Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25 / 21. szám
4 1992. január 25. Szabad ÚJSÁG Sokan nem is tudják, miről van szó... Jegyeztetni minden áron? A regisztrációs irodában hét tagú csapat foglalkozik az ügyfelekkel 91-ben: 650 százalékos áremelkedés Nem kerül(het)te el Komáromot sem az új „vagyonjegyzési őrület“: a Duna menti város regisztrációs központja előtt kedden nyitástól zárásig hosszú sor kígyózott. Úgy tűnik, az aránylag gyors és biztosnak ígért meggazdagodás vagy legalábbis pénzmegtöbbszörözés lehetőségét senki sem akarja elszalasztani... A postafőnök már csak tudja! A komáromi főpostán most már három személy foglalkozik a vagyonjegykönyvek és az iktatásukhoz szükséges, kereken 1000 koronáért „vesztegetett“ okmánybélyegek eladásával. A járásban különben öt helyen lehet a füzeteket, valamint a bélyegeket megvásárolni. Mint Terdy Györgytől, a főposta főnökétől megtudtam, összesen 21 ezer jegykönyvet és 42 ezer vagyonjegybélyeget osztottak el a járás árusítóhelyei számára.-Ma reggelig - tájékoztatott kedden délelőtt a készséges közalkalmazott - készleteinkből 7800 könyv és 12 800 bélyeg kelt el... Az első hónapokban gyér volt az érdeklődés, csupán egyetlen dolgozónk foglalkozott a vagyonjegyes ügyek intézésével, most viszont - egész pontosan január tizenharmadikától - hárman is alig győzik a munkát. A hét első napján például, derült ki a postafőnök kimutatásából, mintegy másfélezer könyv és bélyeg talált csupán a komáromi fópostán gazdára.- A múlt év vége felé - összegezte Terdy György tapasztalatait - az emberek zömét lekötötte az ünnepek előtti vásárlási láz, nem igen értek rá a vagyonjegyes privatizációval foglalkozni. Aztán, mivgl tizediké táján kézhez kapták idei első bérüket, valósággal rohamozni kezdték a postát meg az iktatóirodát. A komáromi fópostán köznapokon reggel nyolc órától este nyolcig, szombaton nyolctól ötig, vasárnap pedig nyolc órától délután egyig lehet három ablaknál vagyonjegykönyvet is vásárolni. A beosztott eladók két műszakban dolgoznak. Százötven békés ember A postán az árusítás zökkenőmentes, az ügyfelek alig néhány percnyi várakozás után sorra kerülhetnek. Tolongás, fennakadás nincs. A járás mezőgazdasági üzemei nagyobb tételben biztosítottak munkásaik számára könyveket. Nem hagyta ki a vásárlás lehetőségét a postafőnök sem.- A család minden (felnőtt) tagja bekapcsolódott a „játékba“ - mondta -, s már tudom, hová helyezem pontjaimat. Meggyőző-A főpostán Tóth Ivett is vagyonjegykönyveket árusít désem, hogy a befektetett pénzem kamatostól megtérül... A postáról a regisztrációs központba mentem. Az iroda ostrom alatt álló várhoz hasonlít. Az 50 311-es számú központ, amely az egykori tiszti pavilon épületében kapott helyet, valójában egyetlen tágas helyiségből áll. A „szentélybe“ nem egykönnyű bejutni. A hideg-rideg, félhomályos lépcsöházban azonban türelmesen ácsorgott mindenki. Bevallom őszintén, ennyi békésen várakozó embert még nem láttam egy csomóban. Fiatalok, idősebbek, nők, férfiak toporogtak, beszélgettek, múlatták zokszó nélkül az időt... A várakozók között volt az idős Novák Károly is.