Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-26 / 237. szám
PDU-NYEE—PDSZ együttműködés / ✓ Gazdasági és érdekvédelmi napilap Kedd, 1991. november 26. • I. évfolyam • 237. szám • Ára 2,30 korona Az áttekinthetetlen helyzet megszüntetésére Javaslatok a köztársasági elnöktől Mást sem zárnak ki Ahhoz képest, hogy hamarosan véget ér a többek által is beígért „forró ősz”, a Polgári Demokrata Unió—Nyilvánosság az Erőszak Ellen tegnapi sajtóértekezlete eléggé „langyos” volt. Martin Porubjak, a PDU—NYEE elnöke főleg a PDU-nak a Polgári Demokrata Szövetséghez való viszonyáról beszélt. Amint arról már hírt adtunk, a két politikai szubjektum képviselői november 20-án találkoztak Prágában, hogy tárgyaljanak a választási koalícióról. Porubjak elmondta, hogy ezen a találkozón három pontban egyeztek meg: a két szubjektum megkezdi a választási hadjárat közös előkészítését, parlamenti klubjaik között állandó kapcsolatokat tartanak fenn, és kölcsönösen tájékoztatják egymást, de a létrehozott „szövetség” nem kíván elzárkózni a többi politikai szubjektum elől sem. Ez utóbbi kitételt bizonyítja, hogy a PDU a Polgári Demokrata Párttal is tárgyalásokat kezdeményez. Például december elsején, vasárnap Pozsonyban tartanak egy Figyelmeztető sztrájk — PDU—PDSZ—PDP hármastalálkozót, amelyen többek között a vagyonjegyes privatizálás problémái kerülnek terítékre a cseh és a szlovák privatizálási miniszter jelenlétében. Peter Tatár parlamenti képviselő bírálóan szólt a jelenleg a parlament programján lévő alkotmánytervezetről, mivel az nem határozza meg egyértelműen az államjogi elrendezés formáját. Arra a kérdésre, mit szól a PDU a Szlovák Nemzeti Pártnak azon kezdeményezéséhez, hogy ENSZ-missziót küldjenek Szlovákiába, Porubjak elnök röviden úgy válaszolt, hogy az ilyen ötletet komikusnak tartja. (Csak végül nehogy tragikomikumhoz vezessen, ha ilyen felületesen állnak hozzá az egyáltalán nem jelentéktelen kezdeményezésekhez — a szerk. meg.) (gaál) utózöngékkel Václav Havel köztársasági elnök tegnapi sajtóértekezletén a múlt vasárnap elhangzott kezdeményezéseiről tájékoztatott. Mint mondta, két alkotmánytörvény-módosításra vonatkozó javaslatát már megkapta a Szövetségi Gyűlés. Az egyik az új alkotmány elfogadásának módjáról, a másik pedig a népszavazástól szóló alkotmánytörvényt érinti. Az államfő közölte: első javaslatának lényege, hogy megnyissa az utat az új szövetségi alkotmányról tartandó gyorsabb és konstruktívabb tárgyalások előtt. A tervezet egyik cikkelye szerint az új föderális alaptörvény érvénybe lépése szempontjából szükséges a CSNT és az SZNT egyetértése. A másik cikkely rögzíti, hogy az alkotmány kihirdetése napján lép hatályba. Havel úgy vélekedett, hogy ez az eljárás szokatlan, azonban hangsúlyozta, hogy ezzel a szlovák fél követeléseinek tesz eleget. Az általa javasolt „nemzeti ratifikálás” egy alkalommal történne meg, az esetleges további alkotmánymódosításokat a tagköztársaságok más módon hagynák jóvá. A népszavazási alkotmánytörvény módosítására vonatkozó államfői javaslat értelmében a köztársasági elnök saját döntése alapján — a szövetségi kormány egyetértésével — mindkét tagköztársaságban kiírhat népszavazást, ha úgy ítélimeg, hogy veszélybe' került az alkotmányos szervek működése, illetve ha a referendum elengedhetetlen a csehszlovák államisággal összefüggő alapvető kérdések rendezése szempontjából. A tervezet szerint az elnök 500 ezer választásra jogosult csehországi és 250 ezer választásra jogosult szlovákiai polgár követelésére is írhat ki referendumot az országban. Az államfőnek népszavazást kell kiírni az egyik tagköztársaságnak a föderációban való maradásáról vagy a föderációból való kilépéséről, ha ezt a Cseh Köztársaságban legalább 500 ezer vagy a Szlovák Köztársaságban legalább 250 lakos kéri. Ebben az esetben azonban a népszavazást csak abban a köztársaságban tartják meg, amelyben kiírása mellett a szükséges számú állampolgár voksolt. Az államfő javaslata szerint népszavazásra nem öt, hanem három hónappal az általános választások előtt kerülhet csak sor. Havel a jelenlegi alkotmányos helyzetet bonyolultnak, áttekinthetetlennek minősítette, amely nem mindenki számára érthető. A továbbiakban elmondta, a héten még két alkotmánytörvény-módosító javaslatot terjeszt a parlament elé. Mindenekelőtt azt az alkotmánytörvény-tervezetet, amely módosítja és kiegészíti a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvényt. Az elnök tájékoztatása szerint a javaslatban konkrétan rögzíteni kívánja azokat a feltételeket, amelyek között feloszlatható a szövetségi parlament, illetve meg kívánja határozni azt a helyzetet, amely az után következne be. Tovább élő szocializmus Energetikai „népszavazás-rébusz3 Mi mennyi Prágában és Zsolnán?! Mint ismeretes, az elmúlt héten az egyetemisták és főiskolások felhívására a vasárnapi Tévéhíradó