Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
1992. január 14. PesíiüHírlap in. A New York-i székhelyű Skadden, Arps, Slate, Meagher & Flom 1949-ben apró kis ügyvédi közösségként lépett színre. Hol van már azonban a hőskor? Ma a világ harmadik legnagyobb ügyvédi irodája, amely 3000 alkalmazottal, közöttük több mint ezer ügyvéddel vág egyre nagyob szeletet a világ üzleti életéből. Az American Lawyer című lap szerint minden valamire való ügy hátterében ott a Skadden, Arps. A sikeres jogászok nemrégiben kelet-európai hódító hadjáratra indultak, melynek egyik — álszerénység nélkül — legjelentősebb momentuma a budapesti irodájuk megnyitása volt CSINTA SAMU Az iroda ügyfelei közé tartozik az ötszáz legnagyobb amerikai vállalat egyharmada, a legnagyobb 200-nak a fele. Együtt dolgoznak a világ 20 legnagyobb kereskedelmi bankjával. A Wall Street Journal centenáriumi kiadása az ügyvédi irodák közül egyedül őket sorolta ahhoz a 65 céghez, amelyet a Jövő vállalata” címmel tüntetett ki. Tevékenysége kiterjed az értékpapír-forgalomtól a csődkezelésig az üzleti élet valamennyi területére. Jelen vannak valamennyi fontos pénzügyi központban, 1991 nyarától pedig budapesti képviseletük is megnyílt. Az iroda vezetője, George Gluck úr tájékoztatott a világhírű „Skadden, Arps” európai útjáról. — Mikor jöttek át a kontinensre? — Hat évvel ezelőtt alapítottuk első külföldi képviseletünket Londonban. A fontos pénzügyi központokban egyébként is ott a helyünk, így egy éve már Párizsban, Frankfurtban és Brüsszelben is jelen vagyunk, ahol egy világhírű Közös Piacszakértő révén sikeresen dolgozunk. —A volt szocialista országokban csak Budapesten nyitottak képviseletet? — Teljes irodát csak itt nyitottunk, bár Prágában is van egy kirendeltségünk, amelyet azonban Londonból irányítanak. Régóta tervezünk egyet Moszkvában is, de annak beindulása a politikai helyzet függvénye. Igény van ránk az állami és magánszférából egyaránt, akár a legmagasabb szinten is. Pekingben is van egy emberünk, de az ottani képviselet megnyitását a Tiennamentéri események óta halasztgatjuk. — A keleti blokk „meghódítását” régótatervezik, vagy az utóbbi évek történései motiválják'? — Ez utóbbi az érvényes. Én Budapesten születtem 1949-ben, 56-ban mentünk ki szüleimmel Torontóba. Tanulmányaim után, 1983- ban jöttem vissza első ízben Magyarországra és azóta képviseltem magyar vállalatokat magánszemélyeket az Államokban és Kanadában. 1989-ben említettem a Skadden-nél, hogy Magyarországon komoly változások várhatók, svéd típusú demokrácia jelei észlelhetők. 87-ban fogadtam egy német diplomatával, hogy 2000-re ez a demokrácia valóság lesz. Akkor még senki nem gondolt a Skadden-nél Kelet-Európára, de amikor a berlini fal leomlott, akkor már felhívtak és azt mondták, hogy talán ezentúl érdemes lesz figyelni a világ e részére is. Azóta dolgozunk együtt, ebből nőtt fel az egész keleti támaszpontunk. Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária Londonból irányított, de itt jelen kell lenni, annyi ugyanis a tennivaló. — Olyan mértékben, hogy ez szükségessé tette egy külön iroda működtetését? — Egyelőre. A távlati elképzeléseim azonban mások. Az itt történtek annak köszönhetők, hogy a Szovjetunió is úgy akarta. A szovjetek Magyarországnak szánták azt az átjátszó szerepet, amely révén eljut hozzájuk a nyugati üzlet, tőke. A magyarokat jó üzletembereknek látták és ez alapvetően igaz is. Ezt támasztották alá olyan szakemberek véleményei is, akikkel az Államokban beszéltem és akiknek szovjet hivatalos körök mondták, hogy Magyarország mehet a maga útján. Hogy aztán minden összeomlott