Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25 / 21. szám
II. PestiMflírlap FIATALOKAT VÁRNAK JAPÁNBA r Élni kell a lehetőségekkel Az OECD párizsi munkaügyi konferenciáját követően először Cseh-Szlovákiában járt Kondo Tetsuo japán munkaügyi miniszter, majd háromnapos látogatást tett hazánkban. Tárgyalásokat folytatott dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszterrel, és találkozott vállalkozókkal, szakszervezeti vezetőkkel. Az együttműködés lehetőségeiről volt szó a tegnapi sajtótájékoztatón. LACHOWSZKY BEA A magyarországi 8 százalékossal szemben Japánban mindössze 2,2 százalékos a munkanélküliség, ami jelzi, hogy a szigetországban rendkívül komolyan veszik a foglalkoztatáspolitikát. Náluk a munkahelyteremtés és a -képzés együtt jelenik meg, Magyarországon viszont a kettő külön-külön van jelen, sőt, olykor nem is tudnak egymásról — mondta kérdésünkre dr. Benedek András helyettes államtitkár, aki korábban kutatóként már tanulmányozta Japán munkaügyi politikáját, s a mostani tárgyalásokon is végig jelen volt. — Módszereiket teljes egészében természetesen nem vehetjük át, hiszen számolnunk kell a magyar hagyományokkal, de amennyiben a japán tőke hazánkban a munkahelyteremtéssel egy időben elvégzi a dolgozók képzését is — miként azt tették a Suzuki gyár esetében —, az nálunk is enyhítheti a munkanélküliséget. Gondolok itt elsősorban a magyar elektronika privatizációjában történő esetleges japán megjelenésre. Merthogy a tárgyalásokon a résztvevők úgy ítélték meg: elsősorban a szak-, át-, illetve továbbképzés területén lehet szó együttműködésről. Az ifjúsági munkanélküliség kezelésére alkalmas az a japán ajánlat, mely szerint Japánban 50-100 fős, tanulni vágyó fiatalokból álló csoportokat fogadnának, akik egy-két éves időtartamú képzésben részesülnének különböző japán magáncégeknél. Ehhez a japán kormány alacsony kamatozású kölcsönt biztosítana a tanulóknak, akik később munkájukkal törleszthetnének. Egy másik projekt keretében Japán 10 fős szakembergárdát küldene hazánkba, melynek tagjai egy-egy, a magyarok által kiválasztott cégnél a japán képzési módszereket adnák át, illetve ugyanezektől a cégektől egyegy magyar szakembert várnak japán tanulmányútra. Az ehhez kapcsolódó költségeket a japánok fedeznék. A japán miniszter elmondta, kormánya továbbra is ösztönzi majd a japán tőke magyaroszági befektetését. Arra a magyar kérésre azonban, hogy tőkével támogassák a Magyarországon létesülő át- és továbbképző központokat, csak annyit tudott ígérni, hogy a kérést a japán kormány elé terjeszti. Bár Japánban szigorúan szabályozzák és korlátozzák a külföldi munkaerő alkalmazását, beáramlását, szóba kerültek a nyitott munkaerőpiac kérdései is. Kiderült, minimális mértékben ugyan, de a kvalifikáltabb munkaerőre van náluk fogadókészség, magyar orvosokat, szakácsokat, vendéglátós szakembereket meghatározott időre szívesen foglalkoztatnának. HELYZETKÉP MAGYARORSZÁGRÓL Csalások nagy tételben RPH-INFORMÁCIÓ Világelső dámtrófea Kádár János 1971 óta jegyzett, Gyulajon ejtett világelső dámvadtrófeáját most 13 ponttal előzte meg az az agancs, amit Roland Karz német orvos-professzor 1991. október 13-án ejtett Gúton. A most megtartott nemzetközi bírálat a trófeát 233,11 pontra értékelte, amely ezzel az első helyre került. Az ezzel járó aranyérmet Pataki Károly, a Felső-Tiszavidéki