Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
5 1992. január 16. Szabad ÚJSÁG A higiénikusok nem kerékkötők! Magánvállalkozóink lelkiismeretéröl Élesen villan az olló a magánborbély kezében. Ugyanolyan vállalkozó kedvvel harap, új frizurát alakítva a hajba, mint amilyen merészen indult ez a vállalkozás. S a nagy érdeklődés igazolta a „mester" számításait. A városban ugyanis valamennyi borbélyműhelyt bezárták. Nagy szakértelemmel lát hozzá minden „fejhez“, nem sajnálja az időt, nem végez tucatmunkát. Minden vendég után seprűt fog a kezébe, és takarítani kezd. A várakozók türel(lllusztrációs fotó: -ss) metlenkedésére a higéniai előírásokra hivatkozik. Kisvártatva újabb vendég ül a székbe: hajmosás következik, ám Figarónkat közben halaszthatatlan ügyben az irodahelyiségbe hívják. Eltelik negyedóra is, mire visszajön. „Higiéniai ellenőrzés volt“ - mondja mentegetőzve, s a munka folyik tovább...- Sajnos, a nyereségvágy anynyira hatalmába kerít egyes magánvállalkozókat, hogy a hanyagságukkal, figyelmetlenségükkel okozott kár súlyosságát nem is tudatosítják. Az ő szemükben a mi munkánk igyekezetük kerékkötője. Ám ezzel a szemlélettel sokkal inkább maguknak ártanak - gondolkodik el dr. Ludovít Stálnik az elmondott eseten. Beszélgetésünk során megtudom tőle, hogy az 1989-ben kezdődött folyamatos egészségügyi reform keretében a járási higiéniai központok szervezetileg némileg módosultak. Mindenekelőtt higiéniai és járványtani intézetekké alakultak át.- Ezek az intézetek - magyarázza egészségügyi tudományos központokká váltak, amelyek megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy az pl. orvos megfelelően döntsön. Annak ellenére, hogy a cél a bürokrácia lebontása volt, a végeredmény más lett. Mert most például a vállalkozni kívánó állampolgár - amennyiben a vállalkozásához a higiénikus engedélye is szükséges - a körzeti hivatalba megy kérvényével; ám az végül is ide kerül. Hogyan is viszonyulnak ehhez a megoldáshoz az ügyfelek? Erről Nagy Gyöngyi mérnök, a higiéniai és élelmezési osztály dolgozója tájékoztat:- A vállalkozóknak számtalan beleegyezésre van szükségük tevékenységük engedélyezéséhez. Mi csupán egy láncszem vagyunk ebben a sorban. Ők - mármint a vállalkozók - persze azt szeretnék, ha már másnapra elkészítenénk a szakvéleményt, s e célból a körzeti hivatalokból hozzánk küldik őket.- Az engedélyezés módja- folytatja ismét az igazgató- a következő: Dolgozóink megtekintik a létesítményt, amelyben a vállalkozó bizonyos tevékenységet szeretne folytatni, de ennél megfelelőbb, ha az illető magával a tervezettel ismertet meg bennünket. Mi csupán a látottak alapján állapíthatjuk meg, hogy higiéniai szempontból megfelelő létesítményben kívánja-e megvalósítani elképzeléseit. A vállalkozóinknak a mi járásunkban viszonylag egyszerűbb a dolguk, én vagyok ugyanis egyben a körzeti hivatal egészségügyi dolgozója is; ezt a funkciót egyelőre jobb híján szintén körzeti orvosnak nevezzük. Ezt követően már csak a körzeti hivatal pecsétje szükségeltetik az engedélyre. Megjegyzem, nem mindenütt ilyen egyszerű a helyzet.- Sokszor megtörténik az is, - veszi vissza a szót Nagy Gyöngyi -, hogy az ügyfelek, tudván, hogy itt intézzük az engedélyt, egyenesen hozzánk jönnek, megkerülve a körzeti hivatalt. Természetesen eleget teszünk kérésüknek, s visszamenőleg iktatjuk jegyzőkönyvbe. Azt is hozzátenném, hogy ami a magánvállalkozókat illeti, tárgyaltunk a bejegyzési hivatalokkal - ma iparengedélyezési hivatalok hogy a tevékenység bejegyzésekor kérjék ki a körzeti orvos véleményét is. - Ludovít Stálnik azzal egészíti ki az elmondottakat, hogy sajnálatos módon sok esetben olyan emberek döntenek az engedélyezésről, akik nem nevezhetők szakembereknek, és az ilyen döntések nemritkán súlyos következményekkel járnak. Beszélgetésünk során az intézet dolgozóitól azt is megtudom, hogy egyes magánvállalkozók kész tények elé állították őket, s visszamenőlegesen mutattak rá konkrét hiányosságokra. A legnagyobb veszély