Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
IV. PestiaaHirlap 1992. Január 21. REPÜLŐSZERENCSÉTLENSÉG TETTÉ JÉGKORONGOZÓVÁ TYIHONOVOT... A keményvonalas túlélő Részekre szakadt egy sportnagyhatalom, az 1952 óta 1212 olimpiai érmet felhalmozott Szovjetunió. Utódlási kérdésekben teljes a zűrzavar, és az albertville-i olimpia közelsége miatt most a téli sportokban a legsürgetőbb, egyben legbizonytalanabb a helyzet Példának okáért: a hatalmas birodalom egyetlen bobpályája a letteké, így Lettországból egycsapásra „bobnagyhatalom” lett, a biatlonisták az észtországi Ottepää-ban edzőtáboroztak, amióta világ a világ. A jégkorongozók 85 százaléka Oroszországban maradt, de a nemzetközi szabvány értelmében az orosz válogatottnak, mint újoncnak, a világbajnokság „C” csoportjában kellene indulnia. A végeláthatatlan forgatagban csak egy valami, illetve valaki helye biztos. Viktor Vasziljevics lyihonové, a világ legsikeresebb edzőjéé, a CSZKA Moszkva és a nemzed válogatott tréneréé. lyihonov az 1976-os Kanada Kupán debütált szövetségi kapitányként, és azóta semmiféle politikai, vagy sportbéli vihar nem tudta lesodorni a ldspadról. Némi túlzással: Gorbacsov a maga hat évével epizódszerepre kényszerült lyihonov tizenhat esztendeje mellett Ki ez az ember, honnan jött, és merre tart? Érdemes néhány sort szentelni az egyeden „fix pontnak”. BOTRÁNYOS KÖZGYŰLÉS A MECHWART TÉREN Erkölcsi mélyponton a hazai sakktársadalom CH.GÁLL ANDRÁS BALLAI ATTILA Már az is végzetszerű, ahogy a mester és sportága egymásra leltek. Tyihonov a második világháború után futballistaként kereste a kenyerét, amikor 1949-ben moszkvai klubjának jégkorongcsapatát Szverdlovszk térségében repülőszerencsétlenség érte. Néhány focista a kényszerhelyzetben átpártolt a hokisokhoz, és amikor Tyihonov 32 évesen befejezte aktív sportpályafutását, a Szovjetunió háromszoros jégkorongbajnokaként vonult vissza. A Dinamo Moszkvánál kezdett segédedzősködni, a híres Csemyisev keze alatt. Öt év múlva Rigába hívták vezető edzőnek. Végre szabad kezet kapott, és mások által őrültnek tartott módszereivel kisebb csodát tett. Amikor átvette új csapatát, az a tizennyolc tagú másodosztály 16. helyén állt. Egy éven belül felkerültek, majd újabb három esztendő múltán az első osztályból már a tulajdonképpeni „szuper ligába” vezetett az út. Ekkor érkezett a CSZKA Moszkva meghívása. Azután már csak a csúcsra, a válogatott élére vezethetett az út. Tyihonov története innentől talán minden hokirajongó számára ismerős. Viktor Vasziljevics eredményeinek és belső tulajdonságainak köszönhetően olyan teljhatalomhoz jutott, amelyről szakvezető aligha álmodhat. Soha nem felejtem el azt a moszkvai sajtótájékoztatót, amelyet az 1988 decemberi Izvesztyija Kupa egyik mérkőzése után tartottak. A pódiumon ketten ültek. A szövetségi kapitány, és világklasszis hátvédje, Fetyiszov, akit Tyihonov éppen akkor fosztott meg önkényesen a csapatkapitányi tiszttől. A szovjet újságíró kollégák kérdéseikkel a mester szobrát faragták, amikor egy pulóveres „antielvtárs” nekiszegezte Tyihinovnak: mikor jön el az ideje annak, hogy a játékostársak szavazhatnak a kapitány személyéről, nem Tyihonov dönt egyedül? A diktátor válasz helyett összehúzta a szemöldökét, a jelenlévők azonnal kitalálták, hogy a kérdező jogosulatlanul tartózkodik a teremben, és rövid úton kidobták onnan. Ahogy Tyihonov is kidobta a csapatból fenomenális centerét, Larionovot, mert szólni mert Fetyiszov mellett. Többen, többször faggattuk a csatárt, mi a véleménye az egészről, de ő csak azt hajtogatta: sérült vagyok. Feltehetően Tyihonov volt a világ egyetlen kapitánya, aki saját úri kedvéből megbonthatta a legendás Krutov—Larionov—Makarov-triót, amelyet még az amerikai lapok is külön becenéven emlegettek, mint „KLM-line”. A diktátor a politikai reformok hatására sem változtatott a korábbi kemény vonalon. Soha nem is titkolta, hogy a konzervatívokhoz számítja magát, hiszen neki, az edzőnek az a legkedvezőbb, ha a játékosai nem szerződhetnek külföldre, az imperialistákhoz, pénzt keresni. Tyihonov leegyszerűsített világképében minden tettet és szót az eredmény minősít — és a siker biztos védőpajzs. A január 