Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-17 / 255. szám
IV. PestiUHírlap 1991. december 17. Világszenzáció — Világszenzáció! a hatalmat errefelé a Dunatájon. Persze nem arról van szó, hogy egyes túlbuzgók kiderítették volna, miszerint Robert Fischer..., ha ő maga nem is egészen, de a szülei, nagyszülei — magyár származásúak voltak, miután mi itt régóta tudjuk, hogy mindenki magyar (everybody is hungarian — George Mikes), számunkra ez már természetes. Most azonban Budapesten, karácsonyi időben olyasvalami törtéGöncz Árpád köztársasági elnök fogadta, kitüntetéseket adott át az olimpiai bajnok Polgár-lányoknak nik, amit korábban még senki soha sehol sem merészelt kitalálni. Ugyanis először fordul elő az egyetemes sakkozás történetében, hogy egy nemzeti bajnokság keretében az ország legjobbja lehet férfi, s lehet nő! Igen, a Po/gór-lányokról van szó, akik világra szóló sikereket értek el az elmúlt években — kétszeres olimpiai bajnokság, tizenegy aranyéremmel, többek között —, és Fischer mellett egyedül nekik sikerült a világlapok — például a New York Times, a Le Monde — első oldalára kerülniük, ami, sakkról lévén szó (nem futballról, kosárlabdáról vagy teniszről) — igazán nem csekélység. Egyszóval tehát most: Ha Európa — akkor Magyarország, ha Magyarország — akkor Budapest, és ha Budapest, akkor Hotel Béke Radisson, ahol a III. magyar szuperbajnokságot játsszák december 11—22. között. Az esemény kultúrtörténeti jelentőségű, mert döntő lépés lehet a nők egyenjogúsítása irányában. Ha pedig arról álmodozunk, hogy az ismeretlen sakkozó (sakkgondolkodó) szobrát éppen ez idő tájban skicceli a nézőtéren a sakk iránt érdeklődő képzőművészünk: gondja csak abban lehet, hogy férfi- vagy nőalakot formázzon-e meg. De akármelyik készül is el, mi csak nyerhetünk. Vannak dolgok, amiben csak reménykednünk lehet, mint például világbéke, világkiállítás — de ez a szuperbajnokság, itt, 1991-ben egyaránt csodálatos karácsonyi ajándék az egyetemes és a magyar sakkozásnak. r m FICAK 19 Felfekvés PILHÁL GYÖRGY Jó éjszakát, gyerekek, remélem, ágyban vagytok már. Ha nem, akkor majd most kifekszetek, az hétszentség. Hol volt, hol nem volt, a kispadon innen, a leshatáron túl, élt két bácsi, a Mihály meg a Sándor. Szép, derék ember volt mind a kettő, vágott az eszük, muzsikált a járásuk, a futballpályán meg annyira otthon voltak, akár a gondnok, akinek szolgálati lakása volt az öltöző mögött. Nem is csodálkozott azon senki, hogy egy szép napon Mihály lett a futballelnök, Sándor meg a futballfőtitkár. Azt mondja egyszer Mihály:—Ejnye, te, Sándor! Szaladjunk már át ide, New Yorkba, mert a végén még felfekvéseink lesznek, annyit üldögélünk itt, a szövetségben. Nagyot néz erre Sándor, de mert a rendtartás értelmében Mihály volt a rangidős, csak annyit kérdez: — Aztán mi a ménkűt csinálunk ott, New Yorkban, komám ? —No, ilyen buta kérdést is már régen hallottam — válaszol Mihály, de mert atyai ösztönök is dolgoztak benne, így folytatja: — Hát sorsolni megyünk, te, Golyhó Géza! Most fogjuk megtudni, kiktől szenvedünk majd megsemmisítő vereséget az elkövetkező időszakban. Ha több tökéletlen kérdésed nincs, akkor kedden találkozunk a Ferihegy-kettőn. Vakarózik erre piszkosul Sándor, mert valamit még mindig nem ért. Addig-addig vakarózik, míg a végénkiböki:—Aztán mi a fészkes fenének utaznánk már kedden New York-ba, amikor csak vasárnap lesz a sorsolás háromtól négyig? No, erre már erősen leizzad Mihály, holott nincs túlfűtve a helyiség. — Össze kéne abroncsoztatni a fejed, hogy szét ne vesse az a rengeteg ész — dörren rá Sándorra, de aztán szelíden folytatja. —Azért megyünk kedden, mert kedden a MALEV-nál centrumhétfő van, és ilyenkor előnyösebb feltételek mellett röptetik az embert, ez az egyik. A másik meg az, hogy a nyolc nap alatt, amíg kint töltünk, keményen dolgozunk majd. Először is elmegyünk a kilencvennyolcas vébét rendező franciák fogadására, ahol lazac lesz kaviárral, de előtte ígérd meg, hogy nem iszol sokat... Aztán meg elmegyünk a sportszergyártók kiállítására, ahol állítólag foszforeszkáló mezt, meg vegetetív labdát is bemutatnak majd, ezek pedig, mint te is tudod, égetően fontosak lennének a magyar labdarúgók számára. Topog-toporog Sándor, aztán kiböki: — És mondd, Mihály, mi lesz addig a Fővárosi Drótművekkel, ahol te közben vezérigazgató is vagy? Hogy Mihály erre mit mondott, azt nektek sajnos nem mondhatom meg, gyerekek, de emiatt ne búslakodjatok, mert fogtok ti még elég trágárságot hallani, ha felnőtök. Különben meg a mesének vége, aludjatok jól, ha tudtok. ^Jó éjszakát, gyerekek!