Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

— A magyar lombikbébiprogram

sikere

— A 2. Magyar Hadsereg emlékezete

— A világ pontosan tudta, mi vár

az egykori Szovjetunió népeire

Hírlap

r

ORSZÁGOS GAZDASÁGI, KÖZÉLETI ES KULTURÁLIS NAPILAP

1992. január 18.

A SZABAD ÚJSÁG MELLÉKLETE

II. évf. 4. szám

— A sikeres vállalkozó a VOSZ

egyik szimbóluma.

— Az „utódállamokkal" nehéz

dió a kereskedés.

— Tátra vagy Ganz - Hunsiet ?

BESZÉLGETÉS ZDRAVKO TOMACCAL, A HORVÁT KORMÁNY ELNÖKHELYETTESÉVEL

. A kulcs Európa kezében van

Tepsi

PILHÁL GYÖRGY

Közvetlenül az európai megfigyelőket szállító helikopter lelövése és a pécsi tárgyalások után beszélgettünk Horvátország béketerveiről és gazdasági elképzeléseiről Zágrábban dr. Zdravko Tornáccal, a horvát kormány elnökhelyettesével. A politikus a beszélgetés során, s azon kívül is kifejezte elismerését Magyarország iránt, köszönetét az általunk nyújtott humanitárius segítségért. A hazánknak szóló elismerés fejeződött ki abban is, hogy a háborús események miatt rendkívül elfoglalt politikus saját munkarendjét átszervezve adott soron kívül intexjút a Pesti Hírlapnak a zágrábi parlament épületében.

BENCSIK ANDRÁS

Dr. Zdravko Tornác, a horvát kormány elnökhelyettese

FOTÓ: PESTI HÍRLAP

A beszélgetést megelőző • napokban szemmel láthatóan enyhültek a szerb támadások, bár Zágráb belvárosában nem csak a pincék ablakaiba tömött homokzsákok és a felfegyverzett katonák jelenléte tudatosította: itt háború van, hanem az esti csöndbe valahonnan a távolból belekelepelő géppisztolysorozatok is. Valamint a zágrábi székesegyházban felravatalozott európai megfigyelők koporsói, a zágrábiak egész éjjel tartó részvétlátogatásai a templomban. A lelőtt helikopter robbanását követő csend mégis békét ígért. Beszélgetésünk első kérdése önként adódott.

— Elnökhelyettes úr, hogyan látja Horvátország esélyeit a békére, s mennyiben veszélyeztette azt az európai megfigyelőket szállító helikopter lelövése?

— Úgy gondolom, hogy az incidens, attól függetlenül, hogyan magyarázza meg a másik fél, összeesküvés eredménye volt. Azzal a céllal ötlötték ki s valósították meg, hogy megfélemlítsék az európai megfigyelőket, és elbátortalanítsák azokat, akik minél előbb kéksisakosokat akarnak küldeni a térségbe. Két ellentétes szándékot látok a tény mögött. Az első az, hogy megnehezítse a kéksisakosok érkezését, a másik pedig, hogy éppen meggyorsítsa az ENSZ-csapatok jelenlétét. Hogy megértse a világ: ENSZ- csapatok nélkül még több ilyen incidens is előfordulhat.

— Ön szerint mi az ellentmondásmagyarázata?

— Ez alighanem annak a következménye, hogy a hadseregben és szerb politikában egyesek nem akarnak véget vetni a háborúnak, nem akarják a nemzetközi fellépést. Tény, hogy az incidens napján egyfolytában rakétákkal felszerelt repülők köröztek fölöttünk, ami azt mutatja, hogy a katonaság nem ragaszkodik a békéhez. Lehet, hogy el kellene azon is gondolkodni, milyen erők fognak még közreműködni a béke megteremtésében a nemzetközi tényezőkön kívül. Világos, hogy a szerb vezetőségben is dúl a harc: egyik részük be akarja fejezni a háborút, a másik folytatni akarja. Mégis a háború vége felé vagyunk. Szerbia és a hadsereg végül is felfogta, hogy be kell már fejezni ezt az értelmetlen háborút, mivel a folytatás katasztrófába sodorná Szerbiát.

—De vannak-e az áhított békének biztosítékai ?