Fafeldolgozó Gazdaság „képviselője" kapta. MTI-FOTÚ: OLÁH TIBOR Megvámolt levelek BOTOS LÁSZLÓ Várhatóan a vállalkozói csalások lesznek meghatározóak a gazdasági bűncselekményekben ebben az esztendőben is — tudtuk meg dr. Kiss László ezredestől, az ORFK Gazdaságvédelmi Osztályának vezetőjétől, akitől rövid összegzést kértünk az elmúlt évi tapasztalatokról. Kivétel nélkül valamennyi magyar megyében történt az elmúlt esztendőben áfa-csalás. Az első helyen mindenképpen a 77 millió forintos nógrádi jogtalan pénzfelvétel áll. Az ügy még nincs lezárva, ezért részleteket nem közölhetünk róla. Csúcsot döntögetett az a Budapesten történt eset, amelyet lopott személyi igazolvánnyal követtek el. Sikeresen. 40 millió forint általános forgalmi adót vett fel egy mindmáiig ismeretlen személy. A nyomozás természetesen tovább folytatódik. Ha lehet mondani, kevesebb szerencséje volt annak a Pest megyei illetőnek, aki ugyan 27 millió forinttal külföldre menekült, de neve ismert a nyomozók előtt, az Interpol is körözi. Ezek persze csak kiragadott példák... Mégis, a legtöbb gondot a vállalkozói csalások okozták az elmúlt esztendőben a frissen önállósult gazdaságvé-Soha még nem sértették meg olyan sokan az orszáig határait, mint 1991-ben. A rendkívül gyorsan változó körülmények között bonyolult, szerteágazó feladatokat oldottak meg igen jól a magyar határőrök. Munkájukat nehezítette a hivatásos határőrizetre való áttérés, az Öbölháború, a pápalátogatással kapcsolatos szigorítások érvényesítése, Szlovákia határai mentén pedig a kétoldalú ellenőrzés bevezetése. A határsértések száma a legnagyobb mértékben a dél-kelet, észak-nyugat irányú, szinte népvándorlásszerű migrációs folyamat miatt növekedett. Az év folyamán delmi osztálynak. Tömegesen elterjedt bűncselekményről van szó — tájékoztatta lapunkat dr. Kiss László ezredes. Az a jellemző, hogy hamis igazolvánnyal hitelbe vásárolnak nagy tételben cukrot, szeszt, textilt a termelő vállalatoknál, a számlák ellenértékét általában nem fizetik ki, gyakorta örökre eltűnnek. Ha fel is tudják kutatni a „vállalkozót”, többnyire kiderül, az eladott áruért bekasszírozott pénzt saját céljaira használta fel, de nem lehet rajta behajtani, mert vagyona nincs. Sok esetben jutalékért megbízásra több tízmillió forint mezőgazdasági hitelt vesznek fel „alkalmi vállalkozók”. Az ötlet kiagyalója gyakorta ismeretlen marad. Emellett megmaradtak a hagyományos bűncselekmények is: a hűtlen kezelés, a jelentős összegű sikkasztás, a deviza-bűncselekmények és a csempészés. Némi túlzással mondhatjuk, minden ami mozdítható, felkeltheti a csempészek érdekődését. A sláger azonban a cigaretta. A nagy lebukások közé sorolható az a tavalyi eset, amikor a kamion dupla falú konténereket szállított, s ezekbe rejtettek több millió forint értékű külföldi cigarettát. a határőrségnek összesen 29 831 személlyel szemben kellett intézkednie a magyar határok megsértése miatt. Közöttük első helyen a románok szerepelnek 18 310 határsértéssel, őket a törökök követik 2943-al. A határőrök 100 ország állampolgáraival szemben foganatosítottak intézkedéseket határsértés miatt. Ugyanakkor június 1-jétől a határforgalom ellátásában résztvevő egységeket amerikai rendszerű számítógépes terminálokkal látják el. így próbálják megakadályozni, hogy nemkívánatos személyek be-, illetve kijuthassanak a határokon. A romániai