Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)

1991-12-13 / 252. szám

1991. december 13. Szabad ÍTJSÁG 5 „A kelet-berlini államügyészeket el kell bocsátani“ Szebbnél szebb alkalmak a visszaélésekre... Margarete Bräutigam berlini főál­­lamügyésznő számára a német egye­sülés nemcsak azt jelentette, hogy Nyugat-Berlinen kívül a kelet-berlini gazdasági bűnözési ügyek is az ö ha­táskörébe kerültek át, hanem azt is, hogy merőben új „kinövésekkel" kel­lett (elvennie a harcot. A szocialista gazdaság kapitalistává mutálódása ugyanis szebbnél szebb visszaélési lehetőségeket teremtett, elsősorban azoknak a keletnémet gazdasági ve­zetőknek, akik már korábban sem vol­tak szemérmesek, ha alkalom adódott egy kis „mellékes" bezsebelésére. • Mennyiben változtak meg a hi­vatal mindennapjai az egyesülés óta?- Nagyon sokban - válaszolta Mar­garete Bräutigam. - Először is, a ke­let-berlini terület átvételével hatvan százalékkal megnövekedett a mun­kánk mennyisége, pedig már eddig is úgy túl voltunk terhelve, hogy fontos­ság szerint rangsorolnunk kellett az ügyeket. Ezen felül persze egészen újfajta bűnügyekkel kellett megismer­kednünk. • Milyen jellegű ügyek ezek?-Több csoportra osztanám őket. Az első a transzferrubellel kapcsolatos csalások csoportja. Kihasználva az Egyesülési Szerződés hiányosságait, és azt, hogy a papir nagyon türelmes, meghamisítottak néhány apró számot, és így a valóságosnál jóval nagyobb exportot mutattak ki. Ezzel rengeteg pénzt lehetett keresni, mert az NSZK felé történt nyitás következtében meg­teremtődött a lehetősége annak, hogy a régi gyakorlattól eltérően egy transz­­ferrubelügyleten keresztül kemény va­lutához lehessen jutni. Ez fantasztikus csábítás volt, amit nagyon sokan ki is használtak. • Hányán?- Körülbelül ötvenen. Jó, erre per­sze mondhatja azt, hogy ötven eset az semmi, de ez az ötven eset másfél milliárd márkás kárt okozott. És azt is elárulhatom, hogy ez még csak a jég­hegy csúcsa, mert a vizsgálatokat gyakorlatilag nemrég kezdtük meg. A második csoportba a csalások, hűt­len kezelések ügyei tartoznak, ame­lyek a volt állami vállalatok privatizáci­ójával függnek össze. A tetteseknek itt hárommilliárd márkát sikerült zsebre tenniük. • Mondana egy konkrét példát?- Szívesen plasztikussá teszem a dolgot. Az átalakítás során például a vállalat vagyona természetesen át­kerül az új vállalatok birtokába. Ezek a vagyontárgyak lehetnek csónakok, teherautók, telkek - vagyis gazdag a választék. Esetükben a vétkesek megpróbáltak - azzal az indokkal, hogy pénzre van szükségük az átme­neti nehézségek áthidalására, arra az időre, míg újra beindul a normális kereskedelmi tevékenység - úgyne­vezett szükségeladásokat lebonyolíta­ni. Nagyon kedvezőtlen árakon - lega­lábbis ez állt a papíron. A valóságban sokkal több pénz vándorolt a vevő zsebéből az eladóéba az üzletköté­sekkor, ami alatt azt értem, hogy ezek a pénzek magánzsebekbe kerültek. Az üzemek így jelentősen megkárosultak, egyesek viszont betegre keresték ma­gukat. • Kiknek voltak a legkézenfek­vőbb lehetőségei a csalások elkö­vetésére?- Az állami vállalatok, kombinátok igazgatóinak, azoknak, akik - hogy úgy mondjam - ott ültek a forrásnál. A transzferrubel-ügyeknél kicsit más volt a helyzet. Ott a tettesek nem feltétlenül tartoztak a régi vezető elit­hez, de pillanatok alatt feltalálták ma­gukat, villámsebesen cégeket alapí­tottak, amelyek még felugrottak a vo­natra, hogy az utolsó pillanatig üzletel­hessenek. Voltak olyan frissen alapí­tott cégek, amelyek azonmód, milliós üzleteket kötöttek. • Igazat ad nekem, ha azt mon­dom, hogy ebből a rendszerváltás­ból megint azok tudtak hasznot húzni, akik az előző rendszerből is hasznot húztak?- Nem csak ők, de ók is. Ez ugye, a régi nóta. Annak a munkásnak, aki a gép mellett áll, és egy alkatrészt esztergál, nincs lehetősége, még a nagy politikai földindulások alkalmá­val sem, hogy hirtelen részt vegyen valami nagystílű manipulációban. És az a nagy baj, hogy a káros következ­mények éppen öt, a kisembert érintik, akiknek viszont nyereségük lesz a do­logból, azok elsősorban valóban a múlt rendszer főnökei. • Miben különböznek ezek a bűn­ügyek azoktól, amikkkel eddig ta­lálkozott?