Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-10 / 249. szám
4 1991. december 10. Egy (Renault-) kiállítás képei A közelmúltban volt megtekinthető Pozsonyban a francia Renault autógyár kiállítása. Emlékeztetőként, ízelítőként - és talán egy kicsit szívfájdítóként is - néhány képkocka a rendezvényről: 1. Az R 19-es kabriolet-változata. Tessék nézni a vonalvezetést, vagy a gondosan kiképzett apró részleteket. így együtt maga a műszaki esztétikum... 2. Pillantás az R 21 -es motorházába. Szó se róla: nincs benne sok fölösleges hely. De aminek ott kell lennie, az ott van; talán még egy kicsit több is... 3. Az R 25-ös műszerfala az egyszerűség, a célszerűség és az esztétikum tökéletes ötvözete. 4. Az Év Autójának, a Cliónak „legharapósabb“ verziója. A kiskocsi - mert méretre az! - 16 szelepes motorja 105 lóerőt produkál. A végsebesség: 205 km/óra! (Kép és szöveg: V. Gy.) Szabadkereskedelmi övezetek és vámszabadraktárak Hogy Mercurius is elégedett legyen Szabad újság_________________ Mint ismeretes, parafáivá lett Csehszlovákiának, Lengyelországnak és Magyarországnak az Európai Közösségekkel kötött társulási szerződése, amely körülbelül tízéves programot irányoz elő a vámoktól és egyéb korlátozásoktól mentes szabadkereskedelmi övezet létrehozására. A szabadkereskedelmi övezet gyakorlatilag egy közös piac, melynek keretében a szerződő országok az egymás közötti forgalomra vámmentességet biztosítanak, de a kívül álló országokkal lebonyolított forgalomban megtartják saját nemzeti vámtarifájukat, tehát továbbra is önálló vámpolitikát és kereskedelmi politikát folytatnak. A tizenkét csillag országai Tekintettel arra, hogy az Európai Közösségek 12 országának képviselői a napokban írják alá a hollandiai Maastrichtben a gazdasági, pénzügyi és politikai unióra vonatkozó szerződést, néhány sorban felidézhetjük azt az utat, amelyet ez az integrációs közösség az 1958-ban történt alapítása óta megtett. Az Európai Közösségek tulajdonképpen három integrációs szervezet az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség, valamint az Európai Atomenergia közösség együttes elnevezése. Az alapító tagok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország már eredetileg is azzal a céllal hozták létre ezeket a közösségeket, hogy a tagországok gazdasági és technológiai együttműködése útján alapot teremtsenek Nyugat-Európa, s távlatilag egész Európa politikai uniójához. A hat alapitó országhoz (az ún. Hatok) 1973-ban csatlakozott Dánia, Írország és Nagy- Britannia, 1981 -ben Görögország, majd pedig 1986-ban Portugália és Spanyolország. Az Európai Közösségekkel számos ország kötött már társulási szerződést, egyesek abban a reményben, hogy a szerződésben foglalt feltételek teljesítése után idővel teljes jogú taggá válhatnak. Görögország például 1961-ben kötött társulási szerződést, s húsz évet kellett várnia, amíg a tagországok közé kerülhetett. Portugália és Spanyolország esetében ez nyolc évig tartott. Törökországnak 1963 óta, Máltának 1971, Ciprusnak 1973, Marokkónak és Tunéziának 1969 óta van társulási szerződése. Az 1973-74-es években az EFTA-országok is szabadkereskedelmi szerződéseket kötöttek az Európai Közösségekkel. A ,.genfi Hetekéként emlegetett EFTA-országok (European Free Trade Association, Európai Szabadkereskedelmi Társulás - szlovákul ESVO) tagjai Ausztria, Finnország, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc és Svédország. Eredetileg Nagy-Britannia, Dánia és Portugália is EFTA- tagok voltak az Európai Közösségekbe való felvételükig. Megjegyezhetjük, hogy az EFTA-országok különböző okokból - semlegesség, a politikai szuverenitás féltése, Svájc különleges nemzetközi pénzpiaci szerepe - többnyire nem törekedtek a teljes jogú tagságra. A felvételre jelentkező országok sora állandóan bővül. Törökország 1987-ben, Ausztria 1989-ben, Ciprus, Málta és Svédország 1990-ben kérte a felvételét az Európai Közösségekbe. Egyes jelzések