Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
4 1992. január 13. f Világgazdasági mozaik Tehetősek a japán miniszterek Közel 250 millió dollárt teszi ki az új Mijazava-kormányzat tagjainak összvagyona, vagyis az új japán kormány tagjai „egyharmaddal gazdagabbak“ elődjeiknél, a Kaifu-kabinet minisztereinél. A tokiói kormány tagjai nemrégiben tettek vagyonnyilatkozatot, s ebből kiderül, hogy egyenként átlag több mint tízmillió dolláros vagyonnal rendelkeznek, és ez a legutóbbi felmérés óta megnövekedett az ingatlanárak emelkedése jóvoltából. A listavezető a környezetvédelmi ügynökség igazgatója, Nakomura Sozaburo, aki hetvenmilliós ingatlan-, illetve részvénytulajdon után fizetett adót. A japán kormány tagjai 1984 óta kötelesek bevallást tenni vagyonukról, közölni, hogy hány ingatlannal, részvénnyel rendelkeznek, tagjai-e golfkluboknak, van-e megtakarított pénzük. Az esetleges korrupciós lehetőségek elkerülésére két éve arra is kötelezik Japánban a legfelsőbb vezetőket, hogy beszámoljanak családtagjaik vagyoni helyzetéről. E szerint a Mijazava-család - a kormányfő és felesége, Jaszuko - 13 millió dolláros vagyont mondhat magáénak, és ezzel kormányában a negyedik helyezett. A szakértők a közölt adatok kapcsán megjegyzik, hogy azok csak megközelítően írják le a tényleges helyzetet. Átépítik Tajvant A tajpeji kormány nagyszabású tervet jelentett be Tajvan átépítésére, egyrészt, hogy kitörjön a diplomáciai elszigeteltségből, másrészt azért, hogy engedjen a szigetországban erősebb pluralista nyomásnak. A hatéves fejlesztési program - amelyhez 300 milliárd dolláros költségvetés készült - csaknem 800 külön projektből állna, amelyek magukba foglalnák öt nagyváros tranzitrendszerének kiépítését, észak-déli autópálya, nagy sebességű vasút, atomerőmüvek és víztisztító telepek felépítését is. Az összberuházásokból 60 milliárd dollárnyit külföldi jelentkezőknek tartanak fent, közülük is a legtöbb befektetésre az amerikaiak számíthatnak. Olaj a Chrysler alatt Enyhülhetnek a Chrysler Corp pénzügyi gondjai, az Egyesült Államok harmadik legnagyobb autógyárának szakemberei ugyanis kőolaj- és földgázlelőhelyre bukkantak a cég Michigan állambeli Sterling Heights-i összeszerelő üzeme alatt - írja a The Wall Street Journal. A föld mélyén a becslések szerint 3 milliárd köbméter földgáz és 600 ezer barrel kőolajkészlet rejlik, értékét 15-20 millió dollárra becsülik. Bár ez a menynyiség nem különösen nagy, a cég mégis örömmel vette tudomásul, hiszen komoly megtakarításokat tesz lehetővé. A Chrysler illetékesei elmondták, még csak nem is sejtették, hogy a gyárat ilyen „értékes“ helyre telepítették, habár azt tudták, hogy az ilyen jellegű felfedezések nem teljesen szokatlanok Detroit körzetében. Az autógyár tesztviselői azt is közölték: a földgázt részint helyben, részint a Chrysler két közeli egységében tudják felhasználni; a három üzem évente összesen 600 millió köbméter földgázt fogyaszt. A kőolaj felhasználásának lehetőségét még tanulmányozzák. Nagy-Britannia tovább kereskedik Kubával A brit kormány ellenáll az amerikai kísérleteknek, hogy megtiltsák a Nagy-Britanniában székelő cégek kereskedelmét Kubával - mondta Peter Lilley brit kereskedelmi és ipari miniszter egy amerikai kongresszusi képviselőnek Londonban. A brit kormány dolga, s nem az amerikai törvényhozásé, hogy meghatározza a brit kereskedelempolitikát Kubával kapcsolatban - mondta a miniszter a szabadkereskedelem védelmében. A Kubával szemben alkalmazott kereskedelmi embargót 1975-ben azzal enyhítették, hogy engedélyezték amerikai cégek külföldi érdekeltségeit, ha a székhelyország törvényei nem teszik lehetővé az embergót. Ám újabban módosító javaslat fekszik az amerikai törvényhozás előtt, mely megvonná ezt a kivételt. A brit kormány továbbra is törvényes védelmet ígér a brit székhelyű amerikai érdekeltségeknek. Kína: nem lesz pénzügyi válság Az elmúlt évek pénzügyi kötéltánca után jelenleg úgy tűnik, Kínának végül is sikerült elkerülnie az adósság-visszafizetési válságot. Az 1989. közepi gazdasági és politikai káosz ugyanis egy időre kétségessé tette, hogy a világ legnépesebb országa képes lesz eleget tenni adósságvisszafizetési