Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-26 / 237. szám
1991. november 26. Szabad ÚJSÁG 5 „Epét okádna itt a békességes tűrés“ - avagy: így nem lehet „Csemadokosan Az 1991. X. 22-én megjelent „Ne középiskolás fokon!“ című írásomat az alábbi gondolattal zártam: „A fejleményekre és az ügy további részleteire - különös tekintettel a megoldáskeresésre - az érintettek (et)várható válasz-reagálásai után még visszatérünk.“ Nos, mivel Ambrus Ferenc „Válasz helyett“ című reagenciájában (Szabad Újság, 1991. XI. 14.) elzárkózott a problémák tisztázása elől - „megalapozatlan, hamis, több esetben érthetetlen, homályos ítéletinek minősítve állításaimat - kénytelen voltam ismételten utánajárni az eleddig bizony homályban megbúvó dolgoknak. Vajon milyen álláspontra helyezkednek ez ügyben a további érdekeltek, a Csemadok és az Együttélés járási tisztségviselői? (Mielőtt azonban őket megszólaltatnám, egyvalamit feltétlenül le kell szögeznem: A falvak magárahagyatottsága, az ottani, mellőzött és ezért elkeseredett „kultúrmunkások", Csemadok-dolgozók jogos panaszai s felháborodása íratta meg velem azt a bizonyos cikket. Újságíróként azzal a nyílt és vállalt szándékkal tettem, hogy a nyilvánosság bevonásával próbáljuk elejét venni a helyzet további romlásának.) ★ ★ ★ Ulman István a Csemadok Rozsnyói Járási Választmányának elnöke:- A cikk hozzásegített bennünket ahhoz, hogy szembesüljünk a régóta lappangó problémákkal, személyi és testületi mulasztásokkal. A bajok ilyeténképpen történő feltárása és számbavétele elindított, vagy pontosabban felgyorsított körünkben egy tisztító, elszámoltató és kiútkereső folyamatot. Titkárunk Dániából való hazatérése után azonnal összehívtuk a jv elnökségét, és tételesen is foglalkoztunk a cikkben feltárt problémákkal, különös tekintettel a megoldáskeresésre. Megállapítást nyert, hogy a Népfőiskola nem volt kellőképpen előkészítve. Ilyen tartalommal csak előadássorozatnak tekinthető, de még annak megszervezésében is komoly hiányosságokat tapasztaltunk. A javarészben magasan ráfizetéses Csemadok-rendezvények ,, Rozsnyó-centrikusak“ voltak, ráadásul lebonyolításuk is sok kívánnivalót hagyott maga után. A titkárság nyilvánvaló felelőssége mellett részben az elnökségi tagok is hibásnak érzik magukat abban, hogy a Csemadok a Rozsnyói járásban eltávolodott a falutól. Erre nem lehet indok az, hogy „nincs benzin a szolgálati autó számára", az még kevésbé, hogy „bennünket különben sem látnak szívesen az alapszervezetekben." Az effajta „argumentumok“ csupán a mulasztások elkendőzését szolgálnák. Nem értünk egyet továbbá a Csemadok itteni „párosításával“, s helytelenítjük, hogy az Együttélés járási ügyvivő testületének nincsen külön irodája, telefonja és autója. Ami a Magyarországról kapott remitenda-lapokat illeti, megérkezésükkor a titkár csak annyit közölt velünk, hogy a szállítási költségek előteremtése érdekében egy részüket pénzért kell árusítani. Az ajándékozólevél létezéséről, illetve tartalmáról is csak utólagosan szereztünk tudomást. Mint ahogy pl. a Rákóczi Szövetség részéről adományozott 20 ezer forintos támogatásról is. Elvben talán helyteleníthető, hogy a cikk a jv titkárának távollétében íródott. Viszont az is igaz, hogy Ambrus Ferencet két hónapon keresztül hiába kereste (volna) bárki a hivatalában. Külföldön tartózkodott, ám tudomásom szerint nem a Csemadok és nem is az Együttélés „ügyében“. Hivatalosan senkit sem bízott meg a helyettesítésével csupán szóbeli kérés formájában „ruházta át“ funkcióját Kórintus Viktornéra, a titkárság egyik dolgozójára. Ezért fegyelmit is kapott a Csemadok Országos Választmányától. ★ ★ ★ November 14-én ülésezett a Csemadok járási választmánya. Ott egyebek mellett az is kiderült, hogy a rozsnyói Csemadok háza táján ismeretlenek az olyan fogalmak, mint az ellenőrző bizottság, vagy jegyzőkönyvírás, de a titkár még a határozathozatalt is kiiktatta (mint a „bolsevik rendszer rekvizitumát“) a munkamódszerek közül... Ezért - legalábbis számomra - már nem is számított meglepetésnek, hogy a titkárság gazdasági-pénztári dolgairól szóló „tömör“ jelentést is Ambrus Ferenc olvasta fel. Emiatt többen is kifogást emeltek, de pl. olyan kérés is megfogalmazódott, hogy miért menekülnek az emberek a titkárságról? Pillanatnyilag mindkét dolgozó „elmenőben“ van. Már hónapokkal ezelőtt beadták a felmondásukat, de amíg a főnökük „országon kívül“ volt, mégsem hagyhatták teljesen magára a Csemadok-székházát... A vitában Máté László, a Csemadok Országos Választmányának titkára is felszólalt. Véleménye szerint a beszámolókból egyértelműen kiderült: elhanyagolták az alapszervezeteket. „Tudatosítani kell - mondta hogy ez a régió sem szűkíthető le a járási -székhelyre, hiszen értelemszerűen hozzátartozik az alapszervezetekkel behálózott vidék.