Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)

1991-12-17 / 255. szám

II. Pesíili Hírlap 1991. december 17. TITKOS ROMÁN—SZERB MEGÁLLAPODÁSRÓL SZÓLÓ DOKUMENTUMOK Kötelező katonai kapcsolatok EGYÜTT VÉDEKEZNEK AZ ETNIKAI ZAVARGÁSOK ELLEN Rendkívül fontos hírt, és néhány szerb doku­mentáció magyar fordítását juttatták el szer­kesztőségünkbe. Információink szerint Romá­nia és Szerbia között katonai megállapodás van érvényben már négy éve, amely magába foglal­ja a kölcsönös katonai segítségnyújtást, a nem­zetközi egyezmények által tiltott biológiai és bakteorológiai fegyverek közös előállítását, a nemzeti kisebbségek elleni fellépést, és embar­gó esetén annak kijátszását. RPH-INFORMÁCIÓ A történet még Ceausescu és Tito idejére nyúlik vissza, amikor a két nagyhatalmú államfő titkos meg­állapodást kötött egymással. Ennek az egyezségnek a szövegét Pacepa román tábornok hozta nyilvánosság­ra Nyugaton, miután elhagyta hazáját. Pacepa a Se­­curitate helyettes vezetője volt. A román—szerb együttműködés következő fejeze­te már konkrétabb. Az MTI dokumentációja szerint Raif Dizdarevic, a jugoszláv államelnökség elnöke 1988. december 22-23-án Bukarestben kereskedelmi és árucsere-egyezményt, valamint fizetési megállapo­dást írt alá. A megbeszélésekről érdekes módon közös közleményt nem adtak ki, egy akkori bukaresti sajtó­­közlemény szerint viszont a két fél kifejezte szándé­kát, hogy legfőképpen a műszaki- és tudományos együttműködést fejlesztik tovább... Meg nem erősí­tett hírek szerint 1988-ban Ceausescu Slobodan Mi­losevic szerb elnökkel is — feltehetően titokban — ta­lálkozott, és tudományos katonai és műszaki együtt­működésről szóló megállapodást írt alá. Akkor ennek senki sem szentelt nagyobb figyel­met. Jobbára protokollárisnak tekintették a látoga­tást. A megállapodás szövegét egyik fél sem hozta nyilvánosságra, sőt Szerbia magát a tényt is tagadta. Olyannyira, hogy Belgrádban a szerződést nem je­gyezték be az államközi egyezmények nyilvántartásá­ba, és ezek után természetes, hogy a szerb hivatalos' lapban sem látott napvilágot. Az alábbiakban részleteket közlünk az akkori meg­állapodás szövegéből: „Szerbia és Románia elnökei kötelesek működésü­ket és együttműködésüket az Októberi Forradalom, a népfelszabadító háborúk hagyományainak, illetve a szocialista rendszer megőrzésének érdekében kifejteni, mivel ez az egyedüli rendszer, mely a két állam polgá­rai számára biztosítani tudja a békét, jólétet és a bol­dogságot. Románia és Szerbia aktív együttműködést fognak kifejteni a tudományos együttműködés, az új technológiák fejlesztése és a meglévő fegyverek korsze­rűsítése terén, melyek az aláíró országok területi egy­ségének és függetlenségének megőrzését szolgálják, valamint ezek alkotmányos berendezésének megőrzé­sét a külső és belső ellenséggel szemben. Ez együttmű­ködés előirányozza az ellenfél elriasztását illetve töme­ges pusztítását szolgáló fegyverek előállítását célzó tu­dományos kutatómunkát is. ” A munka nagy részét két szerbiai kutatóintézet, a Boris Kidric és a Toriak végezte. Az elsőben nukleáris kutatómunka folyik: urániumdúsítással és plutóni­umfeldolgozással foglalkoznak. Az utóbbi orvostudo­mányi kutatómunkát végez. A torlaki kutatók aktív anyaggal töltött kémcsöveket veszítettek el a sandza­­ki körzetben, Koszovó és Crna Gora között, emiatt sú­lyos járvány tört ki 1988 végén és 1989 elején. Az egyre súlyosbodó jugoszláv polgárháború köze­pette Szerbia ismét sort kerített arra, hogy szorosabb­ra fűzze kapcsolatait Romániával. Ez annál is fonto­sabb volt Milosevicék számára, mert Szerbiát az elszi­getelődés fenyegette. Éppen ezért ez év márciusában Temesváron Szerbia és Románia újabb megállapo­dást írt alá. Az alábbiakban részleteket közlünk a do­kumentumból: „Románia és Szerbia veszélyeztetve vannak az im­perialista országok terjeszkedési