Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25 / 21. szám
1992. január 25. 5 Szabad ÚJSÁG Több pedagógus érezte fontosnak, hogy hozzászóljon a múlt heti szombati számunkban megjelentetett Vizsgázzunk...?! című jegyzetben felvetett gondolatokhoz. írásaikat a továbbiakban folyamatosan közöljük, s minden további véleményt érdeklődéssel várunk! Vizsgázzunk...?! Mit ér egy iskola, ha bolgár? Ján Pisút oktatásügyi miniszter a sajtótájékoztatókon többször is türelemre intette a pozitív változásokat sürgetőket, mondván, hogy az oktatásügy hagyományosan konzervatív és nehézkes, időre van szüsége, amíg idomulni tud az új idők új elvárásaihoz. Nos, ez a nehezen mozgó kolosszus ugyancsak gyors reakciókra képes, ha érdekei úgy kívánják, miközben jottányit sem enged hagyományos konzervativizmusából. Erről tanúskodik a pozsonyi Panenská utcai Christo Botev Bolgár Iskola esete is, amelyet tavaly, a nyári szünet idején szinte egyik napról a másikra tett volna ki az utcára az I. városkörzeti iskolaügyi igazgatóság, ha a szülők neszét nem veszik a dolognak és nem kezdik petíciókkal bombázni az illetékeseket. Hogy miért volt olyan sürgős az épület átadása és egyáltalán miért van rá szükség? Többek között azért, mivel az I. városkörzet iskolaügyi igazgatóságának két iskolaépületet kellene visszaszolgáltatnia a restitúció keretében. Közülük az egyik állapota nagyon rossz, helyette esett a választás a bolgár iskola szépen karbantartott épületére. (Érdemes megjegyezni, hogy egy-két eset kivételével a karbantartást négy évtizeden át a bolgár fél pénzelte.) Egyesek még azt is tudni vélik, hogy azért lett egyszerre kellemetlen teher a bolgár intézmény, mivel az most, a megváltozott körülmények között, anyagi hozzájárulást kért az oktatásügyi minisztériumtól. Ehhez tudni kell, hogy a bolgár iskola Manapság sokat, olykor túl sokat is beszélünk a pedagógusok hiányáról. Egyre gyakrabban kérdezzük, hova lettek a hajdani nagy egyéniségek, akik mozgatói és meghatározói voltak egy-egy szőkébb közösség életének. Eltűntek, mint ahogy eltűnt az az életforma is, amelyet ők élhettek jó néhány évtizeddel ezelőtt. Akkor ugyanis természetes volt, hogy akár egy falusi tanító is szolgálót, ma azt mondanók: házvezetőnőt tartott, tudott eltartani a fizetéséből. A nemzet lámpása nem kényszerült a háztartás taposómalmába, nem kellett, elnézést a kifejezésért, egy fenékkel két, olykor még több lovat is megülnie. A mai pedagógusok nagy része a kötelező óraszám letanítása után szánt, vet, arat vagy éppen csirkét A közelmúltban jeles évfordulóról emlékezett meg városunk lakossága: 300 évvel ezelőtt emelték Érsekújvárt városi rangra. Az évforduló kapcsán sokan közülünk ismét tudatosították, hogy városunk gazdag és dicső történelmi múltra tekint vissza. A város történelmének szerves részét képezi az érsekújvári gimnázium története is. Az iskola idén ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. A múlt század harmincas éveiben a város polgársága Zibrínyi József tanító vezetésével elhatározta, hogy önköltségen algimnáziumot alapit Érsekújvárott. A kezdeményezést a lakosság nagy lelkesedéssel támogatta. A várós háromízben kérte Ferdinánd királytól az engedélyt az új iskola megnyitására, ám hasztalan. Csupán 1840-ben került a kérelem ismét a király elé Nyitra vármegye képviselőinek jóvoltából, akik sürgették az ügyet a pozsonyi országgyűlésen. A király 1842. március 19-én végül is engedélyezte a négyosztályos gimnázium megnyitását. A szükséges hivatalos ügyek elintézése után 1842. október 2-án kezdődött meg a tanítás az új gimnázium egyemeletes épületében. 