“ Szólt a Gombaszögön tervezett múzeumról is: „A tájház esete is azt példázza, hogy Ambrus Ferenc titkár, sajnos, önkényesen járt el néhány dologban. A Csemadok OV megállapítása szerint teljesen önkényesen állíttatta le az építkezést. Az erre szánt pénz így elveszett, mivel arra már nincs az országos választmánynak pénze, hogy kifizesse az átdolgoztatott tervdokumentációkat. Ambrus Ferenc erre különben sem kapott sem elvi, sem testületi felhatalmazást“. Az elnökség berkeiben a 8 tonnányi magyarországi újság sorsának megítélése jelentette az egyik legnagyobb gondot. Annak idején mindnyájan egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a 6500 koronás fuvardíj kifizetése után- amelyet egy részük eladásából fedeznének a többit ingyen szét kell osztani. Később kiderült, hogy a „szétosztás“ (?) után visszamaradt 4350 kilónyi (!) újságtömeget hulladékpapírként (!!!) „értékesítették, mondván: „a kutyának sem kellett“... Nos, valóban kár, hogy ingyen legfeljebb csakugyan a kutyáknak kínálták fel. A legnagyobb gesztus az volt a részükről, hogy az egyes példányok árait - terjedelmüktől, nyomdai kivitelezésüktől függetlenül - egészen 1 (egy) koronára csökkentették. Jelenleg pedig az a helyzet, hogy a Csemadok jv titkára megváltásként várja az MDF Országos Elnökségének - állítólag a Szabad Újsághoz is eljuttatandó- utólag kért levelét, amelyben annak kéne állnia, hogy a 8 tonna remitendaújságot igenis eladásra küldték, anyagi támogatás gyanánt. Ez önmagában rendben is lenne, csakhogy - akkor ezt kell mondani és eszerint kell cselekedni, hogy senkihez ne férhesen a gyanú árnyéka sem... Az ügy utolsó felvonását - a lapok hulladékpapírként való eladását - pedig inkább hadd ne minősítsük. ★ ★ ★ Mivel Ambrus Ferenc cikkem azon kitételeiről sem volt hajlandó nyilatkozni, amelyek az Együttélés járási ügyvivő testületének munkáját érintették, ismét felkerestem a testület ügyvezető titkárát, Éliás Imrét. Mivel egy helyiségben ül Ambrus Ferenccel, az utóbbi is jelen volt a „miniinterjú“ során:- Valóban,,megalapozatlan, hamis, érthetetlen, homályos Ítéletek" szerepeltek a „Ne középiskolás fokon" c. írásban az Együttélés járási választmányára vonatkozóan?- Az újságcikkben közölt adatok és véleményezések szerintem teljes mértékben megfelelnek a valóságnak.- Mennyi és milyen pénzből gazdálkodik az EPM járási testületé?- Semmiből és semmilyenből. Május óta töltöm be ezt a funkciót, de ez idő alatt még egy korona bevételről sem tudok.- Az EPM „központja“ sem nyújt anyagi támogatást?-Tudomásom szerint havi ezer koronára lennénk jogosultak, de hogy ezt az összeget miért nem utalták (utalják) át a számlánkra? ... Nos, ennek megválaszolásában az elnökünk illetékes.- Miért nincs irodája, telefonja a járási testületnek?- Erre a kérdésre is csak az elnökünk tudja a pontos választ. „Nem hivatalos“ értesüléseim szerint anyagi megfontolásból.- Milyen az együttműködés a járásban tevékenykedő magyar és szlovák politikai mozgalmakkal, pártokkal?- Erről nekem nincs tudomásom; „kifelé" Ambrus Ferenc elnök képviseli a mozgalmat, illetve a testületet.- Kapcsolattartás a falusi szervezetekkel?- (Miközben interjúalanyom a „megfelelő“ válaszon gondolkodik, a beszélgetésünket „felügyelő“ Ambrus Ferenc gúnyosan odaszól neki: „Mondd csak meg, hogy falun az emberek sz.. k a politikára!