Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
1992. Január 21. Pestii&Hirlap ni. BESZÉLGETÉS SZAKCSI LAKATOS BÉLÁVAL Az igazi szerelem Amerika Élt egyszer egy genovai hajós, aki a spanyolországi tengerészet szolgálatában felfedezte az általa Indiának, hitt Amerikát. Cristoforo Colombo, vagy ahogy mi ismeijük, Kolumbusz Kristóf éppen ötszáz évvel ezelőtt szállt partra az új földrészen. Az évfordulót Magyarországon is megünneplik, méghozzá rendhagyó módon. Nem film, nem történelmi visszaemlékezés, vagy néhány napos Kolumbusz-konferencia gyűjti egybe a hallgatóságot. Balett készült, melyet nemsokára az Operaház mutat be Cristoforo címmel. A koreográfus Keveházi Gábor, a zenét Szakcsi Lakatos Béla írta. talt nagyon sajnálok. Nem lenne jó most húszévesnek lenni. Negyvennyolc éves vagyok, de ha megkérdeznének, legföljebb negyvenöt szeretnék lenni. Azok a fiatalok, azok zenéFOTO: BIRTALAN ZSOLT NICHS ANDREA — Négy-öt évvel ezelőtt kezdődött. Megismerkedtem Kóródi Ildikóval, aki akkoriban Mészáros Mártával dolgozott együtt. Megkereste őt egy amerikai producer: írjon forgatókönyvet egy Kolumbuszról szóló filmhez. Nem vállalta, de később megírta, mint egy balett szövegkönyvét, és megkeresett, mert tudta: már régóta szeretnék balettzenét komponálni. — Mostanra aktuálissá is vált a bemutató, hiszen az ötszáz éves Amerikát ünnepeljük. Mit jelent számunkra ma, fél évezred távlatából Kolumbusz felfedezése? Miről szól a mű? — Eleinte hitetlen voltam, s akkor kezdett igazán érdekelni a téma, amikor megtudtam, hogy Amerikát és Indiát egy-egy lány személyesíti meg. Kolumbusz Indiába szerelmes, és nem veszi észre, hogy az igazi szerelem Amerika. Csak amikor már haldoklik, és a lány—Amerika—eljön hozzá, ismeri fel a valódi érzelmet. Éppen most fejeztük be az utolsó énekfelvételeket, és bár sok nehézséggel kellett megküzdeni, köszönöm az Operaház zenekarának odaadó közreműködését és segítségét. — Említette, hogy már korábban szeretett volna balettzenét írni. Volt elképzelése a témát illetően? Hiszen valójában a Kolumbusz véletlenül jött lehetőség. — Konkrét elképzelésem nem volt. Egyébként ehhez a darabhoz sem tudtam jó néhány hónapig hozzányúlni. Aztán megtaláltam azt a motívumot, amelyre felépítettem a történetet. Ráadásul mindez úgy sikerült, hogy majd’ mindegyik zenei irányzat képviselteti magát. A történet eleve hozta a spanyol, amerikai, indiai és más keleti népzenéket, motívumokat. Ezenkívül igyekeztem másfajta muzsikát is beépíteni, mert úgy látom, ez adja azt a sokszínűséget, amely Amerikában ma megtalálható. — Mennyi köze van ennek a zenének a jazzhez, hiszen Ón elsősorban jazz-zenész? — Amikor színházi zenével foglalkozom, soha nem azt nézem, hogy mivel jazzzenész vagyok, jazzt kell írnom. A lényeg, hogy a szövegkönyvvel összhangban legyen a zene. Most különben is egy 86 tagú szimfonikus zenekar működik közre, semmiképpen sem játszhatnának jazzt. Egyébként is sokféle zenét szeretek: a rockot és a popot, a jazz-nak majdnem minden válfaját és természetesen a klasszikus zenét. Bachot, Bartókot, Schönberget, Sztravinszkijt, s a sort folytathatnám egészen a mai magyar zeneszerzőkig. Úgy érzem, ebben a darabban ők is jelen vannak. Mások dolga meghatározni, milyen műfaj ez, annyi bizonyos, hogy ez a zene én vagyok, nem más. Ha valaki meg akarná komponálni, nem biztos, hogy sikerülne. Nem minden emberben van meg ez a fajta fúzió, nemcsak érdeklődés, vagy szeretet, hanem kötődés is a zene legkülönbözőbb irányzataihoz. — Honnan ez a sokirányú érdeklődés? Ha jól tudom, nem járt konzervatóriumba, bár természetesen nem mindig az iskola szükséges az indíttatáshoz. — Tanulatlan zeneszerző vagyok, nyugodtan leírhatja. