Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1991-11-12 / 225. szám

1991. november 12. 9 Szabad ÚJSÁG Egy karrier története Az „aranykezű” Petry ŰBMS2J port] Magyar NB L, 12. forduló Dagad a botrány a Fradi—Veszprém ügyben A Zöldeket erdőbe vitték A hétvégi forduló pályán kívüli szenzációja volt; a Ferencváros—Veszp­rém mérkőzésen a budapesti zöld-fehéreknél, ha csak a hat perc erejéig is, de a megengedett három helyett négy idegenlégiós — Patkós Csaba, Szenes Sándor, Szergej Kuznyecov és Rácz László — volt egyszerre a pályán. A találkozó után Havasi Mihály, az FTC technikai vezetője lapunkon keresztül nyugtatta meg a szurkolókat, mondván: csütör­tök óta Patkós és Szenes magyar állampolgárok.” Másnap, azaz vasár­nap, az ügyben erősen érdekelt Veszprém elnöke, Kiss József adott hangot kételyeinek, s kerekperec kijelentette: megóvják a mérkőzést. Nem véletlen tehát, hogy a hétfő honosítást kérő miután letette az es­a szerkesztőségben is a Fradi-baki jegyében telt el. Első állomásként a köztársasági elnök, Göncz Árpád titkárságán érdeklődtünk, ahol egy rendkívül készséges, segítőkész hölgy utánanézett, majd azt mond­ta: „Patkós Csaba és Szenes Sándor honosítási kérelmét a köztársasági elnök úr pénteken fél kettőkor aláír­ta.” A jogszabályokat nem igen is­merve, ebben a pillanatban szá­munkra véget ért az ügy, hiszen a fehéren-feketén kiderült: ha nem is csütörtökön, de pénteken a honosí­tás megtörtént. Hogy magától a köztársasági el­nök aláírásától valaki magyar ál­lampolgár lesz-e vagy sem, azt már az Igazságügy-minisztériumban és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központban kérdeztük meg. Előb­bi helyen közölték, hogy a jelenleg hatályban lévő jogszabályok sze­rint az 1957. V. törvény szól az állampolgárságról. Ennek a 11. szakasz 4. bekezdése a következő­ket mondja: ,A honosított, illetőleg a vissza­honosított személy a magyar állam­­polgárságot az állampolgársági eskü i ti «-> ■» w w napjával szerzi meg.” Dr. Veseczky József a KEOK-ból mindezt megerősítette, hozzátéve: a Pótcselekvés küt az önkormányzatnál, a polgár­­mester vagy a polgármesternő előtt, akkor válik magyar állampolgárrá. Tehát a köztársasági elnök pusz­ta aláírása ebben az esetben kevés. Maradt a kérdés: tettek-e állam­­polgári esküt Patkósék vagy sem? Havasi Mihály, az FTC technikai vezetője: — A kétjátékos állampolgársági esküt nem tett A köztársasági el­nök hivatalától származó értesülé­seink szerint Göncz Árpád elnök úr pénteken délben írta alá a kétjáté­kos honosítási kérelmét A határo­zat azóta már postán van, de még sem a játékosok, sem az önkor­mányzati hivatalok nem kapták meg. Hogy mégis játszott a két fut­ballista, az MLSZ munkatársaitól, Csiky Károlytól kapott információ alapján történt. O azt mondta, hogy elég az elnöki aláírás a ma­gyar állampolgársághoz. Ezt az in­formációt az MLSZ munkatársa hétfőn délután meg is erősítette. Ki más is következhetett volna, mint Csiky Károly? — Doktor Gyurácz István kollé­gánk, aki korábban a Miniszterta­nácsnál dolgozott, úgy emlékezett, hogy a honosításhoz elég a köztár­sasági elnök aláírása. Nem is ér­tem, hogy miért olyan nagy ügy ez, Fociberkekben kevés az igazi Mi a teendő, ha a vezetőknek fogalmuk sincs, hogy mi a teendő? És