Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
IV. ftsüÉMflrtop 1992. január 14. BESZÉLGETÉS A „BRAVÚROSAN” MŰKÖDŐ MLSZ ELNÖKÉVEL Jó futballt — szegényen, de terror nélkül! Dr. Laczkó Mihály 1989. június 9. óta az MLSZ elnöke, s 1990 decemberében a közgyűlés megerősítette pozíciójában. Noha a fútballpályán nem az elnök és a testület tagjai rúgják a labdát, az eredmények őket is minősítik. A magyar labdarúgó-válogatott tavalyi mérlege három győzelem, három döntetlen, hat vereség, ez 37,5 %-os teljesítmény. Közel félszáz (47) játékos játszotta 12 mérkőzésen. Nem csoda, hogy játékosok mellett az MLSZ-t, és elsősorban az elnököt rengeteg kritika éri. THURYGABOR — Mit tart elnöksége eddigi legnagyobb eredményének ? — A szövetség mindenféle központi anyagi támogatás nélkül működőképes! Előteremtjük a fennmaradásunkhoz szükséges évi 90 milliót, ez a mai gazdasági körülmények között nemcsak eredmény, hanem bravúr. — Jövőre is megvan már a pénz? — Nagyrészt igen, bár néhány szponzorral még tárgyalunk. — Mit érez igazán kudarcnak ? — Jobb szereplést vártam a válogatottól. Csak felvillanásaink voltak — gondolok itt a santanderi és a moszkvai meccsre —, de jó átlagot nem tudtunk hozni. —A szövetség már jó ideje a kritikák kereszttüzébe került. Mennyire jogosak ezek a bírálatok ? — Úgy vélem, a közvéleményben még mindig él a régi testületről alkotott kép. Közhellyé vált, hogy az MLSZ diktatórikus szervezet, amelyet — nincs jobb kifejezésem rá — divat bírálni. — Somogyi Jenő elnöksége alatt is a régi értelemben vett MLSZ tevékenykedett? — Somogyinak gyakorlatilag olyan jogosítványa volt, hogy amibe akart, abba beleszólhatott. A mostani alapszabály ezt nem teszi lehetővé. A kritikákra visszatérve, az a téves nézet alakult ki, hogy azért is a szövetség a felelős, ha rossz a játék és azért is, ha gyenge a játékvezetés. A testület elsősorban koordinátori teendőket lát el. Létrehoztuk az NB I-es és az NB Il-es ligát, a független játékvezető-bizott ságot, megvalósítottuk a klubok önállóságát. Tettük mindezt az alapszabály adta kereteken belül. Soha ilyen jó kapcsolatunk nem volt a megyékkel, a megyei utánpótlás felelőseit is az MLSZ fizeti. Ha jogos a kritika, azt elfogadjuk, de a mutatott játék és a játékvezetés kérdése nem a szövetség kompetenciája. Az elmúlt évben rengeteg utánpótlás-tornát rendeztek hazánkban, ezekben anyagilag is részt vállaltunk. A16 és 18 évesek válogatottja bejutott az EB-döntőbe. Tudom, ezek nem látványos dolgok, a közvélemény a nagyválogatott szereplésén keresztül ítéli meg a munkánkat. Ez mindig is így volt, sőt, az 1901-ben alakult szövetséget már 1903-ban a vérbajosok testületének titulálták... — Van azonban egy aktuális észrevételem: Jenei Imréről elterjedt a hír, hogy csak 1992 végéig vállalhatja szerződésében a szövetségi kapitányságot, mert a Román Labdarúgó Szövetség tovább nem engedélyezi külföldi munkavállalását. A hír felröppenése után az újságok nagy többsége elítélte az MLSZ-t, pedig engem senki nem kérdezett arról, mi is az igazság ebben az ügyben. Csak a Mai Napban jelent meg annak a december 18-i szerződésnek a fénymásolata, amelyben Jenei aláírásával hitelesítette, hogy a világbajnoki ciklus végéig vállalhatja a megbízatást, ha az elnökség megválasztja. Az ügy pikantériája, hogy Jenei nyugdíjas, nem függ az RLSZ-től. Ezek után menynyire fogadható el a kritika? — Mi a biztosíték arra, hogy Jenei nem áll fel a kispadról szerződése lejárta előtt, s nem fogad el egy számára kedvezőbb ajánlatot, mint ahogy ezt Mészöly tette? Mészöly esetében a szövetség egyértelműen hibázott, ezt remélem nem tagadja? —Valóban hibáztunk. Jenei Imre olyan szerződést ír majd alá, hogy ha valamilyen kötelezettségét nem vállalja, szankciók