Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-20 / 16. szám
4 1992. január 20. Világgazdasági mozaik Külföldre menekített bolgár vagyon Bulgáriának jelentős nagyságú, bár kétes eredetű vagyona van külföldön - állítja Leah Cohen asszony, a balkáni ország belga nagykövete. A bolgár állami televízióban elhangzott bejelentés szerint dokumentumokkal bizonyítható, hogy bolgár intézményeknek, illetve magánszemélyeknek jelentős tulajdonuk van Belgiumban. A tőkeáramlás 1989 nyarán kezdődött, és azóta is folyamatosan nagy összegek hagyják el Bulgáriát. A nagykövetasszony a bejelentés kapcsán szándékosan nem említett sem neveket, sem tényeket, éppen azért, mert a bizonyítékokat teljes egészükben szeretné az illetékes hatóságok elé tárni. Egyetlen példaként egy bolgár állampolgár esetét hozta fel, aki csupán 1991. január és október között 30 millió dolláros profitot vallott be Belgiumban. Bár a diplomata nem állítja, hogy ezeket a vagyonokat a szocialista - vagyis az exkommunista - párt birtokolja, arról azonban meg van győződve, hogy az állami töke külföldre menekítésének - szándékos vagy nemtörődöm - engedélyezéséért a párt hibáztatható. A nagykövetasszony gazdasági nyomozását nehezíti, hogy Bulgária és Belgium között nincs érvényben jogsegély egyezmény. Óriási tartalék Tajvanon Tajvan valutatartalékai az idei év végére várhatóan meghaladják a 80 milliárd dolláros rekordösszeget - közölte a szigetország kormányának gazdaságtervezési és fejlesztési intézete. A szervezet szerint a rekordot elsősorban a fizetési mérleg többletének folyamatos növekedése teszi lehetővé. Tavaly október végén Tajvannak 77,6 milliárd dollárnyi valutatartaléka volt, s valószínűleg ehhez járult még a fizetési mérleg többletének csaknem 7,3 milliárdos előre jelzett emelkedése a negyedik negyedévben. Az ország mindemellett 12,5 milliárd dollárnyi kereskedelmi többletet is felhalmozott a múlt év első 11 hónapjában. Az eddigi tartalékrekordot 1987-ben jegyezték fel, 78 milliárd dolláros összeggel. A fizetésimérleg-többlet növekedését a szakértők a nagyarányú tőkebeáramlásnak tulajdonítják, ami főleg a helyi valuta stabilitásának és a kedvező kamatfeltételeknek köszönhető. Remény a fellendülésre A latin-amerikai országok - amelyek gazdaságát az utóbbi években jobbára csak a hanyatlás jelzőivel illették - legutóbbi eredményeikkel ismét kezdik kivívni a gazdasági elemzők elismerését. Míg néhány állam gazdasága továbbra is sebezhető marad - elsősorban a valutaértékelés és a politikai bizonytalanság fenyegető réme miatt a szakértők szerint számos országban már a következő évtizedben érezteti jótékony hatását a katonai diktatúrák kontinensszerte tapasztalható térvesztése, valamint az ipar széles körű privatizációja. Az élcsapat Mexikó, Chile, Venezuela és Argentína, utánuk lemaradva Brazília. A hátul kullogok Peru és Kolumbia. Egy New York-i gazdaságkutató intézet elemzése szerint a nyolcvanas években megkezdett privatizáció és liberalizálás mára már „visszafordíthatatlanná" vált, ugyanakkor a legsúlyosabb terhet jelentő adóságprobléma - bár még mindig nyomasztó - már túlhaladta legnehezebb időszakát. Mostanra az is kiderült, hogy a latin-amerikai részvényárak emelkedése sem rövid távú folyamat. Az elkövetkező időszak gazdasági stabilitásara utalnak azok a becslések is, amelyek szerint a következő években a versenyképesebb latinamerikai államokban a gazdasági növekedés a 4-5 százalékot is elérheti. Vészhelyzet az Aeroflotnál Az Aeroflot gépein a múlt év 11 hónapja alatt 33 balesetben 240 ember vesztette életét - írja a Komszomolszkaja Pravda -, s ilyen óriási számot még sohasem jegyeztek föl a szovjet légitársaság történetében. A társaság szóvivői megjegyezték, hogy „gyors