ebben a régióban, az más kérdés. Tény azonban, hogy a Szovjetunió felé, vagy onnan való „átjárást” a Nyugat is Magyarországnak szánja. —Az első hosszabb, itt töltött időszak minden bizonnyal mély nyomokat hagyott Önben. Változott-e a magyarokról, a magyar gazdaságról korábban alkotott véleménye ? — Megyőződésem, hogy Közép és Kelet-Európának Budapest lesz a* pénzügyi központja. A magyarokat a matematikához való elismert vonzódásuk is predesztinálja erre, de a 87-88-ban hozott törvényeknek köszönhetően olyan előnybe került a térség többi országával szemben, amit nem tudnak egykönnyen behozni. Teljesen természetes módon kezdtek megjelenni a kisebb-nagyobb bankok, valamint a tőkeerős nagy cégek. E kettő kombinációja teremti majd meg a gazdasági fejlődés kereteit. A magyar mentalitás abszolút alkalmas erre. A First Boston, a Nomura, a Daiwa és mások jelenléte mindennél jobbam érvel. Még talán nem „érezhetők” igazán, de itt vannak ugrásra készen. A magyarok ritka pesszimizmusa nem igazán indokolt, hiszen vannak ugyan rosszul működő vállalatok, de vannak nagyon jók is. És ezt pontosan tudják a pénzvilág „nagyjai”. Egyetlen példa: a General Electric nem azért vette meg a Tungsramot, mert annyira szereti a magyarokat. Ok kiszámították, hogy az európai piacon való megjelenés érdekében kifizetődőbb, ha megveszik ezt a gyárat, amelynek 5 százalékos részesedése van az európai piacon, mint, hogy építenek egy újat valahol. És nem elhanyagolható a magyarok régóta létező „árnyékgazdasága” sem, amely még nem jelentkezik egyetlen statisztikában sem, de nagyon is életerős. A tőkefelhalmozáson túl ez kitermelt egy olyan új üzletembergárdát, amelyhez fogható nem létezik egyetlen környező országban sem. Itt elsősorban a menedzsertípusról beszélek, amely a termelői-értékesítői hálózat kiépítésében tevékenykedik. Egyébként az amerikai gazdaság is innen nőtte ki magát. — Elégedett az iroda tevékenységével rövid magyarországi léte alatt ? — Mint mondtam, rengeteg a munka. Bár ez többnyire üzleti titok, pillanatnyilag három nagy magyar vállalat privatizációját készítjük elő, természetesen a magyar ügyvédekkel együtt. Külföldi jelentkezők képviseletét látjuk el, jelenlétünk biztonságot nyújt, alapvető feladatunk ezeknek az elképzeléseknek a magyar valóságra, konkrét helyzetekre való jogi „lefordítása”. Nem merül azonban ki ebben a tevékenységünk. Éppen helyismeretünkre alapozva segítünk továbbvinni a gondolatokat, terveket. Partnereink szinte nem tesznek lépéseket a velünk való konzultálás nélkül. Ötleteket adunk, rábeszélünk, lebeszélünk. Éppen most van itt egy amerikai beruházási bank küldöttsége, velük-általuk szeretnénk Pécsett kipróbálni egy ez idáig csak Ámerikában alkalmazott pénzügyi konstrukciót. A Skála-Coop Rt. vezérigazgatója nemrégiben egy televízióinteijú keretében azzal büszkélkedett, hogy ők megmutatják: magyar cég is ki tud alakítani áruházláncot hazánkban. A dolog visszássága csupán annyi, hogy a Skála többsége ma már a Tengelmann német óriásvállalat kezében van! A másik ok, ami örömünket kissé felhőssé teszi, az, hogy a vidéki Áfészek áruházaik eladásával esetleg utolsó mobilizálható, nagyobb értékű vagyonuktól „szabadulnak meg”. Erről, valamint a fogyasztási szövetkezet helyzetéről és jövőjéről a Áfészek Országos Szövetségének elnökét, Szilvasán Pált kérdeztük. B.VARGA JUDIT —A Skála terjeszkedési szándéka teljesen természetes. A szövetkezetek oldaláról persze már közel sem ennyire egyértelmű a helyzet. Ezek az áruházak a szövetkezeti tagok és a szövetkezeti közösség erőfeszítéseiből jöttek létre, a szövetkezeti szektor krémjét