3-i zürichi Sportnak adott inteijújában erről a következőket mondta: —Minden csak siker kérdése. A sportot gyakran hasonlítják a művészethez, az irodalomhoz, de elképzelhető, hogy egy kép valakinek nagyon tetszik, más szerint viszont pocsék. A sportban ellenben csak egy igazság létezik: nekem még soha senki nem mondta, hogy legyek második. A Szovjetunió felbomlásával nem tűnt lehetetlennek, hogy Tyihonov becsülete is kitelt, de ő hallani sem akar erről. A svájci sportlapnak kerek-perec tagadta állítólagos visszalépését: — Szó nincs arról, hogy visszavonulnék. A gond az, hogy nem tudjuk, mi lesz a szovjet válogatottal. Felülről már igazán elárulhatná valaki, mit akarnak, és hogyan menjünk tovább. A CSZKA Moszkvajövőjéről már kijelentő módban beszél: — Profiklubbá váltunk, be fogjuk indítani a profi ligát. A közeljövőben találkoznom kell az edzőkkel, hogy kidolgozzuk az új bajnoki rendszert. Viktor Vasziljevics Tyihonovnak a jelek szerint halvány kételyei sincsenek saját túlélésével kapcsolatban, és ha februárban csapatával harmadszor is olimpiai bajnok lesz, mitől is tartana? Azt tudniillik valóban senki nem mondta neki, hogy legyen már második... Az önállóságának kétéves fennállását ünneplő Magyar Sakk Szövetség harmadik közgyűlését tartotta vasárnap a Központi Statisztikai Hivatal épületében — az 1991-est, amely csaknem egy héttel „átcsúszott” az 1992-es esztendőbe. A napirendi pontok közül a tisztújítás szerepelt a középpontban, és ennek megfelelően az érdeklődés is rendkívüli volt. (A közgyűlések történetében először Polgár László is megtisztelte jelenlétével a tagságot!) Az új vezérkar megválasztásának lehetősége alaposan felborította a napirendet és a kedélyeket. A tisztújítás körüli vita fókuszába egy új poszt, a szakmai alelnöki került. Adorján András nemzetközi nagymester már a közgyűlés előtt élénk reklámkampányt folytatott az új tisztség betöltése érdekében. A tagság többsége azonban határozottan Adorján személye ellen volt, így az a döntés született, hogy az eddigihez hasonlóan két általános elnökhelyettest választ a közgyűlés. Am amíg a szakmai alelnöki poszt ötletét elvetették, többször is botrányos jelenetek zavarták meg a szavazási procedúrát. Az első széksorokban ülők hirtelen csak arra lettek figyelmesek, hogy Ribli Zoltán, a szavazatszámláló bizottság vezetője indulatosan szót kér. Kiderült, hogy amikor Polgárék környékén próbálta megszámolni a cédulákat, az idei magyar szuperbajnok édesapja az alábbi, keresetlen szavakkal érdeklődött a nagymester tervei felől: „Azt akarod, hogy szájon vágjalak, te szemét?!” Rövidesen fény derült Polgár papa keresetlen stílusú kérdezősködésének okára. Egy múlt heti Népszavát lobogtatva arra a Riblivel készült interjúra hívta fel mindnyájunk figyelmét, amelyben a Bayern München sakkozója kerek-perec kijelenti: Polgár Juditból nem lesz világbajnok (mármint férfi — a szerk.)! Ezután még perceken át sorolta a felháborodott édesapa Ribli Zoltán Polgár-ellenes bűneit, majd slusszpoénként bejelentette, nemhogy visszavonja előbbi sértését, hanem ellenkezőleg: azt megismétli! Ezzel még korántsem ért véget a nem kimondottan épületes jelenetek sora. Adorján emelkedett szólásra, és önmagát a magyar sakktársadalom egészséges, de csendes többségének egyedüli autentikus képviselőjének feltüntetve élesen kirohant a tagságot terrorizáló klán, klikk, maffia (a nem kívánt szó törlendő) ellen — hogy kikre gondol konkrétan, azt csak sejteni engedte —, majd melodramatikus fordulattal arról beszélt, ezentúl a sakkba temetkezik. A szószéket ezzel a búcsúszóval hagyta ott: „Viszontlátásra...” Mindezt a teremben ülők úgy értelmezték, hogy visszavonta alelnöki jelentkezését, ám pár perc múlva ismét a mikrofonhoz lépett, és szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy fenntartja pályázatát. A sakkozóknál megszokott botrányos szópárbajok közepette azért lassem a döntéshozatalban is előrehaladt a közgyűlés. Az elnökség létszámát harmincról tizennyolcra csökkentették. Dr. Kunos Péter elnök, Ambrus Zoltán főtitkár és dr. Menich Péter, a számvizsgáló bizottság elnöke — ellenjelöltek hiányában — elsöprő többséggel érdemelte ki újból a tagság