Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-22 / 18. szám
8 Szabad ÚJSÁG 1992. január 22. Hírkosár Nurmit akarja túlszárnyalni „Nem a német kolbász csábított el” — állítja Szergej Bubka. Ennek ellenére tény: a világ jelenleg első számú rúdugrója lakóhelyet cserél. Szerződést kötött egy német céggel, s január közepétől szülővárosából, Donyeckből, Berlinbe költözik, és ott kezdi meg felkészülését a fedettpályás idényre. A 28 éves Bubkát egyébként heves támadások érték emiatt hazájában, ami rendkívül bosszantja a kiváló rúdugrót. „Meg kell érteniük, Berlinben zavartalanabbul edzhetek, hiszen sokkal könnyebb elintézni rengeteg olyan dolgot, amire nekem, illetve családomnak szüksége van” — magyarázza. így például szeretne tető alá hozni egy olyan versenyt, amelyen a világ legjobb rúdugrói találkozhatnának. Már az időpontot és a helyszínt is kijelölte: az eseményre március 4-én Donyeckben kerülne sor. Bubka most éppen azon munkálkodik, hogy tőkeerős nyugati szponzorokat találjon a rúdugróverseny támogatására. <5 is tudja, a nagy „csillagok” csak akkor mennek el, ha fellépésükért valutában fizetnek nekik. A rubel viszont jelenleg köztudottan nem nevezhető kemény pénznek... Sokan azzal vádolják az ukrán rúdugrót, hogy szándékosan, anyagi megfontolásból, mindig csupán egy-egy centiméterrel javítja meg a világcsúcsot, holott jóval többre lenne képes... Bubka azonban cáfol: „Korábban az volt a célom, hogy a világon elsőként jussak túl a hatméteres bűvös határon. Akkoriban igazán nem foglalkoztatott az, hogy öt-tíz centivel többet vagy kevesebbet érek el...” A valódi indok, hogy Bubka a legendás finn futó, Paavo Nurmi csúcsát akarja megdönteni. Az egykori neves atléta ugyanis 29 alkalommal állított fel világrekordot, Bubka pedig most tart a 28-nál. Valami közbejött Nagy a nyüzsgés a sportvilágban. Közeleg az albertville-i téli olimpia ideje. Az illetékesek már számolják a napokat, a szervezők-rendezők pedig az utolsó simításokat végzik a terep végső arculatának kialakításában... A Lengyel Jégkorong Szövetség is minden erőt beleadva készült a téli olimpiára. Már csak a doppingtesztek eredményeire vártak. S az eredmények megjöttek... Nos, cseppet sem feleltek meg az elvárásoknak. Három fiatalember ugyanis nem „ment” át a vizsgán... Mi olyankor a teendő, amikor történetesen a két legjobb csatárról van szó? A szabályoknak megfelelően mindenképpen le kell róluk mondani... Ki lesz ott Barcelonában? Azt hinné az ember, hogy a teniszsztárok, akik valóban multimilliomosok és csak a legjobb szállodákban laknak, nagy ívben el akarják kerülni a barcelonai olimpiát... Nos, ennek az ellenkezője az igaz. Az amerikai teniszszövetségnek éppen az a gondja, hogy kit hagyjanak ki a csapatból, mert a milliomosok mind ott állnak sorban, hogy ingyen(!) játszhassanak, és három héten keresztül az olimpiai faluban szerény körülmények között lakhassanak a világ összes többi sportolójával. Úgy tűnik, Jim Courier helye már garantált. Pete Sampras helye még nem biztos. Az amerikai sajtó szerint ő nem bír az „európai zajjal”. Andre Agassi az egyetlen, aki nem akar részt venni az olimpián. Michael Chang viszont annál inkább. A komputer szerint ő, és Rostango is sokkal