mit kell mondani, ha kérdezik, hogy miért nem megy a szekér? Le­het mellébeszélni, hogy nem is megy rosszul, és hogy vannak még rozo­gább szekerek is. Meg hogy nem is a szekér rossz, hanem az út göröngyös. Meg hogy a régi vezetés vitte rossz irányba, most a sárból kell kirángatni. Szóval (mel­léjbeszélni könnyű. De ha cseleked­ni kell? Nos, erre jó a pótcselekvés, vagyis mivel ezt a szót a pszicholó­gusok már lefoglalták — a mellécse­lekvés. Félreértések elkerülése végett, nem politikáról, hanem a magyar labdarúgásról van szó. A legnépsze­rűbb sportágról, mely Marseille óta (atyavilág, már 22 éve) szakadatlan haláltusáját vívja. Ennyi idő alatt szinte semmi si­ker. Mellébeszélés annál több. Fel­találtuk a „győzelemmel felérő vere­ség” fogalmát. A „de mindenki pél­dásan küzdött” nevetséges mentsé­get, a „legalább akartak a fiúk” féle csacskaságot. Hibás volt a bíró, a labda, a pálya, a közönség, az időjá­rás, a rossz sorsolás, a tésztadús ét­rend, a megátalkodott sajtó (vigyá­zat, most sem politikáról van szó!), nem is beszélve Végh Antalról. Node a mellébeszélésnél is na­gyobb károkat okoz a mellécselek­vés, amely csak a cselekvés látszatát kelti. Ízelítőül néhány példa: az NB I létszámának állandó változtatgatá­­sa, osztályozók kiírása és eltörlése, az NB Il-es csoportok variálása, NB I/B-vé előléptetése, majd visszami­nősítése. A győzelemért járó pont­szám háromra emelése, döntetlen utáni 11-es rúgások, s persze mind­ezek visszavonása. Kötelező mezei futás, mely később infantilis dilet­tantizmusnak ítéltetett. A Magyar Kupa kiírásaiban pedig évről évre a legvadabb elképzelések valósultak meg. Manapság a politikai mellécse­lekvés a divat. Neveket változta­tunk. Nincs már Dózsa, a Honvéd is alig áll a Hargitán, azaz a tabellán. Mindenről nem a Népsport ad hírt, hanem a Nemzeti Sport, ami ugye mindjárt más. A Vasas is biztosan feljavítható, ha Nemzeti Vasas lesz, mint a negyvenes évek elején. Az MTK-VM is jó ha vigyáz, nehogy valakinek feltűnjön, hogy a nevében szereplő „V” betű a Vörös Meteor­ból származik és nem Verebesből. Szóval se szeri se száma a mellécse­lekvésnek. Miért baj ez? Mert el­kendőzi a lényeget, és nem visz előre. És mert ha sok a mellécselek­hiszen még óvás sem érkezett a szö­vetségbe. KÖVETKEZTETÉSEINK 1. A hatályos jogszabályok szerint Patkós és Szenes a találkozó idő­pontjában nem volt magyar állam­polgár. 2. A Ferencváros ugyan végig jó­hiszeműen járt el, de nem kellő óva­tossággal. 3. Azért például, mert ha majd Patkós és Szenes leteszik azt a bizo­nyos esküt és minden tekintetben magyar állampolgároknak mond­hatják magukat, az MLSZ-nek ak­kor sem kell a részükre új játéken­gedélyt kiadnia. Vagyis: a Fradi ve­zetői rossz helyen kérdezősködtek. 4. Az MLSZ illetékesének nem lett volna szabad olyan információt adnia egy klubnak, amely az emlé­kezetre hivatkozik. 5. A futballban dívó szokásjog és az általános gyakorlat alapján, ha nekünk azt mondja egy szövetségi vezető, hogy a játékosokat nyugod­tan tegyük be a csapatba, akkor mi is szerepeltettük volna őket. 6. Végül marad a Veszprém as­pektusa: ők ragaszkodhatnak a tör­vény betű szerinti értelmezéséhez, hiszen ha az a szabály, hogy egyidő­­ben csak három nem magyar állam­polgárságú játékos lehet a pályán egy csapatban, akkor ezt a Fradi valóban megsértette. 