bizalmát. A két alelnöki helyre Adorján, Bilek István, Ozsváth András és az eddigi tisztségviselők, dr. Horváth István és dr. Krajcsovits Márton közül két utóbbi érkezett be győztesként a kétfordulós versenyfutás végén, azaz minden maradt a régiben. Hozzátehetjük: sajnos. Úgy tűnik ugyanis, hogy az az erkölcsi fertő, amelybe pár éve süllyedt a magyar sakktársadalom, minden más honi sportág közállapotait alulmúlja — talán még a labdarúgásét is, az pedig nem csekélység. Csoda-e, hogy férfi válogatottunk a 15—20. helyek valamelyikéért volt versenyben a legutóbbi évek világversenyein? s Kossuth Lajos ______________GORDON ISTVÁN______________ A szombat délután a pihenés, a kikapcsolódás ideje. Lapozgatok is nagy bőszen a szatellit csatornákon, míg csak el nem érek a Super Channelig, amely igazi sportcsemegével szolgált, mivel az Egyesült Államok salakmotoros bajnokságát közvetítették. Ámultam, bámultam, amikor az „együlésesek ” versengtek; ők ugyanis valahogy másképpen csűrték-csavarták a gépüket, mint ahogyan azt megszokhattuk Tihanyitól, Kocsótól vagy Adorjántól. Megdöbbenésem csak fokozódott, amikor az oldalkocsisok következtek. Ilyet még...!? Az hagyján, hogy a két hátsó kerék (elől csak egy van) úgy áll befelé, mintha a motor lúdtalpas jószág volna, viszont a lélegzetem is elállt, amikor a „mitfahrerek ” lapockájukkal hibátlanul szántották fel a salakpályát. Es jött a szünet, de a nagyérdemű nem unatkozott. Hatalmas keblű lányok abban vetélkedtek, vajon melyiküknek sikerül minél kisebb cicifixben, jobban mondva pántlikában elhelyezni idomait. A finálé aztán igazi élvezetet hozott. Ekkor már a nevekre is odafigyeltem. S mit ád Isten, ismerősre leltem, aki nagyszerű motorosnak bizonyult. Csak az utolsó futam hozta meg a végső döntést. Kedvencem sajnos csak második lett. Pedig fergetegesen izgultam érte valamennyi honfitársam nevében. Elvégre milyen szépen hangzott volna: az Egyesült Államok speedway-bajnoka 1992- ben: LOUIS KOSSUTH. FOTÓ: BEUCZAY LÁSZLÓ DUPLA AXELLEL A PAPA NYOMÁBAN Kriszta, akit Bözsinek hívnak A műkorcsolya a jégmamák és jégpapák világa is. Ajégszülő kifejezés inkább negatív tartalmú. Azokra a szülőkre vonatkozik, akik aránytalanul többet fektetnek anyagilag a sportágba, mint amennyit a csemete szorgalomban áldoz a jó eredményért. Ezt a tételt Czakó Györgynek, az idei műkorcsolyázó magyar bajnoknő Czakó Krisztina édesapjának és edzőjének, a Budapesti Korcsolyázó Egylet elnökének említem. Amikor említem neki, úgy hallottam, lánya két éve korcsolyázik csak komolyan, nevetve válaszol, a két év valahol valóban igaz, azzal a különbséggel, hogy ennyi idős korában már siklott a jégen. _______THURYGABOR — Emlékszel egyáltalán erre az időszakra ? — Négy-öt éves koromig emlékszem vissza, ahogy a jégen bóklásztam társaimmal. —Amikor itt a BS edzőpályáján kerestelek, teljesen zavarba jöttem: mindenki Bözsinek hívott. Mitől vagy te Bözsi? — Ami azt illeti, ez nem jeges hagyomány. Szüleim egészen kicsi korom óta így hívnak. — Számítottál arra, hogy eljutsz a téli olimpiára ? — A kiírás úgy szól, hogy a bajnok utazik. Igazán akkor lett volna érdekes a bajnokság, ha Téglássy Tamara is indul... — A mienkkel egy időben rendezték a francia bajnokságot, ahol a junior világbajnok és felnőtt Európa-bajnok Surya Bonaly is indult. Mennyire tetszik az ő korcsolyázása ? — Hááát.... Nem is tudom. Hozzám inkább Debbie Thomas áll közelebb. O valahogy nőiesebb. — S mi tetszik a pontozóknak? — A pontozás szubjektív dolog, de mostanában mintha háttérbe szorulna az akrobatikus korcsolyázó tudás, s ez nekem kedvező. — Hányadik helyre várod magad az olimpián? — Szeretnék futni a szabadon választott kűrben, ami azt jelenti, hogy az első húszban vagyok a kötelező és a rövidprogram után. — Melyik az az elem, amellyel meglágyítod a pontozók szívét? — Ugróm egy olyan dupla Axel kombinációt, amelyet senki más nem tud a világon. Czakó papa azért egyvalamit irigyel Bonalytól\ a menedzselést. Mint említi, enélkül műkorcsolyában sem lehet eredményt elérni. A szponzor nagy úr, s bizony nem örül, ha nem látja reklámját a televízióban... A szponzor pénze nélkül pedig még a tehetségeket is nehéz menedzselni.