kötelezettségeinek. Azóta jelentősen javult a helyzet: amint az az Asian Wall Street Journal - egy hongkongi nyugati konzulátus jelentésére alapozott - cikkéből kiderül, Kína az elmúlt két évben növelte külgazdasági exportját, miközben sikerült fenntartania a szigorú importkorlátozásokat. Ennek következtében devizatartalékainak értéke ismét az „egészséges“ szintre állt vissza. A jelentés becsléseket is közöl a devizatartalékokról, amelyek értékét 1993 végére kedvező esetben 108 milliárd dollárra, kedvezőtlen tendenciák esetén pedig 23 milliárd dollárra becsülik. A legvalószínűbb azonban az, hogy a tartalékok szintje a középértéktől valamivel feljebb, 74 milliárd dollár körül állapodik meg. Hivatalos adatok szerint tavaly július 1-jén 35 milliárd dollárt tettek ki Kína devizatartalékai. Egy korábbi jelentés szerint az ország adósságszolgálatában 1992 kritikus év lesz, hiszen külföldi összadósságát tekintve Pekingnek rekordösszegű, több mint 10 milliárd dolláros visszafizetési kötelezettséggel kell számolnia. (A Napi és a Világgazdaság nyomán) k______________________________________________________________________/ Menedzserkalauz Hogyan kell talpon maradni (1) Szabad ITJSAG Sokkal nehezebb egy üzletet lendületben tartani, mint elindítani - vélekedik Mark H. McCormack és egy sor gyakorlati tanácsot ad a talponmaradáshoz: gondolkodj kicsiben; élj az önkényes döntések jogával; ne kössenek gúzsba a szabályok - mondja. És további gyakorlatias tanácsokat ad. Ne vezess szokványosán Ha már befutott üzleti vállalkozást vezet az ember, nem elég, ha szüntelenül ki akar törni az elavult struktúrákból és ósdi szabályzatokból. A vezetőnek aktívan és agresszíven réseket kell ütnie a vállalati konvenciók és a hagyományos, megrögzött „bölcsességek" falán. Könnyű kijelenteni: „ez már korábban is bevált“ vagy „mindig így csináltuk“. Sokszor túlságosan is könnyen skatulyákban gondolkodik az ember, és aztán már automatikusan elutasít minden friss ötletet. A vállalatok természetüknél fogva konzervatívak. Az emberek sokszor eleve ellenállnak a változásoknak. Különösen munkahelyükön szeretik melengetni azt az érzést, hogy öt év múlva is minden ugyanígy lesz. Ezért jelent a változtatás egyúttal mindig harcot is. A dolog iróniája viszont éppen abban rejlik, hogy a megállapodott vállalkozás csakis abból nyerhet újabb lendületet, ha vezetője felveszi a harcot a megszokás nehézségi erejével szemben - vélekedik McCormack, majd határozottan kijelenti: A legsikeresebb vállalatokat mind hagyományellenesen vezetik! Valahányszor ezekről a vállalatokról olvasunk a gazdasági újságokban, mindig ugyanaz a következtetés: sikereiket nem a szabályok megtartásának, hanem megszegésének köszönhetik. Annak, hogy alkalmazottjaikat és részlegeiket nem tették merevvé, hanem ellenkezőleg: bátorítják önállóságukat, és nem ismételgetik a régi „bölcsességeket“, hanem szakítanak azokkal. Nem szabad tehát szokványosán vezetni. És ehhez nem elég kivárni, hogy a vezető a hagyományokkal szakítva léphessen fel. Agresszívan törekedni kell a változtatásra: legyen a vezetés olyan szó, amely eleve szakítást sugall. Lehet vitatni ezt az álláspontot. A Nagy Menedzser mindenesetre így vélekedik. Kulcsszó: a bizalom A jó vezetőt mindenekelőtt az különbözteti meg a rossztól, hogy mennyire képes delegálni a hatásköröket. Ez azt jelenti, hogy az emberekben lévő képességeket fokozatosan ki kell bontakoztatni. Azután bizonyos felelősséget át kell ruházni rájuk. Ez a tanács egyszerűen hangzik, de szinte soha nem az. A vezetőnek ugyanis saját emberi becsvágyával, hiúságával kell minden alkalommal megbirkóznia. Hiszen a legtöbb ember hajük arra, hogy maga akarjon tekintélyként fellépni, ahelyett, hogy a neki dolgozó emberek szaktudását és tekintélyét támogatná. Felelősséget átruházni persze messze nem könnyű. Ez is többnyire az ember hiúságával függ össze. A vezető könnyűszerrel meggyőzi magát, hogy az adott feladatot ő tudja a legjobban, mindenki másnál jobban elvégezni. Gyakran meg attól tart, ha lead egy felelősségi kört, akkor nem tűnik majd olyan fontosnak a vállalat számára. Nagyon nagy önbizalommal kell rendelkezni ahhoz, hogy valakiből jó vezető