Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-01 / 216. szám
8 1991. november 1. Hírkosár > Sok az idegenlégiós! A német jégkorongra évről évre egyre több pénzt fordítanak. Ám ezek a befektetések nem hozzák a várt eredményt, s a tőke sem kamatozik. A hokirajongók álma Németországban ezidáig beteljesületlen: a német jégkorongot egyelőre még nem sorolják a világ legjobbjai közé. Hiába minden, az erőfeszítés, a jobbnál-jobb játékosok megvásárlása. A kérdés mindmáig nyitott, vajon miért nem sikerül? Dieter Hegen, a Düsseldorfer játékosa meglepő őszinteséggel és nyíltsággal adott rá választ: „Néhány újság azt írta rólam, hogy a Bundesliga bármelyik játékosával felvehetném a versenyt. A válogatottban pedig hozzám hasonló nem akad. Erre én azt válaszoltam, hogy a többiek is vannak olyan jók, mint én, de nincs rá alkalom, hogy bebizonyítsák. A klubok érdekesmód különös taktikát vetettek be. A német jégkorongozókat szinte figyelembe sem veszik, alig érdeklik őket. Bezzeg a külföldi játékosok, azok igen. Úgy veszem észre, már az sem számít, ha az a hokista tehetségtelen, csak külföldi legyen. Ettől remélik a megváltást. Szerintem az itthoniaknak is alkalmat kellene adni, hogy villogtassák tehetségüket. Van egy elképzelésem, hogy lehetne ezt megoldani. Egy csapatban csak két idegenlégiós szereplését kellene engedélyezni. De hát ki hallgat meg engem?” Egy pályafutás vége Gunde Svan, minden idők egyik legsikeresebb sífutója úgy döntött, befejezi az aktív versenyzést. A sportoló egyébként a jövő év januárjában ünnepli harmincadik születésnapját. Egyesek szerint már fáradtnak érzi magát ahhoz, hogy folytassa. Mások viszont azt állítják, úgysem bírja ki a hajtás, a nyüzsgés, az állandó és szigorú edzések nélkül. Egy sajtótájékoztatón kijelentette az újságíróknak, hogy elhatározása végleges, szándékán nem kíván változtatni. Ennek ellenére egész nyáron szorgalmasan edzett és dolgozott. Elmondása szerint erre azért van szükség, hogy a kondícióját megőrizze, s ne lustuljon el egészen. „Nem szeretem, ha az ember elhagyja magát. Annak ellenére, hogy én most abbahagyom, a sporttal nem szakadhat meg a kapcsolatom.” A szakemberek csak jókat mosolyognak ezen a kijelentésen. Úgy tűnik, tisztában vannak azzal, hogy ez a „búcsú” csak pillanatnyi hóbort. Nem hisznek abban, hogy a svéd sportoló a tizenegy világbajnoki érme mellé ne akarná megszerzni a tizenkettediket is. Kicsit kellemetlen... A sportolók életében is akadnak olyan pillanatok, amikor úgy érzik, elég, feladják. Marco Aurelio Gorriz, az ATP teniszranglista 140. helyezettje is hasonló érzésekkel küszködött, amikor a svéd Bastad városába indult egy tenisztornára. Először elnézte a repülő menetrendjét, második alkalommal pedig későn ért ki a reptérre. Akkor megelégelte a dolgot, leült a reptéren egy padra és elhatározta, ebből elég. A szerencse azonban küzbeszólt. Egy taxi lassított le mellette, és azt ajánlotta, elviszi őt. A teniszező kapott az alkalmon és 200 dollárt ajánlott a sofőrnek, ha a kétórás utat másfél óra alatt száguldja végig. Az belement... Bastadot azonban nem volt könnyű megtalálni... Hasonlóképp járt Alexander Volkov és Andrej Cserkaszov, akik már Stockholmban kiszálltak a repülőgépből, nem sejtve, hogy milyen távolságra vannak az említett várostól. Egy taxis avatkozott közbe, akit megkértek, vigye el őket. Az elképedve nézett rájuk, mondván, a távolság „csupán” 600 kilométer, s ő ugyebár családos ember, nem kívánhatják tőle, hogy... Végül mindhárom versenyző megérkezett, de fogadalmat ^tettek, hogy legközelebb csakis térképpel a zsebükben indulnak útnak.