Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-09 / 223. szám
Szabad ÚJSÁG 1991. november 9. komoly, tőkebefektetési szándékkal nyitják ránk az ajtót. Akad persze, kivétel is. Egy roma asszonyság kizárólag arra volt kíváncsi, hogy miképp lesz ebből sok pénz, hogy lehet a könyv révén gyorsan meggazdagodni ... Sajnálatos, szögezte le az iroda vezetője, hogy egyes újságok rosszul vagy egyenesen félretájékoztatják a lakosságot ez ügyben. Sokan valamiféle új állami sorsjátéknak hiszik a jegykönyves privatizációt. A félinformációk pedig tudjuk, féligazságokat szülnek. Mindenkinek elmondjuk, mondta még Patai Attila, a vagyonjegyes privatizáció lényege, hogy alaposan megfontolt döntéssel szinte jelképes összegért, jó befektetés esetén többletpénzhez lehet jutni. Az iroda dolgozói több érdeklődőre számítottak. Ipolyságon és közvetlen környékén azonban sok a munkanélküli, és az emberek - nagyon is érthető módon - nem szívesen fektetik megtakarított koronáikat első látásra és hallásra kissé bizonytalannak tűnő papírokba. A vagyonjegyes privatizáció részletkérdéseit taglaló információs folyóiratot, tájékoztatott továbbá Richard Ostrolucky, negyedikén, hétfőn kapták meg, így a befektetési lehetőségek iránt érdeklődőket már nem kell elküldeniük, pontos információkat tudnak nekik nyújtani. A legtöbben csehországi gyárak, üzemek, vállalatok iránt érdeklődnek. Az ügyintézést Richard Ostrolucky, Silvia Pisová és Patai Attila végzi (A szerző felvétele) A vagyonjegyes privatizáció első napjai... Beindul? Ipolyságon november első három munkanapján tizenegyen regisztráltatták vagyonjegykönyvüket. A regisztrációs iroda egy lakótelepi fűtőház emeletén kapott helyet. A központban háromtagú, fiatalokból álló csapat fogadja az ügyfeleket. A hivatal, tudtam meg Richard Ostrolucky irodavezetőtől, a pozsonyi lan környezetben, a gőzmosoda szomszédságában helyet kapott regisztrációs helységre könnyű rátalálni. Igaz, a postán és a városközpont legforgalmasabb pontjain falragaszok segítik a polgárok tájékozódását.- Mint megtudtuk - jelentette ki Patai Attila, Richard Ostrolucky munkatársa - aránylag nagy az érdeklő-Számítástechnikai Vállalat nyitrai üzemének fiókjaként valójában már szeptember 15-én megnyílt.- A szakképzés után - tájékoztatott a fiatalember a hónap elsején hozzáláthattunk a tényleges munkához is. A jegykönyvüket regisztráltatni óhajtókon kívül még vagy húsz érdeklődő is felkereste irodánkat... A jól felszerelt, ám kissé barátságtadés a vagyonszerzés ilyen formája iránt. Ahogy hallottuk, a postán például 10 nap leforgása alatt több mint 200 vagyonjegykönyvet vásároltak a lakosok. Egyelőre azonban várnak, jobban mondva kivárnak az emberek.- Pénteken - szólalt meg Silvia Pisová, a trió harmadik tagja - kevesen, leginkább információra vágyók kerestek fel bennünket. A legtöbben Kár, panaszolták az iroda dolgozóinak jónéhányan, hogy az újságban közölt jegyzékben szereplő vállalatokról édeskeveset lehet megtudni. Az iroda köznapokon délelőtt 10 órától délután 5-ig tart nyitva. A társalgás nyelvét az ügyfél választhatja meg! ZOLCZER LÁSZLÓ Úri disznóság Államosított ál lomtalanítás Nem tetszik nekem ez a vagyonjegyes privatizáció, s ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Kissé furcsállom, hogy az állam az én pénzemet, a polgárok pénzét akarja felhasználni arra, hogy talpra állítsa a vállalatokat. Ha nem sikerül a műtét, az sem baj. Elvégre csak a polgárok pénze vész rajta. A korábbi szocialista gyakorlatban volt már valami ilyesmi, csak akkor békekölcsönnek, államkölcsönnek vagy valami ehhez hasonlónak hívták. Azzal hitegették az embereket, hogy ha jegyeznek békekölcsönt, majd ha felépül az ország (a szocializmus) kamatostul kapják vissza pénzüket. Aki bedőlt a propagandának, és jegyezte rá