rendszerváltás első félévében történt, hogy a Székelyföldön, a Csíkszeredától 30 kilométernyire fekvő Tusnádfürdő közelében, a vasúti sínek mellett több száz levelet találtak elszórva. Kétség nem fér hozzá, hogy a Román Vasutak Nemzeti Társaságának Jóindulatú” alkalmazottai dobálták ki a postakocsikból a többségükben külföldön elcímzett borítékokat. Nem véletlen hát, hogy sok romániai vagy magyarországi levelező nem postán, hanem utasokkal küldi borítékjait. És a bizalmatlanokon kívül sokan panaszolták, hogy levelük (vagy a hozzájuk küldött levelek) nem jutottak el a címzetthez. A tusnádi eset, sajnos, nem egyedülálló. Nemrég Kolozsvárott lepleztek le egy egész „levélvámoló” csoportot. A helyi posta alkalmazottai közül néhányat elbocsátottak, mások ellen törvényszéki eljárás indult. Az alkalmazottak rendszeresen feltépték a külföldi leveleket, állítólag abban a reményben, hogy a borítékbem pénzküldemények is lapulhatnak. Egyik alkalmazott például a szó szoros értelmében megvámolta a borítékban talált valutát: a 150 font sterlingből 100-at elvett és — miután gondosan visszaragasztotta a borítékot — 50-et „átutalt” a címzettnek. A kolozsvári postaigazgatóság állítása szerint több levelet már Bukarestben vagy a vonaton, szállítás közben feltépnek, úgyhogy nem Kolozsvár az egyedüli „vámpont”. A panaszosokban és a kivizsgálókban felmerült a gyanú, hogy nem a SRI (a Román Hírszerző Szolgálat) emberei kíváncsiskodnak-e. A postaalkalmazottak tettenérése, no meg a levélbontás és -ragasztás minősége azonban némileg eloszlatta a feltételezést . A SRI ugyanis — állítólag! — sokkal finomabban dolgozik. Határsértő áradat 1992. január 25. Vladimir ________________________PILHAL GYÖRGY ____________ Farkas Vladimir, a munkásmozgalom régi harcosa, kiérdemesült veseöklöző, a közelmúltban bírósághoz fordult, mert mélyen felháborította a Top Gun című magazin cikkének egyik mondata. Az írás, amely a Puma-vadászpilóták elleni koncepciós per (1951) történetét közli, egyik passzusában az olvasható, hogy maga Farkas Vladimir is jelen volt az egyik pilóta — a cikkíró — vallatásánál, és ott aktivitásra serkentette a lankadni látszó verőlegényeket. „Ha nem akar vallani, adjanak neki az elvtársak!”— mondta Farkas Vladimir, az ÁVH akkori üdvöskéje, legalábbis a cikkíró vadászpilóta szerint. Farkas felperes kikéri magának ezt a mondatot, ő ilyet akkor és ott nem mondhatott, tudniillik az ÁVH-struktúra szerint a katonákat nem neki kellett vernie, az mások kompetenciája volt, nézzen csak utána a Tisztelt Bíróság. Az Államvédelmi Hatóságnál tudniillik szigorú rend szabályozta, hogy ki kinek taposhatta ki a beleit, illetve szaggathatta le a körmeit, a szervezet pontosan kartotékolt minden egyes pofont, ráadásul ő maga is vezette a füzetkéjében az elvégzett feladatokat. Farkas Vladimir tehát nagyon kéri a Tisztelt Bíróságot, hogy marasztalja el az alperest, s kötelezze a lapot sajtó-helyreigazításra, mert jogállamban élünk, vagy mi a szösz... O, felperes, a szavát adja, hogy az inkriminált mondat nem hangzott el a szájából, és nála a kimondott szó az szent. Meg egyébként is, bizonyítsa be az alperes, hogy ez így történt. Na, ugye, hogy nem tudja, hihihi... Farkas felperes szépen, kerek körmondatokban fogalmaz, új gondolatrész előtt röpke szünetet tart, megigazítja a szemüvegét, köhint kettőt és mélyen a bíró szemébe