__________ Zsákovics visszatérése „Nem félek az ütközésektől!” Azt írták róla, hogy s/ápségdfjas gól volt, és aki látta a DAC—Bohemians mérkőzést, tanúsíthatja, hogy ebben a megállapításban nincs egy szemernyi túlzás sem. A találkozó 34. percében Pavlík kevert az ellenfél térfelének közepén, majd Zsákovicshoz továbította a labdát, aki akár egy tapasztalt öreg róka, ellenálhatatlanul tört be a kapu előterébe, több védőt lerázott magáról és a tizenegyes mókáról védheletlenül vágta hálóba a labdák Hosszú idő után ismét magára öltötte a DAC sárga-kék csíkos mezét, és megszerezte élete első ligás gólját. — Ma kevés hazai élvonalbeli játékos vállalkozik arra, hogy félelem nélkül ütközik, viaskodik a kemény, néha kíméletlen védőkkel, inkább a kényelmesebb megoldást választja, lepasszolja a labdák Mire gondoltál abban a pillanatban, amikor megkaptad? — Véletlenül jutott el hozzám Pavlíktól a védők lába között. A többiek valahogy lemaradtak a támadásról, gondoltam, megpróbálok betömi a tizenhatoson belülre, lesz, ami lesz. Az ütközésektől nem félek, nem vagyok puhány, meg erre tanított korábbi edzőm, Majoros György, akinek a keze alatt egy évet Bősön játszottam. — Lassan négy éve, hogy az együttes sgját neveltjeként bemutatkoztál a DAC-ban... — Hát igen, az Inter ellen kaptam előiször lehetőséget a védelemben. Játszottam az Östers Vaxjö elleni UEFA Kupa mérkőzésen is. Sajnos, a Bayern ellen nem léphettem pályára, akkor már „angyalbőrbe” bújtattak ÓgyaHán. — Ógyalláról is csupa jót lehetett rólad hallani, aztán a nemzeti liga mezőnyéből is eltűnt a neved. — Volt egy csúnya sérülésem, ami miatt egy egész idényt álltam. Míg edzeni sem tudtam, jócskán magamra szedtem. Amikor leszereltem, volt egy csomó súlyfeleslegem. Hiába, hiányzott a mozgás... Teljesen formán kívül voltam, elküldték Bősre vendégjátékosnak. — Erre az időszakra esik Bős feljutása a II. nemzeti ligába, s ehhez te is hozzájárultál. — Szép év volt, jó társaság jött össze, nagyon jól éreztem magam. Kezdetben ott volt Király, Radványi, jó csapat volt az. Örülök neki, hogy hozzájárulhattam a feljutásához. Mit mondjak — én voltam a gólkirály. Kívánom a hősieknek, hogy maradjanak meg a szlovák második osztályban. — Visszahívtak a DAC-ba... Úgy látom, szükség van rám. Sajnálom a hősieket, de minden futballistában él az ambíció, hogy az élvonalban játsszék. Én most ismét lehetőséget kaptam, és szeretnék rászolgálni a bizalomra. — Simon helyén, a középpályán kaptál lehetőséget. Nincs ebből harag? — Nincs probléma. Gyuszival jó haverok vagyunk. — Milyen most a légkör a csapatban? — Azt hiszem, kezd összerázódni a csapat. Kezdetben, amikor én még itt sem voltam, mintha minden összeesküdött volna ellene. Gondolok itt a Dukla és az Inter elleni szerencsétlen mérkőzésekre. Nem volt összetartás. De