Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
1992. január 16. 7 Pedagógiatörténet Pozsonyi magyar kereskedelmi középiskolák (1885—1945) Szabad újság_________________________ Ma már úgyszólván csak a pedagógiatörténetben járatosak tudják, hogy Európa legelső számviteli főiskoláját Mária Terézia királynő alapította Szencen, amely 1763—1776 közt működött, azonban rövid fennállásával is terjesztője lett a kereskedelmi, illetve közgazdasági szakoktatásnak. Neve „Collegium Scientiarium Politico - Oeconomicum Cameralium” volt, német tanítási nyelvvel, első igazgatója pedig Valero Jakab piarista áldozópap volt Mária Terézia utódai alatt, a XIX. század első felében a népiskolára támaszkodó alsófokú kereskedelmi szaknevelést szorgalmazták. Az első érettségit nyújtó felsőfokú szakiskola, a hároméves kereskedelmi akadémia 1856-ban nyűt meg Becsben, majd Prágában, 1857-ben pedig Pesten. 1869—1884 közt a történelmi Magyarország területén 11 további kereskedelmi középiskola létesült, a tizenkettediket 1885-ben Pozsonyban állították fel. A fiumei és soproni intézet mellett a harmadik volt, amelynek a magyar kormány már a megnyitáskor a „kereskedelmi akadémia” rímet adományozta. Más kereskedelmi középiskolák ezt a rímet csak utólag kapták meg. Az osztrák császárság tartományaiban kedvelt kétéves kereskedelmi iskola Magyarországon nem honosodott meg egészen a világháború végéig. Kereskedelmi akadémia — alapítványból A pozsonyi kereskedelmi akadémiát az ottani Kereskedelmi és Iparkamara alapította, amely e célra bérbe vette az Apácapálya 13. sz. alatti Ertl-féle házat, később pedig a hozzá tartozó kerttel együtt meg is vásárolta. 1875—1878 között ebben a házban lakott Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő is. A pozsonyi kereskedelmi akadémia anyagi alapját a Ludwig Gottfried nagykereskedő örökösei által létesített alapítvány képezte. Támogatást adott Pozsony szabad királyi város és a Pozsonyi I. Takarékpénztár, és rövidesen rendszeres állami segélyt is kapott az intézet egészen 1919-ig. A tantestület és a segédszemélyzet fizetését a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarától kapta. Az igazgatót a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezte ki, elsőül Jónás János tanárt, aki abban az időben még Budapesten működött és élénk szakirodalmi tevékenységet is folytatott. Az 1885/86-os tanévben két aísó osztály nyílt meg 68 tanulóval. A következő évben nyílt meg a középső, 1887/88-ban pedig a felső osztály. Ekkor történtek meg az első érettségi vizsgálatok is. 43 tanuló sikeresen érettségizett, 2 pedig pótvizsgára utaltatott. Kötelező tantárgy volt a német és francia nyelv, nem kötelező az angol. A 4. tanévtől nem kötelező tantárgyként bevezették a szerb nyelvet is, hogy a tanulók megismerkedjenek a cirill írással. Néhány év múlva az érdeklődés csökkenése miatt a szerb nyelv oktatása megszűnt. Eleinte nem volt kötelező a vallástan sem, de felekezetre való tekintet nélkül mindenki jelentkezett rá. Önképzőkör is működött. A Kereskedelmi Akadémia értesítőit néhány évig nemcsak magyar, hanem német nyelven is kiadták. Több német nyelvű értesítőt a pozsonyi Egyetemi Könyvtár is őriz. A második tanévtől kezdve ezen értesítők melléklete volt az alsó kereskedelmi iskola évi jelentése is. Ez később a kereskedelmi tanonciskola nevet vette föl. Egyes értesítőkből ez a melléklet hiányzik. Egyéves női kereskedelmi iskola A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara patronálása alatt 1891-ben nyílt meg a női egyéves kereskedelmi szaktanfolyam a Duna utcai felső leányiskola épületében, amelynek évi jelentései az említett iskola értesítőiben keresendők. Néhány értesítőt önállóan adott ki. Miután a terjeszkedő, párhuzamos osztályokat nyitó kereskedelmi akadémiának szűk lett a pénzügyi alapja és az apácapályai épület, a Pozsonyi I. takarékpénztár 25000 forintos adományából vásárolták meg az Ertl-féle házat és kertjét, amelynek Védcölöp úti oldalán, a 44. szám alatt új, egyemeletes épületet emeltek, amely az udvarrá alakított kert felől kétemeletes volt. Az 1894/95-ös tanév elején költöztek be oda. Újabb emeletet csak 1921-ben húztak rá. