Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-12 / 251. szám
1991. december 12. Szabad ÚJSÁG 5 Nem emlékszem még ilyen beszélgetésre! Stúrovo szlovákodban hangzik, mint Parkan Viliam Sojka, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke és Milan Letko, az SZNP titkára beszélgetésre hívta meg a magyar újságírókat. A december 5-én lezajlott beszélgetésből terjedelmi okokból csak a leglényegesebb kérdéseket közöljük. • Tudtunkkal önök azért hívtak meg minket, hogy kisebbségi programjukról tájékoztassanak bennünket.- Lényegében arról van szó, hogy 1100 éve együtt élünk a magyarokkal és a további 1100 évben is együtt akarunk élni velük, demokratikus módon. Mi őszintén gondoljuk az együttélést a nemzetiségekkel, ezt bizonyítja pártunk alkotmánytervezete is. Biztosítjuk számukra az emberi jogoknak a nemzetközi szerződések által meghatározott európai standardját. Ezzel összefüggésben csak annyit kívánunk tőlük, hogy lojálisak legyenek ehhez az államhoz. • Mint mondta, több mint ezer évig együtt éltünk. A magyar nyelvet 1844-ben tették hivatalos nyelvvé és 1868-ban törvénybe iktatták a nemzetiségeknek azon jogát, hogy szabadon használhassák anyanyelvűket minden szinten, szóban és írásban. Az önök pártja tavaly a Matica nyelvtörvénytervezetét támogatta, amely a kisebbségek nyelvének használatát szinte teljesen ki kivánta iktatni a gyakorlatból.- Mi a jelenlegi helyzetből indulunk ki. Sajnos, olyan a helyzet, hogy a vegyes lakosságú területeken az államalkotó szlovák nemzet a kisebbség helyzetébe kerül. Ezzel nem lehetünk elégedettek, ezért alkotmánytervezetünkben javasoljuk, hogy a szlovák államnyelv legyen. • Kisebbségi helyzetben lenni tehát eleve rosszat jelent?- Nézze, a szlovákok például a hivatalokban arra kényszerülnek, hogy magyarul beszéljenek. • Ezt komolyan gondolja?-Teljesen komolyan. Azáltal, hogy a nyelvtörvényhez nem adtak ki végrehajtási rendelkezéseket, a magyarok úgy értelmezik a törvényt, ahogy az nekik megfelel. Az oktatásügyben is ez történik, ezért nem egy esetben a szlovák gyerek magyar iskolába jár. • A dél-szlovákiai magyar gyerekek 47 százaléka szlovák iskolába jár. Szeretnék ezért egy olyan statisztikát látni, amely pontosan kimutatná, hány szlovák gyerek kényszerül magyar iskolába. Ráadásul a szlovák sajtó mindig úgy tálalja a dolgokat, mintha a délszlovákiai magyar kisebbség bűne lenne, hogy nincs elég szlovák iskola.- Hivatalosan kijelenthetem, hogy ez nem a magyarok bűne. • Igen, de ezt nem szlovák lap fogja közölni.- Beszéljünk inkább a jövőről. Tapasztaltam, hogy sok magyar, mivel állandóan ugyanabban a szűk közegben mozog, elfelejt szlovákul. Ez hiba, mert így szélesebb körben nem érvényesülhetnek. Ezek az emberek többnyire a mezőgazdaságban dolgoznak, s a most fplyó földrendezések következtében munka nélkül maradhatnak. Hol fognak akkor érvényesülni? Nyilván északra húzódnak majd. • A földterület változatlan marad, ott mindig szükség lesz munkaerőre.- Ha az egyszerű emberekkel beszélünk, nem látunk semmiféle problémát. De rendkívül bánt bennünket, hogy az itt élő magyarokat félretájékoztatja a magyar tévé Panoráma műsora. • Itt pedig a Novy Slovák...- Mi más marad számunkra? Milyen válasz, ha olyasmiket hallunk, hogy Európa a jövőben átrendeződik, és a szlovák nemzet olyan helyzetbe kerül, ahogy azt Duray úr mondta?! • Beszéljünk valóban inkább a jövóröl. Milyen jogokat kívánnak biztosítani az itt élő kisebbségeknek? Az alkotmánytervezetükben szereplő három cikkely meríti ki egész nemzetiségi politikájukat?- Nézze, minden alkotmány keretszabályokat tartalmaz, nem fér bele minden. • De ezek a keretszabályok nagyon nehezen változtathatók.