Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
4 1992. január 16. Szabad ÚJSÁG M€N€DZS€fíKfiLfiUZ Hogyan kell talpon maradni? (4) Sokkal nehezebb egy üzletet, egy vállalkozást talpon tartani, mint elindítani - vélekedik Mark H. McCormack. És hogy ennek milyen rengeteg sok mozgatórugója van, azt az előző számainkban közreadott címszavak is bizonyítják, íme: gondolkodj kicsiben; élj az önkényes döntések jogával; ne kössenek gúzsba a szabályok; ne vezess szokványosán; delegáld a hatásköröket; adj bizalmat és vele együtt kérj felelősséget; a számonkérés és a dicséret serkentő összhangja: kinek-kinek az értéke szerint. íme néhány a McCormack-i tanácsokból - és az újabbak... (----------------------------------------------Ne halgass a károgókra s____________________________/ Vannak vállalatok, amelyek védekezésből vágnak bele valamilyen új üzleti tevékenységbe. Azért, hogy védjék pozícióikat, vagy azért, mert pánikot kelt náluk a konkurencia valamelyik üzleti húzása. Szinte minden vállalatnál megtaláljuk a vészmadarakat. Azokat a mindig baljóslatú véleményekkel előhozakodó embereket, akik éppen ilyen lépésekre próbálják rávenni főnökeiket. Érvelésük ilyenformán hangzik: „elképzelni is rossz, mi vár a cégre, ha most azonnal nem szállunk be ebbe az üzletbe. Nagyon valószínű, hogy máris elkéstünk“. Ezek az emberek nem viselik igazán szívükön a vállalat ügyét. Csakis abban érdekeltek, hogy saját maguk számára előnyös helyzeteket építsenek ki. A sikerrel biztató esetekben már jó előre maguknak sajátítják ki a babérokat. Ám eleve fedetik magukat arra az esetre, ha a dolgok mégsem alakulnának kedvezően, és netán kudarccal végződne az adott akció. Pedig a védekezésből megtett üzleti lépéseket csak a lehető legritkább esetben koronázza siker. A kudarc jóslata valahogy önmagától beigazolódik azokban az esetekben, amikor az emberek úgy vágnak bele az üzletbe; hogy eleve tudják: erőfeszítéseik úgysem lesznek arányban a remélhető sikerrel. /---------------------------------------------A nagy ugrás veszélye i.____________________________< A nagy ugrás ugyanolyan veszély a megállapodott vállalatoknál, mint a túl gyors növekedés az új vállalkozások esetében. Elméletben persze mindegyik vállalat szeretné megduplázni a nyereséget egyetlen év alatt. Ezzel a növekedéssel azonban kevés vállalat lenne képes megbirkózni, és meg sem kísérelné a legtöbb jól vezetett vállalat. A jövedelmezőség elvesztésének éppen az az egyik leggyakoribb módja, hogy a vállalatok nem tudnak ellenállni a nagy ugrás csábításának, és beleesnek a hirtelen, a túlságosan gyors növekedés csapdájába. A vállalati általános költségek nagyra duzzadt terhe alatt nyögő nagyvállalatok olyan ügyletekbe is belemennek, amelyekről eleve tudják, hogy a legjobb esetben is épp hogy fedezik a költségeket. Ezeknek a vállalatoknak meg kellene tanulniuk nemet mondani. Ez különösen igaz azokra a szakmákra, amelyek kormányzati megrendelésekre dolgoznak. Olyan vállalkozásokba is belevágnak, amelyek megduplázzák a vállalati általános költségeket, és alig növelik a nyereséget. De belevágnak, csak azért, hogy megnyerjenek valamilyen megrendelésért folytatott csatát. Néhány évvel később, a vállalkozás befejeztével vagy csődbe mennek, vagy belevágnak egy újabb, még kevésbé jövedelmező üzletbe. Sok nagyvállalat aztán éppen az ilyen típusú fejlődési zsákutcáktól való félelmében vélekedik úgy, hogy indokoltak az egyirányú piaci függőségeket csökkentő diverzifikációs törekvései. A valóban intelligens diverzifikáláshoz azonban rengeteg tényezőt kell mérlegelni. Ezért sohasem értettem egyet azzal, hogy az alacsony nyereség miatt végrehajtott diverzifikálási akciók valóban megalapozottak - vélekedik