a pénzét, rajta is vesztett. Nem tetszik nekem az sem, hogy megint visszatértünk a jól lejáratott egyenlősdihez. Mindenki egyformán kaphat vagyonjegyet. A becsületes munkás, aki éveket, évtizedeket húzott le a gyárban éppúgy, mint a lógós vagy a visszaeső köztörvényes, aki a szocializmus dicstelen építésének java részét a rács mögött töltötte. Mindenki egyforma esélyt kap az esélytelenségben. De ez még mind semmi ahhoz képest, ami egy tévéreklám nyomán felsejlett bennem. „Nem tud mit kezdeni a vagyonjegyeivel? Forduljon bizalommal a BESO állami vállalathoz. Az majd elintézi. Mindent elintéz ön helyett - így a hirdetés, és én most dilemmában vagyok, hogy hát akkor privatizálunk-e avagy sem. Mert hát mi abban a pláne, ha egy állami vállalat most azért teszi rá a kezét a pénzemre, hogy privatizálja az állami vállalatokat, hogy ő végül továbbra is állami vállalat maradjon. Ne is tessék rám haragudni, ha ebben valami úri disznóságot látok. Vagy egyszer jő még egy további, egy igazi privatizálás, amely során újabb állami vállalatok jönnek létre azért, hogy a polgárok pénzén privatizálják a BESO-hoz hasonló állami vállalatokat? PALÁGYI LAJOS A JOSK mezőgazdasági kisgépeket gyártó magáncég. Alapgépük a JP 2-099-es egytengelyű kistraktor, amelyet 133 cm3-es benzinmo(A szerző felvétele) tor hajt; teljesítménye, meglehetősen széles fordulatszám-tartományban (4800-54000 fordulat/ perc), 3,5 kW. A sebességfokozatok száma 3+ 1. A traktor súlya 170 kg, ára 17 800 korona. További géptípusuk a JOSK primo, amelynek erőforrása egy 5 kW teljesítményű. 172 cm3-es benzinmotor. Ára 18 800 korona. Az alapgéphez váltóeke (ára 1190 korona), töltógetőeke (470 korona), burgonyakiszedő (280 korona), rotációs kultivátor (1270 korona), merevfogú kultivátor (970 korona), egyoldalú eke (430 korona) és egysoros töltögető (1065 korona) csatlakoztatható. A cég kínálata között szerepel továbbá motoros kasza (15 250 korona), egytengelyű pótkocsi (1,7 mx1,2 m - 5900 korona -, illetve 1,2 mx 0,8 m - 4500 korona), valamint 350 kg hasznos teherbírású utánfutó is. A felsorolt gépek, munkaeszközök a következő címen rendelhetők meg: JOSK, 956 04 Nitrianska Blatnica, c. 455: tel.: 0815/98153. (vkm) Gépkiállításról Ha kínálják, kelendőbb Az Agrozet Vállalat rimaszombati kirendeltsége eddig több alkalommal rendezett gépkiállítást, de az első nagyobb szabásúra - amelyen kis- és nagygépeket egyaránt felvonultatott - csak ez év tavaszán került sor, s ezt most ősszel egy újabb követte. A kiállítást Kis László üzemvezetővel tekintettük meg, aki az egyes gépek jellemzésén kívül az eddigi kiállításokról alkotott véleményét is elmondta.- Az előző években csak a vásárok alkalmával vittünk ki néhány gépet Rimaszombat főterére. Főleg azokat, amelyeket célszerűnek láttunk bemutatni a vállalkozóknak. A látogatottságból, a feltett kérdésekből és a konkrét igényekből arra következtettünk, hogy érdemes lenne egy nagyobb bemutatóval egybekötött gépkiállítást rendeznünk, amit ez év tavaszán meg is valósítottunk. A jól sikerült rendezvény szépséghibájaként csupán az időjárást hozhatnám fel, de a szakadó eső ellenére több mint ezer érdeklődő tekintette meg a kiállított gépeket, s nagy részüket meg is vásárolták. A kiállítást sajnos csak egynaposra terveztük, pedig még másnap is több száz érdeklődő tért be hozzánk. Mostani kiállításunkat a tavaszinál még körültekintőbben szerveztük meg. Hirdetéseket adtunk fel, a járásban működő magánvállalkozóknak pedig névre szóló meghívót küldtünk. Az első napon közel másfélezer érdeklődő tért be hozzánk, és bizony gépeink nagy része már akkor gazdára talált. Ennek ellenére az eladott művelőeszközök, traktorok itt maradnak a kiállítás végéig, a további vásárlókat nyilvántartásba vesszük, és rövid határidőn belül leszállítjuk