lépnek életbe. Mészöly esetében ilyen kitétel nem volt. — Igaz, hogy Jeneit dr. Mezey György ajánlotta önnek? — Igen, miután nyilvánvalóvá vált, hogy ő nem vállalja a kapitányságot. — Felelősnek érzi-e magát abban, hogy a magyar labdarúgás csak huszonhatodik az európai rangsorban? — Ez egy folyamat eredménye. A mindenkori szövetségi kapitány abból az anyagból válogat, amely a rendelkezésére áll. Nem tudom, hogy ebben mennyi az elnök felelőssége. Tapasztalataim alapján jó labdarúgás ott van, ahol magas az életszínvonal, vagy terror uralkodik. Szerencsére nálunk nincsen terror, viszont sajnos a jóléttől is messze vagyunk. — Jenei inkább terrorban, mint jólétben csinált jó labdarúgást Romániában. Nem félő, hogy a magyar lah-LIMPERGER LEHET AZ UTÓD Garaba a búcsút fontolgatja Itthon tölti a karácsonyi ünnepeket és a szilvesztert a Belgiumban futballozó idegenlégiós-különítmény. Közülük hárman, Garaba Imre, Mónos Tamás és Petry Zsolt, egy repülőgépen utaztak Belgiumból Budapestre. A Vác, a Bp. Honvéd, a Rennes egykori, a Charleroi jelenlegi játékosa, Garaba Imre még a brüsszeli repülőtéren adott rövid interjút lapunknak. GULYÁS L. ISTVÁN gyos vízben megbukik vagy megbuktatják ? — Nem vagyok jós, de erre nem hiszem, hogy sor kerül... — A magyar válogatottat — amellett, hogy olyan, amilyen — rosszul is menedzselik. Gondolok itt elsősorban a tavaly év eleji dél-amerikai és az év végi közép-amerikai túrára. Idén sem látom, hogy lenne egy elképzelés, amelyre felfűzhető a selejtezőkre való felkészülés. Nem hiszem, hogy játékosainknak olyan ellenfelekkel szemben kellene önbizalmat szerezni, mint Anglia, Olaszország vagy éppen Németország. A két amerikai túra pedig erkölcsileg többet ártott, mint amennyi anyagi hasznot hajtott. Ki állítja össze egyáltalán a felkészülési tervet? — Jenei január közepén érkezik Budapestre, ő dönt a továbbiakról. A január 24-i egyeztető tárgyaláson, amelyen a selejtező mérkőzések időpontjáról döntenek a résztvevők, már az ő elképzeléseit képviselve ülünk asztalhoz. Ami az előkészületi mérkőzéseket illeti, inkább erős ellenfelek kellenek, nem pedig érdektelenségbe fulladó meccsek névtelen csapatokkal. Pofonokkal szemben edződjön a csapat. — Az említett túrákon éppen elég pofont kaptunk, a csapat mégsem állt össze. Miért volt szükség ezekre a mérkőzésekre, különös tekintettel az év végi zűrzavaros közép-amerikai villámlátogatásra? — Dél-Amerikában 70 ezer dollárt kaptunk, ÓstreicherEmil szersvezte az utat. Sajnos, decemberben őt megoperálták, így Emsberger Tamás látta el a menedzseri teendőket az említett túrán. Az utazás körüli huzavonáért nem ő a felelős, csak abban hibázott, hogy nem értesített azonnal a fejlemények alakulásáról. Ha előbb tudok a vízumok kiadása körüli hercehurcáról, személyesen felkeresem a mexikói nagykövetet, vagy lefújjuk az utazást. — Emsberger késlekedése járt valamilyen következménnyel? — Megvontuk a prémiumát. — Ön, mint elnök, kinek tartozik beszámolási kötelezettséggel? — Az MLSZ elnökségének. — Jóllehet elnökválasztás csak 1993-ban lesz, van potenciális ellenfele az elnöki posztra? — Tudom, sokan nem látnak szívesen ebben a székben, mert manapság divat, hogy kikezdjék a vezetőket. Felajánlottam a lemondásomat, de a közgyűlés továbbra is bizalmat szavazott. Mindezek ismeretében nem látok igazi vetélytársat, mert azt hiszem, Kemény György nem nevezhető annak... — A Magyar Kábel Művek vezérigazgatójaként sikeres ember. Ugyanakkor, mint a magyar labdarúgás elsőszámú irányítója, a közvélemény szemében egyáltalán nem az. Ezek szerint, jobban kiigazodik a piacgazdaság útvesztőiben, mint a szövetség hierarchiájában ? — Visszakérdezek: mitől lenne dinamikus a fejlődés, ha nincs központi