Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

6 1992. január 16. Szabad ÚJSÁG Csak a kisebbség érdekét védő koalíciót tartjuk elfogadhatónak (Kérdéseinkre Duray Miklós, az EPM elnöke válaszol) — Szlovákiában a tömegtájékoztató eszközökben, a politikai körökben, de még kormányszinten is téma volt mos­tanában, hogy esetleg idő előtti válasz­tásokat írnak ki Egyes szlovák lapok a tévé e témával foglalkozó adását már a választási kampány részének minősí­tették. Az Együttélés Politikai Mozga­lom szerint mekkora esélye van az idő előtti választásoknak, illetve egy ilyen választás milyen politikai következmé­nyekkel járna? — Én azt gondolom, nem lesznek idő előtti választások, hiszen a két évvel eze­lőtt elfogadott választási törvény alapján júniusban kell lennie a parlamenti vá­lasztásoknak, tehát már csak öt hónap van hátra addig. Most már nincs értelme kiírni időközi választásokat, mert nem lenne mód a felkészülésre. Szlovákiában még nincs választási törvény, a szövetségi feltehetőleg január végén készül el, nem hiszem hát, hogy meg lehetne szervezni az időközi választásokat. Ami a kérdés másik részét ületi — hogy milyen helyze­tet teremtene az időközi választás —: szerintem ha lenne is, csak Szlovákiában lenne, mert sem a szövetségi, sem a cseh törvényhozási szervekben nem tapasz­talható hasonló törekvés. Egy szlovákiai időközi választás pedig ilyen körülmé­nyek közt felgyorsítaná Szlovákia jogi különválását. —Ősz óta figyelhettük — a fent el­mondottak ellenére —, hogyan folyt a választási kampány a parlamentekben. Most mintha csendesebbé, mégis erő­teljesebbé vált volna a választási hadjá­rat. Hogyan készülnek a magyar politi­kai erők a választásokra, hogyan az Együttélés? Gondolkoznak Önök egy esetleges választási koalíción? — A választási kampány ősszel tulaj­donképpen elkezdődött. Néhány politi­kai erő már akkor úgy nyilvánult meg, hogy a tulajdon választási pozícióit pró­bálta meg javítani. Elsősorban a balol­dal, tehát a volt kommunista párt utód­pártjai csaptak át látványos, de nem konstruktív gazdaságbírálatba. Felrót­ták, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem jó, a reform következményei pedig nehezen elviselhetők. Arról persze nem beszéltek, hogyan jutottunk el idáig, megnyilvánulásaikkal viszont elérték, hogy Szlovákiában a tömegek egy jelen­tős része velük ért egyet. A legutóbbi közvéleménykutatási adatok szerint pél­dául a lakosság 17 százaléka kedvezően ítéli meg őket, ami az utóbbi két év legki­­ugróbb sikere a Demokratikus Baloldal Pártja esetében. A többi parlamenti párt közül azok, amelyeknek új választói tá­bort kell szerezniük, szintén próbáltak előkampányt folytatni. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom például elnöké­nek a képével ragasztotta tele Szlovákia egyes vidékein a kirakatokat, melyeken Vladimír Meőiar boldog új évet kíván a választóknak... A kampány tehát elkez­dődött, de még sok a bizonytalanság. Nincs választási törvény. Kötelező érvé­nyű választási koalíciók sem kötődtek, bár „meg nem támadási szerződések” már születtek. A végleges választási poli­tikai paletta csak a közeli hetekben-hó­­napokban alakul ki. — Úgy látom, Csehországban a jobb­oldali, egyértelműen reformpárti politi­kai erők törekednek választási győze­lemre, s a kellő népszerűségük is meg­van, míg Szlovákiában a balra tolódás sem zárható ki a választások után. Sze­mély szerint nekem az a véleményem, Szlovákiában mindez annak a követ­kezménye, hogy sem a cseh politikai erők, sem a szlovákok nem tudták be­váltani