—Abéke megalapozásának három tényezője van. Az első:

tekintet nélkül a különbségekre, az egész világnak elege van ebből a háborúból és megoldást keres az új államok elismerésére a volt Jugoszlávia területén. A második: Szerbiában egyre nő azoknak á száma, akik ellenzik a háborút, a harmadik tényező pedig: a horvát hadsereg annyira megerősödött, hogy hosszan tartó háború nélkül Szerbia és a hadsereg nem tudná megvalósítani céljait. Ezért vannak most meg a feltételek a béke megteremtésére. Ezt jelzi a szerencsésen megvalósult pécsi találkozó is.

—Milyen következményeket hozhat a békekötés azoknak az úgymond keményvonalas szerb vezetőknek, akik számára egy bármiféle egyezség is meghátrálást jelenthet az eredetileg kitűzött célokhoz képest? Tudnak-e, s akarnak-e egyezségre lépni ?

—Milosevic úr valószínűleg kereskedni akar majd, kérni fog némi kompenzációt és engedményt azért, mert beleegyezett, vagy bele fog egyezni a háború befejezésébe. Azt fogja követelni: ismerje el a világ, hegy Szerbia és Crna Gora Jugoszláviának az örököse. Továbbá nyomást fog gyakorolni Bosznia-Hercegovinára, hogy maradjon Jugoszláviában. Ezért is állt rá a békekonferencia folytatására Ezután majd állandóan problémákat keres Horvátországban és Boszniában, hogy engedményeket kapjon. O nem maradhat hatalmon, ha nem így cselekszik. Most a Nyugat kezében van, amely akár megmentheti, de akár meg is buktathatja A Demokrata Párt és Draskovic pártja, a Megújhodási Mozgalom szemmel láthatóan a nyugati kártyára játszik, hogy megdöntse Milosevic hatalmát. Végső megoldás csak akkor lehetséges, ha Milosevic távozik. Mert Románián kívül még csak Szerbiában vannak uralmon a kommunisták. Gondolom, hogy akkor lesz vége a szerbiai tragédiának, ha egy polgári koncepció kerekedik felül, és vége lesz Milosevic kommunista, szocialista uralmának. Tehát Szerbiában belső harc várható, a kvázi kommunista Milosevic és a polgári erők között. Ha a demokrata szárny kerül hatalomra, a Balkánon stabilizálódhat a helyzet. Szarvas hiba lenne tehát engedményeket tenni Milosevicnek.

— Van-e tudomásuk arról, hogy más országok bármilyen formában is támogatták volna a harcoló feleket?

— Vannak információink, amelyeket természetesen tagad a másik fél. Van felvétel a pilóták egymás közti beszélgetéséről orosz nyelven. Lehetséges, hogy egy részük zsoldos. Olyan információ is megjelent egy újságban, hogy öt orosz önkéntes pilóta jött Szlavóniába harcolni szerb oldalon. Erre föl Ukrajnáról ellenfeleink azt jelentették, hogy ukrán önkéntesek a katolikus horvátok oldalán szeretnének háborúzni, mivel az ukránok többsége is katolikus. Léteztek, akik feltételezték, hogy az orosz— ukrajnai háború Jugoszláviában kezdődik. Ezt a magam részéről csak rossz tréfának tartom.

—De bizonyára egyetért azzal, hogy ezt a háborút nem csak helyi érdekek befolyásolják.

— Mi tisztáján voltunk és vagyunk azzal, hogy ajugoszláv válságban sokan érdekeltek. Elsősorban Németország, amely meg akarja mutatni, hogy nemcsak gazdasági, hanem politikai hatalom is, és erre az országra már senki sem gyakorolhat hatást. Olaszország Hexagonálét, vagy Pentagonálét akar, de mindenképpen egy új Közép-Európát Lengyelországtól a tengerig. Azért, hogy ne osztódjon fel két tömbre Európának e térsége. Amerika pedig azt akarja bebizonyítani, hogy nélküle Európa képtelen megoldani a problémát. Ok meglehetősen sokáig tanulmányozták például ajugoszláv válságot, arra gondolva, hogy mi történhet, ha egy hasonló válság a Szovjetunióban tör ki. És síkra szálltak az egységes Jugoszláviáért, attól tartva, hogy a független államok elismerését követően, ennek példájára széteshet a Szovjetunió. Ezért odázta el az USA ajugoszláv válság megoldását, mert még nem látta, mi történik a Szovjetunióval. Annak gyors szétesése azonban lehetőséget adott arra, hogy Amerika csatlakozzon az Európai Közösség államaihoz, fogadja el, hogy szükségszerű a függetlenné vált kis államok elismerése. De Amerika ugyanakkor egyensúlyozni akarja Németországot. Ézért nem mond le Szerbiáról, Macedóniáról, Crna Goráról és Bosznia-Hercegovináról. De Horvátországot és Szlovéniát is szem előtt tartja. Ha itt még mindig háborús játékok folynak, akkor ez ezért van. És ezért segíti Amerika valamilyen módon mégis Szerbiát.

