Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-14 / 11. szám

8 Szabad ÚJSÁG 1992. január 14. c Hírkosár Mennyiért és hova? Némi éllel egy szappanopera főszereplőjének lehetne már nevezni Paul Gas­­coigne-t. Az angol labdarugó-válogatott középpályásának története meglehető­sen szövevényesen alakul. A Tottenham Hotspurtől előszerződött a szigetországi sztár az olasz Lázié­hoz. Ám ahogyan a dolgok állnak, háromféle megoldás is lehetséges. Májusban — 10 millió dollárt érő cseréje fejében — megkezdhetné szereplését az „örök város” csapatában. Más változat: néhány napon belül — már csak 9 millió dollárért — áttehetné székhelyét Albionból Itáliába. S a harmadik variáció: marad a „Spurs”-nél... Gázzá tavaly két operáción is átesett. Ebből az Angol Kupa döntőjében sérült meg. A 15. percben vehemensen beleszáguldott Gary Chariesba, s ő bánta. Július­ban két férfi állt az útjába az utcán. Mindkettő erősen ittas volt. Egyikőjüket leütöt­te, a másik támadó viszont Gázzá nővérét küldte meglehetősen modortalanul a földre. Szeptemberben egy éjszakai mulatóban akadt nézeteltérése. Operált térdét érte rúgás. Lábát újra meg kellett műteni, s az álkapcsa is eltört. Ezek után érthető, hogy a remek középpályás miatt egyre inkább aggódik a Lazio. Ezért vetették fel a római klub vezetői: mielőbb jöjjön a játékos olasz földre. Nem baj, ha még nincs igazán formában, csak legyen végre a tulajdonuk. A sietség kiváltotta az angol lapok érdeklődését. Kiderítették, a Lazio egyáltalán nem kívánja szerepeltetni Gazzát, azonban kölcsönadnák őt egy svájci második ligás klubhoz Mel Stein, Gascoigne személyes ügyeinek intézője figyelmeztetett: ha sietősen nem ül újra tárgyalóasztal­hoz a Tottenham Hotspur és a Lazio, akkor könnyen elképzelhető, hogy Gázzá sehová sem megy, hanem marad szépen Angliában. Lewis csúcsokat ígér Természetes, hogy az Egyesült Államokban is megválasztották az 1991-es esztendő legjobb sportolóit. Á férfiaknál a tokiói világbajnokságon a 100 méteres síkfutásban 9,86 másodperces világcsúccsal győztes Carl Lewis lett az első. A nőknél a tornász Kim Zmeskal került az élre, aki az indianapolisi világbajnoksá­gon az egyéni összetett győztese lett. Lewis nem sokkal a megválasztása után így nyilatkozott: „Meggyőződésem, hogy a 100 méteres világcsúcsomat, valamint Mike Powell 895 centis távolugró-világrekordját az új esztendőben megjavítjuk majd” — mondta. „Én is esélyes vagyok arra, hogy akár mind a két rekordon javítsak. A 100 méteren legfeljebb Leroy Burell lehet a vetélytársam...” Az Opel nem tréfál Szinte napra pontosan egy év múlva, jövő januárban kívánják bemutatni az Opel Calibra Turbo négykerék-meghajtásos raliváltozatát, a GM Euro Sport új, A-kategóriájú ralikocsiját, amelyen jelenleg a motorsport-fejlesztési részleg dol­gozik, és várhatóan idén áprilisban kerül sor a belső tesztelésre. A Calibra raliváltozatát elsősorban arra szánják, hogy sikeresen szerepeljen az európai nemzeti bajnokságokban, amelyekben jelenleg az Opel az A-kategóriá­ban a 16 szelepes Kadett GSi-vel és a Corsa GSi-vel eredményesen versenyez. „Az új Calibra kifejlesztése fontos lépés, hogy 1993-ban visszahozzuk az Opelt a nagy raliversenyekre” — mondta Karl Mauer, a General Motors Europe Mo­torsport igazgatója. „Jövő januártól új szabályok lépnek életbe és az új kocsit már ezek figyelembe vételével alakítjuk ki. A motorsport-fejlesztési részleg már ígére­tes eredményeket