Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)

1991-12-17 / 255. szám

1991. december 17. PestiatHirlap in. FEJLŐDÉS ELŐTT A VIDEOTON Nem lesz politikus a GYOSZ-elnök Az elmúlt héten jó néhány önálló, ám mégis összefüggő hír érkezett. Az első arról szólt, hogy a székesfehérvári Videotont négymilliárd forint készpénzért vásárolta meg egy vállalkozói csoport. A másik, hogy Antall József miniszterelnökkel szinte egyidőben magyar gyárosok jártak Moszkvában. A harmadik, hogy Robert Max­well örökösei, illetve a vagyon kezelői fontolóra vették magyarországi érdekeltsé­geik — köztük a Műszertechnika Rt. — vagyonrészeinek értékesítését. A negyedik információ pedig, hogy tizedik születésnapját ünnepelte az előbb említett Mű­szertechnika. A fentieknek egyetlen közös nevezőjük van: valamennyiben érde­kelt, érintett Széles Gábor, a Műszertechnika Rt. főrészvényese, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, a Videoton egyik vásárlója, aki e sorok megjele­nésekor már Izraelben folytat tárgyalásokat. RÁKOS JÓZSEF — Sikeres esztendőt tu­dunk magunk mögött — mondotta Széles Gábor —. Az év elején a Maxwell csoport révén tőkeeme­lést hajthattunk végre. Azóta a Műszertechnikát már nemzetközileg is jegyzik. Emiatt és a kihí­vások iránti érdeklődé­sem miatt vágtunk bele a Videoton megvásárlásá­ba. A következő időszak nem lesz egyszerű, hiszen a Műszertechnika mellett a GYOSZ elnöki tisztében is meg kell felelnem. Bár úgy érzem, a politika az a terület, ahol az elmúlt másfél-két évben legkevésbé voltam sike­res. — Azon moszkvai útja összefüggésben volt-e az­zal, hogy miniszterelnö­künk szinte ugyanakkor járt a szovjet fővárosban, és írta alá az alapszerző­déseket? — kérdeztem Széles Gábortól a fogadás megnyitása után. — A két utazás függet­len volt egymástól, az azonban kétségtelen, hogy Antall úr látogatása kedvező előzmény volt a szovjet és a magyar GYOSZ közötti megálla­podások aláírásának. Azt nehéz lenne eldönteni, hogy az ottani szervezet mennyire csupán egy-egy köztársaságé, s mennyire szövetségi. Véleményem szerint a gazdasági szak­emberek a Szovjetunió­ban is előbb fogják megta­lálni a közös hangot, mint a politikusok. Erre a ma­gyar GYOSZ legjobb pél­da, ahol pártállástól füg­getlenül tökéletesen együtt tudunk dolgozni. — Áttérve a Videoton­­üzletre. Ön két vásárlói csoportban is érdekelt volt. Mennyire tartja ezt összeegyeztethetőnek ? — Tény, hogy a Quatt­­ro csoportnak is (e tömö­rülésnek többek között László András, a Co-Ne­­xus Rt. elnöke is tagja volt — a szerk.) tagja vol­tam. Semmi különleges kifogásolni valót nem fe­dezek fel ebben, bár min­den jelentkező vásárlói csoportnak tagja lehet­tem volna. Ha a társa­im nem kifogásolták, hogy más szerveződés­ben is részt vállaltam, ak­kor senkinek sem lehet­nek fenntartásai. Ez szerintem kitűnő példá­ja annak, hogy az üz­letemberek többféle for­mációban is együtt dol­gozhatnak. — Úgy tűnik, hogy az utóbbi vállalatvásárlások egyik nyerő érve a foglal­koztatás. Önök — terveik szerint — a Videotonnál öt év alatt háromezerrel növelik a dolgozói létszá­mot. A jelenlegi állomány azonban nyolcezer fő, s önök indulásként csak