Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-28 / 239. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1991. november 28. Helyzetkép a magyar gazdaságról FÉLJÜK A JOVOT? A statisztikák továbbra is a gazdasági teljesítmények hanyatlásáról tájékoztatnak. A GDP, az ipari és a mezőgazdasági értékesítés reálértéke 1991-ben lényegesen kisebb lesz, mint a rendszerváltás előtti csúcsesztendőben, 1987-ben volt. Ez azért is elkeserítő, mivel már 1987-ben stagnálásról beszéltünk. Nem sokkal 1987 előtt jelent meg a „Fordulat és reform“ című tanulmány, melyet az akkori hivatalos gazdaságpolitika indokolatlan pesszimizmussal vádolt. A kritikát avval a nem is hazug érvvel utasították vissza, hogy Magyarországon mennyivel jobban élünk, mint a többi szocialista országban. Ez ma is igaz, a recesszió nálunk kisebb a többi volt KGST- országénál, s életszínvonalunk hozzájuk képest továbbra is viszonylag magas. Az utca embere- az átlag állampolgár - főleg az életfeltételek kedvezőtlen alakulását nehezményezi. Az ország nehéz helyzetét azonban nem ez vagy a termelés csökkenése jellemzi elsősorban. A világot a legjobban az állampolgárok és még inkább a vállalkozók nem csökkenő, sok esetben határozottan növekvő bizonytalansága, a fejlődési perspektívák hiánya mutatja. A nagyvállalati vezetők zöme- függetlenül attól, hogy még állami vagy nagyszövetkezeti formában működnek-e, vagy már rt.-vé vagy kft.vé alakított szervezetben- nem lát maga előtt világos piaci perspektívákat. Sajnos, hasonló módon romlanak a magánvállalkozások kilátásai is. A magyar Az éves Infláció volt KGST-orsz Másfél-két évvel ezelőtt, a rendszerváltás időszakában szerzőnk is meg volt győződve arról, hogy a magántőke megerősödése előtti politikai akadályok megszűnésével a társadalom széles rétegei előtt megnyílik az út a sikeres gazdálkodáshoz és az önkiteljesítő munkához. Az eddigi események azonban nem igazolták várakozásait. hatását pedig most sem csökkenti az, hogy az ugyancsak rendszerváltást átélő szomszédaink egynémelyike rosszabb helyzetben van, mint mi. így Magyarország a legvidámabb barakkból a legvidámabb rendszerváltó nemzetté vált. A recesszió okai A magyar gazdaság az elmúlt két évtizedben a világgazdaságtól elzárt viszonyok között érte el viszonylagos sikereit. A vállalatok többségének nem kellett, vagy alig kellett a nyugati vagy éppen a távol-keleti exportőrök versenyével számolnia. A magyar mezőgazdaság támogatott belső fogyasztás és jelentős exportszubvenció mellett érte el a nyugati világban is elismert, Keleten nem indokolatlanul kiemelkedő mennyiségi sikereit. Az ipar és a mezőgazdaság együttesen élvezte a világtól Magyarországnál is jobban elzárt, akkor még működő KGST-piac, és ezen belül a nagy szovjet piac által kínált értékesítési lehetőségeket; konkrétan azt, hogy ott a másutt eladhatatlan termékekért cserébe olyan nyersanyagokat kaptunk, amelyek nélkül a magyar gazdaság mozgásképtelen lett volna. A bányászat is számolhamértéke néhány 1989-91 ágban 3L i Langyalorazág ’ Cuhazlovákla Románia M agyarorazág Bulgária 100 I 1988-várható 1990 1991' ti termelési kapacitásokon gyártott termékek és szolgáltatások iránt nagymértékben csökkent a kereslet. így nemcsak a nagyüzemek helyzete romlott, hanem a kis magánvállalkozóké is, hiszen a beszállítói tevékenységek iránti igények is csökkentek. Sót, az importliberalizálás miatt nem kevés helyen olyan verseny alakult ki, amely csökkenti á hazai piaci