- A gazdasági bűnözök olyan összegű károkat okoztak, amilyenek­kel itt, mi, ilyen tömörített formában még nem találkoztunk. Ha az egyesü­lés előtt 10-20 millió márkás kárösz­­szegekkel dolgoztunk, akkor azt mondtuk, hogy „nagy" ügyeink van­nak. Milliárdokkal soha nem számol­tunk. A másik lényeges különbség az, hogy nekünk államügyészeknek bele kellett tanulnunk egy merőben más gazdasági rendszerbe ahhoz, hogy egyáltalán megkezdhessük az ügyek feldolgozását. Eddig a szabad piac­­gazdaság kinövéseivel kellett meg­­küzdenünk, itt viszont egy olyan gaz­dasági rendszerrel találkoztunk, amit az állam irányított. Számunkra minden újdonság volt, és fáradságos munká­val kellett összeszedegetnünk a szük­séges tudnivalókat. • Nem lett volna egyszerűbb volt kelet-berlini államügyészeket is be­levonni a munkába?- Politikai döntés született arról, hogy a kelet-berlini államügyészeket el kell bocsátani. El akarták kerülni, hogy egy városon belül kétfajta jog­rendszer képviselői tevékenykedje­nek, akik képzettségüket tekintve is teljesen különbözőek. Ez szükségsze­rűen súrlódásokhoz vezetett volna, és a lakosság sem vette volna jónéven. • Egy korábbi interjújában emlí­tette, hogy ezekben a hónapokban az ingatlansíbolási ügyek kerülnek előtérbe a munkájukban.- Igen, egyre több olyan ügyünk van, ahol a telkek rendkívül gyanús körülmények között váltottak tulajdo­nost. Vagy például irodaházakban olyan minimális bérleti díjak fejében kötöttek 25 évre szóló szerződéseket, ráadásul a Belváros legjobb helyén, hogy biztosra vehető: itt magánmegál­lapodások- születtek, és az ingatlan kezelőjének zsebébe nagy összegek folytak, ahelyett, hogy az adott vállala­tok kasszáját gazdagították volna. Sajnos, hosszú évekre el vagyunk látva munkával. (PPP) ✓ Mi a Szövetségi Biztonsági Információs Szolgálat A hírszerző jogai és kötelességei A Szövetségi Gyűlés az idén fogad­ta el azt a törvényt, mellyel létrehozta a Szövetségi Biztonsági Információs Szolgálatot (SZBISZ) mint állami szervet. A SZBISZ a Cseh és Szlovák Szö­vetségi Köztársaság hírszerző szerve, amely az állam és alkotmányos rend­jének biztonsági ügyeiben lát el fela­datokat a törvény által meghatározott terjedelemben. Tevékenységében te­hát az alkotmányhoz, a törvényekhez és más általánosan kötelező jogsza­bályokhoz tartja magát. A törvény azt is leszögezi, hogy az állampolgárok alkotmányos jogait és szabadságát ez a biztonsági szerv csak e törvény által meghatározott mértékben és módon korlátozhatja. A Szövetségi Biztonsági Informáci­ós Szolgálat beszerzi és feldolgozza:- az alkotmányos rend védelmé­hez szükséges,- az idegen hírszerző szolgálatok tevékenységével,- a külfölddel szövetkezve szerve­zett terrorizmussal,- az állam biztonsága ellen irányu­ló tevékenységgel kapcsolatos * és- az állam gazdasági érdekeinek védelme szempontjából fontos információkat,- egyidejűleg együttműködik az ál­lamtitkok védelmében. E biztonsági szerv átadja az állam alkotmányos szerveinek azokat a je­lentős információkat, amelyekre ezek­nek a szerveknek döntéshozataluk­hoz, illetve amelyekre az alkotmányos szerveknek az alkotmány- és jogelle­nes tevékenység megfékezése érde­kében szükségük van. Az SZBISZ tevékenységét a Szö­vetségi Gyűlés egy külön bizottsága ellenőrzi. Ez például elrendelheti, hogy vessenek véget az olyan tevé­kenységnek, amely meghaladja e biz­tonsági szerv meghatározott hatáskö­rét, vagy amely törvénysértő, valamint intézkedéseket foganatosíthat olyan esetekben, amikor úgy vélik, hogy a biztonsági szerv tagjainak tevékeny­sége törvénysértő módon korlátozza vagy felszámolja valakinek a jogait. E parlamenti ellenőrző szerv a bizton­sági szolgálat tagjainak törvénysértő magatartásáról köteles jelentést tenni a