ért el a Vectra 4x4-gyel, és ennek alapján kívánják a további fejlesztéseket folytatni. A Vectrában ugyanaz a felfüggesztés, a meghajtás és a motor, mint a Calibrában, így az onnan nyert információk közvetlen hatással vannak a Calibra jövőjére. Az első kocsit várhatóan Bruno Thiery, a sikeres belga Opel-csapat tagja vezeti majd országa bajnokságában.” ^ Ausztrália nyílt nemzetközi teniszbajnoksága ^ Jégkorong ) Korda elbúcsúzott Melbourne-ben megkezdődött az idei év első tenisz Grand Siam tornája, Ausztrália nemzetközi bajnoksága. Felemásra sikeredett a csehszlovák versenyzők bemutatkozása. Már az első fordulóban búcsúzni kény­szerült Marián Vajda, Petr Korda (9. helyen kiemelt) és Martin Strelba. Az Australia Open kétszeres győzte- Csesznokov—Fontang 6:3,7:6, 6:1, Pio­se, a még csehszlovák színekben ver­senyző Ivan Lendl (akit egyébként az ötödik helyen emeltek ki) sikerrel vette az első forduló akadályát, legyőzte a ha­zai Richard Frombergot. A nyolcadik helyen kiemelt Karel Nováéek kiábrán­dítóan kezdett az amerikai Davit Pate ellen, az első játszmát 6:2-re elvesztette, a másodikban csak rövidített játékban tudott győzni. Ám végül mégis felülke­rekedett. A hatodik helyen kiemelt ame­rikai Pete Sampras bejelentette, hogy sérülés miatt nem indul a tornán. Sikeresen mutatkozott be a női me­zőnyben Karín Habáudová, aki a sokkal esélyesebb Gigi Femandezt fektette két vállra. Elbúcsúzott a további küzdel­mektől Éva Svíglerová, Radka Bobková és Denisa Szabóvá. A kiemeltek közül kiesett a belga Appelmans (16.). Eredmények — férfiak: Edberg (1)—Bates 6:4, 6:2, 6:4, Becker (3)— Gunnarsson 6:1, 6:4, 6:2, Lendl (5)— Fromberg 6:4, 6:2, 6:2, Nováéek (8)— Pate 2:6,7:6 (12:10), 6:4,6:1, Rostagno (12)—Limberger 2:6, 6:3, 1:6, 6:3, 6:4, Tarango—Korda (9) 4:6, 4:6, 6:3, 6:3, 6:3, Haarhuis—Hlasek 6:0,2:6,2:6,6:4, 6:2, P. McEnroe—Cierro 6:3, 6:4, 6:4, Asztalitenisz line—Frana 7:6, 1:6, 6:1, 6:1, Fitzge­rald—Koevermans 7:6,6:4,7:6, Cserka­­szov—Kühnen 6:7 (7:9), 7:5, 6:0, 7:1, Clavet—Stfelba 6:2, 7:6, 2:6, 7:5, Ste­­eb—Furlan 6:4, 6:2, 6:2, Camporese— Högstedt 3:6,6:2, 6:2,2:6,6:1, Masur— Vajda 4:6,6:4,4:6,6:2, 6:2, Wahlgren— Gilbert 1:6, 2:6, 6:1, 3:6, 6:2, Volkov— Woodbridge 6:3,6:2,6:1. Nők: Szeles (1)—Kijimuta 6:2, 6:0, Capriati (5)—Medvegyeva 6:2, 6:0, M. Maleeva (9)—Helgeson 4:6, 6:3, 6:1, Szavcsenko—Appelmans (16) 7:5, 6:2, Martinez—Stafford 6:3, 6:1, Rehe— Svíglerová 6:2, 6:4, Stubbs—Bobková 6:0,6:1, Habáudová—G. Fernandez 6:4, 6:4, Fairbank—Rubin 6:4, 6:1, Lindq­­vist—Daniels 7:6, 6:3, Shriver—Stacey 6:0, 6:1, Emmons—Szabóvá 6:4, 6:2, Meszhi—Gavaldon 6:2, 6:2, Zvereva— Thoren 6:4,6:4, Date—Paz 6:2,6:4. A férfi ATP-ranglista állása január 13-án: 1. Stefan Edberg 3 515 pont, 2. Jim Courier 3 199, 3. Boris Becker 2 822, 4. Ivan Lendl 2 565, 5. Micha­el Stich 2 540, 6. Pete Sampras 2 492, 7. Guy Forget 2 390, 8. Petr Korda 1 570, 9. Emilio Sanchez 1 548, 10. Karel Nováéek 1 532. Ma a 34. forduló mérkőzéseivel foly­tatódnak az első osztályú jégkorongbaj­nokság küzdelmei. A párosítás: Dukla Jihlava—Sparta Praha, Chemopelroi Litvinov—Zetor Brno, Skoda Plzen— Pardubice, Poldi Kladno—Slovan Bra­tislava, DS Olomouc—ZPS Zlín, VSZ Kosice—Vitkovice, SKP PS Poprad— Dukla Trencin. Keleti csoport 1. Trencín 33 21 5 7 153:123 47 2. Zlín 33 12 10 11 110:112 34 3. Vítkovice 33 14 6 13 133:137 34 4. KoSice 33 13 5 15 121:116 31 5. Olomouc 33 12 4 7 118:139 28 