támogatás? Ha az egyesületeknek annyi pénzük sincsen, hogy a TB-járulékot befizessék? Harminc-negyven millióval tartoznak az államnak... — Az elmondottakat figyelembe véve a múltban mégis úgy éreztem, ön már nem is reagált a bírálatokra, mintha közömbös lett volna az észrevételekkel szemben. — Nem vagyok hirtelen haragú ember, s hozzáteszem, jónéhány kritikára azért nem reagáltam, mert azoknak nem volt valóságalapjuk. \ \ ^ t -v \ ' * —Milyen évet zárt 1991 -ben ? — Az idei volt az utolsó előtti évem a belga bajnokságban. Megmondom őszintén, most már nem akarok sokáig futballozni. A nyáron még nem valószínű, hogy befejezem, de érzem, túl vagyok terhelve. Ráadásul az elmúlt öt hónapban folyamatosan sérült voltam. — Most milyen állapotban van? — Lényegében már rendben vagyok, remélem, sikerül itthon egy kicsit feltöltődni, hogy január 12-én pályára léphessek Belgiumban. — Van még esélye a Charleroi-nak a bentmaradásra? — Jelenleg az utolsó előtti helyen állunk, de amíg egy hajszálnyi lehetőség is van, mindent megpróbálunk. Szerintem semmi nincs veszve. — A magyar válogatottságról már lemondott. Kit tart megfelelő utódjának a posztján? — Limperger Zsoltra gondolok, ő az, aki ezen a poszton a legjobb teljesítményre lehet képes. Lipcseiről nem tudok igazán véleményt mondani, nem ismerem őt. Mindössze egyszerkétszer láttam játszani, de ez kevés ahhoz, hogy megítéljem, valójában mit tud. — Tervei szerint mihez kezd a labdarúgókarrier befejezése után ? Edző lesz, vagy valami más ? — Ezen még nem gondolkodtam, de minden elképzelhető. FICAK Tükörponty PILHAL GYÖRGY Miközben mi idehaza bejglit ettünk filézett tükörponttyal, szegény Mészöly Kálmán, meg Varga Sanyi és Tóth „Kapszi”, a gyúró a messzi Szaúd-Arábiában töltötte a karácsonyt egyetlen Tannenbaum nélkül, plusz huszonöt fokban. Ráadásul „Kapszi” készítette a szentesti vacsorát, mert a baj nem jár egyedül. Szép, emberi gesztus, hogy a Nemzeti Sport ezekben az emelkedett pillanatokban sem feledkezett meg a távolbaszakadt Szőke Szikláról, és megkérdezte tőle: mit szól Jenei Imre kapitánnyá választásához, különös tekintettel a részletekre. Mészöly Kálmán erre azt mondta, hogy sok sikert kíván a kapitánynak, meg azt is kívánja, hogy formáljon kitűnő, eredményes csapatot a magyar fiúkból, ha tud. Szőke Szikla különben a napokban telefonon beszélt Glázer Robival is, aki megdöbbentő részletekről számolt be, és ezek a megdöbbentő részletek hirtelen azokra az időkre emlékeztették Szőke Sziklát, amikor ő eljött a Vasasból, de ezeket a részleteket most ne maceráljuk, javasolta Szőke Szikla Szaúd-Arábiából, merthogy a karácsony mindenütt a béke és a szeretet ünnepe, úgyhogy ő utólag kellemes karácsonyt, meg boldog új évet kíván mindenkinek Rijádtól Nemesmedvesig, beleértve a Fáy utcát is. Ezenkívül csak annyit mondott Szőke Szikla az újságnak, hogy ők (mármint Szőke Szikláék) bizony még Szentestén is gyakoroltak az ottani fiúkkal, huszonhatodikán, Kiskarácsonykor meg egyenesen bajnoki mérkőzést játszottak abban a huszonöt fokos dunsztban, képzeljük csak el. Ráadásul a jövő sem sokkal biztatóbb: január másodikán és kilencedikén idegenben kell pályára lépniük a helyi Igazhitűek ellen, ami úgy trauma, ahogy van, ne legyen részünk benne. Mészöly Kálmán ugyan nem mondta ki a szunnyadó lényeget, így az ott erjedt tovább a sorok között: nehogy már azt higgyük, hogy ők csak ott toligálnak jobbra meg balra a plusz huszonöt fokban — az élet valójában nem habostorta. Tessék csak elképzelni, mit érez egy magyar futballtréner Kiskarácsonykor, ezer kilométerekre a Fáy utcától, miközben Tóth „Kapszi ” készíti neki a szentesti vacsorát, ahelyett, hogy vádlit gyúrna, meg bicepszet lazítana. , Könnyű nekünk a tükörponttyal...