magasabban állnak a ranglistán, mint John McEnroe. A nőknél valamivel egyszerűbb a helyzet. Gigi Fernandez és Jennifer Capriati erőt nem kímélve készül Barcelonára. Steffi Graf szintén... Ausztrál nyílt teniszbajnokság Esélytelenek lehetősége Tegnap Melboume-ben folytatódott Ausztrália nyílt nemzetközi teniszbajnoksága. A kánikula ellenére több élvezetes mérkőzésnek voltak tanúi a tenisztorna nézői. A női verseny negyeddöntőjében az első helyen kiemelt Szeles Mónika a német Anke Huber felett diadalmaskodott 7:5, 6:3 arányban. Az amerikai Fernandez honfitársát, Fraziert győzte le két játszmában (6:4, 7:6). A harmadik helyen kiemelt Sabatini 6:4, 7:6 arányban bizonyult jobbnak az amerikai Capriatinál. Sanchez játék nélkül jutott az elődöntőbe, mivel Maleeva sérülés miatt nem tudott kiállni ellene. így tehát kialakult az elődöntő mezőnye. Szeles Mónika Vicarióval, Fernandez pedig Sabatinivel mérkőzik meg a döntőbejutásért. A férfiak mai negyeddöntő mérkőzései közül a legnagyobb figyelem a Lendl—Edberg mérkőzés iránt mutatkozik. A két világhírű játékos egymás elleni eddigi mérlege a svéd számára kedvezőbb, mivel tizenháromszor győzte le ellenfelét, míg az „csak” tizenegy alkalommal bizonyult jobbnak nála. A szakemberek nem sok esélyt adtak Stefan Edbergnek az ausztrál bajnokságot megelőzően, mivel a svéd a különböző sérülések miatt két hónapig volt kénytelen távol maradni a versenyzéstől. Eddigi teljesítményével azonban ismét bebizonyította, hogy nem lehet őt egykönynyen leírni, s továbbra is számolni kell vele a legjobbak között. A férfiak negyeddöntőjében szintén nagy várakozás előzi meg a John McEnroe—Wayne Ferreira összecsapást. A két teniszező közötti jelentős korkülönbséget mutatja, hogy amikor McEnroe 1979-ben első Grand Slame versenyét nyerte, akkor ellenfele mindössze csak 8 éves volt. Ferreira jó formáját mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy Melbourne-ben a kiemelt játékosok közül Nováéek, illetve Wheaton felett is diadalmaskodott. A férfi negyeddöntő tovább mérkőzésein Courier Mansdorffal, Stich pedig Krajícekkel méri össze erejét. A nyílt teniszbajnokságon a férfiak versenyében négy nem kiemelt, a szakemberek által tehát esélytelennek ítélt teniszezőjutott a legjobb nyolc közé. Bár még nem mutatkozott be az NHL-ben, sokan a jégkorongsport egyik legnagyobb csillagához, Wayne Gretzkyhez hasonlítják, pedig testfelépítése és játékfelfogása cseppet sem hasonlít a juharlevelesek legnagyobb alakjához. A quebec-i botrányáról híres 18 éves sportoló a gólszerzés mesterségét ugyancsak jól kitanulta, amit a tavalyi Kanada kupán a hokirajongók milliói is megcsodálhattak. Amíg a szakemberek nem győzik kivételes képességeit dicsérni, addig egyesek egyenesen ki akaiják iktatni a világ Papin vallomása „Ha az egész világ úgy gondolja...” Egy izgalmas év után tavaly, egy decemberi vasárnapon Jean-Pierre Papin megkapta az aranylabdát. Ez a vándordíj Európa, sőt, talán a világ legjobb futballjátékosának jár. — Ön lett a tavalyi év játékosa, az aranylabda tulajdonosa. Mennyiben változtat ez az életén? ■— Semmit sem változtat. Nem is olyan régen még 4 ezer frankot kerestem havonta, és ezt sohasem fogom elfelejteni. — Ez a d(j különleges