Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-17 / 255. szám
Hírlap ORSZÁGOS GAZDASÁGI, KÖZÉLETI ES KULTUR ALIS NAPILAP A SZABAD ÚJSÁG MELLÉKLETE Uj vezetőség a MVSZ-ben Pénteken, a hajnali órákban a Magyarok Világszövetsége rendkívüli tisztújító közgyűlése megválasztotta a szervezet új vezetőségét. Az MVSZ elnöke Csoóri Sándor lett. A főtitkári poszt betöltésénél a jelölésben nem volt egyetértés, csak hosszas és szenvedélyes viták után született megegyezés Csoóri Sándor javaslatára. Az MVSZ új főtitkára végül Kincses Előd lett. Komlós Attila — aki 1990 szeptemberétől a szervezet megbízott főtitkára volt — az ügyvezető alelnöki tisztet tölti be. Felkérték a Marosvásárhelyen tartózkodó Sütő Andrást, hogy újból fogadja el a tiszteletbeli elnöki címet. A megbízatások kilenc hónapra, az MVSZ jövő nyári közgyűléséig szólnak. Csoóri Sándor közvetlenül megválasztását követően elmondta: őt magát is váratlanul érte a megbízatás. — Nem készültem ilyen szerepre, hiszen a korábbi években többféle szerepet is vállalhattam volna a politikában, ám nem tettem. A Magyarok Világszövetségének elnöki tiszte azonban nem közvetlen politikai szerep, bár áttételesen lehet belőle az is, attól függ, hogy milyen súlya lesz a jövőben a szervezetnek. Az új elnök a világ különböző részein élő magyarok összefogását jelölte meg fő céljául, hozzátéve, ez nem jelenti a közöttük lévő különbözőségek feltétlen összebékítését. Azt azonban igen, hogy a világ négy égtájáról áradó tapasztalatok, élmények a magyarság közös kincsévé váljanak. A FÉLSZÁZ ÉVES GONDOLATOK MA IS ERVENYESEK Amerikában bizakodnak Jövőre, Szent István napján, 53 év szünet után rendezik meg ismét Budapesten a Magyarok Világkongresszusát. Ennek jegyében kezdődött az Agro Hotelben a Magyarok Világszövetségének előkészítő közgyűlése. Bertalan György Imrét, az Amerikai Magyar Református Egyesület egyik vezetőjét arra kértük, mondja el: mit vár az amerikai magyarság a világkongresszus újjáéledésétől? GULYAS L. ISTVÁN — Az Amerikában, elsősorban az Egyesült Államokban élő magyarság régi tagj a a világszervezetnek, az Amerikai Magyar Református Egyesület például már az első és második kongresszuson jelen volt, még a harmincas években. Az 1938-ban hozott határozatokat igyekeztünk valóra váltani, és ma is magunkénak érezzük azokat, mert érdekünk, hogy a világ magyarságának öszszefogása, közös céljaink szolgálata továbbfejlődjön. Az amerikai magyarság kifejezetten jó véleménnyel van a világszövetség ideiglenes vezetőségének, közöttük Komlós Attila főtitkárnak a munkájáról, aki vette a fáradságot, és meglátogatott bennünket. Az a megújulás, amelyet Sütő András is hangsúlyozott, s amelyet a magyar állam is elvár ettől a szervezettől, bizakodásra ad okot számunkra. Bár az idő rövidsége miatt nem minden meghívott tudott most eljönni Amerikából, nyugodtan mondhatom, hogy a mostani előkészítő gyűlésre jól felkészültünk, ezt az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége s a többi amerikai magyar szervezet bizonyítja majd — mondta Bertalan György Imre. Egyre több a menekült Néhány napos átmeneti csökkenés után ismét sok jugoszláv menekült érkezik hazánkba — tájékoztatott Zubek János határőrségi szóvivő, hozzátéve: a hét végén 235-en kértek ideiglenes menedéket. Ugyancsak a hét vége krónikájához tartozik, hogy a jugoszláv határszakaszon elfogtak egy 22, illetve egy 32 tagú kínai csoportot, melynek tagjai Jugoszláviába kívántok átszökni embercsempészek segítségével. A hegyeshalmi határátkelőnél egy cseh-szlovák rendszámú, ponyvás teherautóban