_________________________________ AZ ORSZÁG FIKCIÓ — A VÁLOGATOTT IS AZ? A vb-selejtezők buktatói. ___________BALLAI ATTILA___________ Futballistáink kezdenek realistákká válni. A korábbi, hangzatos ígéretek kora lejárt. A vasárnapi vb-selejtező sorsolás után válogatott játékosaink többsége már nem a saját erejében bízik, sokkal inkább az ellenfelek gyengeségében. E gyengeség mögött a reménykedők nem sport-szakmai, hanem politikai okokat sejtenek. Nevezetesen: a Szovjetunió és Jugoszlávia, mint államok, mára merő fikciók lettek, ebből többen arra következtetnek, hogy az őket képviselő futballcsapatok is azok. Illetve, ha mégis kiáll m^jd egy Jugoszlávia vagy Szovjetunió nevű együttes, az a szétaprózódás, a zavaros belpolitikai helyzet miatt az elődnél sokkal gyengébb lesz. Mindez azonban ma még csak feltételezés. Egyes vélemények szerint a háború túl komoly dolog ahhoz, semhogy katonákra lehetne bízni, szerintem ugyanez a helyzet a sportdiplomáciával és a sportvezetőkkel. Ráadásul ez az ügy messze túlmutat a sport keretein, nemcsak a két, felbomlott ország utódállamaival kapcsolatos majdani döntések ismeretlenek, de az is, hogy kik, milyen szempontok alapján lesznek képesek és hivatottak dönteni. Az államutódlás terén nincs ott kapaszkodóként az írott betű, a hatályos jogszabály, mert korábban ugyan öszszeállítottak ezügyben egy tervezetet, de az aláíró államok csekély száma miatt az nem léphetett életbe. (Itt természetesen már szó nincs futballról, ez a nemzetközi jog területe.) Ezért csak a szokásjog lehet irányadó, mivel azonban emberemlékezet óta nem bomlott fel akkora birodalom, mint a Szovjetunió, esetünkben nincs kiindulási alap, amire hivatkozni lehetne. Példának okáért: ma még azt sem tudja senki, mi lesz a Szovjetunió ENSZ Biztonsági Tanács-béli, állandó tagságával, és ehhez képest a futball válogatott sorsa részletkérdés. A politikai nagyhatalom romjain nem osztozkodhatnak saját kényükre-kedvükre az utódok, miért gondolnánk, hogy a sportnagyhatalom maradványaival ugyanezt megtehetik? Most, az orosz—ukrán—belorusz államközösség tető alá hozásával, talán logikusnak hatna, hogy — különösen, mert a balti államokkal ellentétben az ukránok és a beloruszok nem szerepelnek önálló csapattal a vb-selejtezőkben — a három szövetséges állam a Szovjetunió önjelölt utódjaként közös csapatot indítson. Kérdés azonban, hogy ehhez elegendő lenne-e a három érdekelt esetleges megegyezése? Hiszen az 1994-es világbajnokság idejére a Szovjetunió nem lesz egyéb, mint történelmi kategória. Első hallásra talán képtelen ötlet, de ugyanilyen, csak valamivel porosabb történelmi kategória az Osztrák—Magyar Monarchia is. Mégsem jutna senkinek eszébe osztrák—magyar—horvát vegyescsapatot indítani, csak azért, mert így jobbak lennének az esélyei. Röviden: egyelőre minden bizonytalan. Illetve, az igazi szakértők szerint az valószínű, hogy egy üyen, a nemzetközi jogot erősen érintő kérdésben egyedül nem dönthet a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség sem. Lehet, hogy a háború valóban túl komoly dolog a katonáknak? Döntetlen Salvador ellen A közép-amerikai túrán szereplő magyar labdarúgó-váló- a magyar nemzeti együttes. Nyolc találkozón Mészöly gatott a Mexikótól szenvedett vereség után Salvador csa- Kálmán volt a szövetségi kapitány, majd az utolsó négy pata ellen lépett pályára magyar idő szerint hétfőn haj- erőpróbára — megbízott szakvezetőként — Glázer Rónaiban. A mérkőzés l:l-es döntetlennel zárult, a félidő- bért vette kézbe a „marsallbotot”. ben még a magyarok térhettek előnnyel pihenőre. A gólt Az idei összesített mérleg: Hámori Ferenc szerezte. 12 mérkőzés, 3 győzelem, 3 döntetlen, 6 vereség, 1991-ben kerek tucatnyi összecsapáson lépett pályára 13:19-es gólkülönbség. BILEK ISTVÁN A történészeknek alighanem megint dolguk lesz Magyarországgal, ezúttal sakkügyben, bár természetszerűleg ugyancsak lefoglalja őket a politika is — mióta teljesen átvették A Bush-házaspár a Polgár-lányokkal