Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1991-11-26 / 237. szám

2 1991. november 26. Szabad ÚJSÁG Tudatos a lefokozásunk Václav KLAUS szövetségi pénz­ügyminiszter és Josef Tofiovsky, a Cseh­szlovák Állami Bank elnöke tegnap Prá­gában a finn Finnish Export Credit cég képviselőjével 15 millió dolláros köl­csönről szóló szerződést írt alá. A köl­csönt a csehszlovák fizetési mérleg támo­gatására használják fel, és a hitel részét képezi a nagyobb kölcsönöknek, amelye­ket többek között a Nemzetközi Valuta­alap, a Világbank stb. nyújt Csehszlová­kiának. PrÁGÁBAN tegnap a londoni Rotschild and Sons Ltd. képviselői kije­lentették, hogy a tranzit gázvezetéknek erős független kereskedelmi társasággá kell alakulnia, amelynek „hatásköre” Csehszlovákia egész területére kiteljed. A képviselők szerint a cégnek így na­gyobb befolyása lesz a külföldi kereske­delemben, mint két tagköztársasági cég­nek lenne. KaROL FAITH, az SZK nemzetkö­zi kapcsolatokért felelős minisztériumá­nak szóvivője tegnap a sajtó képviselői­vel közölte, hogy a szlovák képviselők csoportja által az ENSZ-nek benyújtan­dó felhNás — amelyben megfigyelők ki­küldését kérik Szlovákiába — eltúlzott, sőt káros kezdeményezés. A felhívás fő­leg a cseh fél számára visz irritáló ténye­zőt az államjogi elrendezésről folytatott megbeszélésekbe. SÁN — a közös állam eszméjé­nek támogatására — egyhetes rendez­vénysorozatot kezdett a Polgári Demok­rata Tömb. A tömbben több hasonló irányvonalú párt és mozgalom tömörül, például a Polgári Demokrata Unió— NYEE, a Demokrata Párt, az Elkötele­zett Pártonkívüliek Klubja, a Szociálde­mokraták Szövetsége, a Human mozga­lom, a Csehszlovák Egyetértés Mozgal­ma és mások. PRÁGÁBAN tegnap „Heinrich Böll és mi” címmel kétnapos kollokvium kez­dődött, melynek célja, hogy a mai nem­zedéknek bemutassa a jelentős író, hu­manista és politikus életét és életművét. Karel Schwarzenberg, a köztársasági elnök irodájának vezetője tegnap a prágai várban átadta a Masaryk Érdemrendet TomáS Bafa vállalkozó­nak, a kanadai kormány tanácsadójának, a zlíni cipőgyár-alapító fiának. A kitünte­tést ezenkívül még hárman vehették át tegnap, Viktor Fischl műfordító, vala­mint Josef Hora költő és Cyprián Majer­­ník festő rokonai. TeREZÍNBEN tegnap nemzetközi konferencia kezdődött, amelynek témája a „zsidókérdés végleges megoldása” és Terezín történelmi jelentősége. A ren­dezvényen a harmincöt csehszlovák résztvevőn kívül ugyanennyien vesznek részt Európa hat országából, valamint Izraelből és az Egyesült Államokból. M artin HVOZDÍK, az SZK el­lenőrzési minisztere tegnap a sajtóirodá­nak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az államnak rugalmasabban kell re­agálnia a piacgazdaságra való áttérés kö­vetkeztében a vállaikraások terén felme­rült új problémákra. Szerinte helytelen az a felfogás, hogy a piaci törvények min­dent megoldanak, és az államnak nincs beleszólása a magánvállalkozásokba. A NEMZETKÖZI VALUTAALAP képviselői csehszlovákiai tartózkodásuk befejezéséként tegnap találkoztak Vác­lav Klaus pénzügyminiszterrel és Josef Toäovsk^val, a Csehszlovák Állami Bank