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szerettem volna tanulni. Sőt, kellett volna is tanulnom, amit talán most egy kicsit be is pótolok, ugyanis Petrovics Emiltől veszek egy-két magánórát. Igazolni szeretném persze azokat a dolgokat is, amelyekre magamtól jöttem rá. Az az igazság, ha az ember Mozart-, Bach-, Bartók-partitúrákat olvas, mindent megtud belőlük. A kottákban minden benne van. Abban is biztos vagyok, hogy az iskolában nem lehet megtanulni semmit. Mégis szükség van rá, hogy az ember ne tévedjen el. Az iskola amolyan hátizsák, kis útravalóval, ami nem elég, csak pár napra. Az ember maga teszi hozzá a többit. Vannak, akik kijönnek a főiskoláról és nem tudnak semmit, és vannak olyanok is, akik magánszorgalomból többet csinálnak, foglalkoznak a zenével, másolják a partitúrákat... — ...és tehetségesek, hiszen végül is amiről ön beszélt, az a tehetség. — Tehetség és kíváncsiság. Ez viszi előre az embert. Minden művésznek meg kell ismerni a nagy neveket, akik előtte voltak, és persze akiket szeret. „Bele kell menni”, elmélyülni, szétboncolni. Ha jazz-zenész, írja le az improvizációt, ha festő, másolja le a képet, és sorolhatnám. És ha még tehetséges is, akkor tudja, mi a dolga. Kívülről lehet szemlélődni évekig, de előre jutni nem. Bármennyi iskolája is van valakinek. — Ón viszont tanított iskolában... — Tizenhat évig. A Konzervatórium jazz-tanszakán. Hogy miért hagytam abba, annak az az oka, amiről eddig beszéltem. Rájöttem, nem lehet jazzt tanítani. Vannak fiatalok, akik nagyon jól játszanak, csak sajnos nem tudnak kibontakozni. Az az igazság, minden fiaszek, akik körülöttem vannak, többnyire depressziósak, a helyzetük kilátástalan, hiábajátszanak jól. Én magam se Magyarországon keresem meg a kenyeremet. Ha itt kéne megélnem... De a hobbim a zene és nincs más. És akkor is csinálom, ha nem fizetnek meg. Mert mindig várok arra, hogy jön egy olyan produkció, ahol megfelelek. Mint ez a balett. Lehet, hogy világhírű lesz, lehet, hogy nem. De mivel szeretem a zenét, jó lenne, ha meg is lehetne belőle élni. Ne kelljen ebből az országból elmenni és máshol keresni a boldogulást. — Ezek szerint Ön is főként külföldön dolgozik. — Van Amerikában egy szerződésem tíz lemezre. Most februárban jelenik meg a harmadik. — Említette, hogy szereti a pop- és a rockzenét is. Kíváncsi lennék arra, hogy egy muzsikusnak, aki elmélyült a klasszikus zenében és a jazzben, milyen kedvencei vannak az úgynevezett könnyű műfajban. — Természetesen nem úgy Jegyzem”, mint a klasszikus, vagy a jazz-zenét, és konkrét kedvenceim sincsenek. Egyébként is, szerintem csak jó és rossz zene van. — A mai művészek helyzetéről nem festett túl optimista képet. Lát ebből kiutat? Mert dolgozni kell, különben nem marad fönn a művészet. — Ez a jelenlegi kultúrpolitika terhe. Most gazdaságilag nagy bajban van az ország, ezért a kultúra háttérbe került. De majd előbb vagy utóbb előhozzák. Persze, veszélyes játék, mert — bár én hiszek nekik és bízom is bennük — nagyon kell vigyázni, nehogy akkor akarják előhozni, amikor már nem lesz mit. Ne felejtsük el, hogy akármennyi adósságot adunk vissza, akkor is csak a kultúránkkal tudunk csatlakozni