Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
A VILÁGNÉZETI MEGOSZTOTTSÁG „MAGYAR BETEGSÉG” Sütő András levele az MVSZ-nek ti_____________________PesíitlHírlap Sütő Andrást egyik magyarországi látogatása során Göncz Árpád, köztársasági elnök üdvözli. FOTÓ; SZIGETVÁRY ZSOLT A Magyarok Világszövetsége múlt év decemberében tartott rendkívüli, tisztújító közgyűlésén — távollétéban — egyakarattal újra tiszteletbeli elnöknek kérték fel a világ magyarságának küldöttei Sütő András marosvásárhelyi írót, aki 1990 nyara óta töltötte be ezt a funkciót. A közgyűlés határozatáról az újonnan választott elnök, Csoóri Sándor levélben értesítette a Marosvásárhelyen tartózkodó Sütő Andrást. „Úgy érzem — írja egyebek között az MVSZ elnöke —, a világ magyarságának történetében komoly fordulóponthoz érkeztünk a szellemi, lelki, kulturális egység megteremtésének útján. Ahhoz, hogy tovább haladhassunk közös céljaink felé, alapvetően fontos a jelenléted, alkotó közreműködésed a Magyarok Világszövetségében. Ezért személy szerint én is kérlek: fogadd el Feléd kinyújtott kezünket.” Marosvásárhelyen kelt válaszlevelében Sütő András a következőket írta Csoóri Sándornak: „Örömmel értesültem arról, hogy a Világszövetség legutóbbi közgyűlésén Téged választottak meg annak elnökévé. Úgy vélem, ez önmagában is jelentős fordulat az oly sokat vitatott gyökeres megújulásban. Kívánom, hogy munkád, munkátok szép eredményeket hozzon az új esztendőben. Leveledre pedig, amelyben a közgyűlés óhaját is tolmácsolva arra kérsz, hogy vállaljam el újra a Világszövetség tiszteletbeli elnöki tisztségét, sajnálattal közlöm: nem tehetem. Legalábbis egyelőre nem. Indokom röviden az, hogy a közgyűlés alkalmából megfogalmazott aggodalmaim teljesen beigazolódtak, (Sütő András itt a közgyűlésen történt távolmaradását indokoló levélre utal, amely teljes terjedelmében megjelent a Magyar Nemzet 1991. december 11-i számában) mi több, az elhangzott viták intoleráns szellemiségét tekintve újabbakkal gyarapodtak. Remélem mégis, hogy a III. kongresszusig a ma még aggasztó helyzet javulni fog, ám ez rendkívüli erőfeszítést igénylő munka a világ minden táján, ahol a világnézeti politikai megosztottság „magyar betegsége” pusztít. Megértésedet remélve, kedves Sándor, biztosítani szeretnélek arról, hogy erőmhöz mérten elnöki munkádban, céljaimmal közös törekvéseitekben mindig támogatni foglak Benneteket.” A RENDŐRSÉG FÉLTI AZ ÚJSÁGÍRÓKAT Mi történt Kerepestarcsán? Az utóbbi napokban felröppent a hír, mely szerint véres dráma színhelye volt a kerepestarcsai gyűjtőtábor, ahol is komoly rendőri erővel sikerült leverni az illegálisan Magyarországon tartózkodó, és a táborban elhelyezett külföldiek lázadását. Ezt a feltételezést látszott alátámasztani a Belügyminisztériumnak az a napokban közzétett lépése, amellyel szigorítani kívánják a tartózkodási engedélyek kiadását. A történtek hátteréről kérdeztük Suha Györgyöt, az ORFK szóvivőjét ________MUNKATÁRSAINKTÓL________ — A hír mindössze annyiban igaz, hogy pár nappal karácsony előtt mintegy 20 kínai állampolgár randalírozni kezdett az objektum tornatermében, ahol elszállásolásukat az illetékesek megoldották. A feldühödött férfiak leszaggatták az ablakok védőrácsait, összetörték a terem