újabban egészen megváltozott a helyzet, ami meg is látszik az eredményeken. — Mit vársz az Olomouc elleni mérkőzéstől? —Jó játékot és feltétlenül győzelmet. Palágyi Lajos Szabad ÚJSÁG És akkor hogyan tovább? ... a kapitányi poszton A szövetségi kapitány mindig fontos ember. Az unokák zokniját stoppoló nagymami is tudja a nevét Ebből az következnék, hogy futballkapitánynak lenni jó. Helyesbítsünk: általában kellemes elfoglaltság. Kivéve manapság, Magyarországon. Tudniillik ehhez pillanatnyilag egy valami hiányzik: a csapat! Ettől az egyáltalán nem elhanyagolható ténytől sokan köszönik, de nem kérnek a megtisztelő felkérésbőL Ugyanakkor az MLSZ vezetése azt ígérte, hogy az év végéig kijelöli azt a személyt aki a világbajnoki selejtezőkön vezénylő tábornoka lesz a magyar válogatottnak. Hírek a súgólyuk környékéről Vajon kik kerülhetnek szóba? Mégis kikről hallani a súgólyuk környékén vagy a kulisszák mögött? Dr. Mezey György és Verebes József természetesen ott van minden lista élén. Ez a két szakember tudása és egyénisége alapján elfogadható személyiség még a sportágon belül létező különböző érdekcsoportok számára is. Mezey és Verebes esetében azonban olyan vélemény is megfogalmazódik, hogy nem lenne üdvözítő, ha a válogatott csapat munkáját úgy irányítanak, hogy közben megmaradnának klubjuknál is vezető edzőnek. Verebest is ezért kezdték ki A szövetségi kapitány objektivitását ily módon azonnal megkérdőjelezik. Verebes József annak idején mindezt átélte és ő a megmondhatója, hogy mennyi oldalvágást kapott azért, mert egyszerre volt az MTK-VM mestere és a válogatott szakmai munkájának irányítója. Kérdés persze, hogy Mezey vagy I. jégkorongliga A 15. forduló mérkőzéseit bonyolították le tegnap az első osztályú jégkorongbajnokságban. Eredmények: Vítkovice—Poprad 2:4 (0:2, 1:2,1:0), Zlín—Kosice 8:3 (4:2, 0:1, 4:0), Pardubice—Litvinov 4:4 (2:3, 0:0, 2:1, 0:0), Brno—Jihlava 0:3 (0:0, 0:1, 0:2), Sparta—Kladno 6:3 (2:0, 0:0, 4:3), Treniin—Plzen 3:1 (2:0, 1:0, 0:1), Slovan—Olomouc 4:5 (2:0, 0:1, 2:3, 0:1). Csilla, a szuperzseni Verebes hajlandó-e egyáltalán újra elvállalni a szövetségi kapitány tisztségét. Nyilasi Tiborról is hallani. Legutóbb, egy írásomban pontosan azért próbáltam a lelkére beszélni, hogy mérje fel, milyen sokra hivatott, és mekkora perspektíva áll előtte. Ehhez azonban a fiatalos hévnek le kell nála csillapodnia. Puskás Öcsi menedzser legyen... Bálint László is a úgymond kosárban van. Tárgyalóképességével, nyelvtudásával, játékos múltjával akár sportdiplomáciai karriert is befuthat. A Barcelona csapata nyerte a spanyol labdarúgó Szuper Kupát, miután a döntő visszavágó mérkőzésen otthonában l:l-es döntetlent ért el az Atletico Madriddal. Az első meccsen egyébként l:0-ra győztek a spanyol fővárosban. A kosárlabdázók Koracs Kupijában: Videoton SC—AK Athén 70:81, Tungsram—CB Zaragoza 96:113, Panathinaikosz—Vojvodina 74:77. Mönchengladbachban, a német kupa negyeddöntőjében: Borussia Mönchengladbach—Stuttgarter Kickers 2:0. Párizsban, a fedettpályás nemzetközi férfi tenisztorna második fordulójában: Becker—Skoff 4:2, 6:4, Edberg— Högstedt 6:0, 6:7, 6:3, Korda—Stoltenberg 3:6, 6:4, 7:6, Kulti—Wheaton 6:3, 6:3, Connors—Courier 