Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
ii.____________________Pesti,üHirlap A LOMBIKBÉBIPROGRAM SIKERE A DÉL-PESTI KÓRHÁZBAN Elsőszülöttek ___________Z. Sz.___________ A 32 esztendős Nyíregyházi Judit évtizedes álma vált valóra, amikor életet adott Juditnak és Adómnak. Harminckét heti terhesség után a kislány 1800, a kisfiú 1400 gramm súllyal, császármetszés segítségével a dél-pesti Jahn Ferenc Kórházban látta meg a napvilágot szombaton délelőtt, fél tizenegykor. A kórházban szerencsére koraszülött osztály is van, így helyben el tudták látni a babákat. Mind ők, mind édesanyjuk jó egészségnek örvendenek. Az édesanya meddőségét petevezeték- elzáródás okozta, s miután a műtét nem hozott eredményt, dr. Forgács Vince főorvos és csapata úgynevezett IVF-el próbálkozott. A négy visszaültetett megtermékenyített petesejtből kettő is megtapadt. — Nemcsak a régóta gyermekre áhítozó szülőpár számára, hanem számunkra is elsőszülötteknek számítanak az ikrek. Három évvel ezelőtt kezdtük előkészíteni azt a programunkat, amelynek igazi elsőszülöttei ezek a babák—mondta lapunknak a főorvos. — A napokban még két lombikbébi megszületését várjuk, s további nyolc, a program keretében létrejött terhességet kísérünk figyelemmel, az egyik szintén iker. Az embrió-visszahelyezés után létrejött terhességek aránya nálunk 35,5 százalékos, ami igen jónak mondható. A kórház információs rendszeréhez a pittsburgi egyetem nőgyógyászati klinikája szolgált mintául, a tévedés gyakorlatilag kizárt: csak házaspárok jelentkezhetnek, s az asszonytól származó petesejtet a férj spermájával termékenyítik meg. A magyar jogi szabályozás mást gyakorlatilag nem is tesz lehetővé. A program finanszírozása a kórházon múlik. A társadalombiztosítás mindeddig ahhoz külön nem járult hozzá — az orvosok azt remélik, a jövőben talán ez is másként lesz. Egyelőre azonban más támogatás sincs, a házaspárok számára azonban a beavatkozás ingyenes. Leszámítva azon eszközök használatát, amelyekre a szülészeten és az újszülött osztályon egyébként is szükség van, egyetlen eljárás körülbelül 40-50 ezer forintba kerül. A kórház tavaly részben az abortuszra befizetett összegekből tudta támogatni a lombikbébiprogramot. Kérdés, idén sikerül-e ismét kigazdálkodni a szükséges összeget, s hogy akkor, amikor a nemzet fogyásának megállítását egyesek az abortusztilalomban látják, nem azokon kellene-e inkább segíteni, akik vágynak gyermek után. A kismama sugárzik a boldogságtól, s alig váija, hogy gyermekeit hazavihesse. Otthon a fogadásukra már minden készen áll. Várnia kell azonban addig, amíg Judit és Adám elég fejlett lesz. Doni memento _____________________EZ.____________________ Ezzel a címmel jelent meg Horváth Mikiós riportkönyve a második doni zarándokúiról 49 évvel azután, hogy Urivnál a szovjet Vörös Hadsereg áttörte a 2. Magyar Hadsereg arcvonalát. A könyv végigkíséri annak a 40 zarándoknak az útját, akik 1991-ben végigjárták apáik, nagyapáik csata-, gyakran sírhelyeit, hogy „szembesülni tudjunk a történelemmel és önmagunkkal ”. Az új ságíróval együtt utaznak az egykori doni katonák, s leszármazottaik, hogy együtt hajtsanak fejet az osztrogozsszki Kubanyov park nyárfája előtt, ahol nemzeti színű szalaggal rögzített magyar katonafényképet találnak, majd együtt figyelik, amint társuk az azóta már elhunyt Hársasi Guszti bácsi szertartásos mozdulattal levette cipőjét, s megmerítette 50 év után lábfejét a Donban. Az emberi megbocsátás, a természettel való kibékülés jelképévé vált az egykori katona cselekedete. E megrázóan szép, s tiszta írás minden sorából érződik az alázat, s a tisztázás szándéka nemzeti történelmünk e nem mindig tényszerűen kezelt korszakáról. Amikor Repjevkában 1991. július 8-án kegyeleti útjuk végén felállították Nagy Sándor nyírtéti református lelkész kopjafáját, nemcsak az első emlékművét állították a doni hősöknek, hanem vissza kívánták adni annak a 120 ezer hősi halottnak, eltűntnek, hadifogságba hurcoltnak a becsületét, akik most talán visszakaphatták végre becsületüket az orosz földben is. A 6500 példányban megjelent könyvet a Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központja jelentette