azokat a szociális ígéreteket, amelyeket az 1990-es választásokon — még Polgári Fórumként, illetve a Nyil­vánosság az Erőszak Ellen mozgalom égisze alatt — tettek. Egyik politikai erő sem tudta igazán érvényre juttatni az ígért szociális piacgazdaság bevezetése során a szociális tényezőket A Klaus vezette Polgári Demokrata Párt most már nem is ezt az irányvonalat követi, holott a Polgári Fórum részeként még ő is erre tett ígéretet — Azt hiszem, a problémák az elmúlt húsz évben gyökereznek, de nem általá­ban a kommunista rendszerben, hanem a husáki politikában. Csehszlovákia föde­rációs húsz évében Husák érdeméből ér­vényesült egy olyan preferencia Szlová­kiával szemben, mely jelentett egy gazda­sági fellendülést, de ennek a fellendülés­nek nem volt meg a strukturális fedezete. Ezt a külterjes gazdasági fejlődést piac­­gazdasági viszonyok közt nem lehet fenntartani, ebből fakadóan nagyobbak a szociális feszültségek most Szlovákiá­ban. Ha Szlovákiában ugyanazt a gazda­ságpolitikát folytatják, amely Csehor­szágban többé-kevésbé elviselhető szo­ciális következményekkel jár, Szlovákiá­ban növeli a feszültségeket. Szlovákia te­hát most issza meg annak a levét, ami a rendszerváltást megelőző húsz évben a területén gazdasági fejlődésnek mutat­kozott. — Az Együttélés Politikai Mozgalom országos mozgalom. Ebből következik, hogy kétféleképpen kell politizálnia a gazdaságot érintően, hiszem más a helyzet Csehországban, más Szlovákiá­ban, ugyanakkor az Együttélés gazdasá­gi programja is leszögezi, hogy „a kör­nyezetkímélő szociális piacgazdaságot” támogatja. Szlovákiában ezt a vonalat hogyan tudta támogatni a mozgalom, illetve mennyire helyez rá hangsúlyt a politizálásban? — Le kell szögezni, az Együttélés nem tud országos gazdasági programot megvalósítani, csak támogatni tudja azo-Gyökeres György felvétele kát a tervezeteket, amelyek segítik a pi­acgazdaság kibontakozását és van pozitív lecsapódásuk a nemzeti kisebbségek ál­tal lakott területeken. A környezetkímé­lő szociális piacgazdaság elveit próbáltuk belevinni az országos politikába, emel­lett azt akartuk elérni, hogy a nemzeti kisebbségeket közvetlenül érintő kérdé­sekben kérjék ki a kisebbségek vélemé­nyét is. Be kell vallanom, e szempontok tiszteletben tartását (és érvényesítését) csak részben sikerült elérni, mert az ér­dekek és a vélemények rendkívül meg­oszlanak az országban. Beleillik a prog­ramunkba a magántulajdon védelme és a vállalkozások támogatása, a parlament­ben tehát ilyen szellemben szavaztunk bár csak részleges sikereket értünk el. Tisztességtelen lenne azt mondanunk, hogy sikeresek voltunk, mert csak rész­ben voltunk azok. A volt magántulajdo­nosok — benne a kisebbséghez tartozók egy része — visszakapta volt tulajdonát, és az most már védelem alá esik. Nem sikerült mindent visszajuttatni a volt tu­­lajonosoknak, de nem mondtunk le ar­ról, hogy a kárpótlásokkal a kisebbségek esetében egészen negyvenötig menjünk vissza. Mindenkinek tudatosítania kell, ez nem egyszerű kérdés, és nem is gazda­ságpolitikai probléma. Ez tisztán politi­kai kérdés. Lehet, hogy nem sikerül elér­ni a háború utáni kollektív bűnösség anyagi következményeinek kiküszöbölé­sét, de mi nem állunk meg a csehszlovák törvényhozó testületek szabta korlátok­nál, nemzetközi fórumokhoz is elme­gyünk, hogy jogorvoslást és kárpótlást szerezzünk azoknak, akiket sújtottak az 1945-ben és azután foganatosított disz­kriminatív rendelkezések. Nekünk, itt élő magyaroknak van annyi előnyünk mondjuk a szlováksággal szemben, hogy Magyarországon