néz. A nyomatékosabb részeknél a mutatóujját felemeli, körbenéz a teremben, s csak azután mondja ki a megcáfolhatatlant. Ami minden esetben ugyanaz, hogy tudniillik a rendtartás értelmében ő az ominózus időszakban más szakterületen pofozkodott. Farkas felperes erősen visszaél azzal, hogy a bíráséig épületében nem szokás felképelni senkit sem. Egy nappal a tárgyalás előtt egyébként Farkas Vladimir alperesként járt a Markó utcában. Könyvének szerzőtársa perelte be, amiért „elfeledkezett” róla, és nem adott neki a honoráriumból. Farkas felperes akkor is frappánsan fogalmazott, meg a mutatujját is emelgette — mindamellett elveszítette a pert, a bíróság szerint Farkas Vladimir megint törvényt sértett. A pilótaügyben viszont jól áll Farkas Vladimir szénája, ellenfele (tavaly rehabilitálták, hat és fél évet ült) nem rendelkezik kézzelfogható bizonyítékokkal, nem készített magnó- és videófelvételeket vallatóiról, így aztán felperes magabiztosan emelgetheti a mutatóujját, álljon elő, aki őt ötvenegy idusán bizonyítottan látta a Gyorskocsi utcai fogdában, amint éppen lelket öntött az elpilledt verőlegényekbe... Scripta RÓNA KATALIN Minap érkezett a baljós hír. A lengyel könyvpiac sikerének ígérkezik Hitler Mein Kampfjának új publikációja. Ahogy a tudósító fogalmazta, megállás nélkül csöng a nácizmus alapművét életrehívó nyomda telefonja. A PAP hírügynökséggel is azt közölték, az egész országból érdeklődnek, hol lehet hozzájutni a könyvhöz, hisz a „mindössze” — így titulálják a kinyomott mennyiséget — tízezer példány Wroclawban és más városokban alig néhány óra leforgása alatt elfogyott. Riasztó hír. A látványos és izgatott érdeklődés ugyanis aligha magyarázható az egyszerű és természetesnek nevezhető tájékozódási igénnyel, a soha-nemolvasott, ám sokat emlegetett írás megismerésének vágyával, netán a könyvritkaságoknak kijáró tisztelettel. Félő, sokkal inkább az egyre durvuló, egyre sötétebb színeket öltő világ magatartásával. Egy félelmetes, vad és kegyetlen eszme föltámadásának, föltámasztásának igényével. S mert a hősiesség, a bátor kiállás, a tett vállalása azért nem sajátja az egyelőre még csak látens, de fejét úgy látszik, egyre inkább fölvető új nácizmusnak — ne szégyelljük, nevezzük néven azt, amiről bizonyára szó manent van — a megrendelő nem lelhető föl, vagy ha úgy jobban tetszik, szőrén-szálán eltűnt. Tán sohasem létezett. Rossz tréfa volt csupán? S a nyomda — amely most arra hivatkozik, hogy ő azt nyomja ki, amit tőle kérnek, nem kötelessége, még kevésbé joga fölülbírálni a kéziratokat —, „bedőlt” a vicces kedvű kiadónak? A terjesztő is csak ízetlen jókedvében vitte volna el a boltokba a kötetet? Aligha. Ezt sejteti, hogy a megrendelőként emlegetett krosnói kiadó elnevezése az örök érvényű latin mondás második felét idézi: Verba volant, scripta manent. A szó elszáll, az írás megmarad. De valóban minden írásnak meg kell maradnia? Mementóként bizonyára. De csakis úgy. Félő azonban, hogy a lengyel „könyvsiker” nemcsak emlékezni, emlékeztetni akar, hanem fölidézni is. A furcsán értelmezett, újsütetű demokrácia — a szabadság helyett szabadosságba forduló élet — jegyében teheti is. S ez intő jel. Nemcsak Lengyelországban — mindenütt a világon. Sose feledjük, milyen gyilkos pusztulást hozott a Mein Kampf szerzője és ideológiája a világra. Nehogy a huszadik század szégyene megismétlődjék!