7. Igaz, hogy a törvény ismereté­nek hiánya nem mentesíti a Ferenc­várost a felelősség alól, de igaz az is, hogy jóhiszeműen járt el, s ugye, ha jól emlékszünk, azért létezik még olyan fogalom is, amelyet úgy nevez­nek: fair play... s. s. tett vés, akkor kevés az igazi tett. És mert a szurkoló szívesebben olvassa a Népsportban, hogy a válo­gatottunk Európa-bajnok lett, mint a Nemzeti Sportban, hogy a selejte­zőben utolsó előtti. A IV. kerület­ben is jobban örülnek, ha csapatuk, az Újpesti Dózsa bajnokságot nyer, mintha UTE-ként küzd a kiesés el­len. Persze lehet, hogy mégis van rá­ció a sok keresztelőben. A kommu­nista rendszerben 1949/50-ben „át­­baloldalizálták” a neveket, s hama­rosan világverő csapatunk lett. Hát­ha jobbról is sikerül ugyanez. sz. a. A magyar labdarúgó-válogatott ezúttal sem tudta kiharcolni a to­vábbjutást az Európa-bajnoki selej­tező csoportból. Ha az ember végig­böngészi a csoport eredménylistáját, azonnal szembetűnik, hogy a mieink csak Ciprust tudták legyőzni — igaz, azt kétszer is —, a norvégokkal két­szer 0:0-ra játszott az olaszokkal és a szovjetekkel szemben egy-egy döntetlent értünk el, s mindkét válo­gatottól kikaptunk egyszer. Ami a játékosokat illeti, volt né­hány mérkőzés, inkább több, mint kevesebb, amikor a csapat húzóem­berének számító játékosok egészen jól fociztak, mint például Kiprich Moszkvában, Disztl a Népstadion­ban az olaszok ellen. Volt azonban egy, akit minden mérkőzésen dicsér­ni kellett, mert dicsérni lehetett, ő pedig nem más, mint a magyar válo­gatott első számú kapusa, Petry Zsolt, ö volt az, aki az összes mér­kőzésen hozta magát, aki nagyobb­­nál nagyobb lövéseket hárított, aki olyan helyzetekben is menteni tu­dott, amikor az éppen soros ellenfél­lel érkező tv-riporter már gólt kiál­tott. Ebben az évben — ilyenkor már nyugodtan leírhatjuk, hiszen nem játszik több mérkőzést a válo­gatott — Petry Zsolt nyújtotta a leg­kiegyensúlyozottabb teljesítményt, s végérvényesen stabilizálta helyét Európa kapuselitjében. Pedig nem volt ilyen nyugodt, nem mindig volt ennyire magabiz­tos, hiszen életének volt egy szaka­sza, amikor többet lehetett olvasni nevét a lapok pletykarovatában, mint a sportoldalakon. Az 1984-ben Moszkvában ifjúsági Európa-baj­­nokságot nyert a válogatott — Bics-Az elmúlt fordulónak — az osz­tályzókönyv tanúsága szerint — nem volt toronymagas favoritja. Ezért aztán sok azonos érdemjegy — hetes osztályzat — „gazdái” kö­zül kellett kiválasztani a forduló já­tékosát. Keller József, az FTC bal oldali védője hibátlanul teljesítette az Ül­lői úton a Veszprém elleni mérkő­zést. Sokakban felvetődhet, hogy a nem túl acélos vendégtámadók el­len nem volt nehéz jól játszani. Most tessék a dolgot a visszájára fordíta­ni: éppen a Keller-féle teljesítmény miatt sem vitézkedhettek a veszpré­mi csatárok. S nem utolsósorban a volt válogatott védő szerezte csapa­ta győztes gólját. — Tényleg, miért Keller rúgta azt a szabadrúgást? Nem rémlik, hogy hasonló esetekben ö célozza meg a kaput.. — Igen, ez a ritkább — mondja a huszonhat éves, tizennyolcszoros fe­rencvárosi válogatott. — De ilyenkor azért rendszerint ott vagyok a labda körül. A bal oldalon általában