2:6, 3:6, McEnroe—Ivanisevics 4:6,4:6. Szövetségi kapitányként felmerült még Fazekas László neve, valamint a Bayern Münchennél sikereket elért Csemai Pálé. Szóba került a Kolozsvárott élő, az Ajaxnál és a francia válogatottnál diadalmas utat végigjárt Kovács István is, ha a pletykáknak hinni lehet. Kubala László is a jelöltek között van, de neki a barcelónai játékok végéig szerződésben vállalt kötelessége a spanyol olimpiai gárda felkészítése. Puskás Ferenc, a szövetség menedzsereként esetleg eredményes hasznos munkát végezhetne, csodálatosan tudná máig sem halványuló parázsát hasznosítani, hiszen itthon és külföldön változatlan hódolat övezi. Szövetségi kapitányként azonban a mai helyzetben nálánál fiatalabb szakembert kellen találni, aki hosszú távon megoldást jelenthetne. Az olasz kupa harmadik fordulójában: AS Roma—SSC Napoli 1:0. Szerdán két csoportban játszottak Eb-selejtező mérkőzéseket. Szombathelyen Magyarország válogatottja 10 ezer néző előtt csak 0:0-ás döntetlent ért el Norvégia ellen. Athénban Görögország Finnország csapatát fogadta, és Szaravakosz, valamint Borhokisz góljával 2:0 (0:0) arányá győzelmet aratott északi rokonaink labdarúgói fölött. A mérkőzést 17 ezer néző tekintette meg. A magyar csapat nyerte a női öttusa világbajnokság utolsó számát, a lovaglást Együttesük ezzel nem tudott érmet szerezni, s akárcsak tavaly, negyedik lett a csapatversenyben. Egyéniben a dán Ewa Fjelierup 5286 pontos teljesítménnyel védte meg a tavalyi címét A csapatverseny világbajnoki címét Lengyelország szerezte meg 15 480 ponttal. A magyar válogatott a francia csapat mögött lett negyedik. GYENES J. ANDRAS c Innen-onnan J , JVBnden győzelemért óriási árat fedi fizetni’’ Első hallásra talán furcsának tűnhet a kérdés: mi a hasonlóság az asztaliteniszsport és a színészmesterség között? Nos, a kaucsuklabda hazai művészei nyugodtan kölcsönvehetnék a színpad sztárjaitól az utóbbiak szakmájának jól ismert emblémáját: a mosolygó és síró maszkokat. Hogy a két álarc közül éppen melyik van érvényben a magyar asztaliteniszezőknél, ez csupán egyetlen dologtól függ, női vagy férfi versenyzőink játszanak-e a zöld asztal mellett Kezdük a dolgot a jól imsert „jő hír, rossz hír” alapvicc mintájára. Van tehát egy „rossz hírünk”: a magyar férfi asztaliteniszezők jó ideje adósak a hagyományokhoz méltó nemzetközi eredménnyel, s a közeli jövő sem tűnik ebben a pillanatban túl biztatónak. A „jó hír” pedig az, hogy a hölgyek már idén is bebizonyították, hogy a legjobbak közt a helyük... tegyük mindjárt azt is hozzá, ennek a hírnévnek legfőbb biztosítéka Bátorfi Csilla, aki ebben az évben újra igazolta, hogy nemcsak itthon, hanem az egész kontinensen ő a szakág elsőosztályú egyénisége. Legutóbb tavasszal, a csibai világbajnokságon a legjobb európaiként mutatta meg az ázsiaiaknak, hogy nemcsak ők tudnak egyet s mást a játékról. Azóta eltelt néhány hónap, s pont került a találgatások végére — vajon elszerződik-e Bátorfi Csilla profinak? Nyár óta ő is az idegenlégiósok ’’kenyerét" eszi a jugoszláv Interagent Kikinda színeiben. — A váltás miatt mennyire változtak meg a hétköznapjai? — Tulajdonképpen nem sokban. Az időm nagy részét továbbra is itthon