— A jugoszláviai válság mennyire tekinthető egy későbbi szovjet vonatkozású válság úgymond laboratóriumi modelljének, hiszen elég, ha a kommunista hegemóniára, a nemzetiségi és gazdasági, vallási ellentétekre gondolunk.

—Elég sok minden történik Horvátország körül, ahhoz hogy kimondjam, Európától

függ a további megoldás. Azt sem zárom ki, hogy összetűzésekre kerül sor a volt Szovjetunióban. Óriási a szociális nyomor és az éhínség. Ezek után ott minden előfordulhat. És Európának még nyomosabb érdeke fog fűződni a tárgyalásos megoldáshoz.

—Mi az önök békestratégiája, most, az első tárgyalásokat követően?

— Mi Szlovéniának, Bosznia-Hercegovinának és Macedóniának egyfajta szerződést ajánlottunk fel, amely gyakorlatilag vámuniót jelent. És nagyon örülnék annak, hogyha Magyarországgal is sikerülne ezt megteremteni. Mert Magyarország a legnehezebb pillanatokban a legnagyobb segítséget és barátságot nyújtotta nekünk. Horvátország hetven év után ismét visszatért Közép- Európába. Magyarországgal, Ausztriával, Olaszországgal, Cseh és Szlovákiával valamint Lengyelországgal együtt esélyt szereztünk, hogy stabil és demokratikus részét alkossuk az egyesülő Európának.

— A Magyarország által is szorgalmazott Hexagonale az On nézete szerint alapjául szolgálhat-e ennek az együttműködésnek?

— Horvátország elismerése után Zágrábban Alpok-Adria értekezletet tartunk. Ez is egyfajta közeledés a Hexagonale gondolatköréRez. Különösen érdekeltek vagyunk a tenger felé vezető autóutak építésében, hogy például a cseh és szlovák, valamint a magyar turisták gyorsabban eljuthassanak az Adriára Hajlandóak vagyunk közösen befektetni, közös érdekeltségi alapon. A régi Jugoszláviát megelőzően Opátia például egyszerre volt cseh és szlovák, magyar és horvát város. Turisták özönlöttek oda télen és nyáron. Ez ma annyit jelent, hegy Horvátország ismét egyfajta egyensúlyt fog teremteni, egyrészt Cseh és Szlovákiával és Magyarországgal, másrészt pedig Németországgal és Olaszországgal, hiszen mi nem akarunk csupán egy országgal szoros kapcsolatot kialakítani.

— Ez azonban már nem csak Horvátország érdeke, hanem annak a régiónak érdekét jelzi, amelyet mi Közép-Európának nevezünk, s amely sajátságos módon az egykori monarchia területén formálódik.

—Egyetértek önnel. Közép- Európa stabilitásának megszervezése létfontosságú egész Európára nézve is. Egyensúlyozza a kelet és a nyugat esetleges újabb ellentéteit. Nemrég Ausztriában beszélgettem erről. Január 15-én Magyarország, Cseh és Szlovákia, Lengyelország együttesen ismeri el Horvátországot — legalábbis ezt várjuk, de ha ehhez még Ausztria is csatlakozna — Mock úr ezt már megígérte nekem —, akkor egy ilyen elismerés garancia lenne arra, hogy Közép-Európa valóban egységes legyen.

— Hallottam itt Zágrábban is, hogy a háború során előfordult atrocitások miatt fönnáll a veszélye a megtorlásnak. Egyes vélemények szerint Szerbia a horvátországi szerbeket félti a leszámolástól. Képesek lesznek-e a békekötés után törvényes mederben tartani a folyamatokat?