jelentik. Eladni, más láncra fűzni, a szövetektől elidegeníteni meglehetősen rövidlátó döntésnek tűnik. Persze nem mindenki vélekedik így, hiszen az esetek többségében a szövetkezetei kínzó tőkehiány kényszeríti erre a lépésre. — Én egyéb feltételezésekről is hallottam: a veszteséges Áfész nem tudna osztalékot fizetni a tagságnak, az elnök pedig elesne a prémiumától. A vagyon értékesítése révén viszont tiszta bevétel keletkezik, máris biztosított a nyereség és mindenki elégedett... — Ennyire nem egyszerűsíteném le ezt a kérdést. Nem hiszem, hogy az ilyen döntésekben döntő szerepet játszana az elnök prémiuma. Az Áfészeknek ahhoz, hogy bírják a versenyt, nagy készletet kell felhalmozniuk. A szövetkezeti vezetők nagyobb része úgy gondolkozik, hogy inkább áruba bocsátanak egyetlen egységet, semmint leállítsák a hálózat egészét. Nem tagadom, elképzelhető, hogy az elhatározásba belejátszik egy olyan számítás is, hogy akkor prémium is inkább lesz, de az elsődleges indok véleményem szerint mégis az, hogy a saját kereskedelmük finanszírozását meg tudják oldani. — Az Alfa Mozaik Áf észről tudom, hogy hiába adták el az általuk alapított Eduscho vegyes vállalat részvényeit, hosszabb távon aligha kerülhetik el a csődöt, a felszámolást. Talán jellemző lenne ez a helyzet a többi Afészre is? Ekkora veszélyben van ez a régebben mindig nyereséges szektor? — Ezeknek a szövekezeteknek a gazdálkodása sokáig valóban stabil volt. Negyven év alatt nem ismertük a veszteséges Áfész fogalmát. Az idei lesz az első olyan év, amikor jelentősebb számú szövetkezetnél nem képződik nyereség. Hogy mennyi, nem tudom, mert az első félévben a 273 fogyasztási szövetkezet közül 70 körül volt a veszteséget kimutatók száma, a harmadik negyedévben 50 és az év végén is marad biztosan néhány tíz. — Előreláthatóan mekkora problémával kell szembenézniük ezeknek a szövetkezeteknek ? A SKÁLA FENEKETLEN ÉTVÁGYA Áf ész vész? — A veszteségek egyenként általában csupán pár millió forintra rúgnak majd, de néhány szövetkezetünknek komoly gondjai adódhatnak. Az egyik részüknél a problémát a túlvállalás, az alaptalan beruházások okozzák (erre példa egyébként az Alfa Mozaik), de az is előfordul, hogy a szövetkezet hálózatának jobb egységeit társaságba vitte, a maradék pedig egyértelműen veszteséges. — Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy utóbbit elég nehezen lehetne pozitív jelenségnek értékelni... EGYSZER SZÁMOT KELL ADNI! — Úgy gondolom, hogy a mostani törvénykezést követően, amikor a szövetkezeti tagság is rendeződik, amikor tulajdonosokká válnak, akkor ezeknek a vagyonmozgásoknak a megítélése, minősítése is napirendre kerül majd, és akkor a tagság eldönti, hogyan akarja a kérdéseket — akár utólagosan is — rendeztetni. Egyelőre azonban nincs se gazdasági, se más hatékony eszköz az ilyen folyamat megakadályozására. Tulajdonképpen a szövetkezeti vezetők józan belátására, a tagok akaratára és egy olyan jobb piaci helyzetre lehet számítani, amikor a szövetkezet maga is meg tud állni a lábán, és képes állni azokat a költségtöbbleteket, amelyeket most még nem. — Lehet, hogy furcsának tűnik a kérdés, de néhány jel alapján indokoltnak tartom: az Ön véleménye szerint mekkora létjogosultsága lesz a jövőben a fogyasztási szövetkezeteknek? — Végül is én úgy gondolom, hogy a szövetkezeti mozgalom nem őrzi meg minden korábban birtokolt pozícióját. Az talán nem is baj, hogy a piaci részesedésük 35-ről 25 százalék alá szállt. Egy piacgazdaságban a szövetkezeteknek nem kell a belpiac több mint egy harmadát képviselniük. A további zsugorodás is elképzelhető. A feltörekvő magánszektor, a