1992-ben lesz tehát 150 éve, hogy iskolánk megalakult. 150 év a történelem távlatából nézve nem hosszú időszak, de egy intézmény életében jelentős történelmi múltnak számít. Az iskola kiállta a történelem viharait. növendékeinek 80 százalékát itteni szlovák gyerekek alkotják, akiket 43 éven át dotált a bolgár állam, ráadásul a hazai szokásos összeg háromszorosát fordítva oktatásukra. Ami a legmeglepőbb az oktatásügyi minisztérium ,,megoldási javaslatában", az az, hogy alternatívaként egy olyan kétnyelvű iskolát javasol, ahol az oktatás szlovák nyelven folyna, és a bolgár iskolában kötelező tantárgyként tanított angolt a bolgár nyelv helyettesítené. Óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy itt már nem is az épületről van szó, hanem arról, hogy egyeseknek szálka a szemében az az iskola, ahol más nyelven folyik az oktatás... Pedig ez a más nyelvű iskola az UNESCO által propagált legkorszerűbb oktatási módszereket alkalmazza, ráadásul komplex módon, az óvodától a gimnáziumig. Kitűnő pedagógusait pályázat útján válogatja össze, a bolgár állam jól fizeti őket, nincsenek megélhetési gondjaik, családjuktól távol minden energiájukat a tanításra fordíthatják. A növendékek természetes módon, a legcsekélyebb nehézség nélkül válnak kétnyelvüekké, sőt a színvonalas angoloktatásnak köszönhetően háromnyelvüekké, ami már egymagában is óriási pluszt jelent. Nagyon jó a képzőművészeti és a zenei nevelés színvonala is. Alternatív iskola ez a javából, s az ilyen fajta oktatás szükségességét oktatásügyi minisztériumunk is gyakran hangsúlyozza. Ráadásul jól kidolgozott konnevel a garázsban, szőlőt kapál, üvegházban szekfüt termeszt, a vállalkozóbbja éticsigát vagy gilisztát tenyészt - csak mellékesen jegyzem meg, hogy az orvosok mind a mai napig nem kényszerültek erre. Kényszerről beszélek, mert a megélhetés kényszere erősebb a lelkesedésnél. Lelkesedésből ugyanis nem lehet a gyereknek csizmát venni, mert hát a tanító is szeretné gyermekeit úgy járatni, mint a többi szülő, meg aztán néha saját magának is kell valamit vennie, mert a sok jól öltözött gyerek között nem szeretné a Hamupipőke szerepét alakítani. Csoda-e hát, ha a rajz szakos azt mondja, addig én képzőművészeti szakkört nem tartok, mig meg nem fizetik. Hogy addig mi lesz az ügyes, a gondterhes napokat, és nemes küldetést teljesített. Olyan diákok kerültek és kerülnek ki padjaiból, akik öregbítik a hírnevét. Az iskola igazgatósága és tanári kara nem könnyű feladat előtt áll: szeretnénk méltóképp megünnepelni a 150. évfordulót. Kéréssel fordulunk az iskola volt tanáraihoz és diákjaihoz, hogy segítsenek nekünk. Kérjük, küldjék el az iskola címére a birtokukban levő régi dokumentumokat (iratokat, bizonyítványokat, fényképeket stb.), amelyeket az ünnepség keretén belül októberben kiállítunk! Iskolánk régi diákjait baráti összejövetelre, beszélgetésre is meg szeretnénk hívni. Nagyon örülnénk, ha az évforduló cepciója, határozott profilja van, ami kevés hazai iskoláról mondható el. Mindez négy évtizedes, céltudatos munka eredménye, s ha ez a kontinuitás egyszer - akár ideiglenesen is - megszakad, aligha, vagy csak nagy áldozatok árán hozható helyre. Lehet, hogy most, amikor intenzíven Nyugat felé orientálódunk és onnan várunk gyógyirt gazdasági bajainkra, egy bolgár iskola részleges, nem nagy összegű dotálása is luxusnak tűnik. Azonban elöbb-utóbb rá fog kelleni jönnünk, hogy még nagyobb luxus