“ A válaszadást illetően ennyiben is maradtak ...) KORCSMÁROS LÁSZLÓ Akistermelők, a kertészkedők - mindenekelőtt a zöldségtermesztéssel foglalkozók - panaszainak végehossza nem volt a tavalyi év során. A legtöbben azon morfondíroztak, hogy minek egyáltalán termelni, ha egyszer nincs kellőképpen megoldva a felvásárlás. Minek gürcölni, ha nincs belőle haszon? Mert ugyebár sokszor hiába termett meg a paprika, a paradicsom meg az uborka, egyszerűen nem volt, aki felvásárolja. S ha át is vették, nevetségesen olcsón, ráadásul sok vitát, veszekedést követően. Mindenekelőtt a Zelenina rugalmatlanságát és határozatlanságát látva dühöngtek a termelők, nem egy esetben feltéve a kérdést: vajon szükség van egyáltalán erre a vállalatra? Tudjuk, a Zelenina már valóban a végnapjait éli. Igaz, az a kérdés is felvetődik, vajon jó-e, ha csődbe jut. Vajon a magánfelvásárlók lépést tudnak-e tartani az igényekkel, biztosítani tudják-e a zökkenőmentes terményfelvásárlást? Nos, Andódon úgy vélekednek az emberek, hogy ez sikerülni fog, hogy a „maszekok“ e téren is teljes mértékben pótolni tudják az állami vállalatot. Az Érsekújvári járás e községében már elől is járnak a jó példával: az idén Kempf György magán-zöldségfelvásárló jelentett egészséges konkurenciát a Zeleninának.- Miért éppen ezt a vállalkozói formát választotta? „Komolyabban“ kertészkedett ezelőtt?- Hát azt nem mondhatnám, hogy valami nagyban. De természetesen kertészkedtem azelőtt is. S hogy mi vezetett az elhatározáshoz? Tavasszal kaptam egy ajánlatot, mégpedig egy komáromi maszektól, Balogh Lászlótól. Azzal fordult hozzám, hogy nem lennék-e zöldségfelvásárló Andódon. Nem sokáig haboztam, elvállaltam.- Ez a főállása jelenleg?- Nem. Érsekújváron dolgozom, az Elektrosvitben mint villanyszerelő és karbantartó. A felvásárlást „pluszként“ csinálom, a feleségemmel és a sógorommal közösen.- Az első idényt maguk mögött tudhatják. Milyen volt?- Véleményem szerint viszonylag jó. Mi, felvásárlók is meg voltunk elégedve, meg a termelők is. Szinte az egész szezonban kiváló ára volt a paradicsomnak. Nem voltak különösebb korlátozások a szállításokat és az értékesítést illetően, ami azt jelentette, hogy egy több éve tartó „sorozat“ szakadt meg, hál’istennek. Mert ugye gondoljunk csak vissza például a tavalyi évre, az áruátvétel körüli bonyodalmakra. Persze, ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy minden a legnagyobb rendben, zökkenőmentesen zajlott. Mi még akkor is átvettük a paradicsomot, amikor a környéken egy időre leálltak a felvásárlásával. Jó hálózatunknak köszönhetően értékesíteni is tudtuk. Abban az időszakban minden nap reggeltől estig nyitva tartottunk. Ami a paprikát illeti, az idén kevesebbet. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy rengeteg termett, és általában azonos időben érett be. Később a „szabadföldinek“ ugyan alaposan felszökött az ára, csakhogy abból elenyésző mennyiség termett.- Miből volt hiány?- Mindenekelőtt ősszel a fokhagymából. Tavasszal, nyár elején az is nagyon ment, zölden. Sok kistermelő ki is szedte, őszre tehát kevés maradt. A száraz fokhagyma kilójáért 38-40 koronát is fizettünk. De az idén valahogy vöröshagymából is kevesebb termett ...- Kizárólag a helybeliektől vásárolják fel a zöldséget?- Ezt nem engedhetnénk meg magunknak. Mert ha a főnököm kér valamilyen árut, s azt itt a faluban nem tudom felhajtani, kénytelen vagyok körbejárni a környéket, telefonálgatni, szóval valahonnan beszerezni. És igyekeznem kell, mert már a faluban is kialakult a konkurencia; rajtam kívül hárman vagy négyen is vásárolnak fel zöldséget..- Azt hiszem, ez csak fokozza majd a termelői kedvet...- Nehéz mostanság a jövőről szólni. Ugyanis ebben az évben sokan leálltak például a fólia alatti zöldségtermesztéssel. Meg is lehet érteni: egyáltalán nem olcsó mulatság. Drága a fólia, egyre többet kell fizetni a villanyáramért, a fűtésért. Meg aztán tavaly valóban igencsak akadozott a felvásárlás gépezete. Mindenképpen jó, hogy több maszek felvásárló jelentkezett, a kertés^kedők érezhetően megnyugodtak egy kissé. Mert tavasszal bizony rengeteg volt az aggódó arc, a búskomor tekintet. Mivel viszonylag sikeres évet zártunk, várható, hogy ismét fellendül egy kissé a termelői kedv. Feltéve persze, ha nem lesznek további drasztikus áremelések, vagy nem születnek további átgondolatlan, a termelőket sújtó intézkedések. SUSLA BÉLA Illusztrációs fotó: -ss A magánfelvásárlás lenne a megoldás? Az első idényről, dióhéjban Alkonyat (l/áss Gyula felvétele)
