Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-29 / 240. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1991. november 29. „Savanyú“ a szőlő... I. Elszakadt a mézesmadzag? November harmadik hetében a Nagykürtösi járás valamennyi mezőgazdasági üzemében véget ért a szüret. Végre, sóhajthattak fel Óvárban, Ipolyvarbón, Csábon, meg később Bussán és Ipolybalogon is a tőkék között sarat dagasztva, ázva-fázva szüretelő lányok, asszonyok. S fellélegezhetett a legtöbb gazdaságirányító szakember, sőt a kürtösi borászati üzem igazgatója is. A közepes átlagtermés miatt az idén nem bosszankodtak túlságosan egyetlen gazdaságban sem. - Termett, amennyi termett - jegyezte meg egyik agronómus ismerősöm bánja a kánya a veszteségeket, végtére is a célt elértük: nem büszkélkedhetünk a rekordhozamokkal, de nem maradtak tőkén a fürtök, és szerencsésen túl is adtunk a teljes mennyiségen, nem maradt nyakunkon a termés! Mit lehet ehhez hozzátenni? Sok szövetkezetben hirtelen terhessé vált a szölészkedés, pedig hát nem is olyan régen még több gazdaság számára valóságos aranybánya volt a bibliai növénykultúra nagyüzemi termesztése. A klasszikus példa A járás egyik mezőgazdasági „végvárában“ az elmúlt hetekben 130 hektárról kellett leszüretelni a „hegy levét“. A gazdaság mintegy 15 fajta, túlnyomó részben fehér borszőlőt termeszt. A legtöbb telepítés 10-15 éves, de akad 20 esztendővel ezelőtt beültetett parcella is. A szövetkezet szőlészetében mindössze 30 ember dolgozik. Az állandó munkásoknak a fele idős, nyugdíjas. A cikkben szereplő adatok hitelesek és egy konkrét üzemre vonatkoznak, amelyet azonban nem nevezek meg. A növénytermesztési főágazatvezetö ugyanis bizonyos gondjaikról csak akkor volt hajlandó nyíltan szólni, miután szavamat adtam: nem „beszélem ki őket“ ország-világ előtt, mivelhogy több más szövetkezet jár hasonló cipőben, hát miért éppen őket állítsam pellengérre... A tél óta többször érte komoly kár a mezőgazdasági üzem sző-, lészetét. Először a kemény, száraz fagyok okoztak a tőkékben jelentékeny és maradandó károsodást, majd a szölőragya, a lisztharmat támadta több hullámban, s tizedelte meg a fürtöket. A csúcstermés a rendkívül dimbes-dombos gazdaságban 1130 tonna volt, most ennél jóval kisebb hozammal kellett beérniük. A közgazdász elmondta, a tervezett 920 tonna helyett mindössze 640 termett. A szövetkezet a nyilvántartás szerint - legalábbis a főagronómus adatai alapján - 172 hektár szőlőterülettel rendelkezik, de a valóságban némileg más a helyzet: az összterületből 42 „bújtatott“ hektárt rétek, legelők, mezei utak tesznek k>... Régi dicsőségünk... ... A múlt rendszerben, jó pár éve, „illetékes elvtársék“ úgy határoztak, az Ipoly mentének eme szöglete kiválóan alkalmas szőlőtermesztésre is. Egy biztos: a gazdaságok a telepítésre jelentős pénzösszegeket kaptak az államtól. A komoly bevételi forrásnak bizonyuló „programba“ mindegyik mezőgazdasági üzem igyekezett bekapcsolódni. Valójában nem egy szövetkezetét a szőlő nagyüzemi honosítására kapott szubvenció húzott ki a csávából. S minél nagyobb területet jelöltek ki a szölészkedésre, annál nagyobb volt a dotáció... A gazdaság szinte sohasem tudta önerőből időben, minimális veszteséggel befejezni a szüretet. Főiskolai hallgatók és a környékbeli „testvérüzemek“ dolgozóinak a segítsége nélkül talán egy évben sem sikerült volna leszüretelni a termést. A távolról érkezett diákok számára szállásról is kellett gondoskodni. A gazdaság területén - állították a vezetők -, képtelenség elhelyezni őket, ezért mintegy 25 kilométerre egy fürdőhelyen béreltek alkalmi szálláshelyet. A lányok és a fiúk 50 kilométert utaztak naponta. Senkinek sem tűnt fel az esztelen pénzpocsékolás, az állam állta a számlát. A fontos az volt, hogy ne maradjon a határban a szőlő. A cél szentesítette az eszközt! Az idén egy szovjetunióbeli mezőgazdasági szakközépiskola tanulói segítettek szüretelni. Mivel már megszűnt az állami támogatás, a szövetkezet kénytelen volt teljes egészében fizetni az elszállásolást is. És lássunk csodát, egyszerre sikerült gazdaságon belül elhelyezni valamennyiüket! A kevésbé igényes fiatalok jól érezték magukat a faluban, az étkezést és a szállást megfizették, teljesítménybérben dolgoztak, keresetüket elkölthették. Natasa és Alekszander Néhány éve még 18 korona volt egy kiló borszőlő ára, most viszont jó, ha 5 koronát kaptak kilójáért.