felszámolni az egykori keleti blokk országaival kialakult kapcsolatokat. S az itteni bolgár konzulátus által működtetett iskolának épp ez a célja: olyan embereket nevelni, akik alaposan ismerik Bulgáriát, közel érzik magukhoz népének mentalitását, s ezért bármilyen területen működve virágzó kapcsolatokat képesek teremteni a bolgár szakmabeliekkel. Az iskola még mindenesetre működik, ha szűkös viszonyok között is, mert az épület egyik felét az I. városkörzeti művészeti népiskola foglalta el. Hogy megmarad-e eredeti formájában, még kérdéses. Ahogy kérdéses az is, vajon a bolgár fél nem unja-e meg a körülötte folyó huzavonát és nem dönt-e úgy, hogy a rá szánt összeget jobb helyen hasznosítja. Túl sokat nem vesztene, csak mi lennénk szegényebbek egy kitűnő iskolával. Megéri? tehetséges gyerekekkel? Majd csak válaszol rá valaki. Azért azt is megkérdezném, hol van olyan angol vagy német szakos, aki kötelező óráin túl ingyen osztogatja tudományát? Tudomány még a számítástechnika is, szakköri oktatását meg is fizetik. Ezek azok a csekély kivételek, akik a szakmájukon belül tudnak profitálni, ók talán szerencsések. És a többi? Nekik marad a már említett mellékfoglalkozások valamelyike, s a manuális tevékenység közben is lehet gondolkodni azon: hová tűnt tüneményesen tünékeny tekintélyük. H. K. R. Elhangzott a rádió Pedagógusnapló című műsorában. rendezvényei felidéznék és újra megteremtenék azt az ünnepi légkört, mely a 100. évforduló rendezvényeit jellemezte. A krónika így emlékezik róla: „Az utcákon és a város főterén itt is, ott is ünnepi ruhába öltözött kisebbnagyobb csoportokat lehetett látni, amint nézegetik a város régi, vagy újonnan emelt épületeit, s szinte egész délelőtt fáradhatatlanul róják az utcákat. Reggel vagy kora délelőtt érkezett öregdiákok voltak ezek, akik most ismerkedtek újra a rég nem látott várossal és elevenítgették fel a sok régi szép emléket...“ Címünk: PER2EL MAGDA Gymnázium Nővé Zámky Obrancov mieru 16. PSŐ 940 61 A szlovák nyelv oktatásának és elsajátításának problémája a szlovákiai magyar alapiskolák évente visszaköszönő témája, a többségi nemzet hőzöngőinek hálás, örökzöld téma, mert annyira „szívükön viselik sorsunkat". Úgy néz ki, a téma kimeríthetetlen - bár csontig lerágott - és gyerek, szülő, pedagógus kikezdhető általa. Ezt a darázsfészket lehetetlen kifüstölni, mert a „darázskirálynó“ minden alkalommal csodával határos módon túléli a megrázkódtatást. Sajnos, lelkierónk java része ebben a szélmalomharcban fecsérlődik el. De a támadó fél sem jár jobban, sőt! Amíg a szomszédos Magyarország pedagógusai már több mint harminc módszert kreáltak és próbálgatnak mindannyiunk csodálatára (és segítőkész magyar kollégáinknak mi is szívesen nyomukba erednénk, ha az oktatási minisztériumunk adminisztratív labirintusában megtalálnánk a megfelelő pénzügyi és egyéb utat!) addig a másik oldalnak a szíve szakad meg bánatában, eltöprengve a szegény magyar gyerek „szlovákul-nemtudása‘‘ fölött, és egyre keresi azokat az „üdvözítő“ megoldásokat; hogyan tudja megkeseríteni a szlovákiai magyar pedagógusok sorsát, hogyan vonja el figyelmüket az általános pedagógiai problémák megoldásától. Pedig a pedagógia mérföldes léptekkel halad előre, és olyan problémákon lépett túl, mint a készségfejlesztés, a kognitív funkciók fejlesztésének taxonómiája, Guilford multifaktorális elmélete, a kreativitás fejlesztése, a brainstorming gyakorlása, a konvergens és divergens feladatok transzformálása, a Gordon-iskola, az értékközvetítő módszerek