Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-12 / 251. szám
Szabad ÚJSÁG Késik a répa betakarítása Az időjárás közbeszólt ígéret van — piac nincs Mi lesz veled, napraforgó? December első hetének derekán még több mint 30 hektárról kellett betakarítani az Ipolybalogi Ipoly Mezőgazdasági Szövetkezetben a cukorrépát ... Délután három óra volt. Ipolykeszi határában, a Kapasz-dülőben már hosszú percek óta vesztegelt a répaásó kombájn. A ragacsos földön elakadt, képtelen volt tovább dolgozni. A járművet bütykölő, szinte fülig sáros munkásoknak aligha lehetett melegük. A Gurgyal felől csípős szél fújt keresztbe a parcellán. A fiatalemberek a gép széthullott szállítószalagjának fémpálcáit igyekeztek megtisztítani a sárkoloncoktól.- Amíg fagyos a föld, jól halad a munka - jegyezte meg mellettem Pöthös Vendel föagronómus -, ám mihelyt kiolvad a felszín, sűrűn eldugulnak, pihenőre kényszerülnek a gépek. Sárdagasztás Mikulás előtt A Nagykürtösi járásban az ipolybalogi nagygazdaság termeszti a legtöbb cukorrépát. Az idén 330 hektárról kellett volna minél előbb betakarítani a termést. Az időjárás azonban sokszor megtréfálta a gépeket és az embereket egyaránt. Mint Bodonyi Jánostól, a szövetkezet elnökétől megtudtam, optimális körülmények között általában november első felében már végezni szoktak a növényféle betakarításával. Az idén másképp alakult a helyzet.- Szeptember huszonötödikén láttunk hozzá az ásáshoz - mondta még -, akkoriban rettentően száraz, mondhatnám csontkemény volt a föld, tört, szakadt a répafej, s gyakorta meghibásodtak a masinák. Október tizenegyedikén végre eleredt az eső, de nem lett benne köszönet. Azóta ugyanis szinte egyetlen nap sem kerülte el egész december elejéig az , .égi áldás“ a vidéket. November végéig mintegy 180 milliméter csapadék hullott. A felázott, egyébként is mély, nehéz, vizenyős Ipoly menti talajokon azóta csak araszolva haladhattak, s szinte egyetlen egyszer sem dolgozhattak reggeltől estig megszakítás tlélkül a gépek. Némiképp enyhített a bajon az október végi fagyhullám. Sajnos, pár nap múltán újfent megnyíltak az ég csatornái. Aztán meg kemény fagyok következtek ... Háromtól háromig Egy ideig hajnali háromkor indultak a répaföldekre a betakarítócsoportok. Kora délután aztán, amikor enyhült az idő, félbe kellett hagyniuk a munkát. A jármüveket, munkaeszközöket kiszolgáló személyzet ezután még hozzálátott a gépek sártalanításához s tüzetes ellenőrzéséhez. A lépésben haladó kombájnok meg egyéb masinák csak úgy nyelték a méregdrága üzemanyagot! A kiforgatott répákkal együtt jókora földdarabok is a szállítójárművek rakterűbe kerültek. A répával egyetemben aztán sajnos sok mázsa sár is ,.utazgatott“ a gyüjtötelepre. Ez pedig- különösképpen manapság - rendkívül drága „mulatság". Jobb megoldás viszont nem volt, elvégre mégsem hagyhatta a gazdaság a földben a termést! Apropó, termés! Az elnök és a növénytermesztési főágazatvezető egyaránt 40 tonnás átlagtermést említett. Elmondták továbbá, hogy kedvezőbb körülmények között akár fél tonnával is többet sikerült volna begyűjteni egy hektárról.-A cukortartalom 15 fok körül mozog.- Tizenkétezer ötszáz tonna össztermést reméltünk - újságolta Bodonyi János -, s már most biztos, hogy- a komoly veszteségek ellenére is- sikerül némiképp túlteljesíteni a tervet... A répa betakarítása költséges meg eléggé kockázatos is, ám ma is kifizetődő a termesztése, és bizonyos területeken mással nem is igen éri meg foglalkoznunk. A talponmaradás érdekében pedig ugye, a piaci igényekhez kell igazodni! Üres már a határ Már csupán a répa maradt a földeken, egyébként üres a határ, a szövet-A gépekkel sok baj akadt... (A szerző felvétele) kezet minden egyéb növény begyűjtését befejezte. A vetömagkukorica például igen szép termést adott. Még szerencse! Ugyanis a gabonaféléken és a szőlőn kívül éppen a cukorrépa és a magkukorica kell, hogy biztosítsa a bevételi forrást. Termesztésükről semmiképp sem szeretne lemondani a gazdaság. A szántás és a vetés zökkenő nélkül befejeződött, szinte ideális körülmények között került földágyba a legtöbb mag. Igaz, mintegy 100 hektárral több őszi búzát juttattak volna a talajba, ha a répa begyűjtése nem akadozott volna, s nem hátráltatta volna a további munkálatokat. így a fontos gabonaféle helyett ezekre a parcellákra tavaszi árpa kerül... A tél folyamán a szakemberek minél több vetőmagkukoricára igyekeznek majd szerződést kötni. A jövő év elején