- Mi például rögzítjük az anyanyelvi művelődéshez való jogot, de az már az oktatásügyi tárcán múlik, miként valósítja azt meg a saját hatáskörében. • Bocsánat; önök nem szavatolják az anyanyelven való művelődés lehetőségét, mivel tervezetükben ez áll: „A szlovák nyelven való oktatás mellett joguk van a saját nyelvükön történő megfelelő oktatásra“. Ez annyit is jelenthet, hogy csak a magyar nyelvet fogják magyarul tanítani, s ez ellentétben állna az alapvető emberi jogi elvekkel.- A mi alkotmánytervezetünk véletlenül sem áll ellentétben az emberi jogokkal. Már nincs többé negatív címkénk. Ezt az alkotmánytervezetet Nyugaton is nagyon pozitívan értékelték és a Szövetségi Gyűlés is úgy fogadta, mint rendkívül értékes dokumentumot, éppen ezért, mivel előzőleg alaposan áttanulmányoztuk a nemzetiségek jogait. , • Mit jelent az alkotmánytervezetük terminológiájában az „államalkotó nemzet“? Minden állampolgár „államalkotó“, vagy csak a nemzet az?- Mi megkülönböztetünk államalkotó nemzetet és nemzetiséget. Az itt élő magyarokat nemzetiségnek tekintjük. • A szociológia a nemzetiséget úgy definiálja, mint a nemzetség és a nemzet közti átmeneti formát. Önök szociológiailag alacsonyabb fokozatba sorolnak bennünket? ' - Nem, önöknek van nemzeti államuk. • A magyar alkotmányban azonban nem található olyan meghatározás, miszerint a Magyar Köztársaság a magyar nemzet szuverén állama. És létezik egy sor más európai alkotmány, ahol hasonló kitétel ugyancsak nem szerepel.- A nemzeteknek joguk van az önrendelkezésre, saját államuk létrehozására. A szlovák nemzet bizonyos történelmi okok miatt nem érte el a teljes államiságot. Ezért nem elégít ki bennünket a jelenlegi államjogi elrendezés sem, ezért iktattuk programunkba a saját szlovák államot. Sajnos, a világ csak azokat a nemzeteket ismeri el, amelyek saját állammal rendelkeznek. Mi 1100 éve elvesztettük az államiságunkat a Nagy-Morva Birodalommal, amelyet száz százalékosan a saját államalakulatunknak tekintünk. Ha elvesztettük, visszanyerésére törekszünk. Az államalkotó nemzet fogalmát is azért használjuk, hogy bebizonyítsuk a világ előtt, jogunk van saját államot létrehozni. • Ha önök államalkotó nemzetről beszélnek, akkor kollektív jogokat ismernek el. Holott, ha kisebbségről van szó, tagadják a kollektív jogok létjogosultságát.- Ez már megint az a különbség nemzet és nemzetiség között. Most azt akarja mondani, hogy az itt élő nemzetiségekről ne nemzetiségekként beszéljünk, hanem mint nemzetről?! • Nem, én azt szeretném, hogy az emberről, az állampolgárról úgy beszéljenek, mint államalkotó szubjektumról, és ne beszéljenek bizonyos csoportokról, mint államalkotókról.- Ez az alkotmány struktúrájának dolga. A mi alkotmánytervezetünk valóban a polgári elven alapszik, és a polgári elvnek része a nemzeti és nemzetiségi elv is. • Kit sértett volna, ha úgy fogalmaznak, hogy a Szlovák Köztársaság a szlovák nemzet és az itt élő kisebbségek szuverén állama?-Senkit sem sértett volna, de mi ezt nem akartuk így. • Épp ezért az itteni magyarság fél az önálló szlovák államtól, nem lát semmiféle garanciát a demokratikus jövőre nézve. • - A garanciák ott vannak az alkotmányban, mi jogokat biztosítunk a nemzetiségeknek, ténylegesen. Elmondható, hogy az itt élő magyarok kevesebb joggal rendelkeznek, mint a magyarországi szlovákok? • Kérem, ezzel ne érveljen, mivel az itteni magyarságnak nincs semmiféle beleszólása a magyarországi szlovákság helyzetének alakításába.- Én nem érveltem, csupán összehasonlítottam. • De ez az összehasonlítás sok okból sántít.- Azt akarja mondani, hogy a gyakorlati életben itt valami sérelem érte önöket? Milyen? • Például rögtön 1918-ban több mint 100 ezer magyar volt kénytelen elhagyni ezt a területet, elvesztették állásukat, megélhetésüket. 1944- ben felszámolták a magyar iskolákat, betiltották a magyar sajtót, majd a magyarokat megfosztották állampolgárságuktól, minden joguktól, sokukat 30 kilós csomaggal hajtottak el szülőföldjéről.