hatezer foglalkoztatását vállalták. — A tenderek elbírálá­sánál valóban sarkalatos pont volt a foglalkoztatás. A másik döntő érv az volt, hogy ki tud minél hama­rabb, és minél több kész­pénzt kifizetni a szanáló szervezetnek. Eredetileg mi is ötezer főre tettünk javaslatot, ezzel is nyer­tük meg a tendert, majd felülbíráltuk üzleti elkép­zeléseinket, és úgy dön­töttünk, hogy ezer fővel emeljük a létszámot. A látszólagos különbség pe­dig arra vonatkozik, hogy mielőtt mi átvennénk a vállalatot, már végkielé­gítéssel el fognak küldeni embereket, akikre átkép­zésük után mi is számí­tunk. Terveink szerint — s erről már megindítjuk a külföldi tárgyalásokat — felfuttatjuk a Videoton elektronikai, haditechni­kai működését. Szeret­nénk visszaszerezni a cég jó üzleti hírét. Erre a he­lyiekkel együtt minden esélyünk megvan, s így a vállalat újra nyereséges lesz. — Szinte ugyanebben az időben jelent meg a hír, hogy a Maxwell-cég ma­gánvagyona, köztük a magyarországi érdekelt­ségek eladók. Mennyiben érintheti ez a Műszertech­nikát? — Ezt a hírt még nem hallottam, csak most ön­től. Nem hiszem, hogy a részvénytársaságunk működését befolyásolná ez az elképzelés. Ez csak abban az esetben lenne így, ha a Maxwell cég még nem fizetett volna. Am az üzlet bővítéséhez szolgáló tízmillió dollárt immár két és fél hónapja átutal­ták, s meg is kezdtük an­nak forgatását. — Ön most Izraelbe in­dul, ahol lerója kegyeletét Robert Maxwell sírjánál. Ezentúl milyen üzleti tár­gyalásokat folytat majd ? — Amikor az izraeli pénzügyminiszter Ma­gyarországon járt, több vállalati üzletember is el­kísérte. Azt remélem, hogy a Budapesten meg­kezdett tárgyalásokat odakint folytatni tudjuk majd, és létre tudunk hoz­ni néhány vegyes vállala­tot. — Üzleti sikereit töb­ben a kormányhoz fűződő lojalitásának tudják be. — Ebben számomra az a legkomikusabb, hogy az ellenségeim valóban ezt mondják, a barátaim pe­dig éppen az ellenkezőjét. Ezek után nehéz eldönte­­nem, hogy igazak-e a vá­dak. — Elképzelhető-e, hogy politikai pályára tér át? — Kizárt. Csak a rend­szerváltás időszakára vál­laltam ilyen feladatot. Pár éven belül már csak az üzleti élettel akarok foglalkozni. A GYOSZ-ból addig ütőképes üzleti szervezetet szeretnék csi­nálni. Ez az esztendendő igazán nem kedvezett az ide­genforgalomnak, a legnagyobb magyar utazási iroda, az IBUSZ is meglehetősen sok veszteséget könyvelt el. A részvénytársaság nyeresége azon­ban várhatóan mégis eléri a 425 millió forintot. Csökkenő jövedelemtemelő képessége ellenére továbbra is a turizmus a cég egyik legfontosabb ágazata. MUNKATÁRSUNKTÓL Az elnök-vezérigazgató, Szemenkár Erika sikeres lépésnek minősítette az IBUSZ-bank megalakítá­sát. Jelenleg már 277 ezer devizaszámlát kezel a bank, a betétek összege megközelíti a 14 milliárd forintot. A külföldi fizetőeszközök vétele és eladása negyedé­vel növekedett, de a volt szocialista országok valu­táinak beváltása 60 szá­zalékkal visszaesett. Új szolgáltatásként vezette be az IBUSZ szeptember­től a banki letéti jegyet. Ebből és a lakossági be­tétekből két hónap alatt 425 millió forintos for­rásnövekedésre tettek szert. Beváltak a részvény­­társaság