aztán az érvényes szerződések alapján látnak hozzá a vetéshez. A Következet intenzív állattenyésztést folytat. Az állományt képtelenség egyik napról a másikra felszámolni. A jószágnak pedig szüksége van a répaszeletre, a répafejre, az olajpogácsára... A répa meghatározó növény volt és marad is hát az ipolybalogi mezőgazdasági üzem számára! ZOLCZER LÁSZLÓ A Komáromi járás mezőgazdasági vállalataiban és üzemeiben, s nem utolsósorban a komáromi Zithan mezőgazdasági felvásárló vállalatban az idei ősz folyamán nagyon sok bosszúságot okozott a napraforgó. A termés a legtöbb vállalatban mennyiségileg és minőségileg is jó volt, a baj a nagyon alacsony felvásárlási árakkal és magával az értékesítéssel volt, és van még most is. A feldolgozó vállalat, a pozsonyi Palma még a nagyon alacsony felvásárlási áron sem akarta a speciális olajnövény termését átvenni. A mezőgazdasági vállalatoknak a tárolásban a 2itóan felvásárló vállalat segített, mert ők nem tudnak kellőképpen tárolni. Már beléptünk a télbe, de még mindig nem tapasztalható előrehaladás napraforgóügyben. Az ősz folyamán a Palma részéről ígéret ugyan volt bőven, a valóság azonban egészen más. Amint azt Jókét Emil mérnöktől, a komáromi 2itöan mezőgazdasági felvásárló vállalat igazgatóhelyettesétől megtudtam, a vállalat raktáraiban jelenleg 1000 vagon napraforgót tárolnak, habár a Palma vállalat részéről már régebben ígéretet kaptak, hogy e mennyiség 30-35 százalékát rövidesen felvásárolják, ami azonban ez idáig nem történt meg. A komáromi felvásárló vállalatnak havonta minden egyes tonna napraforgó után 90 koronás kamatot kell fizetnie. A 2itnan vezetői annak örülnének a legjobban, ha a mezőgazdasági vállalatok nem a felvásárló üzemen keresztül, hanem egyenesen a feldolgozó vállalatban értékesítenék jövőre a napraforgót, mert már belefáradtak a sok egyezkedésbe. A Palma legutolsó ígérete szerint 1992 januárjában elkezdi a napraforgó felvásárlását és feldolgozását - ideiglenesen. Ez a folyamat ugyanis február elsejével ismét megszakad, s a komáromi felvásárló vállalat készleteinek csupán 10 százalékát vásárolják, illetve dolgozzák fel januárban. Február elsejével a Palma vállalat dolgozói átállnak a repce feldolgozására. A komáromi raktárkészlet további 30 százalékának felvásárlására és feldolgozására május, június és július hónapokban kerül sor. Hogy mi lesz a sorsa a raktárkészlet további 60 százalékának, ezt ma még ebben a járásban senki sem tudja. A felvásárló vállalat vezetői különböző úton-módon külföldi partnerekkel folytatnak tárgyalásokat, akik viszont nagyon alacsony, elfogadhatatlan árakat kínálnak e kiváló minőségű áruért. így hát a kérdés továbbra is nyitott marad. Tény, hogy ebben az esztendőben több olyan mezőgazdasági vállalat is termelt napraforgót a járásban, amelyek az elmúlt évek során e növény termesztésével nem foglalkoztak. Ez is hozzájárult a többlethez. De ha már megtermett a napraforgó, azt értékesíteni kell, nem engedhetjük, hogy kárba vesszen. KOLOZSI ERNŐ Baltikum mezőgazdasága A balti köztársaságok nem akarnak már a szovjet központ tej- és hústermelői maradni. A mezőgazdaság reformprogramját most kezdik majd meg, ennek célja egyrészt a régi állami mezőgazdasági farmok monopóliumának megtörése, másrészt a visszaesőben lévő agrártermelés fokozása. A reform első szakaszának középpontjában a hús- és a tejtermelés áll. A három balti állam évente mintegy 1 millió tonna húst és 5 millió tonna tejet állít elő, amelynek 35—40 százalékát korábban a Szovjetunióba exportálták. Az utóbbi években azonban a balti államok mezőgazdasági termelése - a Szovjetunió más részeihez hasonlóan - jelentős mértékben csökkent. Lettország mezőgazdasági miniszterhelyettesének adatai szerint az ország hús- és tejtermelése várhatóan 15 százalékkal esik vissza az idén, miután már 1990-ben is 10 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Hasonló mértékű visszaesésre kerül sor Litvániában és Észtországban is. A visszaesés egyik oka a szarvasmarhák ellátására szolgáló takarmánygabona szállításainak megszakadása. A központosított szovjet tervezési és gazdálkodási rendszerben a balti mezőgazdasági termelők nagymértékű függőségben voltak a Szovjetunió által szállított gabonától. Észtország, Lettország és Litvánia együttesen évi több mint 3,5 millió tonna takarmánygabonát importált, legnagyobb részben Oroszországból. Amin változtatni kell: Ez évben azonban a balti államok mezőgazdasági