részesedésüket is. Nem ígéretesek az utóbbi időben nagy konjunktúrát megélő, importtermékeket forgalmazó kereskedők (butikosok), illetve fogyasztási szolgáltatásokat nyújtó gazdálkodók (bérfuvarozók) kilátásai sem. Nekik is szembe kell ugyanis nézniük a kereslet szűküléséből adódó nehézségekkel. Végül, a visszaesés azokat a bérből és fizetésből élőket érinti a legsúlyosabban, akik - nem indokolatlanul - félnek az elbocsátásoktól, a növekvő munkanélküliségtől. Az elkeserítő jelenségek tott azzal, hogy termékeit az elektromos ipar, valamint a vállalatok és a lakosság az állami terveknek megfelelően átveszi, hiszen az alternatív beszerzési költségeiket a költségvetés támogatásokkal kiegyenlítette. A gazdaságban fellépő - nem kis részben az előző tényezők által kiváltott - forráshiányt már az 1970-es évek óta egyes időszakokban külföldi hitellel kellett és lehetett pótolni. Nehezebb esztendőkben sem kellett a felgyülemlett adósságállomány terheit vállalni, mivel a hiteleket úgy lehetett forgatni, hogy az újonnan felvett hitelösszeg nemcsak a törlesztést, hanem az esedékes kamatok értékét is fedezte. A szocializmus első éveire anynyira jellemző erőszakos akkumuláció - az úgynevezett - „szocialista elsődleges tókefelhalmozódás“ - már évek óta átadta a helyét a tőke felélésének. A statisztikák által kimutatott és nemzetközi méretekben még mindig magas akkumulációt nagyberuházásokra fordították, miközben az iparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatásokban működő tőke folyamatos felújítása és korszerűsítése az esetek többségében elmaradt. Az így jellemzett induló helyzet tarthatatlansága már a Kádárrendszer végén is nyilvánvaló volt. Emlékezzünk csak az MSZMP gazdaságpolitikusainak az ország gazdasági helyzetéről és a tennivalókról tartott beszámolóira, melyekben a politikai vezetés a saját maga és elődei által létrehozott bajok orvoslásához szükséges feltételek megteremtésének terheit a lakosságra akarta hárítani. Tőkekivonás Azóta a helyzet romlott. Az, hogy a szocialista politikai rend összedőlt, nemcsak azt váltotta ki, hogy az ország felszabadult a szovjet külső hatalom és egy politikai kisebbség elnyomása alól, hanem egyúttal fizetésképtelenné is tette a szovjet és az ugyancsak válságba került KGST-piacot. így a magyar áruk iránti fizetőképes kereslet jelentősen csökkent és a Szovjetunióból, valamint más volt KGST-országokból származó - csökkenő mennyiségű - import jelentősen megdrágult. A rendszerváltás óta bekövetkezett változások a nyugati piacon sem voltak egyértelműen kedvezőek. A Kádár-rendszer által felvett hitelekkel kapcsolatos szolgáltatási kötelezettségeket senki nem enyhítette. Az adósságokat sem teljesen, sem részlegesen nem engedték el. A hitelezők nem járultak hozzá a hitel volumenének további növeléséhez, mert ehhez az ország teljesítőképességét nem tartják elégségesnek. így elkerülhetetlenül szembe kell néznünk azzal, hogy a posztkommunista átalakulás nehézségeivel, a privatizációval, a költségvetési centralizáció csökkentésével párhuzamosan, az országból tőkekivonás történt. Végül, a helyzet romlását okozza az is, hogy a költségvetést fenntartó és a foglalkoztatási szint csökkenését fékező, már a kádári korszakban megkezdett és azóta fokozódó vállalati tőkefelélés sem folytatható tovább, mert annak A munkanálkülisój volt KGST—orszí hosszabb távon súlyosak a következményei. A tökefelélés az átalakulás sikerét megalapozó privatizáció fékjévé