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1900. március 9-én megtiltotta a hároméves kereskedelmi középiskoláknak a „kereskedelmi akadémia” név használatát és a „felső kereskedelmi iskola” név használatára kötelezte őket. Ez természetszerűleg a pozsonyi intézetre is vonatkozott. A miniszter a kereskedelmi akadémia rímet kétéves kereskedelmi főiskolák számára tartotta fenn, amellyé a budapesti, majd rövidesen a kolozsvári intézet is átalakult. Osztrák területen a „Handelsakademie” címet továbbra is középfokú iskolák használták. Az 1905-ben nyugalomba vonult Jónás János igazgató, helyébe Szojka Gyula jött Debrecenből, akit 1913-ban Kuntner József követett, de a következő tanév elején, az első világháborúban bevonult katonának. Amíg le nem szerelt, Kürschák Endre tanár helyettesítette. Ugyanő lett az 1909-ben megnyílt női Felső Kereskedelmi Iskola igazgatója, amely szintén a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara alapítása volt. Ez az Apácapálya (akkorban Bél Mátyás utca) 13. sz. alatti régi épületben talált otthont, amelyet lakásokból iskolaépületté alakítottak vissza. Az első érettségizett leányokat 1912-ben bocsátották útjukra. Ekkor az egész országban hét női felső kereskedelmi iskola létezett, három további pedig alakulóban volt. A leánynövendékeknek a volt Apácapálya utcai épületben intemátusuk is volt. Háborús esztendők — országváltás A katonai hatóságok a háború kitörése után lefoglalták a Védcölöp úti épületet katonai kórház céljaira, ezért a fiúiskola részben, 1915. márciusában pedig egészen kénytelen volt átköltözni a leányiskola épületébe. Teremhiány miatt az előadások délelőtt és délután is folytak. Ugyanazon év novemberében a katonai hatóságok a Védcölöp úti épületet tanítás céljaira visszadták. A módosított, ún. háborús tanrend mellett az önképzőkör és a sportkör folytatta a működését. Pozsony második cserkészcsapata is a felső kereskedelmi iskolába alakult. (Az első a főreáliskolában volt.) A magyar államban megnyitott és a csehszlovák államban befejezett 1918/19-es tanévben a felső kereskedelmi fiúiskolában 394 tanuló volt beiratkozva a három évfolyam nyolc osztályában. Ezzel volt kapcsolatban a kereskedőtanonc-iskola. A felső kereskedelmi lányiskola három évfolyamának négy osztályába 181 növendék iratkozott be. Ezzel volt kapcsolatban az egyéves női kereskedelmi tanfolyam. 1919 májusának végén Szlovenszkó teljhatalmú minisztere nemcsak a két intézet, hanem más iskolák tanévét is befejezettnek nyilvánította, sőt július végén a két intézet tanárait állásukból elbocsátotta, amire nem is volt joga, mert nem voltak állami alkalmazottak. Presszió alatt indultak meg a következő tárgyalások a prágai Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium és a Kereskedelmi és Iparkamara között, amelyek végén az eddigi iskolafenntartó szerv kötelezte magát, hogy a tulajdonát képező két iskolaépületet teljes berendezésével és gyűjteményeivel együtt díjtalanul átengedi az államnak, a koedukációs alapon szervezendő csehszlovák kereskedelmi akadémia részére. Ennek fejében a minisztérium arra kötelezte magát, hogy ebben az állami intézetben magyar tannyelvű párhuzamos osztályokat nyit és az eddigi, a Kamara által fizetett tanárokat mint állami alkalmazottakat átveszi. Az új intézet szlovák és magyar osztályainak közös igazgatója a Csehországból jött Eugen Bulsky lett és a szlovák tagozaton eleinte csak cseh tanárok tanítottak. A magyar tagozat pedagógiai vezetőjévé kinevezték Kürschák Endrét, akinek a címe az évvégi értesítő szerint „správca maclarskych poboőiek” volt. (A „správca” szó magyarul igazgatónak fordítható; tehát: a magyar részlegek igazgatója.) A magyar tagozaton bevezették a csehszlovák (pontosabban a szlovák) nyelv kötelező tanítását, míg a másik tagozaton rövid ideig külön tanították a cseh és a