jóval korábban indult el a gazdasági rend­szerváltás, így a piacgazdaság pozitív ha­tásai nálunk hamarabb csapódnak le, mint náluk. Ennek ellenére be kell valla­ni, hogy sajnos elég nagy a kiábrándult­ság, a passzivitás vállalkozóink között, mindenki fél attól, hogyha elkezd egy vállalkozást, belebukhat és elveszíti azt a kevéske pénzét is, amije van. Ezt meg lehet érteni, de ezen, sajnos, egyetlen politikai mozgalom sem segíthet. — Úgy tudom, az Együttélés Politi­kai Mozgalomnak konkrét elképzelései voltak a szövetkezetek átalakításáról, és ebben a kérdésben a magántulajdonon alapuló szövetkezést támogatta, mely a két háború közt itt, Dél-Szlovákiában létezett is. Ez a mostani transzformáci­ós törvény megfelelő alapot teremt egy ilyen természetes átalakulásra? — A szövetkezeteket átalakító tör­vény lehetőséget ad arra, hogy a tulajdo­nosok szövetkezetévé alakuljanak, olyan szövetkezéssé, amelyben a magántulaj­don és tulajdonosok játsszák a döntő szerepet. Számunkra az jelenti a fő elég­tételt, hogy olyan törvényt sikerült meg­hozni, mely azokat is védi, akik nem ren­delkeznek konkrét földvagyonnal, de ezekben a szövetkezetekben dolgoztak, és a ledolgozott éveik alapján részesed­hetnek a vagyonban a szövetkezetek át­alakításánál. Mi ezt azért tartjuk fontos­nak, mert a mai szövetkezetek tagsága az elmúlt évtizedek alatt átalakult, legtöbb­jük ma már nem földtulajdonos, hanem bérmunkás a szövetkezetben. S nagyon fontosnak tartottuk, hogy a szövetkeze­tek átalakításánál ne teremtsük meg a nincstelenek és földnélküliek nagy tábo­rát, ami szociális és gazdasági bizonyta­lanságba taszítaná főleg a falusi emberek ezreit. — Végezetül arra kérnék választ hol tartanak a magyar mozgalmak a koalí­ciós megbeszélésekben? Január 6-án a Pesti Hírlapban interjú jelent meg Tóth Károllyal, a Független Magyar Kezde­ményezés főtitkárával, aki ott elmond­ta: az FMK azért nem lépett ki a kor­mánykoalícióból, mert abban az eset­ben az ellenzéki magyar mozgalmak már nem támogatták volna a kor­mányt, s az bonyodalmakat okozott vol­na; másrészt elmondta: koalíciós tár­gyalások folynak a magyar politikai mozgalmak közt — kivéve a Magyar Néppártot, mert azt csak decemberben jegyezték be — ősz óta. Tóth Károly állítása szerint tehát az EPM és az MKDM az FMK miatt támogatja a szlovák kormánykoalíciót, másrészt: folynak a koalíciós megbeszélések, csak a hazai magyar és nem magyar tömeg­tájékoztatási eszközök hallgatnak róla, vagy nem akarják közzétenni... Mi a helyzet valójában? — Teljesen más a helyzet. Az Együtt­élés képviselői, akik a Szlovák Nemzeti Tanácsban egy parlamenti klubot alkot­nak a magyar kereszténydemokratákkal, nem az FMK miatt döntöttek úgy, hogy konstruktív ellenzékiként fognak politi­zálni. Ennek legfőbb oka, hogy nem ér­dekünk — sem politikai mozgalmaink­nak, sem a magyar kisebbségnek — egy folyamatos kormányválság előidézése vagy fenntartása. A kormányválság ugyanis csak azoknak lenne jó, akik a zavarosban akarnak halászni. Nekünk a polgári társadalom és a jogállam megte­remtése az érdekünk. Egy állandó válság peremén billegő kormánnyal nem lehet konstruktív, sem ad hoc tárgyalásokat folytatni; egy ilyen kormány mindig zsa­rolható. A további ok: ha Szlovákiában állandó kormányválságok lennének, ak­kor a szlovák önállósulási folyamat is elszabadulna. így mindenképpen kordá­ban tartottan, rendezettebben és elvisel­hetőbben zajlik. Nekünk is érdekünk az, hogy ha mégis lenne leszakadás, az ne egyik napról a másikra következzen be. Elsősorban ezért támogattuk a