elnökével. A küldöttség tanulmányozta a csehszlovák gazdasági reform idei ered­ményeit, amelyekről pozitívan véleke­dett. A LOUNYI JÁRÁSBAN tegnap ka­rambolozott egy iskolabusz. A rendőrsé­gi jelentés szerint az autóbusz vezetője elvesztette uralmát a jármű felett, a busz az árokba futott, és felborult. A szeren­csétlenség során tizenhatan megsebesül­tek — az autóbusz-vezető és két gyerek súlyosan. A baleset okát a rendrőség vizsgálja. Az FMK NEMZETI KISEBBSÉGI TANÁCSA szombaton Párkányban tar­totta ülését. A testület legfontosabb programpontja a nemzeti kisebbségekről és etnikumokról szóló törvénytervezet megvitatása volt, melyet az FMK képvi­selői kívánnak benyújtani a Szövetségi Gyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanács­ba. A tervezet kapcsán szó esett az 1945 után kiadott köztársasági elnöki dekré­tumokról, a szövetségi kormány kisebb­ségi alapelveinek megvalósításáról, a ki­sebbségi önigazgatás formáiról, valamint a nemzeti kisebbségi kérdés egyéb vonat­kozásairól. (Folytatás az 1. oldalról) Minden tény arra vall, hogy a hazánk­ban élő nemzeti kisebbségek tagjait tudato­san másodrendű állampolgárokká kíván­ják lefokozni Ha biztosítanak is számukra valamely jogot vagy valamilyen állami tá­mogatást, ez mindig esetleges, a többségi nemzet vagy az állam valamiféle „könyör­­adománya ” amelyért feltétlen odaadást és lojalitást várnak cserébe. S ugyanezt várják d a kisebbségektől akkor is, ha rájuk nézve megalázó törvényeket hagynak jóvá Holott már a lojalitás puszta kikényszerítése is el­lentétben áll a polgári társadalom alapelve­­iveL Napjainkban egy újabb csapás fenyege­ti ezúttal kxzáríAaga magyar nemzeti kisebb­séget, mégpedig az egyházak és a vallásfele­kezetek vagyoni kártalanításáról készülő törvény keretében. A református egyház volt ugyanis Csehszlováidában az egyetlen, • Vasárnap Kassán a Fábry-napok résztvevői Grendel Lqjos javaslatára felszólították az FMK-t, hogy lépjen ki a kormányból. Erről kérdeztük Tóth Károlyt, az FMK főtitkárát. — Megvallom őszintén, kissé megle­pett, hogy egy ilyen rangos irodalmi ta­lálkozó, mint a Fábry-napok újra politi­kai kérdésekkel kezd foglalkozni. Nem tartom nagyon szerencsésnek ezt. Eddig nem érkezett meg az FMK-irodába a felhívás szövege, így magam is csak a sajtóra támaszkodhatom, ha véleményt mondok. Grendel Lajos idézett mondatát nem értem. Az FMK nem vett részt Husák temetésén, nem tudom, honnan vannak ilyen információi Grendel Lajosnak. Hasonlóképpen sem a kormány, sem pedig a parlament nem képviseltette magát a temetésen. Az, hogy Őarno­­gursky és MikloSko urak miért voltak ott, tőlük kellene megkérdezni, mint ahogy (ha a Fábry-napok résztvevői úgy érzik, elég indok ez) őket kellett volna felszólítani lemondásra vagy a kor­mányból, illetve a koalícióból való kilé­pésre is. Egyébként a temetésen való részvételük az FMK vezetésén belül is felháborodást keltett. Épp pénteken fo­galmaztunk meg egy tiltakozó levelet ezzel kapcsolatban, amelyet az e heti koalíciós megbeszélésen kívánunk sze­mélyesen átnyújtani Ján Őamogursky­­nak és FrantiSek Mikloäkonak. • Mégis komoly