szerint Finnország a jövő év tavaszán, Svájc pedig 1993- ban tervezi benyújtani felvételi kérelmét. Az utóbbi országban ehhez még népszavazást kell végrehajtani. A Tizenkettek azonban a legközelebbi négy-öt év alatt nem tervezik soraik bővítését, amire esetleg azért sem lesz szükség, mert közben az Európai Közösségek és az EFTA-országok között kollektív gazdasági integrációra kerül sor. Az egységes belső piac Az Európai Közösségek állam- és kormányfőinek jelenlegi hollandiai összejövetele olyan történelmi eseménynek számít, amely egy teljesen új korszak kezdetét jelenti öreg kontinensünkön, az európai szabadságeszme gyakorlati megvalósítását. Az Európai Tanács 1985 decemberében tartott luxemburgi csúcsértekezletén hagyta jóvá az egységes belső piac tervét, s a végrehajtás határidejéül 1992. december 31-ét tűzték ki. Az egységes belső piac az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő minden korlátozástól mentes, szabad mozgását jelenti. Az állampolgárok tehát útlevél nélkül utazhatnak a közösségen belül, szabadon letelepedhetnek és munkát vállalhatnak. A közösségen kívüli országokba a tagországok egységes útlevelet adnak ki. Kölcsönösen elismerik az iskolai és szakmai szakképesítéseket. Bonyolultabb kérdés a töke szabad mozgásának az előkészítése, ami főleg az adórendszerek közelítését és egységesítését feltételezi. Az egyes tagországok az egységes belső piac előkészítése során saját helyzetükből kiindulva különböző engedményeket, megkülönböztetett határidőket stb. kértek, s ezeket a problémákat az előkészítő bizottságoknak főleg az utóbbi hetek intenzív munkája során sikerült elrendezniük. Előfordulhat azonban, hogy a jelenlegi dinamikusan változó nemzetközi helyzetben esetleg nem valósul meg az előkészítő bizottságok minden elképzelése. Különösen a politikai unió kérdésében voltak bizonytalanságok, de sok vita volt az Európai Központi Bank létesítése, valamint a közös pénz bevezetése körül is. Nehéz egységes álláspontot kialakítani a szociálpolitika területén is, valamint a vendégmunkások, illetve a betelepülők kérdésében. A szerződéstervezetből egyelőre a „szövetség" szó kimaradt, bár tartalmilag a szerződés egy szövetségi rendszer kialakítására irányul. Mindez azt jelenti, hogy a közös belső piac formálásában bizonyos fokozatosságokkal kell még számolni, mindenesetre biztató jelenség, hogy a közös pénz, az ECU (European Currency Unit), amely eddig csak elszámolási valutaegység volt, ha szimbolikusan is, de már gyakorlati kereskedelmi forgalomba került. Az Európai Közösségek közös belső piacának kialakítására irányuló tárgyalásokkal párhuzamosan a Tizenkettek a Hetekkel, vagyis az Európai Szabadkereskedelmi Társulással is tárgyaltak egy egész Európára kiterjedő közös belső piac létrehozásának feltételeiről. A két közösség tárgyalásai Luxemburgban ez év október 21-én világraszóló eredménnyel zárultak. Megszületett az Európai Gazdasági Térség 1993 elejére tervezett létrehozásának a koncepciója. Az új fogalom, az EGT 19 európai államot fog tömöríteni, összesen 375 millió lakossal, s ezzel létrejön a világ legnagyobb gazdasági nagyhatalma. Az egyesülő 19 európai országra jutott 1989-ben a világkivitel 42,4 százaléka, valamint a világ-behozatal 43,9 százaléka, ami körülbelül kétszerese az Egyesült Államok és Japán együttes kiviteli és behozatali teljesítményének. Az Európai Gazdasági Térség természetesen eleinte lazább szerkezetű tömörülés lesz, a tagországok több illetékességet hagynak meg maguknak az agrár- és a szociálpolitikában, de fokozatosan az Európai Közösségek közös belső piacára jellemző viszonyok kialakítására fognak törekedni. Folyamatban van Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország társulása is az EFTA-országokhoz, így ez a három ország ugyancsak bekapcsolódhat majd az Európai Gazdasági Térség kiépítésének történelmi folyamatába. Integrációk Európán kívül A kilencvenes évek folyamán Európán kívül