elismerés. Meggyőzte Önt arról, hogy Ön a világ legjobb labdarúgója? — Nehéz magamat felbecsülni, de mások állítása szerint ez így van. Ha az egész világ úgy gondolja... — Az Ön rangsorolásában ki a legelső európai focisla? — Gullit vagy Hughes. — És ha ezt a megtisztelő ajándékot nem Ön kapta volna meg, hanem más? —Kiábrándultam volna, ugyanis már megcsillogtatták előttem. Egyébként sosem gondoltam volna, hogy egy napon még az enyém lesz... —A tavalyi év legkellemesebb emléke? — Szeptemberben Pozsonyban a két gólom a csehek ellen. És persze minden győzelem. — A legkellemetlenebb emlék? — André Laurent, a Saint-Étienne elnöke. Rosszban vagyunk. — Ön számára a nagy kaland Milánóban kezdődött... — Igen. Senki sem számított rá, hogy nyerünk, csak mi. Mindenki biztos volt az ellenfél győzelmében. — A legcsekélyebb kétség sem volt San Siróban, ahol 80 ezer néző előtt játszottak a Milan ellen... — Mondjuk úgy, biztosak voltunk magunkban. Tudtuk, képesek vagyunk arra, hogy megcsináljuk. — Ez a mérkőzés volt a legtökéletesebb az Európa Kupában. — Igen, a visszavágóval együtt. Ott még minden együtt volt: a csapat, az összpontosítás, az elszántság, és a közönség hozzájárulása. — A fordulópont: Bari. Innen milyen élménye van? — Klassz fogadtatás, fény és pompa. De olyannyira elárasztottak az ellenfeleink nevével, hogy leblokkoltunk. — Amikor azt mondja, hogy „elárasztottak”, akkor kire gondol? — Általában mindenkire: a sajtóra, a vezetőkre, Proszinecskire, Pancsevre és Szavicsevicsre. — A mérkőzés utáni percek nagyon nehezek voltak? — Igen, a visszatérés az öltözőbe borzalmas volt. A szezon végéig elrontotta minden győzelmünk örömét. — Aztán volt egy ebéd és egy kellemetlen beszélgetés Bernard Tapie-val... — Volt néhány probléma az elnökkel, egypár kemény beszélgetés a játékosokkal. — Nem ez volt az első esek.. — Az természetes, hogy néhányszor kiabált. Elfogadtuk. — Aztán jött a prágai vereség. Hogy ne jöjjenek elő újból ugyanazok a problémák, csapatot kellett volna váltani? — Biztosan. Egyébként ez volt elnökünk első gondolata, de én nem értettem vele egyet. — Ma már úgy tartja, hogy az ő ötlete volt a legjobb? — Igen, igaza volt. Hat év óta azt tettük, amit mondott. Csak akkor, egyszer, ott mondtunk ellent. Ez az a lecke, amit soha nem felejtek el. — Visszatérek az edzőkre. Ez a csapat sikeresen elhasznált olyan embereket, mint Beckenbauer, Goethals vagy Ivic. Nem lehet, hogy ez a csapat egyszerűen csak kormányozhalatlan? — Egy biztos: nehéz dolga van itt egy edzőnek. Megértem, hogy meglehetősen furcsa dolgokat gondolnak rólunk. A Milánnál ezt jól csinálják. Van néhány nézeteltérés, de megy nekik. — És a válogatott? A francia csapat sikereiben része volt Piatininek? — Úgy ötven százalékban. Michel nincs egyedül. Ott van még Gérard és Henre is. Ők így egy csapat. Ez a csapat tett sokat a válogatott sikereirért. — És Piatini, ő mit adott? — A tudását. Három éve még ő is játszott. Ismer bennünket... Jó edző, sokan példát^vehetnének róla. Azt hiszem, az Euro ’92 igazi megmérettetés lesz Franciaország csapatának. Itt majd megmérkőzik a futballvilág színe-java. — Az Euro ’92 az Ön számára már csak egy ceremónia? — Nem. Most csak kizárólag magamnak akarok