szlovák nyelvet. A vallástanítás megszűnt, rövidesen bevezették a koedukációt is. A magyar tagozatra 1919. október 23-án beiratkozott 491 tanuló, így a három évfolyamba hét fiú- és három leányosztályt kellett nyitni. Ezeknek összesen öt tantermet bocsátottak a rendelkezésére, úgyhogy az 1919/20-as tanévben a tanítás délelőtt és délután is folyt. A tanévet befejezte 470 diák (közülük 112 leány), 353 magyar, 108 német, 8 szlovák, 1 pedig román nemzetiséget vallott. Vallás szerint volt 213 római és 1 görög katolikus, 43 evangélikus, 5 református és 208 zsidó. A csehszlovák tagozaton végzett 206 tanuló (köztük 40 leány) mind csehszlovák nemzetiségűnek vallotta magát, közülük 64 született a cseh korona országainak a területén. Az intézethez volt csatolva a szlovák és magyar tanonciskola is; két év múlva a magyar tagozat keretében német tanonciskolát is nyitottak. A volt Osztrák Császárság területén — tehát a cseh-morva országrészben is — kedvelt kétéves kereskedelmi iskolát a pozsonyi intézet mindkét tagozatában meghonosították. Abiturensi tanfolyamot más középiskolákban érettségizett diákok részére a szlovák tagozaton nyitottak. Kisebbségben — új tantervvel Az új csehszlovák tanterv szerint a kereskedelmi akadémiának nem három, hanem négy osztálya volt. Ezért a magyar tagozaton a régi tanterv szerint működő hároméves felső kereskedelmi iskola osztályait fokozatosan megszüntették, helyettük megnyitották az új tanterv szerinti kereskedelmi akadémia osztályait. A hároméves felső kereskedelmi iskola utolsó záróvizsgálata 1922- ben, a magyar kereskedelmi akadémia első érettségi vizsgálata pedig 1923- ban volt. 1924 nyarától kezdve az intézetben kiegészítő érettségi vizsgálatot lehetett tenni latin nyelvből és filozófiából. Akik letették, a kereskedelmi érettségi bizonyítványba záradékot kaptak, hogy a tudományegyetem jog- és államtudományi karára rendes hallgatónak beiratkozhatnak. A vizsga nyelve szlovák volt, de a harmincas évektől kezdve vizsgázni magyarul is lehetett. A jelentkezők e két tantárgyat magánúton tanulták, a vizsgálatot csak egyszer lehetett megismételni, elég szigorú volt, és megtörtént, hogy a jelentkezők fele megbukott. 1927 júliusában megszüntették a magyar uralom alatt létesült leányinternátust és a magyar tagozat átköltözött az apácapályai épületbe, ahol 8 tanterem állt rendelkezésre. Ezek közül négy az akadémia, kettő a kétéves iskola, egy az áruismeret, egy pedig a tanonciskola céljaira. A német nyelvű tagozat megnyitásáról 1919-ben már szó volt, de nem valósult meg. 1925-ben nyűt meg a kétéves városi német kereskedelmi iskola a Vallon utcában. A német kereskedelmi akadémia ugyanott 1939-ben nyűt meg, itt első ízben 1943-ban érettségiztek. A német tanonciskola évi jelentései először a szlovák-magyar intézet, később a Vallon utcai német kereskedelmi értesítőjében jelentek meg. Amikor a tanonciskolák a Vazov (Pálffy) utcában önálló épületbe költöztek, évi jelentéseik az említett értesítőkből kimaradtak. A csehszlovák kereskedelmi akadémia 1930-ban új igazgatót kapott Dolínek Rudolf kereskedelmi mérnök személyében, aki Kassáról jött, szintén cseh ember volt, magyarul nem tudott és nem tanított, a magyar tagozattal szemben azonban tárgyilagos magatartást tanúsított. Kürschák Endre az 1932/33-as tanévben vonult nyugalomba.A magyar párhuzamos osztályok pedagógiai iskolavezetői tisztségében dr. Ulrich György német-angol szakos tanár váltotta fel, és ezt a funkciót egészen a tagozatnak 1945-ben történt megszüntetéséig ő látta el. Az önképzőkör 1929-ben elsorvadt, csak 1938-ban éledt fel újból. Az ifjúsági sportkör közös volt a szlovák tagozattal. A torna nem volt kötelező, helyébe 1937-ben bevezették a kötelező honvédelmi nevelést. A bécsi döntés következményei A bécsi döntés után a magyar tagozat elveszítette a csallóközi és mátyusföldi hátországát. Az 1938/39-es tanév elején beiratkozott 233 tanulóból csak 90 maradt. (A szlovák tagozat 848 tanulójából is csak 647 fejezte be a tanévet.) Dolínek