- Már megint visszamegyünk a múltba! De mi történt Dél-Szlovákiában 1938-ban? Én akkor születtem, önök fiatalabbak nálam. Kezdjenek már másképp beszélni, én nem emlékszem még ilyen beszélgetésre újságírókkal! Ha idejön bármilyen újságíró, nem viszonyul ilyen konfrontativ módon a dolgokhoz, meghallgat bennünket, lejegyzi, és kész. Nézzék, hát milyen problémák vannak 1948 óta? Maguknak milyen problémáik vannak? • Például az, hogy villamoson, utcán, bárhol bárki vindikálhatja magának a jogot, hogy durván felelősségre vonjon, amiért magyarul beszélek. Tendenciózus módon olyan légkör alakult ki, hogy ilyesmit bárki megengedhet magának. A házunkban, a felvonó ajtaján nap mint nap olvashatom a feliratot: „Halál a magyarokra és a esetiekre!“- Ugyan, kérem, ez normális; fényképeket mutathatok önöknek, miket írtak ki egy szlovák család házára Szimőn. Ezért épp önöknek, újságíróknak tenniük kellene valamit. Valami pozitívat, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Nem vagyunk elégedettek például a törvényellenes helység- és utcanévváltoztatásokkal. Még nincs meg a lojális viszony. • Milyen önök szerint a lojális viszony? A demokratikus népszavazás eredménye nem érvényes, mivel magyarok szavaztak?-Hogyan végződhet a népszavazás például Párkányban, ha az ott élők többsége magyar? Hogy gondolják ezt a magyar polgárok? • Hisz a népszavazás lényege épp az, hogy a többség dönt. Az önök parlamenti képviselői viszont azért harcolnak, hogy a helyi lakosság döntését ne hagyja jóvá a kormány. • És mit gondolnak, miért harcolnak ezért a képviselőink? • Nem tudjuk, mi nem vagyunk SZNP-képviselök.- Hát azért, mert Stúrovo szlovákosabban hangzik, mint Parkan. Lehet, hogy a Parkan sem lenne probléma, ha nem lennének itt más törekvések, tendenciák is... • Milyenek? Bizonyíthatóak, kézzelfoghatók?- Nézze, itt nyugalom lenne, ha nem lenne néhány militáns politikus... Mert ez bizonyítható, ott a Panoráma. • Ez a panorámázás a totalitárius rendszer öröksége. Azóta folyik, hogy 1988-ban a Panoráma beszélgetést készített Dubcekkel. Nem mi csináljuk a Panorámát. Beszéljünk inkább a jövőről.- Az itteni magyarok többsége a Szlovák Köztársaságban akar élni... • A Cseh-Szlovák Köztársaságban!- A Szlovák Köztársaságban, mivel az alkotmányban is így szerepel. Mi az önálló Szlováka szemszögéből beszélünk. Az itteni magyarok a Szlovák Köztársaság polgárai lesznek, előnyeik is származnak abból, hogy itt élnek, értékesíthetik a saját termékeiket, a piac védelmével őket is védjük. Szélesebb körű érvényesülésnek nyílik lehetőségük. Ennek egyetlen feltétele lesz, a saját érdekükben, és erre maguk is rá fognak jönni, mi semmiféle erőszakkal nem akarjuk őket rákényszeríteni: ez a szlovák nyelv ismerete. Ez lesz az integráló nyelv Szlovákiában, ez lesz az, ami kiszélesíti érvényesülési lehetőségeiket. • Az apróhirdetésekben folyton angolul, németül tudó szakembereket keresnek. Európában ezek az integráló nyelvek.- A Szlovák Köztársaságban ezekre nem mindenkinek lesz szüksége. • És mit kívánnak tenni azokkal, akik a saját földjüket művelik és csak a falujukbeli magyarokkal érintkeznek? Mi lesz ezekkel az emberekkel, akik az elfogadott nyelvtörvény értelmében még csak nem is fellebbezhetnek a saját anyanyelvükön?- Mi sem vagyunk elégedettek az elfogadott nyelvtörvénnyel! • És mi elégítené ki önöket?- Mi akkor lennénk elégedettek, ha önök sokoldalúan fejlődhetnének, kulturálisan és gazdaságilag, de semmiképpen sem a szlovákok rovására. • Miért, eddig a szlovákok rovására fejlődtünk?- Én ezt nem mondom, de néhol ezt megszegik, aztán látják, milyen problémák származnak ebből. • Milyenek?- Például írnak nekünk az emberek, hogy a magyarok nem akarják őket megérteni, hogy sok helyen nem használják az állami címert, önkényesen átnevezik az utcákat... • Közismert szoros kapcsolatuk a Matica slovenskával. Sokan a nemzetileg orientált pártok ideológiai központjának tartják ezt az intézményt.