beavatkozásokkal további - mintegy 600 halálos áldozattal járó - balesetnek sikerült elejét venni“. Az Aeroflot-gépek és helikopterek 70 százaléka idősebb a megengedett élettartamnál, s nem biztonságos - fúzi hozzá a napilap. Az egyik moszkvai repülőtéren az odatartozó repülőgépek kétharmada biztonsági okokból fel sem szállhat, s a becslések szerint februárra a hatalmas légiflottának már csupán 25 százaléka lesz működőképes. Szűkmarkúbbak lesznek a japánok Japánban megbukott Mijazava miniszterelnök adó-csomagterve A kormányfő elsősorban a dohányáruk és a sör értékesítése után szeretett volna pótlólag összegeket beszedni. Az indítvány a parlamentig sem jutott el, ugyanis már a kormányzó Liberális Demokrata Párt egyeztető fórumain fennakadt. Mijazava az 1992. április elsején kezdődő pénzügyi év során összesen 1300 milliárd jen többletbevételhez akart jutni, amit különféle nemzetközi tervek finanszírozására költöttek volna. Tokió eredetileg ennek az összegnek a felajánlásával akarta elejét venni Washington újabb és újabb követeléseinek. Az Egyesült Államok azt szerette volna elérni, hogy Japán vállaljon nagyobb szerepet a különféle nemzetközi támogatási és segélyprogramok finanszírozásában A tokiói kormány legutóbb a japán hadsereg nemzetközi szerepvállalásával kapcsolatosan volt kénytelen kudarcot elkönyvelni. A felsóház úgy ment téli szünetre, hogy nem tűzte napirendre az ENSZ-békefenntartó erői keretében történő külföldi fellépés tervét. A tőkemenekítés ellen Az orosz központi bank - amely januárban a szovjet jegybank, a Goszbank helyére lépett - korlátozta az orosz vállalatok külföldi valutaátutalásait, hogy ily módon gátat vessen a nagyarányú tőkemenekítésnek. Dmitrij Tulin, az orosz központi bank elnökhelyettese a TASZSZ-nak elmondta, valamennyi orosz vállalatnak megtiltották, hogy a köztársaságon kívül keményvalutát tartalékoljon. A vállalatokat ezenkívül még decemberben kötelezték arra, hogy keményvalutával járuljanak hozzá az orosz államkassza bevételeihez. A szigorító intézkedéseket az váltotta ki, hogy az utóbbi hónapokban egyre több orosz vállalat igyekezett külföldre menekíteni tőkéjét. A Reuter emlékeztet arra, hogy az Interfax független hírügynökség közölte: a szovjet külgazdasági bank (Vnyesekonombank) a közelmúltban egyetlen nap alatt több mint 70 millió dollárnyi valutát utalt külföldre. A jövőben azonban a vállalatoknak minden átutaláshoz az orosz központi bank engedélyére lesz szükségük. (A Napi és a Világgazdaság nyomán) v______________________________________________________________________ Szabad ÚJSÁG Bekötőút Európába Pénzügyi támogatás és terhelés az Európai Közösségben A Közösségben az értékesítés és a piacszabályozás központosítva van, a termelők jövedelmi helyzetét meghatározó több más feltétel azonban országonként eltérő. A Közösség részt vállal az áron kívüli támogatási formák finanszírozásában, s a határok nélküli piac kialakításához szorgalmaznia kell a hitelkamatok, társadalombiztosítási terhek, adók színvonalának közelítését. Strukturális támogatások Az Európai Közösség létrehozásakor a közösségi mezőgazdasági kiadások egyharmadát a mezőgazdasági üzemi struktúra átalakításának elősegítésére szánták. A piaci rendtartás kiadásainak növekedése következtében ez a részarány 1989-ben csak 17 százalékos volt. 1992 után azonban ismét az egyharmados részarányt tűzik ki célul. A struktúra-politika célja a termelékenység növelése útján életképes, egy család számára társadalmilag elfogadható jövedelmet nyújtó gazdaságok kialakítása. Támogatás a modernizáláshoz Az 1970-es évtized eleje óta nyújtanak beruházási támogatásokat egyéni fejlesztési tervek alapján, a gazdaságok modernizálásához. A generációváltás gyorsítására hozzájárulnak a termelésből visszavonuló gazdák előnyugdíjának finanszírozásához, kezdő fiatal gazdák berendezkedéséhez. A technikai fejlődés előmozdítására támogatják a szakmai képzést és a tanácsadást. Az 1970-es évtized második felében a támogatást a kedvezőtlen adottságú körzetekre, hegyvidékekre összpontosították. Később a mezőgazdaság mellett a feldolgozási és értékesítési szférára is kiterjesztették. 