jelek mutatnak ar­ra, hogy a KDM álláspontjában bizo­nyos változások álltak be, az FMK-ban nem merült fel még a koalícióból való kilépés gondolata? Nézze, a KDM minden kilengése ellenére (amit a KDM az elmúlt hetek­ben tanúsított) újra csak azt kell monda­nom, amit nemrég a Heti Ifi munkatár­sának is mondtam, hogy ha valaki meg­sérti a koalíciós megállapodást, vagy el­távolodik november 17-e célkitűzéseitől, neki keli a kormányból távoznia. Nem hiszem, hogy azoknak kellene ezt tenni­ük, akik hűek maradtak eredeti elképze­léseikhez. Ez azt jelentené, hogy csak úgy átengednénk a kormányzást más erőknek (amit ugye, pontosan lehet lát­ni, hogy milyen lenne). Ez a politikai fe­lelősség kérdése. Ilyenre egyébként már volt példa 1948-ban. Senki sem bocsáta­­ná meg nekünk ezt, legfőképpen azok a (Folytatás az 1. oldalról) kentették „energiaigényüket”. A mara­dék 90 megawatt pedig legfeljebb 450 ezer háztartást jelentett. Nehéz lenne ilyen „népszavazás” után véleményt mondani. Már csak azért is, mert minderre vasárnap került sor, amikor az emberek java része még igyekszik kikapcsolódni, hiszen újabb nehéz hét elé néz... Ráadásul, amikor „népszavazást” ír­nak ki ilyen módon, akkor általában egy-egy ember véleményére kíváncsiak az illetékesek. Nos, amint az a szlováki­ai eredményekből bizonyos Sidor úr bi­zonyítékai alapján kiderül, a szlovákiai energiaigény-csökkenés elsősorban a nagyfogyasztók révén jött létre. Mind­össze 90 megawattot lehet a háztartások számlájára írni, ami legfeljebb 450 ezer családot (?) jelent. Az említett eredmé­nyek alapján nehéz lenne egyöntetű vé­amelynek még 1948-ban úgyszólván a teljes vagyonát elkobozták, orral a megokolással, hogy magyar egyház, az említett törvény ter­vezetében — indítványunk ellenére — még sem tették még csak megfontolás tárgyává sem, hogy ez az egyház is visszakapja egykori ingatlanait Mindez talán indokolható lenne az­zal, hogy a kialakult helyzet olyan politi­kai pluralizmus következménye, amely­ben a demokrácia a többség diktatúrája­ként nyilvánul meg. Igen, a helyzet így is magyarázható. S a dolog alighanem így is áll Csakhogy ilyen körülmények között az ekként sújtott ki­sebbségek tagjai olyan állam polgárai, amelyhez mindössze bizonyos gazdasági kötelékek és az állampolgárságuk fűzi őket Bármiféle más viszonyról aligha be­szélhetünk választók nem, akik ránk szavaztak. Hadd mondjam el, az ellenzéki sze­rep számunkra is kényelmesebb megol­dás lenne, sőt, biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban tudnánk csinálni, mint a mostani ellenzék. De ugyanak­kor nagyon olcsó fogás is lenne. Ma sokkal nehezebb a politizálás Szlováki­án belül és a kormányon belül is, mint egy évvel ezelőtt. De hát az a felada­tunk, hogy ilyen helyzetben se adjuk fel a harcot. Ha komolyan vesszük magun­kat, nem szabad meghátrálnunk. Ez az én véleményem. A kormányko­alíciós tagságunk kérdése szerepel a de­cember 7-i választmányi ülésünk napi­rendjén. Ebben a kérdésben nem én és nem az FMK „vezetése” hivatott dönte­ni, hanem az országos választmány (melynek egyébként Grendel Lajos is tagja), amennyiben ez