nyerni. Régebben a közönségnek és többieknek tettem... — El tudná felejteni, hogy annyi ideig játszott a francia bajnokságban? — Nem. Ámbár ha megtehetném, hogy most elmenjek, nem haboznék. André Laurent szerint a közönségnek új arcokra van szüksége. — Az utolsó fejezet Olaszország... — Semmi sem biztos. A lehetőségek nagyon korlátozottak, de készen vagyok szembeszállni minden viharral. Feldolgozta-os-Sportfogadás A SAZKA 3. játékhetének nyereményelosztása: I. díj: nincs nyertes, II. díj: 1 nyertes á 376 034 korona, III. dy: 20 nyertes á 43 869 korona. A áPORTKA 3. játékhetének nyereményei: I. húzás I. dy: nincs nyertes, II. d(j: 3 nyertes á 479 409 korona, III. dy: 236 nyertes á 11 906 korona, IV. díj: 9917 nyertes á 443 korona, V. díj: 173 939 nyertes á 33 korona. II. húzás I. díj: nincs nyertes, II. díj: 13 nyertes á 110 637 korona, III: dy: 182 nyertes á 15 430 korona, IV. dy: 8890 nyertes á 491 korona, V. díj: 160 270 nyertes á 36 korona. A MATES 3. játékhetének nyereményelosztása: I. díj: 1 nyertes á 527 010 korona, II. díj: 445 nyertes á 1788 korona, III. díj: 13 105 nyertes á 100 korona. Az AUSTRIALOTTO 3. játékhetének nyereményelosztása: Hattaiálatos szelvény nem volt, az 5 + 1 találatos 398 326 Schillinge!, az 5 találatos 22 083 schillinget, a 4 találalos 477 schillinget, a 3 találatos 32 schillinget ér. Ezen a héten nem volt telitalálatos Joker. c Innen-onnan 0 Lejátszották az Afrika Egység Kupa utolsó negyeddöntőjét is: Ghana—Kongó 2:1. A január 23-i elődöntők párosítása: Kamerun—Elefántcsontpart, Ghana—Nigéria. Nem lesz ott Albertvillc-bcn a síugrás négyszeres olimpiai bajnoka Matti Nykánen. Finnországot T. Nieminen, R. Laakkonen, A-P. Nikkola, V. Hakaia és R. Yiiipulli képviselik. Glázer Róbert, az NB 1-ben szereplő Győri Rába ETO exedzője újra dolgozik.!. A Rábától és a magyar válogatottól menesztett szakember az MLSZ technikai bizottságától kapott ígéretet állásügyben. Hogy addig se unatkozzék, elvállalta az NB III Duna-csoportjában szereplő Monor együttesének irányítását. Az olaszországi Piancavallóban rendezett óriásműlesikló Világ-Kupa versenyen a francia Carole Merle szerezte meg a győzelmek 1. C. Merle 2:20.02 p, 2. Vreni Schneider (svájci) 2:22.10, 3. Éva Twardokens (amerikai) 2:23.25. Az összetettben négy verseny után Schneider vezet 340 ponttal, Merle és az olasz Compagnoni előtt A dunaszerdahelyi DAC labdarúgói pőstyéni edzőtáborozásuk során újabb két barátságos felkészülőmérkőzést játszottak. A Trebatice csapatát 5:0 arányban győzték le, Fiantok és Zsákovics 2, illetve Maixner góljával. Avágújhelyi labdarúgócsapatnál 4:2 arányban bizonyultak jobbnak a csallóköziek. A DAC négy gólja közül Kolouch kettőt, Diüa és Radványi pedig egyet-egyet szerzett. Mindkét mérkőzést nehéz talajon játszották. Műkorcsolya-Eb Meddig nőnek a FÁK? A szovjet korcsolyázók a tavalyi Európa-bajnokság tizenkét érme közül hetet megnyertek. Ez a szereplés, bármilyen hihetetlen, nem volt kiugró. Négy évvel ezelőtt, az olimpiát megelőző Eb-n ugyanis kilenc érmet gyűjtöttek be a szomszédos ország legjobbjai. Ezúttal az is kérdéses, hogy az érmek felét hazavihetik-e. Két okból is. Egyrészt, világklasszisaik felkészülése nem volt tökéletes. A jégtánc