törekvései által, de egyes nemzeti kisebbségek elszakadási törekvései ál­tal is, mely utóbbiak nagyméretű etnikai zavargások kirobbanásával fenyegetnek. Ugyanezek a kisebbsé­gek egyúttal veszélyeztetik a szerb és román nemzet alapvető emberi jogait, terrorcselekményeket és ge­nocídiumot (népirtást) hajtva végre ezen nemzetek tagjain. A helyzet további elmérgesedését csupán a katonai és állambiztonsági szervek intenzív együtt­működése, és az egyes területeken élő nagyobb nem­zetiségi csoportok fokozott ellenőrzése akadályozhat­ja meg, mely magában kell hogy foglalja az anyaor­szágból és a nemzeti kisebbségek köreiből látogatást tevő jelentősebb személyek ellenőrzését is.” „Ugyanakkor — hangzik tovább a dokumentum — az elszakadni szándékozó erők támadásának veszélye miatt fokozni kell a katonai együttműködést, elsősor­ban azon fegyverzeti illetve biokémiai anyagok és ha­tóanyagok kölcsönös szállításának érdekében, ame­lyekre a szerződő feleknek szüksége van. Amennyi­ben a szerződő felek egyike hadba kényszerülne lépni, a másik köteles azt gazdaságilag, katonailag és bár­mely egyéb módon segíteni, ha erre szükség mutatko­zik. Ha a közvetlen kölcsönös katonai szállítás bármi­lyen oknál fogva nem lenne lehetséges, a szükséges segélyt a bejegyzett külkereskedelmi vállalatok köz­vetítésével fogják eljuttatni a rászorulóknak. Gazda­sági blokád esetén a segélyt egy harmadik fél bevoná­sával fogják elszállítani.” A szerződést szerb részről Blagoje Adzic hadsereg­­tábornok, a jugoszláv szövetségi hadsereg vezérkari főnöke, Budimir Kosutic és Aleksandar Mitrovic, a szerb kormány alelnökei, román részről pedig Ion Ili­escu elnök, és a román hadsereg vezérkari főnöke írta alá. Megtizedelt infláció Magyaroszágnak ellenőr­zése alá kell vonnia az inf­lációt, mielőtt nemzeti valutáját teljesen konver­tibilissé tenné —jelentet­te ki Tokióban Tarafás Imre. A lépés megtétele előtt a kormánynak csök­kentenie kell eddigi jelen­tős szerepét a devizagaz­dálkodás területén. 1993- ban az infláció mértéke már egy számjegyű lehet, és ez lehetővé teszi a fo­rint árfolyamának lebeg­tetését. A kormány ápri­lisban tervezi engedé­lyezni a bankközi valuta­piac megnyitását. Amíg az erőteljesen központo­sított devizagazdálkodás fennáll, nem lehet kon­vertibilitást várni—tette hozzá az alelnök. ANTALL A POLITIKAI ISKOLÁN Szakma vagy hivatás MUNKATÁRSUNKTÓL „Politika: szakma és hiva­tás” címmel új előadássoro­zatot indított a Századvég Politikai Iskola, azzal a cél­lal, hogy a magyar politikai élet meghatározó személyi­ségei valljanak arról: minek tartják a politikát, szakmá­nak-e vagy hivatásnak. Az első előadást tegnap Antall József miniszterelnök tar­totta. A felkérésnek megfele­lően arról beszélt, milyen alapértékek mentén jutott el a politikához, milyen elvek vezérlik cselekedeteit, ho­gyan gondolkodik a politiká­ról mint hivatásról és szerin­te mi a politika funkciója. A miniszterelnök személyes élményein keresztül — konkrét példákkal fűszerez­ve — igyekezett megláttatni, érzékeltetni csaknem két­száz főnyi hallgatóságával, hogy milyen szellemben ne­velkedett. Mint mondotta: humanisztikus politikai lég­körben nőtt fel, amely kizár­ta az embertelenséget, a jog­talanságot és mindazt, ami a diktatúrát általában jellem­zi. Soha nem volt szociálde­mokrata, gyermekkorától fogva a keresztény-liberális eszmék szellemében nevel­kedett, s ettől mind a mai na­pig nem tért el. Mindannak alapján, amit eddigi élete so­rán látott, hallott, átélt, szá­mára a politika nemcsak hi­vatás, elkötelezettség lett, hanem gyakorolható szak­mává is vált. Karácsonyvárás MUCSI GÉZA_______ Karácsony előtti tébolyda lett a világ. Olvasónak és újság­írónak egyaránt halvány fo­galma sincs már arról, mit hoz majd a Jézuska. Most már a holnapról sincs sejtel­münk, hát még a közeljövő­ről. Mi történik velünk, mi történik