váljon. Bízni kell az emberekben és saját magunkban is ahhoz, hogy ezeket a kételyeket, az emberi hiúságból fakadó gondokat leküzdjük. Az emberi természet sajátja az is, hogy szeretjük látni munkánk gyümölcsét. Szeretjük a kézzelfogható feladatokat és eredményeket, ahogyan a földműves is szívesen morzsolgatja ujjai között a termőföldet. A vezetőknek azonban másféle örömökben kell megtalálniuk a kielégülést: ki kell tudniuk bontakoztatni az emberekben rejlő képességeket, és azután felelősséget kell rájuk ruházni. Okosan delegálni kell a hatásköröket. Másokat betanítani, irányítani, felügyelni - ezekben a feladatokban kell kiteljesednie a vezetői becsvágynak. Alkalmazz magadnál okosabbat Felmerül a kédés: a vezető mikor delegálhatja igazából a hatásköröket. McCormack ehhez is receptet ad: „Alkalmazz magadnál okosabb embereket. És aztán ne magadat reklámozd, ne magadat, hanem a céged szolgáltatásait akard eladni.“ Azt persze nem gondolom, hogy cégünk valamennyi alkalmazottja okosabb nálam - folytatja a Nagy Menedzser. Azt azonban őszintén állíthatom, hogy nem szeretném összemérni a szaktudásomat, teszem azt, a divat, a tenisz, a televíziós, a síelés vagy a futball kérdéseiben azokkal az emberekkel, akik ezeket a részlegeket működtetik vállalatunknál. És abban is őszintén hiszek, hogy ügyfeleink sokkal jobb kezekben vannak ezeknél a szakembereknél, mintha én személyesen intézném az ügyeiket. Éppen ezért könnyű számomra immáron, hogy ne magamat, hanem a céget adjam el. A hatáskörök kérdésével kapcsolatban az az egyik gond, hogy a vezetők gyakran a szakember szerepében tetszelegnek - ahelyett, hogy profi vezetőnek könyvelnék el magukat. Pedig ha az ember nem önmagát, hanem cégét ajánlja, azt tapasztalhatja, hogy a kívülállók közül is sokan egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy a beosztottakkal működjenek együtt. Minél jobb képet fest az ember beosztottjairól, annál jobb vezető színében tűnik fel a kívülállók számára. És ez igazán nem mazochista feladvány. Megéri - megtanítani Egy érdekes, tanulságos, okulásra érdemes esetet mesél McCormack: Néhány hónappal ezelőtt részt vettem egy profi-amatőr teniszbemutatón. Éppen indultunk a pályára, amikor a következő beszélgetés ütötte meg a fülemet. A Profi, a világ legismertebb játékosainak egyike így szólt amatőr páros partneréhez: „Meg akarod nyerni a meccset, vagy csak teniszezgetünk?" Az amatőr persze megilletődötten így válaszolt: „Úgy gondolom, jó lenne megnyerni“. Mire a profi: „Rendben van. Akkor kezdj szerválni, aztán húzd a csíkot a pályáról!“ Meglehet, a profi számára valóban ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy a szóban forgó meccset megnyerjék. Vajon nem találkozunk-e sok emberrel az üzleti életben is, akiket jogosan lehetne ugyanezzel a magatartással vádolni? Milyen sok vezető inkább maga végez el sok feladatot, ahelyett, hogy venné az időt mások tanítására. így folytatja McCormack: nemrégiben megkérdeztem cégünk egyik vezetőjét, hogyan boldogul egyik új alkalmazottjával. Ó, minden bizonnyal be fog válni, mondta, csak most borzasztóan idegesít, hogy öt órámba telik, amíg megtanítom valamire, amit én magam öt perc alatt tudnék elvégezni: Ez az egy kijelentés több dolgot is sugall: • Rámutat a hatáskörök delegálásának egyik legfőbb akadályára: • aláhúzza, milyen fontos a továbbképzés; • hangsúlyozza, mennyire lényeges néhány már betanított alkalmazott megtartása; • rámutat annak egyik okára, hogy sok vállalat miért nem tud növekedni. Szerencsére az említett vezető idegessége ellenére is jól megértette a hatáskörök leadásának matematikáját. A most befektetett öt óra a későbbiekben több száz felszabadított óra formájában térül majd meg számára. Sok vezető nem érti meg, hogy saját idejét szabadítja fel fontosabb, nagyobb felelősséggel járó feladatokra, ha alkalmazottait tanítja munkája egy részére. Ezek azok a vezetők, akik többnyire leragadnak a vezetői hierarchia valamelyik középső fokozatán. Túlságosan elfoglaltak ugyanis azzal a munkával, amelyre másokat kellene betanítaniok. Aztán már túlságosan is „értékessé“ válnak ebben a szerepkörben ahhoz, hogy nagyobb feladatokat bízzanak rájuk. (MM)