berendezési tárgyait. Az őrség — a súlyosabb konfliktust elkerülendő — értesítette a Rendőri Ezredet —, ahonnan két szakasz vonult ki a helyszínre. Miután a csoport két hangadóját kiemelték, tettlegességre nem került sor, nem is volt rá szükség. —Ha mindez valóban így történt, miért nem engedték tegnap a táborban körülnézni az újságírókat'? — Nézze, a tábor pillanatnyilag is túlzsúfolt, csaknem 280 román, kínai és fekete afrikai lakója van, így nem tudjuk garantálni az újságírók biztonságát. De hozzáteszem, hogy korábban valamennyi hírlapíró számára lehetőséget teremtettünk a tábor megtekintésére. Egyébként nem titok, hogy szinte mindennap előfordulnak atrocitások, de ennyi ember esetében ez szinte természetes is. A gyűjtő tábor nem büntetőintézet, itt a lehetőségekhez képest szabadságuk is van a külföldieknek, noha a tábor területét nem hagyhatják el. —Ön szerint lehet-e alapja az olyan híreszteléseknek, melyek szerint a tábor őrszolgálata némi valuta ellenében szabadon engedett külföldieket, majd megszokottként elkönyvelték őket? — Nagyon komolyan mondom, hogy erről még nem hallottam. Bizonyos vagyok azonban abban, hogy ha ilyen eset előfordult volna, azt nem tartottuk volna titokban, hiszen az ilyen rendőrt meg kell büntetni. Ezzel szemben viszont magam is tudomást szereztem olyan esetről, amikor a külföldiek között komoly dollárösszegekért cserélt gazdát egy-egy tartózkodási engedély — hangsúlyozta a Pesti Hírlap érdeklődésére Suha György. * * * A jobb napokat látott kerepestarcsai BM iskola udvara eléggé csendesnek tűnt. Csupán egy csoportnyi afrikai ácsorgott ott, nyugodtan beszélgetve. Viszont a szemek, akárcsak az őrzők tekintete, feszültséget tükröztek. Klujber Imre alezredes, az intézmény parancsnoka úgy mondta, hogy már a magunk biztonsága miatt sem engedhet bennünket a tábor lakói közé. Noha az alezredes sajnálkozások közepette kijelentette, hogy semmiképpen sem nyilatkozhat pillanatnyilag a sajtónak és a médiáknak, a vezetői szoba hangulatából érezni lehetett, hogy a karácsonyi lázadás nem egyedülálló eset a tábor történetében. Ehhez képest meglehetősen kevés egyenruhát láttunk az udvaron, feltételezhető tehát, hogy a lázadás sokkal inkább a várható kiutasítás, mint inkább a szigorú őrzés, vagy a katonás fegyelem miatt tört ki. A környék lakói egyébként nem lepődnek meg már azon ha a Rendőrezred erősítést hozó autója az iskola elé fáról. Valamelyikünk véletlenül menekülttábornak nevezte az intézményt, de a parancsnok azonnal kiigazított bennüket. Ebből természetesen arra következtettünk, hogy az iskola lakói döntő többségükben „kereskedelmi”, vagy egyéb okokból érkeztek Magyarországra, s nem valamiféle politikai elnyomás, vagy fegyveres konfliktus miatt keltek útra. MEGÁLLAPODTAK BUDAPEST KÖLTSÉGVETÉSÉRŐL Tovább épül a metró Több hónapos előkészítő munka után a főváros 23 önkormányzatának képviselői — a kormány által az Országgyűléshez benyújtott állami költségvetés-tervezet alapján —, megállapodtak Budapest 1992 évi költségvetésének forrásmegosztásáról — jelentette be Székely Gábor főpolgármester-helyettes a Fővárosi Önkormányzat sajtótájékoztatóján. Hangsúlyozta: a megállapodás legfontosabb eleme, hogy szakít a régi bázisszemléletű tervezéssel, s rögzíti