1979-től előtérbe került a leghátrányosabb helyzetű térségek integrált, az egész gazdaságot átfogó fejlesztése. Ilyen programok indultak a Földközi-tenger térségében az olasz, a francia és a görög termelők versenyképességének javítására, a portugál mezőgazdaság modernizálására. A strukturális programok a Közösség mezőgazdasági területének 55 százalékát, lakosságának 26 százalékát érintik. Görögország, Írország, Portugália egész területe kedvezőtlen adottságúnak minősül. A Közösség pénzügyi támogatása a nemzeti, illetve regionális programok helyi erőforrásait 25-30 százalékos mértékben, egészen kivételes esetekben 75 százalékban egészíti ki. E támogatások elnyerésére részletesen kidolgozott, kollektiven jóváhagyott nemzeti programok adnak alapot. Regionális és szociális alap Nemcsak a mezőgazdasági támogatásból jut több e célra, a Közösség költségvetésében növelik a regionális fejlesztési alap és a szociális alap eszközeit is. Az 1988-1993-as évekre 36,2 milliárd ECU felhasználását irányozták elő a következő prioritások érvényesítésével: • a fejlődésben elmaradt régiók támogatása, • az ipari hanyatlással sújtott körzetek átszervezése, • a tartós munkanélküliség leküzdése, • a fiatalok munkába állítása. Valamennyi prioritás érinti a mezőgazdaságot. Az összegből Spanyolországnak 10 milliárd, Görögországnak és Portugáliának 7-7 milliárd ECU jut. A regionális fejlesztést a költségvetési támogatásokon felül az Európai Beruházási Bank hitelei is segítik. 1991-ben a közép- és kelet-európai országok beruházásainak finanszírozására külön bankot hoztak létre. Befagyasztási prémium Az 1985-ben elfogadott Zöld Könyv a közös agrárpolitika megreformálásának fö irányzatai között a piacérzékenység növelése, a feleslegek termelésének fokozatos csökkentése, a közös költségvetés stabilizálása, a restriktiv árpolitika, a strukturális célok fokozottabb támogatása, az intervenciók feltételeinek szigorítása mellett a termelés növekedésének fékezésére előirányozta a termelő-kapacitások egy részének befagyasztását is. 1988-89 óta azok a termelők, akik mezőgazdasági területüknek legalább 20 százalékát a termelésből öt évre kivonják, országonként megállapított, a föld minőségétől függő prémiumot kapnak 300 ECU/ha-ig, ennek 60 százalékát, 3-600 ECU között 25 százalékát téríti a közös költségvetés. A prémium a legmagasabb Hollandiában, 600 ECU/ha, a legkedvezőtlenebb adottságú görög területeken 100-200 ECU. Az akció kezdeti eredményei szerények: az első évben a szántóterület 0,9 százalékát vonták ki a termelésből. A feleslegek eltüntetéséhez 11-13 millió hektárt kellene befagyasztani. Közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásban 1987-ben több mint egymillió gazda részesült. Franciaországban például - közösségi és nemzeti forrásból - azok a mezőgazdasági termelők kapnak családi munkaerőegységenként mintegy 900 ECU támogatást, akinek mezőgazdasági és nem mezőgazdasági jövedelme kisebb a nemzeti átlag 70 százalékánál vagy a regionális átlag 90 százalékánál. Pénzügyi kötelezettségek A tagországok adórendszere általában s a mezőgazdaságban talán az általánosnál is nagyobb mértékben differenciált. Hasonlóság mégis abban van, hogy a mezőgazdaságot mindenütt kedvezményes, a sajátosságokhoz alkalmazkodó feltételekkel adóztatják. A közvetlen és közvetett adók, továbbá a