meg, sajnos csak belső teijesztésre kerül, pedig hadtörténeti vonatkozásai miatt talán a nagyközönség, sőt a tanulni vágyó ifjúság számára is hasznos lehetne. Hisz a zarándokutat követően november 2-án Budafokon a Szent Lipót- templomnál Takács Nándor fehérvári püspök megszentelte azt a nemzeti Honvédereklyét, amelyben a magyar honvédek vére áztatta doni földrögök találhatók, s ott a több száz érdeklődő közt bizony túlnyomó részt fiatalokkal találkozhattunk. GYORSUL A KIVÁNDORLÁSI FOLYAMAT Kárpátaljai feszültségek Tavaly mintegy 800 magyar hagyta el Kárpátalját, a kivándorlás folyamata felgyorsult. A kárpátaljai magyarok, főként az értelmiségiek kivándorlásának kérdésére a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöksége az elmúlt év végén állásfoglalásban hívta fel az ukrán és a magyar kormány figyelmét, mondta Tóth Mihály, a KMKSZ Magyarországon tartózkodó alelnöke. Mint mondta: az 1979-es népszámlálás óta a kivándorlás következtében háromezerrel csökkent a magyar nemzetiségűek száma. A legutóbbi népszámlálás szerint Kárpátalján 155.711 ember vallotta magát nyíltan magyarnak. Az alelnök rámutatott: a gazdasági létbizonytalanság mellett szerepet játszik a kivándorlás felgyorsulásában a határok átjárhatóságával kapcsolatos számos nehézség és az általánosnak ítélt magyarellenes hangulat. Ez utóbbi Kárpátalja, illetve a beregszászi körzeti autonómia kérdésének felvetése nyomán terjedt el. *** A sűrű gondok közepette egy kellemes esemény részesei is lehettek a kárpátaljai magyarok, s mindenekelőtt az ungváriak. Petőfi Sándor szobrának és a Petőfi Múzeum közelében új magyar könyvesbolt nyílt, mely ugyancsak a költőóriás nevét viseli. A KMKSZ Pegazus kisvállalatának a boltjában egyelőre azokat a könyveket árusítják mérsékelt, sőt jutányosnak is nevezhető áron, melyeket a magyar Művelődési Minisztériumtól, a különböző alapítványoktól és magyar személyektől kapott a kulturális szövetség. Az érdeklődők nemcsak szépirodalmi, hanem történelmi, képzőművészeti, műszaki és tudományos kiadványokat vásárolhatnak az üzletben. Ha Ukrajna és Magyarország között az elszámolás kérdése megoldódik, a választék is bővülni fog, mert már a nyitás előtt több magyarországi kiadó tett ajánlatot a szállításra. 400 ezer munkanélküli Magyarországon egy év alatt ötszörösére nőtt a munkanélküliek száma: míg 1990 végén 80 ezer állástalan volt az országban, addig 1991. december 31-én az előzetes adatok szerint már legalább 400 ezren voltak állás nélkül, ami 8,3 százalékos rátát jelent. A Munkaügyi Minisztériumban elmondták, hogy a legkritikusabb helyzet az ország észak-keleti részében alakult ki: Szabolcsban ugyanis 16,3, Nógrádban 16, Borsodban pedig 13,8 százalékos a munkanélküliségi ráta. Az elmúlt év végére eredetileg 200-250 ezer munkanélkülit prognosztizáltak, s ezt az előrejelzést az év közben emelték 300 ezer fölé. Az 1992-es esztendő végére 530-580 ezer állástalannal számolnak a tervek, de most már egyre valószínűbb, hogy decemberre a munkanélküliek száma megközelítheti akár a 700 ezret is. *** Az év végére a kezelhetőség határán lesz a munkanélküliség Somogy megyében — hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyet hétfőn rendeztek a megyei munkaügyi központban, ismertetve az idei előrejelzéseket. A prognózis szerint a növekedés üteme ugyan alacsonyabb lesz, mint az elmúlt évben, ám a gyakorlatban a várhatóan mintegy huszonötezer munkanélküli már azt jelenti, hogy a helyzet kritikussá válhat, s ezt már nem lehet kezelni a jelenlegi eszközökkel. (MTI) 1992. január 18. JEGYZET Elkerülni a legrosszabbat G. FEHÉR PÉTER Az óév vége a rendszerezéseké. Az újságíró is számba veszi otthoni dokumentációját, a régi lapokat. így kerül a kezébe az amerikai hírmagazin mintegy egy évvel ezelőtti száma. A színes borítón a moszkvai utca látképe, egy fázósan összehúzódó bábuska átfagyott kezekkel csonttá fagyott almák között kotorászik. Hogy az amerikai vagy a világ más részén élő polgárnak kételye se támadjon a fotó témájáról, vastag betűk hirdetik az „éhes tél” eljövetelét. Mindez egy évvel ezelőtt. Vagyis az egykori Szovjetunió népei már akkor is éheztek és fáztak. Ebben nincs is semmi