- Pénzügyekben járatos barátom tanácsára kapcsolódtam be a vagyonjegyes privatizációba - árulta el -, egyelőre azonban fogalmam sincs, mit kezdek a pontjaimmal. A regisztrálást Kelemen Zoltán mérnök fiatalokból álló hét tagú csapata irányítja. Az ifjú irodavezető elújságolta, hogy október tizenötödikétől fogadják az érdeklődőket.Jó ideig elég kevesen nyitották rájuk az ajtót, most meg már szinte agyondolgozzák magukat. Esténként holtfáradtan zuhan ágyba... A nyugdíjasok konkrétabbak Kelemen Zoltán elmondta továbbá, hogy 1991 utolsó napjáig mindössze 1500 regisztráltatni szándékozó polgár kereste fel őket, mostanában viszont, mint húszadikán is, egyetlen napon ezerkétszáz polgárral kellett foglalkozniuk. Kedd délig 10 184 „boldog tulajdonos“ jegyeztette be hivatalukban vagyonjegykönyvét. Az irodavezető egyfajta lehetőséget lát a vagyonjegyes privatizációban. Ezért is vett jegykönyvet magának.- A jegyzés révén elsősorban anyagi helyzetemen szeretnék javítani - vallotta be -, remélem, nem pártol majd el tőlem a szerencse sem. Ez most a „tőzsde“ minálunk... A központ hétfőtől péntekig fél kilenctől délután ötig, a két munkaszüneti napon pedig kilenc órától négyig foglalkozik az érdeklődőkkel. Ez idáig nem ragaszkodtak szigorúan a kiírt időpontokhoz, de hamarosan változtatni kényszerülnek az eddigi gyakorlaton. Már képtelenek túlórázni.- Szinte a végkimerülés határán állunk - panaszolta -, tegnap fél hétkor jöttem az irodába, s már a nyitás előtt két órával vagy huszonötén várakoztak az ajtó előtt. Egy hete csakis a kitöltött könyvek tulajdonosaival foglalkoznak ... A minap a központ két dolgozója - immár másodízben -, ezúttal négy napig a hajógyárban, a helyszínen regisztrálta a munkások vagyonjegyeit.- Aránylag sok az idős, nyugdíjas ügyfél - említette még -, s a legtöbben a konkrét összeggel, biztos nyereséggel kecsegtető befektetési alapokra bízzák pontjaikat. Én persze nem beszéltetek le a szándékáról senkit, csak azt kérem, ne hamarkodják el a döntésüket. Többen talán azt sem tudják, miről is van szó tulajdonképpen, beállnak a sorba, mert valahol, valakitől „biztos tippet“ kaptak, hallották, hogy a vagyonjegykönyvvel sok pénzt lehet nyerni... És kell ennél több? ZOLCZER LÁSZLÓ Oroszország a világban a második világháború óta ismeretlen hiperinfláció veszélyével néz szembe, amelynek fő okai az elszabadult árak, azaz Borisz Jelcin árfelszabadítási intézkedései. 1991-ben az árak mintegy 650 százalékkal emelkedtek, míg a GNP legalább 15 százalékkal csökkent. Nyugodtan állíthatjuk, hogy e fatális év során az egykori Szovjetunióban a latin-amerikai méretű infláció és a 30-as évek nagy gazdasági válságára emlékeztető termelésvisszaesés szokatlan kombinációja jött létre: egyféle „hiperstagnáció“, mely a régi rend összeomlását tükrözi. Mindez azonban semmi ahhoz a hiperinflációhoz képest, amely az első világháborút követő esztendőkben Közép-Európa országait (Ausztriát, Németországot, Magyarországot, Lengyelországot) s részben Oroszországot sújtotta. És emlékezzünk arra: a második világháború után, 1945 augusztusa és 1946 júliusa között például Magyarországon átlagosan havi 20 000 százalékkal emelkedtek az árak. Pénzjegynyomtatás mint lehetőség A huszadik századi hiperinflációk mint katonai veszteségekre, illetve forradalmi megmozdulásokra visszavezethető politikai és társadalmi kataklizmákkal magyarázhatók. Természetes hát, hogy feltesszük a kérdést: vajon a Borisz Jelcin által vezetett romba dőlt Oroszországnak is meg kell ismernie a hiperinflációt? A hiperinfláció jelensége akkor alakul ki, mikor az állam, amelynek minden kicsúszott már az ellenőrzése alól, képtelen kiadásait bevételekkel kiegyenlíteni. Ebben a helyzetben nem marad más lehetősége, mint a pénzjegynyomtatás, s az ebből származó gazdasági