az általuk kiválasztott gépet. A kiállításon felismeri a gyakorlattal rendelkező termelőt. Nemcsak szemléli, de meg is tapogatja a portékát, a könnyebbeket kézbe veszi, vizsgálgatja, és közben elismerően bólogat. Fejét csak az árcédula szemrevétele után kezdi csóválni. Pedig az Agrozet igyekszik a lehető legolcsóbban beszerezni a gépeket. Hallottam például, hogy öt magánvállalkozó közösen szeretne egy gabonabombájnt megvásárolni. A kirendeltség vezetője a legolcsóbbat - új gépet régi áron - egy magyarországi Agroker vállalattól szerezte be, a szállítási és egyéb költségekkel együtt is harminc százalékkal olcsóbban a hazai gép áránál. Rimaszombatban október végén bezárta kapuit a gépkiállítás, a legközelebbi tavasszal nyílik. Amint az Kis László szavaiból kitűnik, az azt követőre már nem kell őszig várni. FARKAS OTTÓ (A szerző felvétele) A túlélésért küzdenek a bortermelők Nickelsdorffi torlaszok ■* Meglepően keveset foglalkozott az osztrák tömegkommunikáció azzal a kínos ténnyel, hogy a burgenlandi parasztok rövid időn belül kétszer is eltorlaszolták a nickelsdorfi határátkelőhelyet. A bortermelők adtak így hangot a bécsi agrárpolitika fölötti elégedetlenségüknek, s mert helyzetükben rövid távon nem várható jelentős javulás, számítani lehet arra, hogy traktorjaikkal még néhányszor keresztbe tesznek a határkörzetben. A legutóbbi nickelsdorfi demonstráció közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a hordós bor ára megint zuhant (a termelők 4 schillingért tudják a bor literjét eladni, miközben csak a termelési költségek elérik a 8 schillinget literenként), s így főleg a Fertő tó környéki szőlősgazdák helyzete vált teljesen bizonytalanná. A gondok nem újkeletűek, a burgenlandi parasztok hosszú évek óta alacsony értékű asztali borral árasztják el a piacot. Csak éppen a kereslet szűnőben van. Az átlagos osztrák bortermés évente 2,8 millió liter, ami rendszeresen 150 ezer literrel haladja meg a belföldi igényeket. Csakhogy a nyolcvanas évek elején a fölösleget exportálni tudták, az emlékezetes borbotrány viszont - amikor is kiderült, hogy glykollal „vizezték“ a bort - évekre tönkretette a külső értékesítési lehetőségeket: 1984-ben még 480 ezer hektoliter osztrák bort adtak el külföldön, 1986-ban viszont már csak 42 ezret. Ráadásul Bécsnek meg kellett és ma is meg kell engednie, hogy legalább 240 ezer hektoliter importbor érkezzék be az országba. A parasztoknak címzett felhívások, hogy termeljenek kevesebbet, de jobb minőséget, süket fülekre találtak. Mint ahogyan nem sok foganatja volt a termőterületek csökkentését célzó ösztönzési rendszernek sem: 8000 hektárnyi földterületet akartak kivonni a megművelésből, de csak öt százalékát sikerült. Még azok is nehéz helyzetben vannak, akik minőségi bort termelnek. Az új bortörvény ugyanis tiltja a tartályokban való exportszállításokat, csak üvegben engedi az értékesítést. De a borbotrány után a palackozókat bezárták, s mivel a parasztok többsége nem tudja maga megoldani a palackozást, a minőségi terméket is kénytelen olcsó borként elkótyavetyélni. Ennek kivédésére legutóbb kétszáz pincegazda termelőszövetkezetet létesített, s szigorúan ellenőrzött minőségű finom borokat termel, közös márkanéven („Pannonischer Reigen“). A mezőgazdasági miniszter nagy reményeket fűz az ősszel a parlament elé kerülő új bortörvényhez. Ebben ugyanis első ízben korlátozzák a hektáronkénti terméshozamot, megakadályozandó az olcsó borok tömegtermelését. Nagymértékben javítják viszont a minőségi borok termelői számára a hitelfeltételeket, támogatják korszerűsítő beruházásaikat. Az idei költségvetési keretet azonban még arra fordítják, hogy az olcsó bort tartálykocsikon Csehszlovákiába és Lengyelországba szállítsák, vagy ipari alkohollá dolgozzák föl. (N. V.)