töltöm, csak a versenyekre utazom Kikindára. Ugyanúgy a BSE- ben készülök, mint eddig, a „régi” klubommal nagyon jó a kapcsolatom most is. Kelemen Sándort, a kinti csapat menedzserét nem érdekli, hol és hogyan készülök, számára egyedül a teljesítmény fontos. — Világbajnoki szereplése befolyásolta, hogy éppen Ont keresték meg külföldről? — Bizonyára igen. Egy világbajnokságon, ahol hemzsegnek az ázsiaiak, már a legjobb nyolc közé kerülni is komoly fegyverténynek számít. — Az egyéni szempontokon túl most hónapokkal Csiba után hogyan látja visszamenőleg a csapatot, amely a negyedik helyen végezve is bronzérmet nyert? — Úgy vélem, nagyjából azt hoztuk, amire számítani lehetett. Egy közepes sorsolás után alakultak így a dolgok, nagyon szoros meccseket vívtunk a komoly riválisokkal, s ha a kóreaiak ellen csak egy kicsivel több szerencsénk van, akár előrébb is .végezhettünk volna. Talán egy nagyon pici csalódást mindegyikünk érzett-a verseny után. — Kevésbé sikerült jól ez a világverseny a férfi asztaliteniszezők számára... —Egy kicsit szerencsésebb sorsolással ők is a nyolc közé kerülhettek volna. Szerintem nem a játéktudással volt baj, hanem az önbizalmuk csökkent egy kicsit. Talán ott lehetett a gond, hogy Harcziéknak nem kellett „verekedniük” ahhoz, hogy itthon a legjobbak legyenek — a nagy nevek egyszerűen kiöregedtek előlük... — Netalán egy Klampár vagy egy Kriston most is beleférne a válogatottba? — Szerintem igen, és ez azért jelent valamit. Pedig dolgoznak a fiúk rendesen, csak az adogatások, pörgetések mellett — ahogy már említettem — a pszichéjük nem fejlődik. Azt hiszem, ez lenne a nyitja az előrelépésnek. — Visszatérve a gyengébb nemhez, nemrég a Confides 12 versenyen nagyon magabiztosan szerezte meg az elsőbbséget Ennyire nincs itthon ellenfele? — Wirth Gabi az egyetlen, aki ellen sosem mehetek biztosra, ő egy külön kategória, vele szemben nem lehet rutinból játszani. Ezért is nyilatkoztam azt, hogy amikor kiderült, hogy Gabi távolmarad a küzdelmektől, teljesen megnyugodtam. — Hol a helye a magyar mezőnynek a nemzetközi asztalitenisz-világban? — A magyar női mezőny az egyik legjobb Európában, ezt minden túlzás nélkül állíthatom! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy neves külföldi versenyzők szívesen jönnek hozzánk játszani. Ami nem tetszik igazán, az az, hogy egy kicsit féloldalas lett a női szakág. Az éljátékosok zöme a Statisztikában tömörül, hiányzik az ellenpont, amelyet régebben a tolnaiak vagy a győriek képviseltek. — A külföldi sztárok közül ki az, aki a mumusának számít? — Sajnos, akad. A csehszlovák Hrachová és Kasalová nem tartozik a kedvenc ellenfeleim közé, az utóbbival ráadásul már serdülőkorunk óta nyúzzuk egymást. A gond az, hogy mindketten tisztában is vannak vele, hogy nem szeretek ellenük játszani. A dolog fonákja viszont, hogy ők nem szeretik ellenfelüknek Wirth Gabit.. Itt természetesen csak szigorúan a játékra gondolok. — Milyen tapasztalatokat szerzett a „plavik” játékával kapcsolatban, mint csapattárs? — Náluk lazábban megy minden. Kevesebbet edzenek, mint mi. Nagyon sok újdonsággal azonban nem szolgáltak, hiszen szinte mindegyikőjüket ismertem már a nemzetközi mezőnyből.-ni-