Szövetségi Gyűlésnek, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztár­saság főügyészének, illetve, az ügy jellegétől függően a szövetség* kor­mánynak is. A törvény leszögezi: a biztonsági szolgálat tagjainak feladata, hogy te­vékenységük során ügyeljenek az ál­lampolgárok becsületére, hírnevére és méltóságára, valamint saját becsüle­tükre és jó hírnevükre is. E szerv tagjai jogosultak a fegyverviselésre, illetve a fegyver használatára a törvény által meghatározott kereteken belül. Példá­ul önvédelem esetén, hogy elhárítsák a személyük ellen folytatott támadást vagy más személy élete elleni táma­dást, valamint, abban az esetben, ha az eredménytelen előzetes felszólítás után másként nem hárítható el a vé­dett objektumok, őrzött zárt területek vagy védett személyek ellen irányuló veszélyes támadás. A törvény rendelkezik a biztonsági szolgálat javára cselekvő személyek­ről is. Ezek azok a személyek, akik önként és titkolt módon nyújtanak szolgálatokat. A Szövetségi Biztonsá­gi Információs Szolgálat az ilyen sze­mélyekről csak az egyes feladatok teljesítése idején vezethet nyilvántar­tást. A nyilvántartás adatait a feladat elvégzése után meg kell semmisíteni. Ha valaki a Szövetségi Biztonsági Információs Szolgálatnak nyújtott se­gítség következtében megbetegszik, vagy meghal, az így keletkezett kárt az állam a dolgozók kártalanítását szabályozó előírások alapján köteles megtéríteni. A Szövetségi Biztonsági Informáci­ós Szolgálat tagjai nem lehetnek politi­kai pártok és politikai mozgalmak tag­jai, azok tevékenységében nem ve­hetnek aktívan részt, és azok javára sem tevékenykedhetnek. Olyan társa­ságok szerveinek tagjai sem lehetnek, amelyek nyereségorientált tevékeny­séget folytatnak. „Ejtóernyósveszély!" (A szerző illusztrációs felvétele) Vigyázat, ejtőernyősök! Újfajta táblát lehetne egynéhány üzemünk, vállalatunk bejáratánál elhelyezni mostanság. Vigyázat, ejtőernyősök! - hirdethetné rajta a valamiféle rajzzal is illusztrált felirat, amely a diktatórikus kommunista rendszerben „fényes“ karriert befutott, leszerepelt pártkáderek gyárakba, hivatalokba, újfent jói fizető állásokba kerülésének, becsempészésének veszélyére hivná fel a figyelmet. Mert bizony fura eseteknek lehetünk még ma is fül- és szemtanúi honi tájainkon. Ugyanazok a pökhendi, úrhatnám kiskirályok, akik jószerével a csőd szélére sodorták az országot, ismét vezető pozíciókba kerülnek, villogtatják újra oroszlánkörmeiket, s a basáskodásuk, egyeduralmuk ellen szót emelő dolgozó­kat már nyíltan elbocsájtással fenyegetik. A beszélgetések persze szinte mindig négyszemközt, tanúk nélkül zajlanak, így nehéz őket tetten érni, lefülelni, aljas, sokáig büntelenül gyakorolt praktikái­kat lehetetlen reájuk bizonyítani. Mondok egy példát is. Az egyik p.-i állami vállalat hűséges pártkáder igazgatója - nem tudom, „felsőbb“ utasításra cselekedett-e, vagy csak a „józan eszére" hallgatva - hozzálátott az intézmény kiárusításához. A dolgozók zöme megvonta tőle a bizalmat, ám ökelme azóta is a hivatalában pöffeszkedik. Azokhoz, akik tudnak bizonyos kétes üzelmeiról, továbbra is ragaszkodik, ám az önkényes és sokszor törvényellenes fellépései ellen ágálókat - mondvacsi­nált, kiagyalt ürügyekkel - munkaköri áthelyezéssel, kedvezménymegvonással, sőt elbocsájtással riogatja. Cimborái továbbra is a kegyeit élvezik, beosztottjainak nagy többsége- leginkább munkahelyféltésból - nem mer szót emelni ellene! Egy szép napon új munkaerő került az igazgatóság egyik osztályára. A munkahely ez idáig - hónapokon át - betöltetlen volt, a vezetőség csakis a megfelelő főiskolai szakképzettséggel és legalább tizenöt éves szakmai gyakorlattal rendelkező egyénnel kívánta betöltetni. Ilyen feltételeknek megfelelő jelentkező viszont egyszerűen nem akadt. Aztán úgy tűnt, megtörik a jég! A munkatárs a feloszlatott pártapparátus volt illusztris „katonája “. Képesítése- a pártfóiskola előtt lábbelikészitö szakiskolát végzett - a tisztség