stb. Hogy gyerekeink megtanulnak szlovákul - persze mindenki a maga intellektuális képességeinek megfelelően -, ezt a szlovák és cseh egyetemet, főiskolát végzettek száma bizonyítja. A mi feladatunk pedig továbbra is az volna és az, hogy járjuk a külföld és az anyaország iskolaműhelyeit, hozzuk el az általunk legjobbnak vélt módszert, tankönyvet, tantervet, és próbáljuk meg közös erővel gondos kertészként elültetni, beleplántálni, aplikálni azokat a mi érző és élő televényünkbe. Tanterveink, tankönyveink messzemenően elhanyagolták és elhanyagolják a mai napig a képességek fejlesztését. Remélem eljött az idő, hogy mindenki próbára tegye: mi maradt még benne, mire és mennyire futja a2 erejéből. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy erőnk fölött kell teljesíteni. A problémával szorosan összefügg az a pszichológiai axióma is, hogy mindenki értelmi képességei szerint tud teljesíteni, tehát gyerekeink szlovákul is ennek megfelelően tanulnak meg, ilyen szinten sajátítják el a matematikát, anyanyelvet stb. Az alapkészségek fejleszthetők, tehát nekünk, pedagógusoknak a képességek fejlesztésének útját és módját kellene alaposan kidolgoznunk minden tantárgyon belül, fontossági sorrend nélkül. De fontossági sorrend azért mégis van, mert az anyanyelv oktatásának színvonala minden magyar pedagógus legalapvetőbb feladata. Erre épül a többi ismeret. A szókincs- és kifejezésgazdag gyereknek nincs problémája az iskolában. A szlovák nyelv sikeres oktatása a nemzetiségi iskolákban megoldható. De nem azáltal, hogy az „Anyácska" megbélyegzi a magyar pedagógust, és nem azáltal, hogy vizsgaasztalhoz próbál bennünket kényszeríteni. így a vizsgáztató kétségbe vonja a szlovákiai egyetem és főiskolák szlovák tanszékeinek autentikusságát. Bizton tudom, hogy a szlovák nyelv oktatásának megoldása pedagógusaink kezében, szívében és fejében van. Azt is tudom, ezek a kezek, szívek és fejek megbízhatóak, csak a teremtő légkör hiányzik. Önszerveződési alapon meg kellene már érni a maga nemében első, magyar ajkúak részére szánt szlovák nyelvkönyveket, az Európai Közösség által kiadott, Jan A. van EK által megfogalmazott Threshold level for modern language learning in schools felhasználásával. Ez a szlovák nyelvkönyv a tanterv által meghatározott témakörök alapján elsősorban a beszédkészség fejlesztését célozná meg, mellőzve a funkció nélküli grammatizálást. De először készüljön egy olyan kreatív tanterv, amelyik ezen képességek fejlesztését szorgalmazza, nem az egzakt grammatizálást preferálja. Hogy mi fáj nekem, szlovákiai magyar pedagógusnak? Az, hogy nap mint nap inzultálnak, ami maga a pokol. Mikor leszek már felnőtt állampolgára hazámnak, mikor hiszik már el nekem, hogy dolgozni csak alkotó légkörben és „pontosan, szépen" lehet? ÁDÁM ZITA Szülők figyelmébe! A nemzeti kisebbségek, a Csehszlovákiában élő magyarság létérdeke az anyanyelvi oktatás megőrzése, fennmaradása, a nemzetiségi kultúra ápolása. Ezért felhívjuk a magyar szülök figyelmét, hogy gyermekeik egészséges testi és szellemi fejlődése érdekében találják meg a magyar iskolákhoz vezető utat. Eme most kedvező alkalom az Érsekújvári Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 1. osztályába való beiratkozás, amelyre 1992. február 11-én és 12-én 8.00 órától 18.00 óráig kerül sor az iskola épületében, Czuczor Gergely utca 10. szám alatt. AZ ISKOLA IGAZGATÓSÁGA VOJTEK KATALIN Egy pedagógus jegyzetfüzetéből Az érsekújvári gimnázium 150 éves Veronika Rónaiová: Vágyakozás (olaj, 1979-80)