McCormack. — Kinek akarsz imponálni? s,____________________________t Az üzleti életben az az egyik legérdekesebb új trend, hogy milyen sok részvénytársaság tér vissza vagy próbál visszatérni a zárt társasági formákhoz - összegzi tapasztalatát Mark H. McCormack. Azt gyanítom - mondja -, hogy ezek a cégek is arra a felismerésre jutottak, amire én magam már évekkel ezelőtt rádöbbentem. Egyszerűen túl nehéz jól vezetni egy vállalatot, és ugyanakkor kivívni a részvényesek megelégedettségét. Az én cégemből ezért nem lesz soha részvénytársaság. Az amerikai üzleti életben a döntéseket sokszor egyfajta népszerűségi verseny hajhászása motiválja. Mindenki jó benyomást akar kelteni bizonyos emberekben. Ennek érdekében a valóban hosszú távú célokat alárendelik a rövid távú eredményeknek. Rossz vállalati döntések születnek, mert immáron az a fontos: mutasson jól a vállalat. Emögött hovatovább háttérbe szorul az a cél, hogy a vállalat működjön valóban hatékonyan. Nemegyszer igazi nyereséget áldoznak fel annak érdekében, hogy a következő negyedévi nyereség-statisztikákat megfelelően kozmetikázhassák. Pedig mindannyian sokkal előrébb tarthatnánk, ha a vállalatok nem embereket akarnák mindenáron megnyerni, hanem valós eredményekkel imponálnának saját maguknak. — Tudd, kivel versenyzel! v,________________________________ Soha nem szabad alábecsülni a konkurenciát. Mind a személyes boldoguláshoz, mind a vállalati sikerekhez szükség van bizonyos fokú versenyszellemre. A sikernek pedig az az egyik legjobb mércéje, hogy az ember hogyan állja meg a helyét a versenytársakkal szemben. Ugyanakkor azonban lényeges különbség van az üzleti verseny és a sportverseny között. Mindkét esetben persze a győzelem a cél: az, hogy mindenki mást lehagyjunk. Az üzletben azonban soha nem ér véget a játék. Nincsenek megdönthetetlen rekordok. A konkurencia bármikor behozhatja hátrányát. Mégis: sokszor a legnagyobb piaci részesedésű vállalatok hajlamosak arra, hogy elüldögéljenek babérjaikon. Hagyják: ringassa el őket az adatokról való statisztika. Kényelmessé válnak, és eltűnik belőlük a versenyszellem. Pedig az üzleti verseny állandó, soha meg nem szűnő folyamat: aktív törekvés az uralkodásra, a vezetésre. Minél jobban ismerjük a konkurenciát - erősségeiket, gyengéiket, szokásaikat, taktikájukat -, annál inkább van reményünk arra, hogy legyőzzük őket, sőt arra, hogy éppen általuk tegyünk szert előnyre. "----------------------------------------------\ Ne pereskedj! s_______________________________________ Azok a csaták, amelyeket az ügyvédi irodák folytatnak egymással ügyfeleik megbízásából, többnyire csak arra szolgálnak, hogy minél több időt számíthassanak föl, és növeljék bevételeiket. Az a benyomásom - vélekedik Mark H. McCormack - hogy a legtöbb jogi vitában - még azokban az esetekben is, amikor a pereskedés már két éve tart - gyorsan egyezségre lehetne jutni, csak egyedül kellene hagyni a pereskedőket egy szobában, ügyvédek nélkül. Az így nyélbeütött egyezségek egyszerűbbek, olcsóbbak és igazságosabbak lennének. A világ sok országában a perek vesztesei fizetik a győztesek jogi képviseletének a díját, és emellett viselik a perköltségeket és szakértői díjakat. Ez sokkal jobb megoldás. Visszatart ugyanis a hiúsági megfontolásokból indított keresetektől: az érintettek százszor is meggondolják, pereskedjenek-e? így ritkán hangzik el az amerikai üzleti viták során olyan sokszor nyeglén odavetett mondat: „találkozunk a bíróságon". E tekintetben egyébként alighanem a japánok viszik el a pálmát. Kitűnően csendben, egymás között rendezik vitás ügyeiket. Arra már többen rámutattak, hogy Japánban nincsenek menedzserképző egyetemek. Azt azonban elég kevesen