Európához. Ha ez nem történik meg, nem leszünk soha európaiak. Asztrológia a gazdasági tervezésben A piacokért és a profitért folytatott harcban egyre több menedzser veszi igénybe a kozmikus elemzést, bankárok és politikusok fordulnak asztrológushoz. A diszkréció, persze, becsületbeli ügy. Amikor a „Vízöntő” Ronald Reagan a „Hal” Mihail Gorbacsovval 1988 áprilisában Moszkvában aláírta a középhatótávolságú nukleáris fegyverekről szóló szerződést, a csillagok állása kedvező volt. Az aláírásra legalkalmasabb napot Joan Quigley, Amerika legnevesebb asztrológusnője már hetekkel azelőtt kiszámította Don Regan, a volt elnök tanácsadója elárulta, hogy Nancy és Ronald semmiben sem döntött anélkül, hogy előzőleg ne tanácskoztak volna egy asztrológussal. A horoszkóp segítséget nyújt nemcsak a házasságkötés, egy utazás, valamilyen magánéleti döntés, hanem egy cégalapítás, szerződés-aláírás vagy termékbevezetés megfelelő időpontjának meghatározásához. „Az asztrológiának semmi köze a jósláshoz” — mondja Brigitte Hueber, bécsi gazdasági asztrológus. Ahogyan az óra sem váltja ki a naplementét, csakjelzi annak idejét, úgy a csillagok konstellációja is csakjelzi a földi körülmények konstellációját. Az például tény, hogy a gazdasági ciklusoknak megvan az asztrológiai megfelelőjük. Az aprólékos számításokat ma számítógéppel végzik. Hueber kiszámította például a bécsi tőzsde mozgásának hullámzásait. A csillagok szerint a tőzsde csak két év múlva kap ismét igazán erőre. Januárban és februárban^ tőzsde lábadozik, ám jűliusban és augusztusban ismét sötét felhők borítják majd el a tőzsde egét és októberben válságra lehet számítani. Az adott cégek és a tanácsot kérő személy adatainak birtokában Hueber aszszony azt is megtudjahatározni, mikor érdemes egy-egy részvényt megvásárolni vagy eladni. Az Egyesült Államokban már mindennapos dolog, és a németek is mind gyakrabban forgatják az idevágó szakirodalmat, pl. a havonta megjelenő Asztrotőzsdelevelet. Egy vezető alkalmazásánál horoszkópjának elkészítése ma már éppen olyan magától értetődő dolog, mint a grafológiai vagy pszichológiai szakvélemény figyelembevétele. Hueber: „Az asztrológia elénk állítja az embert összes képességével, hajlamával és problémáival. A horoszkóp megmutatja erős oldalait és segít a gyenge pontok felismerésében.” így előre megállapítható, hogy valaki alkalmas-e a betöltésre váró feladatra, beleillik-e a teambe. A KÁBEL „ÉLETBEN TARTÁSA” Amíg a légtér állami monopólium... Amint arról már korábban hírt adtunk, a szakmai közönség nemrég megismerkedhetett a VSAT, szatellit távközlési miniterminállal. Beszámoltunk az adat-, kép- és hangátvitelre akár egyidőben is képes rendszer technikai, illetve gazdasági aspektusaival. Varga István, az egyik szervező, a Varihold Kft. ügyvezető igazgatója ezúttal a hazai teijesztés útjában álló adminisztratív akadályokról beszélt. VADÁSZ ZSUZSA — Politikai okokkal indokolható a médiatörvény elhalasztása, ám ezzel ellentétesen műszaki és üzleti szempontokból mielőbb meg kellene születnie. Az ipar átrendeződése célokat keres, a műszaki értelmiség célokat vagy a gazdasági vezetés ugyanúgy. Ismert, hogy folyik a MATAY illetve vállalatának a szervezésében egy üvegszálas kábelhálózat fektetése, de mire bekábelezik az országot, addigra túllép rajtunk a világ. Félő, hogy mi is végigjárjuk azt a fejlődési pályát, amin a nyugat már túl van: az adatátvitelhez komputereket kell összekapcsolni, ám