6. Slovan 33 7 8 18 90:118 22 7. Poprad 33 8 6 19 89:127 22 Nyugati csoport 1. Plzeá 33 18 6 9 119:102 42 2 Litvinov 33 17 6 10 148:118 40 3. Jihlava 33 17 2 14 110:88 36 4. Pardubice 33 16 4 13 113:97 36 5. Kladno 33 14 8 11 117:127 36 6. Sparta 33 16 3 14 131:109 35 7. Brno 33 8 3 22 104:143 19 c Innen-onnan J Angolok a Csallóközben Holnap Dunaszerdahelyen 17.00 órai kezdettel a csehszlovák férfi asztali­tenisz-válogatott Eurőpa-liga mérkőzé­sen látja vendégül Anglia együttesét. Mint ismeretes, Angliában a vendéglátók 4:2 arányban győztek, tehát nehéz talál­kozó vár Pfemysl Fulín edző védenceire. A csehszlovák válogatott legerő­sebb összeállításban lép asztalhoz. Az egyesben Petr Korbei, Vími Roland és Tornái Janéí kap bizonyítási lehetősé­get, míg a párosban valószínűleg Milan Grman szerepel majd a sérült Petr Ja­­vűrek helyett. A híresztelések szerint az angolok is erős csapattal érkeznek. Itt lesz Prean, Syed, Cooke és a „hono­sított” Csen Szin. A papírforma szerint a vendégeknek van nagyobb esélyük a továbbjutásra, vagyis a feljutásra a Szuper Ligába. Az első találkozón szerzett előnyük elégsé­gesnek tűnik és a játszmaarány is mel­lettük szól (9:5). Dunaszerdahelyről a csehszlovák vá­logatott Münchenbe utazik, ahol részt vesz az Európai Nemzetek Kupáján. Ví­­miék erős csoportba kerültek Anglia, Svédország és Belgium mellé. A cso­portból az első kettő jut az elődöntőbe. Kevesen tudják... Az új-zélandi 182 ezer dolláros dfjazású ATP férfi teniszviadal dön­tőjében: Yzaga (perui)—Washing­ton (amerikai) 7:6, 6:4. A Párosban: Ferreira, Grabb (dél-afrikai, ameri­kai)—Connel, Michibata (kanadai) 6:4, 6:3. Az észak-amerikai jégkorongliga (NHL) legutóbbi fordulójában: Buffa­lo—Boston 6:3, Philadelphia—Islan­ders 4:3, New Jersey—Los Angeles 5:1, Vancouver—Pittsburgh 3:4, Chicago— Washington 4:2, Winnipeg—San Jose 3:4. A Dakarban zajló labdarúgó Afrika Kupán: Nigéria—Szenegál 2:1 (1:1). BVSC-NOVÉP-re változtatta nevét a magyar labdarúgó NB I-ben szereplő, ősszel még BVSC-MÁVTRANSSPED- ként jegyzett gárda. A klubokon végig­söprő pénzhiány-hullám az NB I-es újoncot is elérte. Komoly anyagi gon­dokkal kezdték az új esztendőt. A csapat a tavaszi idényre új szponzort szerzett, innen ered az új megnevezés. Felgyülemlettek a konfliktusok Százéves a tizenegyes „Elegem lett a hitelrontásból!” Madarász István hivatalosan tavaly december 28-áig volt a Magyar Kézilabda-szövetség főtitkára. Az 57 éves szakember Fiatalkorában játszott a Budapesti Meteorban, s szerepelt az ifjúsági válogatott­ban is. Tíz évig edzősködött, ugyancsak tíz évig játékvezetőként működött. 1955-ben nemzetközi bíró lett. Tagja a MOB-nak, a nemzetközi szövetség (1HF) tanácsának. Elismert szakember. En­nek ellenére a december 28-án tartott rendkívüli közgyűlésen beje­lentette: nem jelölteti magát főtitkárnak. — A közgyűlés előtt alaposan átgon­doltam a jelenlegi helyzetet, s úgy érze­tem, ma nincsenek olyan körülmények a kézilabdázásban, amelyek lehetővé tennék, hogy továbbra is vállaljam ezt a tisztséget. Ezek a körülmények elsősor­ban önfeltételek voltak saját magam­mal szemben, hogy milyen körülmé­nyek közt szabad vállalni. — Mik ezek a körülmények, illetve feltételek? — Szeretném hangsúlyozni, nem anyagi, hanem elsősorban morális, vala­mint szakmai, működési feltételek vol­tak. Szerettem volna látni az alkotó­munka légkörét, annak feltételeit, de ez a kép nem állt össze. Úgy