befektetési el­képzelései is. Az IBUSZ Rt. — a bankot nem szá­mítva — huszonöt kü­lönböző társaság tagja, ezekből mintegy 150 mil­lió forint osztalékra szá­mít. A legsikeresebb vál­lalkozások közé tartozik az Atlasz Biztosító, a Grand Hotel Hungária Kft., valamint az ezeknél jóval kisebb, ámatörzstő­­kéjével egyenértékű nye­reséget produkáló Aust­­ropa Utazási Kft. A részvénytársaság 56 százalékos részvénycso­magjára, melyet a vagyo­nügynökség tart a kezé­ben, kétfordulós pályáza­tot írtak ki. December 20- án jár le az első ütem je­lentkezési határ-ideje. A prekvalifikációt köve­tően jelölik ki azokat a be­fektetőket, amelyek siker­rel pályázhatnak a-rész­vényvásárlásra. A vezéri­gazgató szerint az lenne a kívánatos befektető, aki el­ismeri az IBUSZ eddigi üzletpolitikáját. A Kereskedők és Vállalakozók Buda­pesti Szövetsége (KVBSZ) minden fóru­mon megpróbált már fellépni az ország­ban buijánzó illegális kereskedelem el­len. A probléma azonban labdaként pat­tog a Közterület Felügyelet, az önkor­mányzatok és a rendőrség között. A megoldás késlekedik, míg az utcai áru­sítás eddig sohasem látott méreteket ölt. B.V.J. A KVBSZ egy évvel ezelőtt, a KISOSZ bom­lásakor alakult meg. Érdekképviseleti szer­vezetként foglakoznak adótanácsadással, adóbevallások készítésével és minden egyéb szakmai segítséggel is. Tagjaik számára azonban a legnagyobb gondot alighanem az illegális kereskedők fellépése okozza. Az ut­cai árusok portékája — az adó- és ÁFA-fize­­tés, a területfoglalási díj, a rezsiköltség híján — rendkívül olcsó, de időnként még ezt a csekély árat sem éri meg. A szalag nélküli vi­deokazetta, a csupán egyetlen oldalú pap­lan, a konyakos üvegbe töltött tea vevői per­sze kénytelenek beletörődni a veszteségbe, hiszen a csalók rendre engedély nélkül ke­reskednek. A szövetség, elnökük Mester Tibor szavai szerint már indulásakor levélben fordult minden kerület rendőrkapitányságához a „fekete” kereskedelem felszámolása érde­kében. A válaszok igen változatos képet mu­tattak: a VI-VII. és a XV kerületben például szigorú intézekedéseket ígértek, míg má­sutt már eleve nem vállalták azt, hogy fog­lalkoznak a kérdéssel. Az élet alighanem őket igazolta: a legkeményebb rendőri fellé­pés is legfeljebb egy hónapra tudta az illegá­lis kereskedelmet meggátolni. A következő stációban az önkormányzatok megkeresése következett, majd egyenesen Budapest fő­polgármesteréhez fordultak. Válasz az el­múlt hónapok során nem érkezett. A Parla­menti interpellációra buzdított képviselők legalább gyorsan és őszintén tudomásukra hozták, hogy a jelenséget ugyan elitélik, de az ellen szociális háló funkciója (!) miatt nem tesznek. A közterület-felügyelők heti egymillió fo­rintot meghaladó bírságot szednek be, de a jelenség ettől aligha csökken. Megoldás hí­ján pedig a vevők természetesen tovább ke­resik a kedvező áron kínált termékeket, a „hivatalos” kereskedők forgalma csökken, a kormányzat több tízmilliárd forintnyi bevé­teltől esik el és az utcákon, aluljárókban folytatódnak a balkáni állapotok... ILLEGÁLIS KERESKEDŐ TÖMEGEK A labda pattog... IBUSZ-SIKEREK — Úi tulajdonosra várva

Next

/
Thumbnails
Contents