az élelmiszer-ipari cikkekkel kapcsolatban áll fenn, elsősorban a salátafélék, fagylaltok, cukrászkészítmények készítésénél. Komqly gQncJol$ka,l küszködnek az asztalosműhelyek, autószerelő műhelyek, valamint az állattenyésztők esetében is. Sokszor újabb anyagi befektetésre van szükség ahhoz, hogy a vállalkozók eleget tegyenek a higéniai előírásoknak. Dolgozóik ezért nemegyszer lelki megterhelésnek vannak kitéve, hiszen egy lelkes vállalkozó sem veszi jó néven, ha a higiéniai intézet dolgozója tevékenysége beszüntetését szorgalmazza. De hát mi rhást tehetnénk például akkor, ha egy asztalos ellen egy több emeletes bérház lakói tesznek panaszt a műhelyéből áradó tűrhetetlen zaj, s az enyvek, ragasztóanyagok terjengő bűze miatt?! Dr. Stálnik rámutatott arra az esetre is, amikor a vállalkozónak azért van szüksége arra, hogy jóváhagyják tevékenységét, hogy a bank kölcsönt utaljon ki számára. Ebben az esetben még sok leendő vállalkozó nem tudja, hogy „hol“ és „mit“ fog csinálni. Ilyenkor azt kérik az intézet dolgozói, hogy az illető terjessze be a létesítmény tervezetét hozzájuk, hogy megítélhessék az engedélyezést.- A nem megfelelő körülmények, a „kényszermegoldások“ mögött sokszor az van, hogy a vállalkozóknak kezdetben egyszerűen nem futja többre és minőségileg megfelelőbbre. Ezért vállalnak pl. olyan kockázatot, hogy ideiglenes standokon árusítanak, mert nem biztosak abban, hogy vállalkozásuk nyereséges lesz - magyarázza Nagy Gyöngyi.- Valószínűleg sokat segíthetnének a városok és falvak polgármesterei, hiszen a számukra is fontos, hogy kik kereskednek lakóhelyükön. A higiéniai intézet dolgozóinak ugyanis nincs módjuk „az életben“ közbelépni, észrevételeiket csupán az ügyészségen, rendőrségen jelenthetik be. A városi rendőrség viszont erélyesen közbeléphetne, s ezt követően a szükséges esetekben a szakértők javasolhatnák a tevékenység esetleges beszüntetését. xxx Félő, hogy magánvállalkozóink még nem tudatosították teljes mértékben, hogy tevékenységük ilyen felelőséggel is párosul. Abban az esetben, ha alkalmazottakat vesznek fel, ez kétszeresen is érvényes. Gondoljunk csak vissza a bevezetőben elmondott borbélytörténetre. Valószínűleg ő sem sokat törődött azzal a gondolattal, hogy ha ügyfele netalán megbetegszik, vagy fertőzést kap, akár be is panaszolhatja őt. Még nem tudja - talán mert nincs oka félni a konkurensektől -, hogy csak minőségi, színvonalas munkával tudja a jövőben megszerezni, s ami még ennél is fontosabb, megtartani vendégeit. Beszélgetőpartnereimtől megtudtam, hogy akadnak magánvállalkozók, akik miután részletesen megismerkedtek a vállalkozással járó kockázattal és felelősséggel, inkább viszszaléptek. A félelem tisztán tartja a lelkiismeretet, s a felelősség érzete hamarabb otthonra talál benne. Remélhetőleg az ilyenekből lesz majd a több... SZÁZ ILDIKÓ- i *i i i \ , A mintegy négyszáz lelket számláló Borsa a Galántai járás egyik legkisebb falvacskája. Az ott élő emberek jelentős része Pozsonyba jár dolgozni. A kertészkedést, a háztáji termelést - kevés kivételtől eltekintve - nem nagyon erőltetik még mostanság sem, amikor aztán tényleg jól jön(ne) minden korona. Talán ezért nem csoda mindez, mivel ennek a „szakmának" igencsak silány hagyományai vannak a szóban forgó településen. Szóval az emberek csak úgy megvannak, s ha a munkahelyükön letelt a nyolc és fél óra, többségük azt mondhatja: mára végképp fájront. Nem kell rohanni a fóliák alá, nem szükséges megetetni a baromfit, a tűző napon kapálni a kukoricát. Persze, ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy magával a szorgalommal állnak hadilábon Borsán. A falu szépen fejlődik, egymással vetekednek a szebbnél szebb házak. S aki nem dolgozik állami üzemben, illetve vállalatnál, maszekoskodásra adta a fejét. Legalábbis jó páran a kevés lakosból. A buszmegállónál reklámtábla adja tudtára a falun átutazónak, vala-Az ABCs disc-jockey deztem és vezettem diszkókat, mulatságokat, természetesen hivatalos úton, de csupán a