szomszédságunk­ban? A breszti hármas szláv csúcs eredménye és a Szovjet­unió széthullásáról szóló be­jelentés egyszerre a figyelem központjába került. Amolyan díszként került fel egy kará­csonyfa legtetejére. Az ága­kon csüngenek, csillognak azonban a további díszek, „encsem-bencsemek”, mint például a maastrichti csúcs, ahol megszületett az Európai Közösség örökébe lépő Euró­pai Unió, vagy az immár egy éve húzódó jugoszláviai vál­ság, pontosabban háború. A déli térségben például továbbra is lőnek, ropognak a fegyverek. A tengerparton, meg Eszéken, Sisakon és a szlavóniai térségben. Vin­­kovciban csak azért nem, mert az ítéletidő miatt a harckocsik a sárba ragad­tak. Az ítéletidő és a dermesz­tő hideg legalább ilyen pici moratóriumot hozott. A Karácsonyt várják min­denütt. Horvátországban is — a békét még inkább. Ebből csak annyi biztos, hogy dá­tum szerint majd tényleg be­köszönt mindannyiunk Ka­rácsonya. De a béke ? A soka­dik terv is kudarcot vallott déli szomszédunknál, mene­kültek ezrei özönlenek át a határon — az ifjabb nemze­dék alighanem először nem szülőföldjén várja az ünne­pet, nem ott állít fel fát, s nem ott díszíti fel. Közös karácsonyfa kelle­ne. Azoknak, akik a háború­ból menekülnek, elhagyták otthonaidat, azoknak, akik emberbarátságból befogad­ják, befogadták őket, s azok­nak is, akik esetleg ajándék­ként ünneplik mostanában függetlenségüket, szuvereni­tásukat. Mindenkinek jön a Jézuska, csak az a kérdés, mit tesz a fa alá. Az pedig biztos, hogy azok, akik háborújukkal el­rontották a családi örömöt, talán nem is tudják, hogy Karácsony lesz. Miért is len­ne fogalmuk arról, mi a sze­retet ünnepel TISZTUJITAS AZ MDF ELNOKSEGEBEN Ugyanazt másképpen politikát folytassuk, mint eddig, csak másképp. — Ugyanazt, de kemé­nyebben ? — Határozottabban. Ez a helyes kifejezés. Az a cél, hogy meggyorsítsuk a rend­szerváltás folyamatát. — Önnek milyen szerep jut az elnökségben? Várható, hogy fölemeli szavát azért, hogy az ön szerint szétszórt hatalom jobban „központo­sukon”? — A személyre szóló sze­repekről a közgyűlés után határozunk. A központosí­tás pedig régi frázis, amely a mai rendszerben nem állja meg a helyét. Határozottsá­gunk azt jelenti, hogy a kü­lönböző állami szerveket ösztönözzük feladataik mi­nél tökéletesebb ellátására. Mert megengedhetetlen, hogy a társadalom egyes cso­portjai csak azokat a tör­vényeket tartsák be, ame­lyikhez kedvük van. Magam nem vagyok sem miniszter, sem államtitkár, de mint képviselő, és most már mint MDF elnökségi tag is, köte­lességem javaslatokat tenni, tanácsokat adni. Medgyasszay László -. — Két taggal bővítettük az ügyvezető testületet, és ezzel hatékonyságát kíván­juk fokozni. Az én helyzetem nem változik, továbbra is sajtóügyekkel foglalkozom. —Für Lajos kinevezésé­nek mi az célja? — Mivel ő neves és tekin­télyes személyiség, megvá­lasztásával mindéképpen bővíteni tudjuk az MDF tá­mogatóinak körét. A megvá­lasztott elnökségi tagok kö­zül Szabó Tamásnak megha­tározó szerep jut: ő dolgozik majd Für Lajos mellett. MUNKATÁRSUNKTÓL Bejelentette lemondását Horváth Balázs ügyvezető alelnök a Magyar Demokra­ta Fórum elnökségének de­cember 11-én tartott ülésén. Az elnökség az alapszabály­ban biztosított jogkörében kibővítette és átalakította az ügyvezető elnökséget. Meg­választotta Für Lajost ügy­vezető alelnöknek, aki kor­mányzati munkája mellett látja el új feladatát. Három új alelnököt választott: Csurka Istvánt, Lezsák Sán­dort és Medgyasszay Lászlót. Az ügyvezető elnökség to­vábbi tagjai: Farkas Gabriel­la, Furmann Imre és Szabó Tamás alelnökök, Grezsa István, Horváth Balázs el­nökségi tagok. Két érintett véleményét kér­tük arról, vajon mi várható, mi változik az MDF politiká­jában az elnökségben tör­tént váltások után. Csurka István: — Azért alakítottuk át az elnökséget, hogy ugyanazt a

Next

/
Thumbnails
Contents