vették észre, hogy milyen kevés ügyvédi iroda működik a szigetországban. Mezögépkínálat Kis farmergazdaságban nagy segítséget nyújthat a képen látható, könnyen kezelhető és áthelyezhető fejőgép. Ára adóval 11 988 korona, adó nélkül 10 200 korona. (Kép és szöveg: Farkas Ottó Helyzetkép az ország legdélibb vidékéről Egyre több a munkanélküli A Komáromi járás nem tartozik hazánk nagy járásai közé. Lakosainak száma valamivel több 111 ezernél. Sajnos azonban - akárcsak a Szlovák Köztársaság más járásaiban - e legdélibb vidéken is rohamosan növekedik azok száma, akik munka, állás nélkül maradnak. A munkanélküliek száma már elérte a 4637-et, ami a járás produktív korban levő lakosságát tekintve bizony nagyon magas arány. A Komáromi Járási Munkaügyi Hivatal igazgatójától, Berta János mérnöktől tudtam meg, l.ogy az általa vezetett hivatal 4223 személynek folyósít munkanélküli segélyt. A legszomorúbb, hogy a járásban nyilvántartott 4637 munkanélküliből 3368 a munkás, akik termelhetnének, 214 a csökkent munkaképességű és 590 a különböző iskolát végzett „pályakezdő“ fiatal. A munkaügyi hivatal az elmúlt év decemberéig több mint 37 millió korona értékű segélyt fizetett ki. A járásban próbálkoznak más módon is keresethez juttatni az embereket. Társadalmi szempontból fontos munkahelyeken 208-an jutottak kereseti lehetőséghez. Alkalmi munkahelyeket is létesítettek 201 ember számára. Szabad munkahelyet - sajnos - csak nagyon kevés vállalat, üzem kínál. Legtöbb munkalehetőséget a Komáromi Szlovák Hajógyár kínál hegesztők és géplakatosok számára. A többi üzemben, vállalatban csak elvétve szabadul fel egy-két megüresedett munkahely. KOLOZSI ERNŐ A Maxwell-história folytatódik Az MCC is csődvédelmet kér Újabb fejezetéhez érkezett a Maxwell-birodalom „története“. Immár a Maxwell Communications Corp. (MCC), a birodalom egyik nyilvános részvénytársasága is csődvédelmet kért. Eközben egy londoni bíróság felszólította Robert Maxwell két fiát, Kevint és lant, hogy adjanak részletes információt jövedelmükről és bankszámláikról. Az MCC New Yorkban kért csődvédelmet a hitelezők rohama ellen. Az amerikai banktörvény 11. cikkelye értelmében az érintett vállalat védelmet kap ugyan a hitelezők követeléseivel szemben, ám ezután minden egyes üzleti döntését a csődbírósággal kell jóváhagyatnia. A cég azért döntött így, hogy a múlt év november 5-én elhunyt Robert Maxwell családi kézben levő magánvállalataival ellentétben nem Nagy-Britanniában, hanem az Egyesült Államokban kér csődvédelmet, mert tevékenysége mintegy 90 százalékát ott bonyolítja le. A csődvédelem nem vonatkozik az MCC leányvállalatainak üzleti tevékenységére - írja az AP-DJ. A sarokba szorított hitelezők viszont várakozásra vannak ítélve mindaddig, amíg az MCC ügyei tisztázódnak. A Price Waterhouse könyvvizsgáló cég által az MCC pénzügyeiről készített előzetes jelentés mára várható. A bankok, amelyeknek az MCC több mint 1,4 milliárd fonttal tartozik, és amelyek az MCC-részvények mintegy 80 százaléka felett rendelkeznek, többféle lehetőség közül választhatnak a részvénytársaság életben tartására, csődszakértők kinevezésétől a teljes adósság átütemezéséig. Az MCC részvényeinek jegyzését - mint ismert - 1991. december 2-án felfüggesztették: az akkor 35 pennyt érő értékpapírok ma szakértők szerint értéktelenek. Egy londoni bíróság utasította Robert Maxwell fiait, Kevi és lan Maxwellt, hogy szolgáljanak részletes információkkal jövedelmeikről és bankszámláikról a nyomozóknak, akik elsősorban arra kiváncsiak, hogy a két fiú mit tudott apjuk pénzügyi manipulációiról. Kevin és lan Maxwell aktíváit egyébként továbbra is befagyasztva tartják. (Napi) (Prikler László illusztrációs felvétele) (M. M.)