a már meglévő intézmények megóvásának, fenntartásának, illetve a város üzemeltetésének prioritását. Ezzel a megegyezéssel az önkormányzatoknak több hónapot sikerült megspórolniuk. így most már nem kényszerülnek arra, hogy a kormány illetve az Országgyűlés késése miatt az idén ismét csak április táján legyen éves költségvetésük. A parlamenti döntés után, persze csak akkor, ha nem lesz jelentős változás a tervezetben, szinte azonnal dönthet majd a 23 fővárosi önkormányzat saját költségvetéséről. Az azonban már most is bizonyos, hogy a főváros idei szűkös pénzügyi helyzete jövőre sem javul. Ha az inflációs ráta nem lesz nagyobb az előirányzottnál, akkor jövőre ugyanott tart majd a főváros, ahol most. Az önkormányzatok szándékuk ellenére egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy vagyonuk hasznosításából pótolják a működésükhöz hiányzó összeget. Ezzel azonban természetszerűleg elvonják a fejlesztésükhöz szükséges pénzt is. Némi fejlesztés azonban még így is lesz. Várhatóan folytatódik majd a lágymányosi híd és Dél- Buda—Rákospalota metróvonal, valamint a 6-os út bevezető szakaszának építése, továbbá a Hungária körút meghosszabbítása. A megállapodás szerint a kerületek az állami támogatásból, a személyi jövedelemadóból és az iparűzési adóból származó, reálértékben több mint 10 százalékkal csökkenő bevételüket fordíthatják majd működési kiadásaikra, míg fejleszteni csak saját bevételeikből tudnak majd. A tervek szerint helyi adó kivetését kerülik majd az önkormányzatok. 1992. január 14. Hitelvesztés RÓNA KATALIN A Vígszínház előcsarnokában büszke tábla hirdeti: a teátrumot a Postabank támogatja, a Mária evangéliuma előadását a Kereskedelmi és Hitel Bank önmagával együtt reklámozza, a neves tudós és esztéta új kötete a Magyar Hitelbank támogatásával jelent meg, és sorolhatnánk még a szép és tisztességes példákat. A bankok, nagy jövedelmű cégek lassan kezdik fölismerni, múlhatatlan szükség van rájuk a kultúra támogatásában, s a nemes gesztus ugyanakkor rangjukat is növeli. Általában. Mert azért akad. sajnálatos ellenpélda is. Január 1-jén, Újévi gálára invitáltak a Fővárosi Operettszínházba — tegyük gyorsan hozzá, a színház csak az épületet adta az eseményhez, az előadáshoz, mint ez mindjárt kiderül a legcsekélyebb köze sem volt —, műsorújság nem hirdette a programot, plakát sehol, még csak egy kis ismertető táblácska sem mutatta, miféle produkcióban lehet része a nagyérdeműnek. Csak a jegyár—és a jegyen „szerényen ” olvasható ismerős betű: MHB — sejttetett valamit: körülbelül tízszerese egy drága(l) budapesti musical előadás árának. Nem csoda hát, hogy foghíjas nézőtér fogadta az érkezőket, akikről — persze ez csak gyanú — aligha volt hihető, hogy ezt az összeget kifizették. (Többségük vagy vendég volt, színházi nyelven szólva vatta, vagy már mélyen leszállított áron jutott a belépőhöz). Nos, kezdetét vette az est, amelynek első felében a Rock Színház valóban magasszínvonalú musicalegyvelege hangzott föl. Majd szünet, „áthangolás ” és egy neve-nincs angolszász származású — legalábbis szavaikból ez derült ki —, rosszul öltözött, „ócskácska”, karakter nélküli, csak az erősítőktől dúsított hangú, satnya koreográfiával dolgozó vokál zendített rá a szórakoztatásra. A