újdonság. Tudtuk ezt mi is, és tudták azok is, akik az amerikai hírmagazint szerkesztették. Ugyanezt a lapot akár ma is ki lehetne újra nyomtatni. Csak legfeljebb az élelmiszerek árának számait kellene megváltoztatni. Legalábbis azon kévésekét, amelyek még hébe-hóba kaphatóak a moszkvai üzletekben. Az Atlanti-óceán másik oldalán és Nyugat-Európában tehát pontosan tudták azt, hogy mi vár idén az egykori Szovjetunió népeire. Lehet, hogy egy évvel ezelőtt nem számoltak azzal, hogy a hatalmas birodalom felbomlása ilyen gyorsan következik be, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy egy esztendő is kevésnek bizonyult az átfogó válságkezelési program kidolgozására. Talán joggal mondhatná bárki: miért az amerikai, a német, a francia polgár fizesse meg azt, hogy Moszkvában Szentpéterváron vagy Kijevben az üzletek megteljenek áruval? Nyilván, ha erre áldoznak pénzt, az is csak ideiglenes megoldás lehet, de ez az átmenet elégségesnek bizonyulhat a teljes katasztrófa elkerüléséhez. „Aki időt nyer, életet nyer”— mondták az ókori rómaiak. Valóban időre van szükség ahhoz, hogy ne halat kelljen adni, hanem megtanítani az egykori birodalom népeit halászni. A tandíjat talán meg lehetne spórolni, de ez felettébb kockázatos dolog lenne. Számolni kell több százezer, több millió ember éhezésével, tragédiájával. Nyilvánvaló, hogy a nagy nyugati tévétársaságok szenzációs beszámolókat közvetítenének az éhséglázadásokról, a legyengült emberekről, mint ahogy tették ezt nemrégiben egy orosz kisvárosból, amikor a dohánybolt előtt valóban hihetetlen jeleneteket rögzítettek a videokamerák. A felvételek címzettjei a jól fűtött nappali szobákban, egészségesen étkező nyugati polgárok. Rökönyödjenek csak meg, hogy a kontinens keleti peremvidékén milyen a helyzet. Csakhogy mindennek Európa nyugati felére is tragikus következményei lehetnek. Az ókontinens szegényebb fertályán teljesen instabil helyzet alakulhat ki. Az éhezők és nyomorgók között van a legjobb táptalaja a soviniszta eszméknek, a gyűlölködésnek. Okét lehet rávenni szinte mindenre azzal az ígérettel, hogy tetteik után helyzetük jobbra fordul. Szinte biztos, hogy egy ilyen folyamat nem állítható meg a függetlenné vált köztársaságok határainál. A bizonytalanság, a konfliktus elkerülhetetlenül eszkalálódik, átcsap a ma még viszonylag stabil körülmények között élő — bár gazdaságilag sérülékeny helyzetben lévő — Közép-Kelet-Európára. A határsorompók leengedése valószínűleg még gyenge gyógyírnak sem lenne jó. És ettől kezdve a tőlünk nyugatra lévő országok sem lehetnek egy percig sem biztonságban. Tehát az a kérdés, hogy vállalni kell-e az éhezők megsegítését még akkor is, ha ez pillanatnyilag kidobott pénznek látszik sokak szemében, vagy megkockáztatni, hogy minden menjen a maga útján. Az utóbbi esetben szinte biztos, hogy a folyamat egy ponton túl kezelhetetlenné válik. Ez az, amit mindenáron el kell kerülni. Közvélemény-kutatás A magyar származású amerikaiak a társadalmi ranglista középmezőnyében helyezkednek el, a britek, franciák, skandinávok, németek, zsidók után, de valamelyest megelőzve a cseh, a lengyel és az orosz bevándorlókat. Ezt tükrözi egy azt vizsgáló országos felmérés, hogy a lakosság miként ítéli meg különböző etnikai hátterű tagjait. Az elbírálásnál a megkérdezetteknek azt kellett figyelembe venniük, hogy az egyes társadalmi csoportokat hogyan ítélik meg munkaszeretetük, anyagi érvényesülésük, szellemi képességeik, a beilleszkedés, a törvénytisztelet szempontjából. A 1-től 9-ig terjedő skála csúcsán, 7 pont felett az Egyesült Államokban született fehér amerikaiak állanak, az utolsó helyen a cigányok, 2.6 ponttal. Magas, 6 körüli pontszámot kaptak általában a nyugat-európai bevándorlók, csaknem anynyit a japánok és a zsidók. A középmezőnyban — az alábbi sorrendben — a spanyolamerikaiak, a kínaiak és a magyarok követik egymást. Az utóbbiak pontszáma 4,7, a csehek 4,64, a lengyelek 4,63, az oroszok 4,58 pontot kaptak, ennél kevesebbet az indiánok, a feketék, a mexikói és Puerto Ricó-i bevándorlók. A felmérés szerint egyébként az antiszemitizmus soha nem volt olyan alacsony mértékű az Egyesült Államokban, mint napjainkban.