a technika fejlődött. Nézzünk fel az égre... a műholdra. Csak le kell venni róla a jelet. Fejlesztési politikánkban mindez ugyan ismert, de — bár a Matáv, a sok igényt egyedül nem tudja kielégíteni — miután az egész ország egyetlen óriási távközlési piac, a nagy lehetőségről sem akar lemondani. Megkeresi inkább a fékező elemeket, hogy az élet hozzáidomuljon majd képességéhez. Pedig ez az a terület, ahol cégek, mérnökök azonnal munkalehetőséget kapnának, miközben felgyorsulhatna az ország kommunikációs infrastrukúrájának fejlesztése is. — A program beindulása műszakilag, illetve üzletileg milyen jelentőségű lenne, s hogy illik a képbe régiónk átformálódásának folyamata? — Sokan szeretnek játszani azzal a gondolattal, hogy mi Közép-Európa kereskedelmi központjává válunk. Mindent nagyon jól tudunk, jó az infrastruktúránk, legalábbis a többi országhoz képest. Ha ez egyszer igaz lesz, jó, de vágyakkal nem, csakis cselekvéssel juthatunk el oda. Ha ezt felismerjük, helyzeti előnyhöz juthatunk, műszaki fejlődési előnyhöz, régiónkba mi exportálhatnánk a tudást. Ellenkező esetben a tengerentúlról megszerzik az átalakulóban lévő nagy birodalom piacait és akkor mi már hol lehetünk?! Berlintől Vlagyivosztokig hatalmas piac kínálja magát, kell nekik a kommunikáció, s ez a fajta, ami gyorsíthatná náluk is a fejlesztés ütemét. Ráadásul ez olcsóbb is, mint a hagyományos földi kábelezés. Egyszerűen nem látok érvet arra, hogy miért ne próbálnánk a legnagyobb szeletet megszerezni magunknak ebből a piacból. —A tőlünk keletre húzódó területek befedésére információink szerint a CENTEL munkatársai kifejlesztették egy műhold műszaki paramétereit... — Igen, s már tárgyalunk is amerikaiakkal egy műhold fellövésében való részvételről, amelybe tőkével is beszállna a CENTEL. A világ három pontról besugározható, az Atlanti-óceán, illetve a Csendesóceán övezete ebből a szempontból kellően le van fedve. Kapacitásproblémák természetesen vannak, de megoldhatók. Ám a szovjet műholdak technikailag nem alkalmasak a feladatra, pedig szükség lenne rájuk. Ismeijük a feltételeket, a költségeket, az előállítás, valamint a finanszírozás technikáját is. Egy bank már előfinanszírozta az előkészítését, s kapcsolatban állunk két másik, európai bankkal, amely hajlandó a finanszírozásban is részt venni. Rajtunk múlik most már minden. Ha részt akarunk venni benne, az esélyt adna arra, hogy a piacból sokkal nagyobb részesedésre számíthassunk. —A bemutató után mi következik ? — Ideiglenes engedélyt kaptunk kísérleti sugárzásrajanuár 15-ig, amelynek lejártával a berendezést még aznap éjfélig ki kell vinni az országból. Mindennek megvan a maga „természetrajza”, nincs rossz szándék mögötte. Egyszerűen mindenki eljátssza a ráosztott szerepet. —Mégis, milyen esélyt lát rövid távon a hasznosításra ? — Gyakorlatilag semmilyet. Ismerem az erre vonatkozó és az előkészítés stádiumában lévő törvényt, s ebben olyan pontokat látok, amelyek módot biztosítanak a hatóságnak hatóságként viselkedni a jövőben is. Az infrastruktúrának része a légtéri sugárzás, az is a magyar állam tulajdona, tehát gazdálkodnia kell vele. Ami természetesen rögtön azt jelenti, hogyan tud a legnagyobb bevételhez jutni ezen keresztül is. Olyan drágává tudja tenni az egyébként olcsó átviteli technikát, hogy az egyébként versenyképtelen kábeles kommunikáció is partiban maradhasson. Nem marad más hátra, mint egyre sűrűbben felhívni erre a figyelmet.