- A Matica semmi esetre sem politikai szervezet, hanem nemzeti kulturális intézmény amelynek azonban figyelemmel kell követnie az államalkotással kapcsolatos kérdéseket is, ez összefügg kulturális küldetésével. • De a Matica ugyanazon célok megvalósítására törekszik, mint az önök pártja.- Hát ha arra gondol, elmondhatom, hogy a Maticával nem úgy áll a dolog, mint az önök Csemadokjával, amely politikai célokat is követett, főleg Sidó úr idejében. • On szerint a Matica nem követ politikai célokat?- Nem, de nem zárja ki a politikai kezdeményezést. • Hát ez bizony nagy különbség. Még egy utolsó kérdés: a nemzetiségi programjukat írásban is kidolgozzák, előterjesztik a kongresszusukon?- Lehet, hogy nem dolgozunk ki külön koncepciót, de küldötteinket közelebbről tájékoztatni fogjuk arról, hogyan értelmezzük a nemzetiségi kérdést. Mi valóban demokratikus együttélést kínálunk és örülni fogunk, ha a magyarok elégedettek lesznek a jogaikkal. FEKETE MARIAN VOJTEK KATALIN Kisvállalkozás... Hisz mindenki jól jár... Az utas bemondja az úticélt, átnyújtja a pénzt, aztán vár. A jegyre, ugye. A sofőr rezzenéstelen arccal a többi közé csördíti az aprót és tekintetét már a következő utasra tapasztja türelmetlenül, mintegy jelezve: ah, mennyi utas, még jegyet sincs időm adni. Az utas toporog egy ideig gyámoltalanul, aztán mégsem szól, lassan elindul hátrafelé. Ismerős, ugye? Már évek óta az. Ilyenkor azzal szoktuk magunkat vigasztalni: de hát kérem, mindenki jól jár. Az utasnak nem kell bíbelődnie azzal a vacak papirfecnivel, úgyis csak gyűrögetné izzadt markában, utána meg szemetelne vele. A sofőr nyer pár koronácskát, hisz neki is van családja, szegénynek ... Ha ilyesmi csak ritkán fordulna elő, mondjuk, ha késik a járat, ha perceken múlik, eléri-e a busz a csatlakozást, akkor ott egye meg a fene azt a pár koronát... De sajnos, mindennapos az eset, hogy egy-egy járaton öten egymás után nem kapnak jegyet, s ha tízen szállnának fel, tízen nem kapnának. Az utasok szemmel láthatóan ismerik a sofőrt és ismerik a szokást. A bizonytalanság legcsekélyebb jele nélkül dobják a pénzt a tányérkára, és megtorpanás nélkül, magabiztosan foglalnak helyet. Az autóbusz-közlekedési vállalatnak, úgy látszik, mindegy, mekkora a bevétele a menetjegyekből. (Legfeljebb felemelik majd a viteldíjat, ha nem rentábilis a járat, vagy egyszerűen megszüntetik majd, gazdasági tényekre hivatkozva, meg arra, hogy kevés az utas.) Ellenőrei keményen behajtják a büntetést a vékonypénzú diákon, ha elfelejtett bérletet váltani, de hogy mekkora összeggel károsodik vállalatuk a fentemlített sofőrök jóvoltából, annak senki nem néz utána. Sofőrök akadnak mindenfélék. Van, aki nyomban megáll, ha észreveszi, hogy valaki kétségbeesetten fut a mellékutcából, és megáll a két nagy szatyrot cipelő Erzsi néninek is, soron kívül. Van olyan is, aki felmordul: „Itt nincs megálló!“ És beletapos a gázba. Sofőrök vannak mindenfélék ... Egy tanmesébe illő például így viselkedik: A fiatalasszony felszáll, nyújtja a pénzt. Vár. A sofőr elveszi a pénzt, átnéz a fiatalasszonyon. A fiatalaszszony tétováz, majd leül. Jegy nélkül. Egy megállóval odább felszáll az ellenőr. „Kérem a jegyeket!“ - villantja vörös jelvényét. Az utasok mutatják a bérletet, kisimítják a jegyeket. A fiatalasszony kővé meredten ül. Amikor odaér az ellenőr, lángvörösre gyűlik az arca. „Én... - dadogja -, nekem..." De nem folytatja, már két nagy könnycsepp gördül le az arcán. Az ellenőr már blokkot ír, az aszszony fizet. A buszban csönd van. Az utasok a sofőr közömbös hátát nézik. Leszáll az ellenőr, egy megállóval odább az asszonyka is, még mindig pityeregve. „Asszonyom" - szól utána a sofőr. A fiatalasszony visszanéz. A sofőr pénzt nyújt át neki, és mosolyog...“ A viteldíja.. Hisz mindenki jól jár, nem?! TÓTH FERENC