külföldi tőke pozíciószerzése minden valószínűség szerint a szövetkezetek terhére is piacot hódít. A másfél éve késlekedő szövetkezeti törvény viszont túlságosan elbizonytalanítja a vezetőket. Számomra a kérdése is csak azt teszi világossá, hogy a kormány és a közvélemény nem látja a szövetkezeteket fontosnak. Pedig a fogyasztási szövetkezetek nem sztálinista, piacgazdaságoktól idegen képződmények. — A törvény megalkotásáig életben lévő átalakulási moratórium nem segít életben tartani a szövetkezeti mozgalmat? — A szövetkezetek valóban nem alakulhatnak társaságokká, de a kérdés ennél összetettebb. A moratórium ugyanis minden kezdeményezésnek gátat szab. A szövetkezetek tulajdonában olyan vagyon is akad, ami kifejezetten ballasztikus, amitől meg kellene szabadulni. —Azt mondja, hogy a moratórium az úgynevezett ballisztikus vagyon értékesítésének gátat szab. Informáeióm szerint viszont az áruházak értékesítése, vállalkozásba vitele ettől még vígan zajlik. — Erről semmit sem tudok. Ha azonban a Fehérvár Áruházra gondol, akkor téved, mivel ez a létesítmény már régebben átalakult részvénytársasággá és a Skála-Coop most a részvények révén került irányító pozícióba. A KIS MONOPOLISTÁT VÁLTJA A NAGY — Valóban, de tudomásom szerint a Skála további tárgyalásokat folytat, például a dunaújvárosi Munkás Afésszel. A Gyöngyszöv Áruházát már szintén megszerezték és Győrben is többségre törekszenek. Ilyen szempontból mellékesnek tartom, hogy a tilalom alá eső vagy nem eső áruházról van a szó. A dolog lényege, hogy előbbutóbb minden nagyobb vidéki áruház kikerül a szövetkezetek kezéből. Ráadásul az sem mellékes, hogy milyen áron. Többek szerint ugyanis a szövetkezeti vagyon értékelése annak idején mélyen áron alul történt. Mit tud ezekről az ügyletekről ? — Szinte semmit. Annyi azonban tény, hogy a részvények eladási árfolyama néha alacsony volt. A részvénypiacon ez bármikor előfordulhat most és a jövőben is. — Nem lát tehát semmilyen veszélyt ebben a már megindult folyamatban ? — Csak ismételni tudom magam: a vagyoneladásnak tikkor lehet gátat szabni, ha a szövetkezeti tagokra megtörténik a vagyonnevesítés és tulajdonosokként fognak gondolkozni és állást foglalni. A szövetkezeti törvény máris elkésett, a további tétovázás pedig csupán a szövetkezetek szétmorzsolásának talaját javítja. Ha pedig ez a cél, akkor mi hiába tiltakozunk. A jobb boltokra jelentkező vevők közül a Skála pozíciója a legkedvezőbb, hiszen ez a cég igazán közel áll az Áfészekhez, mondhatni az ő kebelükön belül nőtt fel. — Ha elvonatkoztatunk attól, hogy az értékesebb áruházak elvesztése végső soron az Áfészek végét is jelentheti, akkor a vidéki üzletlánc kialakulása nem tekinthető kedvező fejleménynek ? — Aligha. Eddig sokan azt kifogásolták, hogy miért vannak az Áfészek vidéken monopolhelyzetben. Nemsokára azonban úgy merülhet fel ez a kérdés, hogy te Tengelmann, miért vagy monopolista a magyar vidéken? Azt vallom, hogy a magyar gazdaságnak, a versenyhivatalnak és a verseny tisztaságának az érdekében nemcsak a kis monopolistákat kell karbantartani, hanem a külföldi tőkések terjeszkedésére is oda kellene figyelni. Amikor ugyanis ez ellen fel kellene lépni, akkor már könnyen késő lehet. A magyar fogyasztó elfogadja a nyugati termékeket, legfeljebb az árakon ütközik meg, de mi lesz a magyar termelővel? Az idei egymilliárd forintos importtöbblet jelentős része fogyasztási cikk. A nyugati cégek piacot keresnek és alighanem találnak is, de akkor vajon a hazai termelők hol adják el a cikkeiket? OPTIMISTA MEGÍTÉLÉS EGY PESSZIMISTA NÉPRŐL Közép-Kelet Európa pénzügyi központja