- Valójában ráfizetéssel termeljük a szőlőt, állította a föagronómus -, jó esetben is csupán csökkenteni tudjuk a veszteségeinket. Hogy mást ne mondjak, kevesebb növényvédőszert használunk, vagy éppenséggel mérsékeljük a trágyaadagolást. Kényszerűségből bevezetett intézkedéseinknek azonban a növénykultúra látja kárát. Gyengébb minőségű, és kisebb lesz a hozam, elsatnyulnak a tőkék is. Végső soron fel is számolhatnák szőlészetüket, fűzte még hozzá, de nem tudnának dolgozóiknak egyéb munkát biztosítani. Persze, ez sem megoldás! Jártam a szüretelök között is. A szovjet diákok jókedvűen szedték a fürtöket.- Mifelénk - újságolta a mosolygós képű Natasa Tarasevicsova -, nem terem szőlő. Érdekes a munka, igyekszünk, s jól is keresünk. A fizetésből leginkább divatos ruhákat vásárolunk...- No meg persze kazettákat - fűzte hozzá a társa, Alekszander Dirmon - és sportcipőket viszünk haza. Az emberek barátságosak, mi meg igyekszünk helyt állni, anyukámnak az eljövetelünkkor megígértem, hogy lelkiismeretesen fogok dolgozni... Drága a teraszos művelés A szőlőterület 40 százalékán teraszos művelés folyik. A módszer rendkívül költséges és munkaigényes, ám a legtöbb állami támogatás járt érte. Egy szőlőtőke egész évi ápolása 100 koronába került, a termésből származó bevétel mindössze a töredékét tette ki ennek. Natasa és Alekszander Az idén először, a tagoknak, meg más környékbelieknek részesművelésbe is adott a gazdaság szőlőt. Első nekifutásra 11 hektár talált „új gazdára“. A termés egyharmada a vállalkozót illette meg. Tavaly a szőlőtermesztés a gazdaságnak még 8 millió korona nyereséget hozott. A mostani termés 99 százalékát a nagykürtösi borászati üzem vásárolta fel. A szerződés 700 koronára szólt.- A művelésnél négy traktorosra számíthatok - említette még a főágazatvezetö -, de nyugdíjasok, és bizony előfordul, hogy odahaza maradnak egyszerre mindannyian. Nekünk pedig éppen akkor mondjuk lisztharmat ellen kellene permetezni... Probléma akad a mezőgazdasági üzemben épp elég! ZOLCZER LÁSZLÓ (Holnapi számunkban folytatjuk.) (A szerző felvételei) A skandináv országok egyre erősebben rivalizálnak egymással a három balti állam, Észtország, Lettország és Litvánia feletti befolyás megszerzéséért. Ezért növelik az ezeknek az országoknak nyújtott segítséget, és ezért szentelnek mind nagyobb figyelmet a Baltikumhoz fűződő szorosabb gazdasági kapcsolatoknak. Svédország mindig is saját befolyási övezetének tekintette a Baltikumot, így a svéd fejleszté-Irány a Baltikum si programokban ma is kiemelt szerepet játszik ez a térség. Dánia ugyancsak erősíti baltikumi szerepvállalását. .Finnországnak privilegizált kapcsolatai vannak. Az International Business Research (IBR) kutatóintézet Bécsben közzétett jelentése megállapítja, hogy a balti államok a többi régebbi szovjetköztársaságtól eltérően jóval erősebben orientálódnak Nyugat-Európa felé. Függetlenségük elnyerése óta azonban az egykori Szovjetunióból jövő energiabehozatalért világpiaci áron kell fizetniük, ami évi 2-3 milliárd dolláros pótlólagos megterhelést jelent számukra. Ismeretes, hogy a három balti államnak szinte egyáltalán nincs saját energiaforrása. Litvániában van ugyan egy atomerőmű, Észtországban pedig vannak olajpala-lelőhelyek, ezek azonban csak rendkívül környezetkárosító módon aknázhatók ki. Az IBR tanulmánya szerint a balti államok a külkereskedelem terén 80-90 százalékban a Szovjetunióra utaltak, bár 1940-es