címvédői Marina Klimova és Szergej Ponomarenko — a hírek szerint nem minden vihar nélkül — szakítottak mesterükkel, Natalja Dubovával. Az edzőcsere akár új színt is hozhat a páros korcsolyázásban, de az sem kizárt, hogy jelentősen visszaveti a kettőst. Mindenesetre az nem a legjobb előjel, hogy az országos bajnokságon nem vettek részt Klimováék. Mint ahogy betegségre hivatkozva kihagyta ezt az erőpróbát a VB- és Eb-ezüstérmes Uszova, Zsulin duó is. A betegség szó mögött éppenséggel az is meghúzódhat, hogy nem készültek el új gyakorlataikkal. Persze ez még egy hónappal ezelőtt történt, azóta minden bizonnyal összeálltak már az új programjaik. Nem volt felhőtlen a felkészülése a párosban tavaly Eb-aranyérmet nyert Miskutyonok, Dmilrijev kettősnek sem. Többször is panaszkodtak, hogy a megterhelő edzések mellett hétköznapi gondokkal küszködnek. Hogy csak egy példát említsünk: Dmilrijev pihenés helyett naponta hosszú órákat állt sorban a szentpétervári üzletek előtt, hogy hozzájusson a családja számára nélkülözhetetlen élelemhez. Nem kísérte szerencse Viktor Petrenkót, a férfi címvédőt sem, akit hátizomsérülés kínzott a felkészülés során. A fenti gondok ismeretében bizonytalan a FÁK sportolóinak lausanne-i szereplése, s akkor még nem is szóltunk a pontozásról. A szovjet sportdiplomácia roppant erős volt a korcsolyázásban — szubjektív sportágról lévén szó ez nem közömbös —, ám nem lehetetlen, hogy a Szovjetunió szétesésével megszűnik az eddig oly jellemző egység. Elképzelhető ugyanis, hogy más független államból érkeznek a pontozók, és másból a versenyzők... Mindez azt sejteti: a FÁK nem nőnek az égig... -s-A fenegyerek az olimpiára készül „Szükségünk van Ericre...” Annak ellenére, hogy Kanada olimpiai válogatottjának tágabb keretében töbl mint harminc, közel azonos képességű játékos található, a szakemberek és a: újságírók figyelme csak egyetlen játékosra, egy 192 cm magas, 102 kg-os óriásra összpontosul. Mindenki azzal van elfoglalva, vajon mi van Eric Lindrosszal? hokiéletéből, mert viselkedése szerintük tűrhetetlen. A felbőszült ellenségeskedők kérvényezték a kormánynál, hogy tiltsák el Lindrost az olimpián való részvételtől! Szerencsére játékostársai a védelmére keltek, hiszen jól tudják mit jelentene, ha néhány „őrült” vádaskodási hadjáratának engedve a kormány e népszerűtlen lépésre szánná el magát. „Eric valóban nagy hokista, szükségünk van rá. Tudjuk, hogy Lindros az esetek többségében biztos beletalál az ellenfél kapujába” — vélekedett Trevor Kidd, az olimpiai csapat „portása”. Kicsit visszafogottabb, ha úgy tetszik, diplomatikusabb ebben a kérdésben Dave King, az egyik leg(el)ismertebb edző: „Biztos, hogy Eric tehetsége vitathatatlan, de nem ő az egyetlen, az első számú, a pótolhatatlan. A csapat igazi ereje a tehetségek összhangjában rejlik.” Ezek után lássuk, hogy vélekedik az ügyben az illetékes, Eric Lindros: „A teljesítményem nem százszázalékos, de bízom abban, hogy az olimpiára ismét teljes értékű leszek. Éppen ezért egyre keményebben edzek, s már érzem a formajavulás első jeleit.” Reméljük, a kemény munkának meg lesz az eredménye, s Ericnek lesz rá lehetősége, hogy megválaszolja a nagy kérdést: lehet-e Lindrosból Gretzky?-I-