akartak Ausztriába átcsempészni 38 törököt. BUKARESTBŐL HAZAÉRKEZTEK A KÉPVISELŐK Nem javultak a kapcsolatok A minap hazaérkezett Romániából a Horn Gyulának a külügyi bizottság elnökének vezetésével Bukarestben járt héttagú parlamenti delegáció. A ferihegyi repülőtéren a szomszédos országban járt honatyák tájékoztatták a sajtó képviselőit. G. FEHÉR PÉTER Horn Gyula szocialista politikus elmondta, hogy a tárgyalások során megmaradtak a nézetkülönbségek. A megbeszélésekben heves viták voltak. A külügyi bizottság elnöke ugyanakkor hangsúlyozta, hogy román részről készséget mutattak a két törvényhozás közötti párbeszéd folytatására. A delegáció tagjait arra biztatták az RMDSZ képviselői és szenátorai, hogy folytassák az ilyen jellegű tárgyalásokat. Megállapodás született arról, hogy a magyar külügyi bizottságnak konfliktushelyzetben módja lesz azonnal és közvetlenül a román illetékesekhez fordulni — mondta Horn Gyula. Csáti György MDF-képviselő, a külügyi bizottság alelnöke az elmondottakhoz hozzátette: a megbeszélések valóban nyűtak voltak, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen eredményre is vezettek volna, még részletkérdésekben sem. A legkellemetlenebb „élmény” a magyar delegáció számára az volt, amikor találkoztak a Hargita és Kovászna megyéről írt jelentéssel foglalkozó bizottsággal. Ez a dokumentum az ott élő magyarságot bűnösnek kiáltotta ki és a Magyar Köztársaságot rágalmakkal illette. Hegedűs István, a FIDESZ képviselője, a külügyi bizottság másik alelnöke hangsúlyozta: fontos témaként szerepelt a tárgyalásokon a kolozsvári főkonzulátus kérdése. A közeljövőben semmi lehetőség sincs arra, hogy ebben az ügyben bármiféle elő-relépés történjen. Szent-Iványi István, SZDSZ-képviselő, a külügyi bizottság titkára az elmondottakhoz hozzátette: a delegáció nem azzal a szándékkal indult Bukarestbe, hogy egy látogatás során sikerül a kapcsolatok fejlesztésének összes akadályát elhárítani. Kiemelte, hogy a sikertelen tárgyalások mégis pozitívumnak számítanak, mert egy folyamat kezdetét jelentik. A Reggeli Pesti Hírlap megkérdezte, hogy szóba került-e a visegrádi hármak és a Hexagonalehoz való román viszony, tekintettel arra, hogy Bukarest több ízben támadta e két tömörülést. Horn Gyula és Csóti György válaszukban elmondták, hogy a kérdésről többször tárgyaltak. Magyar részről hangsúlyozták, hogy sem a visegrádi országok sem pedig a Hexagonale nem irányul Románia ellen. Ahhoz azonban, hogy Románia részt vegyen, akár a hármas együttműködésben, akár a Hexagonale munkájában a többi résztvevő ország hozzájárulása is szükséges. Úgy tűnt, hogy jelenleg a román vezetés nem támadja egyik tömörülést sem. Inkább a csatlakozás lehetősége felől érdeklődtek. Egy kérdésre válaszolva a képviselők elmondták, hogy szóba került a magyar-román alapszerződés ügye is. Román részről sérelmezték, hogy Magyarország nem akarja belevenni a dokumentumba, azt a kitételt, mely szerint nincsen területi követelése Romániával szemben. A magyar álláspont: a két országnak a helsinki záróokmányban foglalt elveknek, és követelményeknek megfelelően kell eljárnia. Egy új világrend körvonalai HEGYI BÉLA Ritkán fordul elő a történelemben, hogy egy himnusz elévül, értelmét és tartalmát veszti, semmit sem ér )rA nagy Oroszország kovácsolta frigy", hallottuk még a minap is a szovjetekét, felbomlott; „hát éljen a szovjet hatalma, egysége”, ismétli még mindig imamalomként a moszkvai rádió, megszűnt. Sem frigy, sem hatalom, sem egység nincs többé. A himnusz, mely inkább hasonlított indulóra, katonai