válhat. Mi történt az elmúlt két évben az állami és a társasági formában működő vállalatokban? Szembetűnő, hogy a szovjet és a KGST- piac összeomlásából következő ■nehézségeket jobban elviselték, mint ahogy az várható volt. Harolló, amely nemrég még nem haladta meg a 3,5-szerest, ma sok esetben 10-szeres nagyságrendet is elér. Hogyan reagáltak a válságjelenségekre az utolsó években sikeres magánvállalkozók és azok a vállalkozásbarát menedzserek, akik az itt említett módon jelentős jövedelmekre tettek szert? Először is ugrásszerűen növelték fogyasztásukat. Ha más nem is, de a külföldi nyaralásokról, az autóvásárlásokról, a vendéglői keresletről szóló információk elég meggyőzően adnak híradást erről a változásról. Az is biztos, hogy A GDP reálértékének növekedési üteme néhány volt KGST-országban 1989—91 %-10 -12 -1A -16 -18 -20^ 1989 "Várható N. madik éve tart az export növekedése a szabaddevizás piacokon. Félő azonban, hogy ez a pozitív jelenség egyes kivételektől eltekintve egy régről ismert negatív jelenség felerősödésével párhuzamosan bontakozott ki. Nem kevés vállalat az amúgy is alacsony amortizációból és a vállalat vagyonának részleges eladásából, valamint más forrásokból származó - a tökefelújítást és beruházásokat szolgáló - alapjait az anyag- és bérköltségek fedezésére használja fel, azaz tókefelélésból szubvencionálja az indokoltnál több munkaerő foglalkoztatását és az export növekedését célzó politikáját. Emellett a vállalati vezetők az ellenőrzés gyengülését felhasználták arra, hogy jelentősen növeljék saját és a számukra fontos munkatársak jövedelmét, így csökkentve a növekvő bizonytalanságból eredő személyes kockázatukat. Ennek tudható be, hogy a vállalaton belüli minimális és maximális jövedelmek közötti i aránya néhány igban 1989—91 1989-várható 1990 1991' 1990 1991* Forrás: The Economist 1991. IX. 21. a jövedelemnövekedés egésze nem szívódott fel a luxus-fogyasztással, maradt pénz megtakarításokra, illetve befektetésekre is. Ismeretes a lakossági bankbetétek ugrásszerű növekedése, ezen belül is elsősorban a devizabetétek növekedése. Ismert az is, hogy ugyancsak jelentős mértékben nőttek a telek- és értéktárgyvásárlások. Emellett köztudott az is, hogy a kft.-kbe illetve az rt.-kbe befektető magánszemélyek többsége sem a befektetett tőke utáni osztalékban bízik, hanem abban, hogy a társaság tulajdonába került ingatlanok eladásából származó bevétel mozgósítható vagyonná válik a számukra. Egyértelmű, hogy az itt jelzett állami vagy vállalati és magánakciók nem elégségesek a gazdasági stagnálás és visszaesés felszámolásához. Sőt, az sem zárható ki, hogy ezek egy része a nehézségek elmélyülését okozza és még a nyertesek szempontjából sem teremt stabilan jó kilátásokat. Latin-Amerika? Magyarország csak akkor lehet úrrá a nehézségeken, ha képes megvalósítani az államháztartás olyan reformját, amely biztosítja, hogy a csökkentett költségvetési kiadásokat a gazdaságot jelenleginél kevésbé sújtó adórendszer segítségével befolyó bevételek fedezzék; ha megállítja a nemzeti vagyon felélését, felgyorsítja a privatizációt és feltárja a gazdaság szerkezeti átalakításának a társadalom által elfogadható útját, amely gátat vet a nemzeti vagyon felélésének. Meggyőződésem, hogy e, fájdalmas operációkat is magában foglaló nemzeti felemelkedési program meghirdetése és megvalósítása az egyetlen út az ország latin-amerikanizálódásának megakadályozására. TARDOS MÁRTON -Figyelő-