betöltésére meg szakmai gyakorlata nincs, de hát majd beletanul „menet közben“ a munka­körébe. Elvégre saját bevallása szerint kicsi kora óta hobbija volt az érintett szakterület... Az ejtőernyős „hobbimunkás" baj társ 3800 korona alapfizetéssel láthatott munkához! ZOLCZERLÁSZLÓ Változik a szovjet számítástechnikai piac is KGB-s mérnökök az Ami az átlagot illeti, a szovjet számítás­­technika igen elmaradott - sokáig szinte alig volt korszerű hardver, míg meg nem indult a maszek behozatal. Néhány világhí­rű cég idejében kapcsolt, és máris betört a piacra. Az IBM vagy bizonyos berendezések tekintetében az Olivetti, jól ismert márkának számít. Ennek ellenére a COCOM-lista mi­att rendkívül lassú a korszerű géppark kié­pítése. Állami pénz csak egyes szakmák, főleg a hadiiparral, űrkutatással összefüggő ágazatok ellátására van, a gomba módra szaporodó kisebb számítástechnikai cégek, vegyes vállalatok a legkülönfélébb módon jutnak hozzá a komputerekhez. Számítógé­pért akár ölnek is - no persze, kisebb értékért is, ha úgy adódik. Bár sok a jó programot készítő mérnök, és a korszerűen felszerelt laboratóriumok száma is növek­szik, óriási az anakronizmus a korszerűtlen gyakorlati termelőmunka és az azt esetleg irányítani kívánó számítástechnikai beren­dezések között. A piac azonban óriási, és színvonalbeli tarkasága lehetővé teszi, hogy a nagy világ­cégek is bekapcsolódjanak egyes vállalatok munkájába. A Paragraf International szov­jet-amerikai vegyes vállalattal szerződést írt alá az Apple arról, hogy felhasználhassa technológiáját és programját kézzel írott szöveg olvasására és rögzítésére. Az Apple klaviatúra nélküli számítógépei, amelyeket a jövö év végén kezdenek árulni, már el lesznek látva egy speciális részegységgel. Ez lehetővé teszi, hogy különböző szövege­ket és kézzel írott számokat rögzítsenek egy elektronikus „tollal". A szovjet - ameri­kai vegyes vállalatnak olyan programja is van, amely rossz minőségű facsimile infor­mációt is felismer. A szerződés azt is tartal­mazza, hogy az Apple a jövőben előjogokat élvez a vegyes vállalat új programjainak értékesítésekor. Az ügylet nagyságát ke­információlopás ellen reskedelmi titokként kezelik, viszont az iménti kikötés azt mutatja, hogy a kisvállalat előnyösnek tekinti az Apple által felajánlott árat és magát a munkakapcsolatot. A legér­tékesebb számítástechnikai tudnivalókkal a KGB-főiskoláról kikerült szakemberei bír­nak Többségük ma már az Elias cég alkal­mazottja. Ök programokat árulnak a számí­tógépes információlopás kivédésére. Az Eli­as tart szemináriumokat is, amelyen a hall­gatók megismerkedhetnek az információs kémkedés hatékony módszereivel és az ellenük folytatott harc hathatós eszközeivel. Az első ilyen szeminárium most folyik, a kö­vetkező november elején indul. Az Eliast, amint azt Vlagyimir Anasin igazgató a Kommerszant tudósítójának elmondta, húsz volt KGB-föiskolás hozta létre. Közü­lük többen ma is zárt kutatóintézetben dol­goznak. Nagyon magas képzettségű szak­emberekről van szó; még nem volt olyan program, amelyet nem tudtak volna megfej­teni. A maximálisan megbízható, úgynevezett védelmi programok kidolgozása során fi­gyelembe tudják venni a megrendelő igé­nyeit is. A védelem ára attól is függ, hogy a program milyen értéket képvisel. A cég által ajánlott védelmi rendszer megakadá­lyozza a lemásolást, a behatolást, viszont lehetővé teszi, hogy a bizalmas partnerek a „leszívás" veszélye nélkül, akár telefon­­hálózaton keresztül is átjátszhassanak egy­másra információkat. A cég garantálja, hogy legalább ötven évig a védelem megbízható­an működik. Az egyik ilyen védelmi rendszer, amelyet ,,kardinal"-nak hívnak, csak úgy engedi a számítógép közelébe az embert, ha az egy elektronikus kulcs segítségével „ki tud­ja nyitni". Az Elias nemcsak nagy kompute­rek védelmével foglalkozik, hanem személyi számítógépek és kisszámítógép hálózatok „őrzését" is vállalja. PÉNZ PLUSZ PIAC

Next

/
Thumbnails
Contents