anticipációk, láncreakcióhoz hasonlóan, többszörösen újratermelik a jelenséget. Az ördögi körnek csak az állam tekintélyének visszaállítása, s a pénzkibocsátás ellenőrzése vethet véget. Az összes eddig ismert hiperinfláció ehhez a modellhez alkalmazkodott. Az állam, amelyet Borisz Jelcin örököl, romokban hever. A Független Államok Közösségének nincs semmilyen működőképes struktúrája. Az egykori bürokraták még mindig a helyükön vannak, de szinte kizárólag csak saját túlélésük izgatja őket, s törvényt az új, avagy a régi maffiák diktálják. Az amerikai monetarista iskola Mindenki a piacgazdaságról beszél Oroszországban, a lakosság elsöprő többségének a megnyilvánulásai azonban továbbra is teljesen idegenek e fogalomtól. Ha ilyen feltételek mellett a Kreml új ura által választott gyógymód hatásosnak bizonyulna, az a csodával lenne határos. A gyógymód pedig pontosan az ellentéte az eddigi évtizedek gyakorlatának. Ennek megvalósításához Jelcin fiatal tanácsadókkal vette körül magát. Vezetőjük Jegor Gajdar, s mindannyian az amerikai monetarista iskola elkötelezett hívei. Oroszországot mindig is megosztották az európai kultúra után áhítozó „nyugatosok“ s az orosz kultúra eredetiségére alapozó „szlavofilek“. Nem meglepő tehát, hogy a kommunizmus bukása után a „nyugatos“ oroszokat a marxizmus tökéletes ellentéte a Nyugaton a nyolcvanas években oly divatos dogmatikus liberalizmus vonzza. Gorbacsov a Szovjetunió bukását idézte elő, mivel úgy a gazdasági, mint a nemzetiségi kérdésekben képtelen volt dönteni. Jelcin döntött, de ezzel az ismeretlenbe ugrott. Tanácsadóitól befolyásolva úgy reméli, hogy miután a háztartások eleddig érintetlen pénztári készletét sikerül felélni, az infláció szép lassan stabilizálódni fog a valós árak tért hódítanak. Bár Lengyelországnak hasonló politikai alkalmazásával sikerült az ördögi gépezet beindulását elkerülnie, a reális gazdaság területén, azaz a termelésben elbukott. S ami a legfontosabb különbség: a lengyel társadalom struktúrái nem omlottak úgy össze, mint az oroszoké. Magyarország és Csehszlovákia, vagy legalábbis Csehország azok a közép-európai országok, amelyekben az átalakulás a legkevesebb nehézséget okozza, azonban Magyarország jóval 1989 előtt kezdte meg a gazdaság liberalizálását, s Csehszlovákia csak fokozatosan fejlődik. Működik-e a pénzügyi gát Az Egyesült Államok eltökélt szándéka, hogy meggyorsítsa legalább hat, az egykori Szovjetunió területén létrejött köztársaság felvételét a Nemzetközi Valutaalapba. Oroszországról, Ukrajnáról, Belorussziáról, Örményországról, Kazahsztánról és Kirgíziáról van szó. Németország minden erejével azon van, hogy az egykori Szovjetunió kapja a segítséget. Elvileg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank több milliárd dollárt, s megannyi kiváló tanácsadót bocsáthat rendelkezésére. De ne álmodozzunk. Nem létezik olyan gazdasági fejlődés, melyben a leglényegesebb erőfeszítés ne belülről jönne. Néhány héten belül megtudjuk, hogy működik-e Oroszországban a pénzügyi gát. Amennyiben felrobbannak az elvileg ellenőrzött árak, a bérek - abban a hiú reményben, hogy behozzák az áremelkedést -, megemelkednek, s a köznapi bank minderre pénznyomtatással, avagy a már létező pénzjegyeken nullák hozzáadásával válaszol, a néhai Szovjetunió népei egy újabb, az eddiginél még dramatikusabb korszakba lépnek. M. N. Oroszország hiperinfláció előtt?- Már alig győzzük a munkát - jelentette ki Kelemen Zoltán (A szerző felvételei)