társadalombiztosítási járulékok a bruttó nemzeti termék (GDP) 30-49 százalékát (1986-ban Spanyolországban és Portugáliában 30-32, Hollandiában és Dániában 47-49 százalékát) központosítják. Termékadó 1993-tól a belső határellenőrzés megszüntetése esetén a termékeket terhelő adók eltérő mértéke deformálná az országok közötti kereskedelmet. Ezért elkerülhetetlen a hozzáadott értékadókulcsok közelítése. Most - 1991 januárjában - az egyes országokban összesen 28-féle adókulcs van. A „normál“ kulcs Spanyolországban a legalacsonyabb: 12 százalékos, Dániában a legmagasabb: 22 százalékos. Míg Dániában ez az adókulcs az agrártermékekre is érvényes, az Egyesült Királyságban az élelmezési és takarmányozási cikkeket forgalmi adó nem terheli. A többi országban az alapvető élelmezési termékek hozzáadott értékadója 6 százalék körüli. Ebből természetesen levonhatják a beszerzett termelőeszközök után lerótt adót. Általában kedvezményes adókulcs érvényesül a mezőgazdasági termelőeszközökre. Mindenütt adómentes a földvásárlás, egyes országokban a mezőgazdaságnak végzett szolgáltatás is. A termékadók harmonizálása nem bizonyul könnyű feladatnak. Ebben a kérdésben a közösségi szervek csak teljes körű egyetértéssel hozhatnak határozatot. A jelenlegi kilátások alapján 1997-re irányozható elő az adókulcsok közelítése. Addig a hozzáadott értékadó normál kulcsát a tagországoknak 14-20 százalék közötti mértékre kellene változtattok. A kedvezményes kulcs pedig - az alapvető termékek viszonylag szűk körére 4-9 százalék közötti lehetne. Tehermegosztás Magyarország alkalmazkodása például az alapvető élelmiszereknél szerény mértékű hozzáadott értékadó bevezetését, a mezőgazdaság ipari eredetű termelőeszközeinél annak igen lényeges csökkentését jelentené Minthogy a hozzáadott értékadót mindig a felhasználó ország realizálja, az az export-import kapcsolatokat - ha annak országok közötti elszámolására a határellenőrzés megszűnte után megfelelő eljárást találnak - nem befolyásolja. A Közösség a cukor,- a tej- és a gabonatermelőket kötelezi arra, hogy részt vállaljanak a feleslegek értékesítésének költségeiben. Tehermegosztási illetéket fizetnek a cukorrépa után, a kvótától függően differenciált mértékben, a kvótán felül termelt tej után, ha a kvótát az ország túllépi, minden gabona után a Közösség összes gabonatermésétől függő százalékos kulccsal. 1988-ban e címeken csaknem 3 milliárd ECUT-t szedtek be. Hitel, bankkamat Jóllehet nem adó, mégis itt kell beszélnünk a mezőgazdasági termelők pénzügyi kiadásaiban egyre nagyobb helyet elfoglaló bankkamatról. A mezőgazdasági termelők adósságterhe országonként, régiónként, gazdaságonként nagyon eltérő. A fejlesztési lehetőségeket a kölcsöntőke ára kétségkívül nagymértékben befolyásolja. Már hosszú ideje létrejöttek a mezőgazdaság hiteligényének kielégítésére, a kölcsönösség alapján működő speciális mezőgazdasági szövetkezeti hitelintézetek. A mezőgazdaság finanszírozásában azonban más bankszervezetek is részt vesznek. Bár logikus volna azt gondolni, hogy az alacsony jövedelmezőségű mezőgazdasági termelés nem vonzza a hitelezőket, a tények nem ezt igazolják. A mezőgazdasági hitelezés eléggé biztonságos üzlet. A mezőgazdaság tőkeellátását az egyes országok kormányai kamatkedvezményekkel segítik. A mezőgazdasági befektetési hitelek kamatlába az 1980-as évtizedben gyakran az inflációs rátát sem érte el. A mezőgazdaság finanszírozását megkönnyíti, hogy a termelők általában zökkenőmentesen hozzájutnak termékeik árához, mivel azokat kellő forgótőkével rendelkező vállalatok, félállami szervezetek vásárolják fel. Ugyanakkor a termelöeszközgyártók között folyó verseny egyik eszköze a termelőeszközök vásárlásához nyújtott kereskedelmi hitel. (M. M.)