Szenes­nek vagy Lipcseinek, a másikon De­­szatniknak gurítom le lövésre a lab­dát. Most is jeleztem Deszatniknak, de ő visszaszólt, hogy most nem vállal­ja.. Rálőttem és szerencsém volt — Mikor rúgta az első „szaba­dot”? — Biztosan Nagykanizsán, az ut­cánk végén levő grundon, ahol min­den adódó alkalommal fociztunk. — A grundról aztán hova veze­tett az út? — A MÁV NTE-be, Varga Imre bá’ keze alá, ezerkilencszázhetven­­hatban. Utána a Bányászhoz, ahol kei Bertalan volt a csapat szakveze­tője —, kapusa akkor még az MTK­­VM-ben védett. Aztán nem sokkal ezután a Videoton játékosa lett, s ekkor kezdődtek hányattatásai is. Beleszeretett egyik csapattársa feleségébe, s a viszony fejleményei igencsak nagy botrányt kavartak. Olyannyira, hogy az illető játékos, férj, távozott is a csapattól. A herce­hurca annyira megviselte Petryt, hogy az teljesítményének rovására is ment. A kátyúból a környezetváltozás rángatta ki a kapuvédőt. Dr. Mezey György, a Videoton-Walthamot Ka­szás Gábor halála után átvevő szak­vezető, Honvédhoz távoztakor ma­gával vitte Petryt is a kispestiekhez, s innentől kezdve már aranybetűkkel íródott a karrierkönyv. Petry kiváló­an védett klubcsapatában, s rövide­sen bekerült a válogatott kapujába is, ahol azóta más ember nem for­dult meg. Az elmúlt nyáron őrá is rámo­­solygott a szerencse, szerződtette a belga Gent. Előtte többször megje­lent már a különböző orgánumok­ban, hogy Petry éppen melyik kül­földi csapattal tárgyal. Hallani lehe­tett az angol Aston Villáról, a török Fenerbahcséról, s más csapatokról is. A befutó végül az UEFA Kupás helyet kiharcoló belga csapat lett. A beilleszkedés persze nem ment könnyen, mostanra azonban meg­szokta az új környezetet, s most már klubjával is olyan teljesítményekre képes, amilyet itthon a Honvédban megszoktunk tőle, vagy éppen olyat, amilyet legutóbb a norvégok ellen mutatott. D.S. Czebei Tiborral zsinórban játszot­tam. — Aztán a kanizsai gőzös befu­tott Ferencvárosra... — Mindez nyolcvannégyben tör­tént, a Vincze Géza vezette csapat­ba kerültem. Első NB I-es szereplé­semen itthon vertük a Szegedet, én hatos osztályzatot kaptam. — Jó kezdősebesség a címeres mez felé... — Komora Imre szavazott elő­ször bizalmat nyolcvanhat őszén, Oslóban voltam válogatott újonc. Aztán még tizenhét válogatottság következett. — Végleg múlt időben? — Merem remélni, hogy nem! Én azonban nem tehetek érte mást, minthogy klubomban igyekszem jól játszani. A többi nem rajtam múlik. — Külföldi szerződés? — Volt már róla szó, de eddig nem jött össze. Tudja, mennyi felté­tele van egy ilyen tranzakciónak. Előbb-utóbb biztosan nekem is si­kerül. — Addig a Ferencvárosban. Kel­ler József megítélése szerint jelen­leg milyen csapat a Fradi? — Talán egy kicsit még a holnap csapata. Ezt főként a türelmetlen­­kedőknek mondom. No, nem arról van szó, hogy ma nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a sikeres szereplés érdekében. De azért tes­sék figyelembe venni, hogy lényegé­ben új csapatunk van. Kell egy kis idő — főként a „fiataloknak” —, amíg összeáll az együttes. Ám, hogy a nagy lehetőség benne van ebben a társaságban, azt nyugodt szívvel ál­líthatom. (dobozy) A 12. forduló játékosa: Keller József Hatossal startolt...

Next

/
Thumbnails
Contents