minisztériumai arról adtak hírt, hogy csupán 50-70 százalékát kapták meg a normál takarmánygabona-szállításoknak - amit részben a gyenge szovjet gabonatermés okozott,. részben pedig a kereskedelmi '• kapcsolatok megszakadása a Baltikum és a Szovjetunió között. Felismerve, hogy nincs elegendő keményvalutájuk a szükséges mennyiségű gabonát a világpiacról beszerezni, a balti mezőgazdasági miniszterek lépéseket tesznek függetlenségük csökkentésére a szovjet gabonaszállításoktól. Az egyik megoldás a balti államok saját, jelenleg évi 5 millió tonnás gabonatermelésének fokozása lehet. A mennyiség alig elég még ahhoz is, hogy a térséget a kenyérgyártáshoz szükséges liszttel ellássa. Egyes balti közgazdászok azonban továbbmennek, és átfogóan akarják diverzifikálni a régió mezőgazdasági termelését. ,,A múltban, a szovjet korszakban arra kényszerítettek bennünket, hogy túlspecializálódjunk a hús- és a tejtermelésre“, állítja Roma Naujokiene, Litvánia helyettes mezőgazdasági minisztere, akit a brit Financial Times című lap idéz. Ezen változtatni kell, a kérdés csak az, mivel. Zöld a cukorrépatermesztésnek A balti államok mezőgazdaságának átalakítására, a hús- és tejtermelés túlzott súlyának megszüntetésére az egyik alternatíva a cukorrépa-termesztés felfuttatása. A térségben egyre akutabbá válik a cukorhiány. A cukortermelésben Litvániáé lenne a főszerep. Noha a cukorrépa termesztése jól illeszkedik a baltikumi éghajlati viszonyokhoz, termelését korábban, a szovjet korszakban, korlátok közé szorították Litvániában részben azért, mert a Szovjetunió szubvencionálta a cukornádból előállított cukor Kubából történő behozatalát. Elméletileg ezeknek a döntéseknek - tudniillik, hogy milyen messzemenően diverzifikálják a mezőgazdasági termelést - a kormánytól át kellene kerülniük a magángazdákhoz, mivel mindhárom balti állam belefogott már a két szálon futó földprivatizálási programba. Privatizálás - bökkenőkkel A legnagyobb állami és szövetkezeti gazdaságok (a szovhozok és a kolhozok) közül néhányat részvénytársasággá alakítanak át, a fennmaradókat pedig kisebb magángazdaságokra akarják felbontani. A földet vagy a kollektív gazdaságok korábbi munkásai között osztanák fel, vagy visszajuttatnák az egykori tulajdonosoknak - akiktől az 1940-es és az 1950-es évek erőszakos kollektivizálásai során vették el földjeiket - vagy leszármazottaiknak. Lettországi adatok szerint a köztársaságban már 12 500 magánfarmot hoztak létre; Litvániában 3000, Észtországban pedig 4000 az újonan alakított farmok száma. Többségük területe nem éri el az 50 hektárt. Ezek az új farmok csupán igen kis részét képviselik még a mezőgazdasági termőterületnek. Jóllehet, a balti közgazdászok azt remélik, hogy ez a privatizálási mozgalom végső soron a termelés fokozásához vezet, ez egyelőre még nem következett be. Sőt, a föld újraelosztása által okozott zűrzavar hozzájárult a mezőgazdasági össztermelés visszaeséséhez. Az egyik probléma - amint ezt egy dolgozói részesedésű mezőgazdasági részvénytársaság igazgatója elmondta -, hogy a baltikumi farmerek vonakodnak az önálló gazdálkodás felelősségét vállalni. A kézzelfoghatóbb okok között azonban azt is meg kell említeni, hogy nem létezik még olyan bankrendszer, amely agrárhitelekkel látná el az új farmereket, és gyengék még a piaci mechanizmusok a termények elosztásában. Szabad árak lesznek A farmerek többsége továbbra is az állami gazdaságnak adja el a tejet a rögzített és nyomott állami árakon, mivel nem jutnak hozzá a még központosított szállítási rendszerhez, amellyel a piacra vihetnék terméküket. Nyugati szakértők szerint azonban önmagában nem hátrány, ha az állami gazdaságokat használják elosztó- és felvásárlási központokként, mert a farmok többnyire kicsik ahhoz, hogy a teljes termelési és elosztási vertikumban gazdaságosak legyenek. A baltikumi vezetők azt mondják, hogy határozott szándékuk jövőre felszabadítani az árakat, és azt remélik, hogy ez az intézkedés - együtt a hiánnyal sújtott Szovjetunió hatalmas piacával - nagy ösztönzője lehet a mezőgazdasági termelés fellendítésének. Szeretnék majd felújítani a nyugatra irányuló vaj- és szalonnaexportot, amely a két világháború közötti időszakban sikeresen folyt. A fő akadály most a baltikumi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek viszonylag gyenge minősége. Ez olyan probléma, amely a balti vezetők állítása szerint csak nyugati technikai segítséggel oldható meg. (Üzlet)