érzem, tudni kell meghatározni, eldönteni azt az idő­pontot, amikor azt kell mondani: köszö­nöm szépen, nincs tovább. — Mit gondol, mi lett volna, ha in­dul a főtitkárválasztáson? —Nagyon jólesett, hogy a közgyűlésen olyan sokan kinyilvánították szimpátiáju­kat. Többen azt mondták, ha indulok, 70—80 százalék esélyem van. Még azok is, akik nem rám szavaztak, utólag azt mondták: neked van igazad. Számomra ez egy óriási dolog volt, éreztem az emberek bizalmát, ez mindennél többet ér. — Mennyire játszott szerepet a dön­tésében az, hogy az elmúlt időszakban elég sok támadás érte? — Közrejátszott. Sok olyan vád ért, amely a konfliktusokból származott. Fur­csa amit mondok, de én büszke vagyok ezekre a konfliktusokra. Ugyanis ezek ab­ból fakadtak, hogy én a morális és a szak­mai tartás mellett foglaltam állást. Konf­liktusok azokkal az emberekkel vagy ügyekkel szemben alakultak ki, amelyek nem fértek bele a sportág becsü­letkasszájába. Ha én nem konfrontáló­dom, akkor erkölcsileg és szakmailag éreztem volna helytelennek a lépést, vál­laltam a konfliktusokat, mert egy vezető­nek ezeket vállalnia kell, bármennyire is hálátlan ez a szerep. Az utóbbi időben alaposan felgyülemlettek ezek a konflik­tusok, szereztem magamnak olyan ellen­ségeket, akik zömmel alaptalan vádakkal illettek. Igyekeztem nem feladni a magas labdát, nem elkövetni olyan hibákat, ame­lyek tényleg okot adtak volna a vádasko­dásokra. Ennek valójában az lett a vége, hogy elegem lett a hitelrontásból. — Ön azért a vádaskodásokkal szemben eredményeket is fel tud mu­tatni, hiszen főtitkársága alatt nem ke­vés sikerben volt része a magyar kézi­labdázásnak. — Összességében négy évtizedet töl­töttem a sportágban. Úgy érzem, az a sikersorozat, amit ez alatt az időszak alatt elértünk, páratlan. Meggyőződé­sem, kevés olyan főtitkár dolgozott a szövetségeknél, aki ezt a kerületet, va­gyis a szövetsége vezetését és munka­­módszerét ilyen szinten képes volt csinál­ni. Én voltam az egyetlen főtitkár, aki könyvet írt erről a területről. Emellett — szerénytelenség nélkül állíthatom — ke­vés volt az olyan vezető is, aki egyben a sportág nemzetközileg elfogadott szakte­kintélye is volt. Sikeres évtizedek voltak ezek, s én azt kívánom az utódoknak, hogy soha rosszabb ne legyen. Többek között az én nevemhez kötődik a női válo­gatott közel két évtizedes sikersorozata, aminek a csúcsa, számomra a legnagyobb élmény, az 1982-es budapesti világbaj­nokság volt, amelynek én voltam a fő szervezője. De azt sem tagadom, hogy én voltam a főtitkár akkor is, amikor ugyan­ez a női válogatott kiesett a C-csoportba. — És az elmúlt másfél év? — No, ezt az időszakot viszont szíve­sen kihagytam volna. Ez alatt az időszak alatt is én voltam a főtitkár, s az elnök­ség egyik tagja, s ezt nem tagadom le, de nem szívesen emlékszem rá vissza. — Ön szerint mi tette tönkre a régi elnökséget? — Három dolog: az egyesületi érde­keltség, a hozzá nem értés, valamint a belső-külső bomlasztó munka. — Nem érzi úgy, hogy kockázatos volt ez a döntése, alig pár évvel a nyug­díj előtt? — Ha nem lenne érvényes szerződé­sem a szövetséggel, akkor sem döntöt­tem volna másként, mert azok közé a kevesek közé tartozom, akik a morális helyzetet mindennél többre tartják. — Elképzelhető, hogy marad a szö­vetségi apparátusban? — Elképzelhető. A labdarúgó-mérkőzések rendszeres látogatói, de azok is, akik a televízió képernyőjén kísérik figyelemmel ked­venc