— Igen, ez az egyik legnagyobb probléma, amellyel szembe kell néznünk. Mi máris intézkedtünk, hogy megakadályozzuk az önkényes elégtételvevést és a személyes bosszút. Különféle csoportok dolgoznak ezen, és nem tagadom, kemény feladat vár rájuk. Irreális lenne megígérnem, hogy a békeszerződés után nem történik majd semmi, de megígérem, hogy nagyon kevés példa lesz a megtorlásra Tisztában vagyunk azzal, hogy nehéz idők következnek. Rengeteg ember maradt munka nélkül, ház nélkül, tehát tele leszünk szociális gonddal. Az egyetlen kiút, hogy foglalkoztassuk a lakosságot. Ennek kézbentartására és szervezésére egy megújhodási minisztériumot alapítottunk.

—Elnökhelyettes úr!Mikorra tervezik a budapesti horvát nagykövetség megriyitását?

—Akkor nyitunk ott nagykövetséget, amikor Magyarország elismer bennünket. Budapest elsőbbséget élvez. A legelső azonban Németország lesz, ahol nagykövetséget nyitunk, mivel Németország már elismerte Horvátországot.

Amikor vasárnap este a televízió egy színházteremnyi ordítozó embert mutatott, nekem mindjárt bekattant, hogy nagyválasztmányi ülésük volt a kisgazdáknak a hét végén, vagyis nemsokára Torgyán Józsefre is rásvenkel majd a kamera, úgyhogy a leghelyesebb, ha máris kiszólok az asszonynak a konyhába, hogy szaladj már, jön a Torgyán! Jól működő házasságokban ugyanis az ember a televíziós élményeit is megosztja a másikkal, mert a mai nehéz időkben minden csepp derűt meg kell becsülni, legyen szó akár Hofiról, akár Markos— Nádasékról vagy a Voga—Turnovszky kettősről... Szalad is az asszony úgy, ahogy van, tepsistül, mindenestül, ám addigra éppen lekeverik Torgyánt, és újra az ordítozókat mutatja a kamera, közülük is egy lila fejű, hadonászó férfit, aki valamin erősen szitkozódik, és közben újra meg újra át akar mászni egy másik ordítozó kisgazdán, de az mindig visszataszigálja, amitől amaz még lilábban folytatja a hadonászást, jóllehet nem tudni, miért van ennyire felindulva, mert verbálisán nem adja be a rendező a lila fejűt, csak a hadonászást mutatja. Ezenközben Torgyán pártelnököt hallani a hangosbeszélőn, de őt sem érteni tisztán, mert bődületes a ricsaj a teremben, valami segédrendezőt dorongol le éppen az elnök, amiért az csak ott üldögél, ahelyett, hogy ő is ordítozna.

A közvetítésnek ezen a pontján az operatőr nagytotálban rámegy az elnöki asztal fölötti transzparensre: „Isten, haza, család”.

Leteszi az asszony a tepsit, valamit mond, de nem értem, hogy mit, mert Torgyán pártelnök lepi el a képernyőt, mintegy jelezve, hogy a kedélyeskedésnek pedig vége, ők itten az ország négyötöde, vagyis csak lassan a testtel, mert föl leszünk parcellázva. Mindjárt ezután azt mondja a tagságnak, hogy őt nem kell itt Torgyán doktorozni, elég csak annyi, hogy Torgyán Józsi, ő abból is ért.

A helyzet közben tovább fokozódik, most már a teljes zsöllyének lila a feje, már az elmarasztalt segédrendező is ordibál, vagyis egységbe forrt az egész terem, leszámítva az operatőrt a transzparenssel, meg Stefim riportert, aki MDF-vetületben kezdi el kérdezgetni a pártelnököt a koalíciós jövőről, mire a pártelnök azt mondja, hogy ő még ad egy esélyt Antall Józsefnek, de aztán vége, pássz, mert vele itt ne cicázzon senki sem. Ha február huszonkilencedikéig nem kerülnek a kisgazdák az őket megillető helyre, akkor uszkve egymillió dühös parasztember vonul majd a Parlament elé, de nem akar ő itt fenyegetőzni, ezt csak úgy mondja a miheztartás végett.

Nagyjából ez volt az a pont, ahol az asszony tepsistül együtt visszament a konyhába, én meg gyorsan átkapcsoltam az RTL-programra, ahol éppen valami párton kívüli nő vetkőzött.