televíziós kamerák bekapcsoltak, a színpad hátterében a gyenge élvezetek jegyében a tévénézők milliói is megkapják ezt a produkciót. Nos, amiért mindezt érdemes mégis fölidézni, az az esemény reklámhordozó jellege. Az együttesecske egyik tagja a műsor negyven perce alatt öiször-hatszor jól hangsúlyozva hirdette, mindezt a Hungarian Credit Bank-nak (Magyar Hitel Bank) köszönhetjük. íme, a business show. Amúgy magyar módra. Valójában nem az érdekel, hogy kinek, minek az üzlete volt ez az est? Hogy megérte-e a Hitel Banknak ez a reklám, hogy egyáltalán volt-e valamennyi haszna belőle, vagy megelégedett nevének említésével ? Sokkal inkább az, hogy ha a kultúra finanaszírozására, a kultúra szponzorálására, támogatására fordíható csekély összeget — mert nem hiszem, hogy arról álmodozhatunk: a bankok minden efféle gondot meg tudnak oldani — ilyenténképp herdálják, aligha marad valami az igazi, a fontos művészetek pártolására. S a bank sem presztízsét növeli, inkább hitelét veszti. DRÁGÁBB LETT AZ ÓHAZA A „megszokott” év eleji áremelések _________—OKA—_________ Január 6-án, azaz hétfőn nulla órától megemelték a különféle motorbenzinek, és motorikus gázolaj fogyasztói árát. Az áremelés azon országgyűlési döntés következtében történt, amely megnövelte a fogyasztási adót. Az ólmozott motorbenzinek esetében 5,1 forinttal, míg az ólmozatlan motorbenzineknél 3,6 forinttal nőtt az ár. A gázolaj 3,5 forinttal lett drágább, tehát a döntés értelmében a következő árak alakultak ki. 1 liter 86-os oktánszámú benzin — amely azonban csak január végéig lesz kapható — 57, a 92-es oktánszámú 60, a 98-as oktánszámú motorbenzin ára 63 forint lett. Az üzemanyag árának emelkedése természetesen tiltakozást váltott ki a fuvarozók és a személyszállítók között, ám ezúttal elmaradt a „taxis blokád”, amely 1990 októberének végén napokra megbénította az ország közlekedését. Az Autótaxi Dolgozóinak Szakszervezete és a Fuvarozók Országos Demokratikus Szervezete felhívást tettek közzé, amelynek értelmében január 6-tól —tiltakozásuk jeléiül — kék szalagot tűztek autóikra a taxisok. A két szervezet tiltakozó levelet juttatott el a kormányhoz amelyben kifejtik: az üzemanyag áremelés nemcsak az autósok, hanem a társadalom minden egyes tagját érinti, hiszen az további ár- és inflációnövekedést okoz. Ugyanakkor érthetetlennek tartják, hogy a kormány 1990 októberi ígérete ellenére az üzemanyagárak piaci árszintet követő mozgása nem következett be. S ez főleg azon tény ismeretében válik érthetetlenné, hogy az olaj világpiaci ára 29 dollárról, mára 18 dollárra csökkent. Mindezek mellett nőtt a dohány ára is, csak úgy, mint a szeszes italoké. De a vámtörvények megváltoztatása miatt a kávé ára is jelentősen emelkedett. Még a feketepiacokon is 70 forinttal többet kérnek egy kiló kávéért. Az áremelkedések sorában érdemes „megemlékezni” a BKV (azaz a Budapesti Közlekedési Vállalat) tarifa emeléséről is. Megszüntették a villamos és a buszjegyek ára közötti különbséget, s egységesen 18 „kemény” magyar forintot kérnek egy vonaljegyért. Természetesen ez a havi-, a heti és napijegyek árának növekedésével is együttjárt. A benzinárak emelkedésésével azonban még korántsem zárult le a sor. Bejelentették a tejtermék árak emelését.