szlovák kormányt olyan kérdésekben, amelyek a támogatásunk nélkül esetleg megpecsé­telték volna a sorsát. így kiegyensúlyo­zottabb politikai légkör jött létre az or­szágban. Más okunk a kormány támoga­tására nem volt. Ami a magyar politikai erők közti tár­gyalásokat illeti: ősszel kezdődtek, de nem koalíciós tárgyalások voltak, henem a né­zetek egyeztetését és ismertetését szolgál­ták. Az Együttélés és az MKDM közt erre nem lett volna szükség, mert a képviselő­ink együtt politizálnak a parlamentben. Szükség azért volt rá, mert a Független Magyar Kezdeményezés kormánypárt­ként politizál és sok olyan kérdést, amely a kisebbség számára kardinális fontosságú, másként ítél meg kormánypárti szemszög­ből. Ezeken a tárgyalásokon nem a néze­tek közeledésére került sor, inkább csak eszmecserére. Ami pedig a koalíciós tár­gyalásokat illeti: ezeket érdemben legha­marabb februárban kezdhetjük el. Az Együttélés intéző bizottsága január 4-én kijelölt egy négyfős csoportot, mely előtár­­gyalásokat folytathat, de az országos ta­nács fogja megszabni azokat a feltételeket, amelyek megléte esetén szó lehet a koalí­cióról. Olyan koalíciót szabad csak köt­nünk, amely a nemzeti kisebbségek érde­keit szolgálja, mind a Szlovák, mind a Cseh Köztársaságban. Csehországban is elkezd­tük a tárgyalásokat, a liberális demokra­tákkal, a Csehszlovák Néppárttal, a Ke­reszténydemokrata Párttal, tehát egy olyan politikai vonallal, amely közel áll a mi felfogásunkhoz. Szlovákiában azokkal szeretnénk ismerkedő, esetleg választási koalíciós tárgyalásokat folytatni, akik egyértelműen felvállalják a nemzeti ki­sebbségek érdekeinek védelmét, de nem kötöttük ki előre, hogy ezeknek a pártok­nak melyeknek kell lenni. — Köszönöm a beszélgetést NESZMÉRI SÁNDOR K> FILADELFIA te® cDdtwisdata s kínáljuk külföldről behozott használtruha készletünket kiskereskedőknek Svájci ruhák: női.férfi 70 korona/kg Holland ruhák: gyerek 110 korona/kg női,férfi 90 korona/kg dzsekik 130 korono/kg Nagyobb mennyiség vásárlása esetén kedvezményt nyújtunk érdeklődni a kővetkező telefonszámon lehet 0709/902 21 az Ön megbízható partnere a vagyonjegyes privatizációban. Több befektetési privatizációs alap (IPF) ígér biztonságot a vagyonjegy-tulajdonosoknak, és mutatkozik be a tőkepiac jó ismerőijeként. A mi alapunk még többet kínál — nos, hogy mit??? Azok egyike, amelyek ötvözik — a pénzpiac ismeretét — a külkereskedelmi tevékenység sokéves gyakorlatát neves világcégekkel, a hazai termelés és a kiviteli lehetőségek Figyelembevételével. Ezért képes szakszerűen és sokoldalúan megítélni az Önök vagyonjegyeinek konkrét hazai vállalatokba való előnyös befektetési lehetőségét. Önnek családja van, munkája, hobbija, a napnak pedig csak 24 órája. Ezért gondjainak egy részét bízza a COSMEXIN­­VEST társaság szakembereire, akik értenek az üzlethez a pénzpiacon. Elég, ha vagyonjegyes könyvecskéjének jegyeire a vagyonjegyes privatizáció első fordulójában beírja azonosítási számunkat — IŐO: 173 333 42, vagy a COSMEXINVEST azonosítási számát tartalmazó regisztráltatott vagyonjegykönyvét már ma elküldi címünkre — mi postafordultával igazoljuk az átvételt, és ettől kezdve AZ ALAP ÖNNEK DOLGOZIK! Vagyonjegykönyvét a COSMEXINVEST részvényeivel együtt kapja vissza. Az Ön vagyonjegyei + az IPF COSMEXINVEST = közös haszon Részletes tájékoztatás: Ing. Schragge, Ing. Gertler, Ing. Ardamica telefon: 07/230829,230917,238003, fax: 07/ 238020 vagy személyesen a következő címen: Nevádzová 8,827 99 Bratislava, 5. emelet SZÚP-505

Next

/
Thumbnails
Contents