a testület úgy dönt, hogy ki kell lépnünk a kormány­ból, meg fogjuk tenni. AZ FMK SAJTÓSZOLGÁLATA (Folytatás az 1. oldalról) — betörtek az intézet operációs köz­pontjába, ahol megölték az őrség pa­rancsnokának helyettesét. Összesen öt pisztolyt, illetve két géppisztolyt zsák­mányoltak. Túszt is ejtettek, majd még ketten csatlakoztak hozzájuk. A fegyin­tézetből távozva Lipótváron megállítot­tak egy személygépkocsit, amellyel Pös­­tyén irányába hajtottak el. A túsz és a gépkocsi utasai sértetlenek maradtak. A lipótvári fegyencek brutális szöké­se öt emberéletet, s a korábbi jelen­tésekkel ellentétben nem három, ha­nem négy sérültet követelt. Egy fogoly is megsérült, de ő nem vett részt a fe­­győrök elleni támadásban. A Lipótvári Javító-Nevelő Testület két tagját szombat este óta súlyos sérü­lésekkel kezelik a nagyszombati kórház­ban. Az aneszteziológiai osztály főorvo­sának délelőtti tájékoztatása szerint ál­lapotuk válságos, a fegyencek kései élet­­fontosságú szerveket sértettek meg. Egyikük nagyon halkan azt mondta a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársá­nak: „Ez nagyon csúnya tett, a fegyen­cek durvaságát valójában nem is lehet leírni. Az egyik fegyenc hasamba vágta leményt mondani, az viszont biztos, hogy a „továbbélő szocializmus” szelle­mében történt mind a szavazás, mind az értékelés, mert lényegében megfogha­tatlan, ki miként szavazott. Mindenesetre Sidor úr szakvélemé­nye azt bizonyítja, ugyanaz az adat egé­szen mást jelent szövetségi méretben, mint Szlovákiában. A jópofa és jóbarát diákoknak, akik ezt a nagy bulit kiötlötték, semmi kö­zük ehhez az igencsak furcsa ered­ményhez. Legfeljebb megköszönhet­jük nekik, hogy kiderült, az önálló Szlovákia híveivel nem lehet — és nem is érdemes — tréfálni, s amit mi újsá­gírók előzetesen viccnek szánva a lám­pás népszavazás megbízhatósága ellen felhoztunk, azt ők halálkomolyan vég­re is hajtották... Hát, most féljünk a tréfát nem isme­rő emberektől? -m-Önnek, elnök úr, erre az lehetne az el­lenvetése, hogy nem tartozik a hatásköré­be a törvények megváltoztatása. Ez rész­ben igaz. Módjában áll azonban számta­lan formában a közvélemény előtt kinyil­vánítani, mi az, amit helyesel, és mi az, amit nem. Mi kedvére való, és mi nem. Am ez ideig egyetlenegyszer sem nyilvání­tott véleményt a nemzeti kisebbségekkel kaspcsolatban az ország színe előtt, ék­szer sem szolgáltatott nekik elégtételt. Akadnak törvényhozók, akik azt állít­ják, hogy az 1945—1948-as diszkrimina­tív törvények semmissé nyilvánítása és el­ítélése a csehszlovák jogrend összeomlá­sát vonná maga után. Szerintünk ez a jogrend hamis értelmezése, mert ezek a törvények a jogállamot inkább szétzilál­ják mintsem megszilárdítják. Önnek azonban lehetősége lett volna a jogrend állítólagos veszélyeztetése nélkül is leg­alább egy ízben tanúsítania, hogy a ki­sebbségek nem másodrendű polgárai en­nek az országnak Módjában állt volna ezt bebizonyítania a T. G. Masaryk Ér­demrend odaítélésekor. Ám sajnálatos módon esetlen kisebbségit sem talált (Folytatás az 1. oldalról) mot. „A külföldi befektetőknek a meg­mozdulás csak jelzés, hogy