főállásom mellett. Majd úgy döntöttem, hogy azt otthagyom, és megpróbálok a „magam ura“ lenni. Diószegen béreltem ki egy üzletet, amelyet magyarországi mintára afféle „ábécének“ rendeztem be. De azt hiszem, innentől kezdve jobb, ha többes számban beszélek, hiszen rengeteget segített - és segít most is - az édesapám. Tulajdonképpen családi vállalkozásról van szó, legalábbis ami az élelmiszerbolt működtetését illeti. Mert tényleg volt tennivaló bőven, amíg egy kicsit helyrepofoztuk a helyiséget. Be kellett vezettetnünk a vizet meg a gázt, felújíttatni a villanyvezetéket, fölszerelni a polcokat... Szóval rengeteg munka még a tulajdonképpeni indulás előtt... Amely indulás tavaly novemberre tehető. Jelenleg egy hölgyet alkalmaznak elárusítóként a boltban. A forgalomra nem panaszkodnak. Persze, hosszabb távú mérlegkészítésre még nem tudnak vállalkozni, ahhoz azért valamivel több időre van szükség.- Azt mindenesetre elmondhatom, hogy az ünnepek forgalmával elégedettek vol„Jól megfér a kellő egymással..." mint az érkezőnek, hogy komolyan beindult egy asztalos-bútorkészítő. Olyan is van a faluban, aki a saját földjén gazdálkodik. No és szinte az egész járás területén közismert a borsai disc-jockey... Nem, egyáltalán nem fogadtak dübörgő hangfalak, nem forgott a lemezjátszó korongján Tina Turner vagy éppen Rod Stewart lemeze, sőt még Lagzi Lajcsi nótái sem invitáltak beljebb... Érkezésemkor amolyan hétköznapi csend és nyugalom honolt a falusi portán. A disc-jockey, ifj. Petheő Imre ezúttal egészen más dolgokkal volt elfoglalva. Mert hamar kiderült, hogy távolról sem csupán zenével „maszekoskodik“: élelmiszerboltot is vezet.- Éppen indulni készültem, egy üzleti ügyet elintézni. Tessék elhinni, úgyszólván minden nap van hová szaladgálni, autózni, ha jó minőségű árut akarok beszerezni - s némileg elfogadható áron. Mert a konkurencia bizony alaposan próbára tesz valamennyiünket... A részletezést már a szobában folytatja. Amikor nagyot bámulok a „maszek-kombináció“ hallatán, egyszerűen csak annyit mond:- Hát valamivel csak kell foglalkozni. Valamiből meg kell élni! És rátér a pálya állomásainak felelevenítésére. Többek között elmondja, hogy pincérnek tanult ki Galántán, de nem érte be ennyivel. Hamar rádöbbent, hogy mennyire jól jönne mondjuk egy kis közgazdaságtan. S erre is ráadta a fejét. Szereden elvégezte a három és fél évet. Bezzeg, most milyen jó hasznát veszi!- Tavaly május elseje óta vagyok magánvállalkozó. Igaz, azt megelőzően is rentunk. Sok hajszát-autózást követően bőven tudtunk kínálni például déligyümölcsöt, s úgy véljük, egyéb termékekből sem vallottunk szégyent. Most január elejétől újítottunk, bővítettük a választékot: kenyeret és tejtermékeket is kínálunk vásárlóinknak... Amikor a további bővítés felől érdeklődöm, a válasz először csupán egy mély sóhaj. A magyarázat pedig a következő:- Azt a helyiséget, amelyben a bolt van, már most úgyszólván „kinőttük“. Szóval ott semmiképpen nincs módunk a bővítésre. Talán majd másutt... A fiatalember rengeteget utazik. Üzleti ügyekben közvetlenül a gyártóhoz, mondjuk Trencsénbe, Lipótvárra, Érsekújvárra, Bazinba, Pozsonyba, Lipótszentmiklósra, de a sort természetesen tovább lehetne folytatni. És utazik akkor is, ha a másik magánvállalkozói minőségében lakodalmakba, szalagavatókra, mulatságokra hívják, zenét szolgáltatni.- Teljesen mindegy, hogy a szórakozni és mulatni kívánók milyen zenére tartanak igényt. Repertoárom valóban sokszínű, a slágerlisták mindenkori sikerszámaitól egészen a csárdásig meg a polkáig mindennel tudok szolgálni. Ami a műszaki felszereltségemet illeti, úgy vélem, hogy viszonylag szolidnak mondható. Azt hiszem, nem megvetnivaló mondjuk az Aiwám meg a Samsungom. Ifj. Petheő Imre tehát eképpen próbálkozik bonyodalmaktól és izgalmaktól végképp nem mentes hétköznapjaink forgatagában. Vallomása szerint a kívülállónak minden bizonnyal egy kissé rendhagyó ez a párosítás, társítás, de az ő esetében jól „megférnek" egymással. SUSLA BÉLA