bekebelezésük előtt erős gazdasági kapcsolatokat tartottak fenn a Nyugattal. Ám ezekben a kapcsolatokban nem a skandináv államok domináltak. így például 1930-ban az észt A Slovnaft olajfinomító vállalat egy vegyes vállalati egyezmény aláírása előtt áll, amelynek értelmében a japán és a szlovák töke közösen finanszírozza a kőolaj kitermelését az Orosz Föderációban. Az új vállalat 50 százalékban az orosz Megion Nyeftyegaz, 25 százalékban a japán C. Itoh, 20 százalékban pedig a szlovák fél tulajdonában lesz. A fennmaradó 5 százalékot egy meg nem nevezett svájci üzletember fogja birtokolni. A vállalat a szibériai Nyizsnyevartovszk körüli olajmezöket fogja kiaknázni. A várakozások szerint 1993-ra évi 2 millió tonna kőolajat fognak a felszínre hozni, amelynek 20 százalékát Szlovákiában finomítják majd. A Slovnaft reméli, hogy a beruházás hozzá fog járulni termelése elmúlt két évben bekövetkezett csökkenésének kompenzálásához. 1989 és 1990 között a Slovnaft által finomított kőolaj mennyisége 8 millió tonnáról 6 millióra esett vissza. A profit azonban stabil maradt a januárban beindult árliberalizáció utáni áremeléseknek köszönhetően. A mostani vállalkozás a szlovák és cseh vállalatok abbéli törekvését tükrözi, hogy megexport 32 százaléka ment Nagy- Britanniába, 31 százaléka pedig Németországba, ahonnan az import 28 százaléka érkezett. Lettország 1930-ban kivitelének mintegy 39 százalékát szállította Németországba, ahonnan importjának 37 százaléka érkezett, míg Nagy-Britannia részesedése 28 százalék volt a lett exportban és 9 százalék az importban. A Szovjetunióba ezzel szemben akkor a lett exportnak csak 14 százalékát szállították, és az importnak mindössze 6 százaléka érkezett onnan. Litvánia 1930-as kivitelének 60 százaléka ment Németországba, 19 százaléka Nagy-Britanniába, 7 százaléka Lettországba és mindössze 2 százaléka a Szovjetunióba. Janis Aboltins, Lettország gazdasági minisztere nemrég azt nyilatkozta, hogy országa és az egész Baltikum is a híd szerepét kívánja betölteni a Kelet és a Nyugat vállalatai között. Az egész Baltikum a legalkalmasabb most erre a szerepre, különösen geopolitikai helyzete okán; ezenkívül ott a Szovjetunió többi részéhez viszonyítva fejlett a telekommunikáció, a közlekedés és a szállítás, és a kikötők is aránylag jó állapotban vannak; végül, a kereskedelmi bankoknak széles körű hálózata van, és közvetlen kapcsolatokat tartanak fenn az európai pénzintézetekkel. A szovjet köztársaságokkal az együttműködést egyelőre a kétoldalú megegyezések bázisán kell szorgalmazni - javasolja az IBR. A legfontosabb cél ma a Baltikum egységes piacának megteremtése. Ennek keretében elsősorban a töke, az áruk és a munkaerő szabad mozgásának megvalósítására kell törekedni. ÍMi bízható üzleti kapcsolatokat alakítsanak ki az egyes szovjet köztársaságokkal és vállalatokkal. A szlovák üzemeket, amelyeknek termelését hagyományos módon elsősorban a szovjet piac vette fel, különösen, erősen sújtotta a korábbi keleti partnerekkel folytatott kereskedelem visszaesése. A szlovák vállalatok azonban egyre inkább megtalálják a módját, hogyan tudnának új üzleteket nyélbe ütni a szovjet partnerekkel. Az év elején egyezményt írtak alá egy, a szlovák-ukrán kereskedelemre specializált kereskedöház létrehozásáról, amely a nemzeti valutákban folyó kereskedelmet és a barterügyleteket szervezi. A barterügyletek leggyakoribb fajtájában szlovák vállalatok szállítanak élelmiszereket és fogyasztási cikkeket szovjet nyersanyagokért cserébe. A szlovák kormány intenzíven foglalkozik a Szlovákia és a szovjet köztársaságok közötti gazdasági paktumok megkötésével; a szlovák ipari minisztérium képviselői ebből a célból már 30 hivatalos látogatást tettek ebben az évben az egyes szovjet köztársaságokban, beleértve a korábbi balti államokat és Grúziát is. (-et) Verseny a piacért Útkeresés: Orosz olajmezőkön A diák vendégmunkások jó munkát végeztek