itt valami (sok minden) nincs rendben, és inkább Magyarországon ruháznak be, ami már kezd is megmutatkozni a magyar gazda­sági szaldón. Az árunak védjegy kell, mert aki védjegy nélkül jelenik meg a piacon, az csak féláron tudja eladni ter­mékét. Ha szétesik az ország, ezzel elve­szítjük eddigi jó védjegyünket. Az Euró­pai Közösségekbe Magyarország és Lengyelország mellett szintén csak Csehszlovákiaként nyerhetünk felvételt. Ha felbomlik a föderáció, nagyon sok előnytől esünk el” — figyelmeztetett a miniszter. A sajtóértekezleten jelen volt Vladi­mír Pavle távközlési és közlekedési mi­kését, s már azt hitte, hogy halott va­gyok. Azonban kis idő múltán még sike­rült két lövést leadnom...” A nagyszombati kórház baleseti se­bészetén fekszik a szombati szökés négy részvevője. Három rendőr őrzi azt a szobát, amelyben a felbújtó Polgárit ke­zelik. Az ágyhoz láncolt „beteg” látoga­tása szigorúan tilos. A sajtóiroda mun­katársa csak egy mennyezetre meredő ember fejét látta. Állítólag Polgári lel­kén három fegyőr élete szárad. Elfogása közben lövés érte, de túl van az életve­szélyen. Á szomszédos szobában fekszik Ma­rói Kepei!, a fegyház pedagógusa, akit a szökevények megkötöztek és megse­besítettek, illetve Vojtech Kováé — aki­re Polgári kétszer rálőtt — és Jozef Snopek erdész, aki elmondhatja magá­ról, hogy újjászületett. Elmondása sze­rint csak pár milliméterre húzott el mel­lette az a lopott autó, amelyben az öt bűnöző ült. A gépkocsi aztán áttért az út menetirány szerinti bal oldalára, s egy fának ütközött. „Megálltam, és a szerencsétlenek segítségére siettem. El­sőként az autó kitört első szélvédőjének helyén Polgári mászott ki géppisztollyal a kezében. A fegyőregyenruhája alatt megpillantottam a rabruhát. Rögtön méltónak erre. Vagyis az elmúlt több mint 70 év alatt az ország kisebbségeinek egyet­lenegy képviselője sem alkotott vagy tett semmi olyan elismerésre méltót, amivel ezt a kitüntetést kiérdemelte volna. A ki­tüntetettek között viszont nem is egy olyan akadt, aki tevékenyen részt vett a kisebb­ségek diszkriminációjában és üldözésé­ben. Bölcsen tette, hogy senkit sem tünte­tett ki a nemzeti kisebbségek képviselői közül Még a meggyőződéses antifasiszta Esterházy János grófot sem. így legalább nem borult fel az edziig érvényes érték­rend. TISZTELT ELNÖK ÚRI Memorandumunkban egyrészt fel akarjuk hívni a figyelmet a nemzeti ki­sebbségek problémáira és a kedvezőtlen politikai tendenciákra, másrészt javasla­tokat teszünk a kisebbségek helyzetének megoldására A nyugat-európai demok­ráciák már ráébredtek, hogy a nemzeti ki­sebbségek a politikai stabilitás fontos té­nyezői. Ezért javasoljuk, hogy Csehszlo­vákiában is változzék meg az e kérdéshez való hozzáállás, mivel ezt a problémakört mind ez ideig alapvetően tévesen kezelték Reméljük, hogy Memoradumunkkal hat­hatósan hozzájárulunk a megoldáshoz. Pozsony, 1991 november 25. DURAY MIKLÓS, az EPM elnöke niszter is. Elutasította a Nemzeti Libe­rális Párt és egyéb szubjektumok táma­dásait, amelyek a csehszlovák vasút fel­újításával kapcsolatosan érték a tárca­vezetőt. Pavle közölte, hogy a