riadóra, győzelmi mámorénekre, mint méltóságteljes, karakteres, drámai vallomásra, azt zengte, hogy „a nép így akarta, megalkotta így”. Jól tudjuk azonban, hogy egyáltalán nem a nép akarta a szovjet köztársaságok szocialista szövetségét, hanem a terror, a fegyverek és a félelem alkották meg. „Szálljon szabad hazánk, dicsőség fénye rád”— harsogták önkéntes és szervezett kórusok negyvenöt éven keresztül Magyarországon is, hol a magyar himnusz helyett, hol előtte, utána vagy mellette, de minduntalan kapcsolódva Kölcsey soraihoz. Hogy mennyire volt szabad „az” a haza, megtapasztaltuk abból, mennyire volt szabad a miénk. Meggyőződhettünk róla, hogy ugyanolyan rabságban éltek ott is a népek és nemzetek, mindenütt az orosz katonaság fennhatósága alatt, mint amilyenben a magyarság is a szovjet árnyékában. Sakkor engedett ott a gyeplő, amikor már mi is érezhettük, hogy vidámodik a pannon barakk. Ismét vége lett hát, ki tudja, hányadszor, egy nagytalami ábrándnak, világhódító tervnek, az emberiség újmódi megalázásának. Egyszer s mindenkorra befellegzett a bolsevik megalomániának, mely a cárizmustól örökölt pánszlávista törekvéseket akarta megvalósítani a szovjet ideológia köntösébe bújtatva. Szabadságról, dicsőségről, nemzetköziségről dalol a himnusz, pedig elnyomást, kizsákmányolást, rettegést kellene mondania. Ismét megbukott egy totalitárius, vakbuzgó és elembertelenedett rendszer, mely a világforradalom, az osztályharc és az internacionalizmus jelszavaival a világ újrafelosztására és bekebelezésére, az orosz hegemonizmus kiterjesztésére és fölényére építette jelenét és jövőjét. Összeomlott önmagától, mert akik táplálták, hirdették, óhajtották, nem tanultak semmit a történelemből. Az ókori birodalmak még dacolhattak az idővel. Évszázadokig álltak az avar, a trák, a mongol, a római stb. foglalások. Később már egyre rövidült az idejük. Az oszmán, az osztrák, a spanyol dinasztiák korábban befejezték. A 19. század második felében a történelem nem tűrte tovább, hogy a Föld testén ilyen óriási daganatok éktelenkedjenek. Széthullottak az újkori brit, holland, francia, amerikai gyarmatbirodalmak, a világ igyekezett végleg megszabadulni kontinensnyi béklyóitól. Ezért hat végképp anakronisztikusnak és az emberiség ellen elkövetett kései merényletnek mind a hitleri Harmadik Birodalom, mind a sztálini Gulag-birodalom a 20. század derekán. A történelem leszámolt a glóbuszt áhító cezaromániákkal, a területéhes ideológiákkal, a nacionalista vezérimádatokkal. Vajha megértenék ezt újonnan támadt Führerek és Visszarionovicsok, kis és nagy diktátorok, taktikusok és machinátorok. Vajha tanulnának a történelemből rabok és rabtartók, áldozatok és hóhérok, közösségek és kiközösítők. Rá kell hogy döbbenjenek, többé semmi, de semmi esélyük a megragadható hatalomra. Csak a békének van lehetősége, csak az emberségnek van reménye, csak egy európai eszményű és keretű összefogásnak van valószínűsége. Csak a kölcsönösség és megbízhatóság szabhat a világ népeinek tartós perspektívát. Egy új világrend körvonalai kezdenék kibontakozni... Köszöntjük az OLVASÓT... „abból az alkalomból, bogy ismét* helyet kaptunk e néhány oldalon. Most már folyamatosan jelentkezünk, az új esztendőben hetente kétszer is. A Pesti Hírlap — amelyet 150 éve Kossuth Lajos indított útjára — sohasem tett különbséget magyar és magyar között. Mi a magunk eszközeivel ezt a nemes és soha el nem évülő célt szeretnénk szolgálni — ígértük szeptember végi bemutatkozásunkkor. S tesszük ezt mától a Szabad Újság négyoldalas mellékleteként. A szerkesztőség