igazgató és hét tanártársa önként Csehországba távozott, helyébe jött Dezider Ursíny, szlovák ember, aki mind a kollégáival, mind pedig a magyar tagozat diákjaival készségesen váltott szót magyarul is. A Magyarországnak ítélt területekről származó és a pozsonyi intézetből kilépni kényszerült tanulók részére Szencen nyílt meg négyéves felső kereskedelmi iskola, ahol már 1939-ben érettségiztek. Hozzá volt csatolva a kétéves kereskedelmi szaktanfolyam. Itt a szlovákot mint kötelező második idegen nyelvet tanították. A Hasznos Imre igazgatása alatt álló szenei iskolát gyakorlati okokból Érsekújvárra helyezték át, ahol az 1944/45-ös tanév folyamán megszűnt. A pozsonyi tanintézet 20. jubileumi értesítője Andrej Hlinka képét és méltatását is tartalmazza. Ez a tanév már a nevével fémjelzett Szlovák Államban zárult le. Hlinka olasz popolarik ösvényén indult pártja érdeméből újból megkezdődött a vallásoktatás a pozsonyi intézetben, de az akkori német orientáció hatására a zsidó tanulók kiszorultak az iskolából, a zsidó tanárok meg részben nyugdíjba mentek, részben új állás után néztek. Dezider Ursíny igazgató 1942. február 1-jén a szlovák iskolaügyi minisztériumba került mint tanfelügyelő, utóda Juraj MatiaSko szintén nem tanított a magyar osztályokban. Mivel az iskolaügyi minisztérium a magyar tagozat fokozatos megszüntetését tervezte, az 1939/40-es tanévben már nem nyílt meg a kereskedelmi akadémia I. osztálya, a következő tanévekben pedig a II., majd a III. osztály. 1941/41-ben azonban újból megnyitották az I. osztályt, majd a következő években is, így 1944/45-ben a kereskedelmi akadémia magyar tagozata ismét teljessé vált. A kétéves kereskedelmi iskolát nem bántották. A szlovák felkelés kitörése és Pozsony német megszállása után a Wehrmacht mind a két iskolaépületet kórház céljaira lefoglalta. A tanítás korlátozott keretek közt folyt tovább. A diákokat sáncok ásására kötelezték, amely alól a lányok és az érettségire készülők felmentést kaptak. Tekintettel a front közeledésére, az iskolaügyi minisztérium 1945 márciusának elején elrendelte minden iskolában az érettségi vizsgák megtartását. Ezek a magyar tagozaton 1945. március 20-án zajlottak le, és valamennyi tanuló letette. Nevük két vagy három kivételével (akik a frontvonalon túlra kerültek) azonos az előző tanévben végzett III. osztály névsorával. A tanítás március 24-én megszűnt és május 24-én csak a szlovák osztályokban újult meg. A front előtt szerzett érettségi bizonyítványokat nem ismerték el, és az 1944/45-ös tanévről kiadott értesítő tanúsága szerint a szlovák tagozaton végzettek részére a vizsgákat júliusban megismételték. A magyar tagozatról ebben az értesítőben már nem esett szó, mintha nem is létezett volna. Április 4-e után az iskolaépületeket a szovjet katonaság foglalta le hadikórház céljaira. Ekkor a gyűjteményekben tetemes károk keletkeztek, a magyar könyvek nagy része szét lett szórva az iskola környékén, de sok szlovák könyv is. Április végén valamennyi magyar nemzetiségű tanár elbocsátó levelet kapott, de utána Ulrich Györgyöt, majd másokat is visszavetettek, vagy máshol találtak állást. Zárszó helyett Befejezésül hadd emlékezzünk meg legalább arról, hogy dr. Herzfeld Miksa személyében olyan kiváló magyarszakos tanára volt azjntézetnek, akinek az előadásai elérték az egyetemi színvonalat, ő elmehetett volna akár a pozsonyi egyetemre a magyar tanszék vezetőjének is. Amellett német és francia nyelvet is tanított. 1944 szeptemberében mint zsidót deportálták. Ugyanúgy nem tért vissza, mint Berkovits Nándor, a kereskedelmi szaktantárgyak elsőrangú szakértője. Nagy tudósa volt Pozsony történetének dr. Danninger József földrajz-történelem szakos tanár. Doktori disszertációja ma is használható forrásmunka a mohácsi csata időszakának történetéhez. Átmenetileg megújult Pozsonyban a magyar nyelvű kereskedelmi (ill. közgazdasági) szakoktatás 1952- 1961 között. A magyarul éretségizett növendékek jól érvényesültek az életben. Dr. Fogarassy László