főleg az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közös szabadkereskedelmi övezetének a létrehozása kerül előtérbe. Ez a terv azonban nem nagyon tetszik a karibi térség és Közép-Amerika további 24 államának, amelyek a kereskedelmi kedvezmények tekintetében hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Közülük Costa Rica, Guatemala, Honduras, Salvador és Nicaragua legalább aszimmetrikus társulási szerződést szeretne kötni a létrehozandó szabadkereskedelmi övezettel, ezt azonban Washington egyelőre nem akceptálja, mondván, hogy a szóban forgó országok először liberalizálják saját gazdasági és kereskedelmi politikájukat, s aztán jelentkezzenek társulásra. A hatvanas évek óta világszerte létesültek különböző regionális integrációk, főleg azzal a céllal, hogy az egyes latin-amerikai, afrikai, ázsiai és az arab világhoz tartozó régiók fejlődő országai kölcsönös külkereskedelmi forgalmuk növelésével nagyobb függetlenséget érjenek el az iparilag fejlett országoktól. Az ilyen regionális integrációk tehát arra irányulnak, hogy a tagországok a kollektív önerőre támaszkodás útján magasabb fejlettségi szintre jussanak, s aktívan bekapcsolódhassanak a világgazdasági folyamatokba. A KGST széthullása után jó lenne ezeket a törekvéseket és tapasztalatokat a közép-európai térségben is hasznosítani. Az ismertebb regionális integrációs közösségek közé tartozik a Latinamerikai Szabadkereskedelmi Társulás, a Közép-amerikai Közös Piac, a Közép-afrikai Vám- és Gazdasági Unió, a Nyugat-afrikai Gazdasági Közösség, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN), az Arab Közös Piac, az öbölmenti Arab Országok Együttműködési Tanácsa stb. összesen mintegy tizenöt ilyen társulás létesült a fejlődő világban, amelyek rendszerint azonos fejlettségi szintű országokat tömörítenék. A Free Zone nem szabadkereskedelmi övezet Az újságolvasókat mostanában könnyen megtéveszthetik a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokkal összefüggő új fogalmak. Különösen a szlovák lapok olvasói tévesztik össze a „zóna vol'ného obchodu“, vagyis a szabadkereskedelmi övezet és a „slobodné colné pásmo" fogalmát, az utóbbi ugyanis csak vámszabadraktárt jelent. Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert az 5/1991 Tt. számú módosított vámtörvény alapján már nálunk is létesülnek „vámszabadraktárak.“ Dehát mi is az a vámszabad raktár? Bármely ország területén ez egy olyan kijelölt raktár, amely vám szempontjából külföldinek számít. A vámszabadraktárba irányuló és az onnan kiszállított áruk nem vámkötelesek, de a befogadó ország vámhatósági ellenőrzése alatt állnak. A belföldről a vámszabadraktárba irányuló áruszállítás exportnak, az onnan az ország területére érkező áru pedig importnak számit, vagyis vámkötelessé válik. A nemzetközi gazdasági együttműködés szempontjából a vámszabadraktárnak az a jelentősége, hogy ott a külföldi partner szabadon raktározhatja az áruit, különböző szereléseket, átalakításokat, javításokat végezhet, esetleg gyárthat is. így közvetlenebb lehet az együttműködés a befogadó ország szervezeteivel, ami rugalmas szállításokat tesz lehetővé a vámszabadraktárban működő partnerek számára. Ehhez megfelelően körülkerített, zárt térségekre van szükség, ilyenek például az üresen álló szerelőcsarnokok, amelyekből nálunk országszerte egyre több akad. Bármely gazdálkodó szervezetnek tehát megéri a „vámszabadraktár“ üzemeltetése. Az eddig engedélyezett vámszabadraktárak a következők: Free Zone Ostrava, SENZO Cheb és Free Zone Pardubice, továbbá a kassai Keletszlovákiai Vasműben, valamint a prága1 Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatnál is létesültek vámszabadraktárak. Ostravában libanoni, hongkongi, indiai, észak-amerikai és lengyelországi vállalkozók már igénybe is vették a vámszabadraktár kereskedelmi szolgáltatásait, s más országokból is van érdeklődés a raktározási és gyártási lehetőségek iránt. MAKRAI MIKLÓS