bonyodal­mak okát képező Artur D. Little ameri­kai cég, amely a vasút felújítását vállal­ná, nem vele, hanem a szövetségi ille­tékes szervekkel tárgyalt. Peter Miiiík ügyvezető alelnök fel­háborodását fejezte ki amiatt, hogy a tömegtájékoztató eszközökben — konkrétan a Rádio2umál című műsor­ban — miképp próbálják félremagya­rázni a hét végén megtartott „villany­égős” népszavazást. Szerinte egy „nor­mális” referendumot kell kiírni, kifogva így a szelet a spekulánsok vitorlájából. (gl) tudtam, hogy valami csúnya dolog tör­tént. Polgári arcomba vágott a géppisz­tollyal, a fiatal szőke pedig államhoz nyomta fegyvere csövét. Hajamnál fog­va behúzott az árokba, és azt mondta, hogy most végez velem. Megütöttem, s a halastó mellett elkezdtem futni. Az arcsérülések okozta fájdalmakat nem is éreztem. Később tudtam meg, hogy utánnam lőttek, de a lövéseket nem hal­lottam. Tegnap (vasárnap — a szerk meg.) meglátogattam Polgárit kórházi ágyán. Azt mondta, hogy ’meg kellett volna ölnöm téged, kár, hogy nem tet­tem meg’. Ez egy elvetemült gazember, nem bánta meg, amit tett” — mesélte Jozef Snopek. Maroá Kepeái úgy beszélt Polgáriról, mint a legelvetemültebb bű­nözőről. „A szökevények közül négy szi­gorú büntetésre várt, s ezért döntött úgy," hogy mindenáron kijutnak a fegy­­házból. Semmi nem állhatott az útjuk­ba, s nem is álltak meg semmi előtt. Az egész nagyon szörnyű” — tette hozzá. Marián Posluch, a Szlovák Köztár­saság igazságügyi minisztere tegnap nyi­latkozatban fejezte ki részvétét a meg­gyilkolt lipótvári fegyőrök családtagjai­nak. Részvétét nyilvánította a Szlová­kiai Rendőrszakszervezet is. Devizapiaci árfolyamok ' 7 ~s Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok 1991. november 26-án Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási Közép-Deviza-(Pénz-)nem árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 50,93 51,95 51,44 49,61 52,75 51,18 Ausztrál dollár 22,44 22,90 22,67 21,50 23,20 22,35 Belga frank (100) 87,05 88,81 87,93 84,85 90,13 87,49 Dán korona 4,61 4,71 4,66 4,48 4,78 4,63 Finn márka 6,61 6,75 6,68 6,39 6,87 6,63 Francia frank 5,25 5,35 5,30 5,11 5,43 5,27 Görög drachma (100) 15,73 16,05 15,89 14,68 16,22 15,45 Holland forint 15,92 16,24 16,08 15,52 16,48 16,00 ír font 47,87 48,83 48,35 46,19 49,55 47,87 Japán jen (100) 22,17 22,61 22,39 21,59 22,91 22,25 Kanadai dollár 24,91 25,41 25,16 24,21 25,77 24,99 Luxemburgi frank (100) 87,05 88,81 87,93 83,99 90,11 87,05 Német márka 17,94 18,30 18,12 17,66 18,58 18,12 Norvég korona 4,55 4,65 4,60 4,42 4,72 4,57 Olasz líra (1000) 23,70 24,18 23,94 23,10 24,54 23,82 Osztrák schilling 2,55 2,61 2,58 2,52 2,64 2,58 Portugál escudo (100) 20,25 20,65 20,45 19,33 20,95 20,14 Spanyol peseta (100) 28,00 28,56 28,28 27,23 28,93 28,08 Svájci frank 20,19 20,59 20,39 19,86 20,92 20,39 Svéd korona 4,90 5,00 4,95 4,76 5,08 4,92 USA-dollár 28,34 28,92 28,63 27,93 29,33 28,63 A kormánykoalíciós tagságról az országos választmány dönt Nem szabad meghátrálnunk Mi mennyi Prágában és Zsolnán?! „Rögtön tudtam, hogy történt valami...” „Elveszítjük a védjegyet!”

Next

/
Thumbnails
Contents