentóként bizonyára. De csakis úgy. Félő azonban, hogy a lengyel „könyvsiker” nemcsak emlékezni, emlé­keztetni akar, hanem föl­idézni is. A furcsán értelme­zett, újsütetű demokrácia — a szabadság helyett szaba­dosságba forduló élet — je­gyében teheti is. S ez intő jel. Nemcsak Lengyelországban — mindenütt a világon. Sose feledjük, milyen gyilkos pusztulást hozott a Mein Kampf szerzője és ideológiá­ja a világra. Nehogy a huszadik szá­zad szégyene megismétlőd­jék!

Next

/
Thumbnails
Contents