csapatuk küzdelmét, nem egy ideg­tépő pillanatot éltek már át, amikor egy belőtt, vagy éppenséggel elhibázott bün­tetőrúgás — tizenegyes — döntötte el bajnoki mérkőzések, hazai vagy nemzet­közi kupák, netán Európa-vagy világbaj­nokság sorsát. Az izgalom — öröm vagy bosszúság — pillanataiban azonban va­lószínűleg nem is gondoltak arra, hogy a legnépszerűbb sportnak, a futballnak ez a sokat vitatott szabálya 1991-ben volt kereken százéves. Mr. Hendry kezezett Mint a labda­rúgás, természetesen a büntetőrúgás is Nagy-Britanniából származik, ahol a múlt század nyolcvanas éveinek végére ugyancsak elszaporodtak a szabályta­lanságok a zöld gyepen, különösen a ka­puk előtt. A hagyomány szerint a bünte­tőrúgás bevezetése egy bizonyos Mister Hendrynek, a Notts County védőjátéko­sának „köszönhető”, aki az 1890. évi brit Challenge Cup negyeddöntőjében a nagy rivális, a Stoke City elleni mérkő­zésen, l:0-ás vezetésnél, kézzel ütötte le a labdát a gólvonal előtt, nehogy a Stoke City az utolsó percekben kiegyenlítsen. Az akkori szabályok szerint ezért sza­badrúgás járt. Csakhogy amikor a Stoke játékosai felálltak a szabadrúgás elvég­zéséhez, a Notts kapusa egész egyszerű­en az orruk elé állt, lévén éppen a gólvo­nalon. Az eredmény természetesen ma­radt 1:0 a Notts County javára... Az eset azonban annyire felkeltette a labdarúgás híveinek az érdeklődését, hogy röviddel utána William McCrum, az ír első osztályú Milford Everton ka­pusa, aki egyben az ír Labdarúgó Szö­vetség tagja is volt, elérkezettnek látta az időt a cselekvésre, és büntetőrúgás bevezetését javasolta szövetségének. Az indítványt a szövetség főtitkára, Jack Reid azon nyomban továbbította a Brit Labdarúgó Szövetség grémiumá­hoz, az International Football Associa­tion Boardhoz. Ilyen előzmények után 1891. június 2-án Anglia, Skócia, Írország és Wales labdarúgó-szövetségeinek hét képvise­lője a glasgow-i Alexandra Hotelben egyhangúlag elfogadta a 13-as számú (ma 14-es számú) szabályt, amely a bün­tetőrúgás (tizenegyes) bevezetéséről rendelkezik. A szabályt később egy rész­leteiben módosították, majd csaknem száz évre rá, 1978-ban vezették be a mérkőzések eldöntését tizenegyesrúgá­sokkal, ha a hosszabbítás sem hozott döntést. Szeszgőzös ötlet? Hogy ki rúgta az első büntetőt, azon az írek és skótok még ma is vitatkoznak. Az előbbiek sze­rint John McAlery, az ír Labdarúgó Szövetség alapítója már 1890 márciusá­ban, tehát jó egy évvel a glasgow-i dön­tés előtt, az ír bajnoki idény kezdetekor végezte el az első büntetőrúgást. A skó­tok szerint ellenben ez a kétes dicsőség egy skót játékost illet meg. John Heath ugyanis állítólag az új szabály életbelé­pésének másnapján, 1891. szeptember 14-én rúgta az első tizenegyest a Wol­verhampton játékosaként. De bárkinek is legyen igaza a vitában, tény, hogy a büntetőrúgást már kezdet­től fogva sem fogadták valami nagy lel­kesedéssel. Különösen az angolok tilta­koztak a „halálos ítélet” ellen, s „egy ír szeszgőzös ötletének” nevezték azt. És kezdetben sokan szabotálták is a bünte­tőrúgást, mondván, hogy az súlyosan sérti a sportolókat, amennyiben „úriem­berhez nem méltó magatartást” tételez fel róluk. Csatárok egyszerűen szándé­kosan mellélőtték a labdát, akárhány­szor felvágták őket, nem reklamáltak ti­zenegyest, kapusok pedig egykedvűen a kapufélfát támasztották, és nem moz­dultak az elrúgott ladbára... Most bezzeg... M.O.

Next

/
Thumbnails
Contents