után lezajlott az energetikai „népszavazás”. Ennek az volt a lényege, hogy minden háztartásban az éppen szükséges fényigény fölött további két 100 wattos villanyégőt kapcsoljanak be, akik „véleményt akarnak nyilvánítani” az ország eljövendő politikai elrendeződésével kapcsolatban. Egyébként e „népszavazás” alapkérdése így hangzott: „Két egyenrangú demokratikus köztársaság közös államában akarnak-e élni?” Nos, a kérdéses időpontban a csehszlovák energetikai hálózat energiáján Holéík figyelmeztet „Elveszítjük a védjegyet!” ,A jövő évi állami költségvetés az államjogi elrendezés megoldásának kulcsa ” — jelentette ki a Demokrata Párt tegnapi sajtóértekezletén Ján Holcík pártelnök, ipari miniszter. Elmondta, hogy a DP pozitívan értékeli az úgynevezett kis pénzügyi tanács, a szövetségi és a köztársasági pénzügyminiszterek tárgyalásainak az eredményeit. Ez lehetőséget ad a szlovák gazdaság deficitjének bizonyos „átfedésére” a szövetségi költségvetésből. Az elnök véleményt igénye 550 MW-tal nőtt. Jifí Borsky, a Csehszlovák Energetikai Diszpécserközpont igazgatója szerint, ha mindenki betartotta volna az „energetikai népszavazás” szabályait, akkor ebbe 2 millió 750 ezer háztartás kapcsolódott be. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 5—6 millió lakost nem hagyott „hidegen” e létfontosságú kérdés. A fenti adatokat, igaz lapzárta után (még vasárnap), adta közre a Csehszlovák Sajtóiroda, majd 6 perccel (!!!) később a zsolnai diszpécserközpontból jelentették, hogy végeredmény csak hétfőn tudnak közölni. Nos, az eredményt megkaptuk, s eszerint vasárnap 19 óra 50 perc és 19 óra 55 perc között Szlovákia területén 217 megawattal csökkent az energiaigény. Mindezt Juraj Sidor közölte a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójával. Közben azt is elmondotta, hogy legalább 127 megawattal azért csökkent az energiaigény, mert a nagyfogyasztók csök(Folytatás a 2. oldalon) — Nem akarjuk, hogy mai tiltakozó sztrájkunk gazdasági károkat okozzon, ezért a szakszervezett tagok csak ott szakítják meg egy órára a munkát, ahol ennek nem lesz gazdasági következménye — mondotta Anton Milka, a fémipari szakszervezet sztrájkbizottságának titkára. Szlovákiában ez a legnagyobb szakszervezet, mintegy háromszáznyolcvanezer embert tömörít a kohászatból, a gépiparból, az elektrotechnikai iparból. Érthető, hogy épp ez a szakszervezet nyúlt az országban először radikálisabb eszközökhöz, főleg, hogy az egészet arra hivatkozva tették: a kormány megszegi a háromoldalú megállapodást. Nyilván nem titok senki előtt, hogy a fenti iparágakban foglalkoztatottak korábban kiemelt fizetéseket és juttatásokat kaptak rendkívül nehéz és egészségkárosító környezetben végzett munkájukért, s most, a reform, a válság és a konverzió következtében épp ők veszítettek a legtöbbet. Alkalmazkodóképességünk még úgy általában nem alakult ki, nem tudunk igazodni a változásokhoz, így a szociális veszélyeztetettségre fokozottan érzékenyek vagyunk. Manipulálhatóságunkhoz tájékozatlanságunk is hozzásegít bennünket. Szlovákiában például az alkalmazottak negyven százaléka számolt be egy reprezentatív felmérésben arról, hogy az ő vállalatánál nem készül privatizációs tervezet, további harmincnégy százalék pedig semmit nem tudott vállalata további sorsáról, ennek ellenére a megkérdezettek ötven százaléka bízott abban, hogy vállalata túléli az átalakulást, s neki személyesen továbbra is lesz ott munkája. Ilyen valóságismeret birtokában egyáltalán nem csodálkozhatunk, hogy a fémipari szakszervezet tagjai figyelmeztető sztrájkot tartanak azért, hogy a kormány nem garantálja a béreket, nem tartja meg a kormány-munkáltató-munkavállaló által aláírt alapelveket... Ha ezt a munkásokat képviselő szakszervezeti vezetők állítják, hajlamosak elhinni mindazok, akiket leginkább érintenek a restriktiv intézkedések. Ha a szakszervezeti vezetők mondják, hajlandók elhinni, hogy az ország kormányának feladata csupán a munkavállalókról gondoskodni, s észre sem venni, hogy szerte a világban — tőlünk nyugatra is — gazdasági visszaesés van, és változtatni a jelen gazdasági struktúrán nem csak ésszerű, hanem kényszer is. Tegnap épp a mamutüzemek zöme vett részt a sztrájkban. Azon üzemek hosszú sora, melyek korábban is rugalmatlanságukról, rossz alkalmazkodóképességükről voltak híresek, gyakran éltek a szocializmus idején is a többiek terhére. Bizonyára lépnie kell a kormánynak is, ha végre akarja hajtani eltervezett gazdasági reformját, de az üzemek, a vállalatok, a munkavállalók és a munkáltatók nélkül pusztán a kormány nem oldhat meg semmit. A figyelmeztető sztrájk után most már a saját sorsunkért érzett felelősséget is elő kellene venni, anélkül ugyanis félő, csak egy dolog marad: a tovább élő szocializmus, vagyis a totális csőd. -ts-Havelnál a MEMORANDUM Tudatos a lefokozásunk mondott a szakszervezetek által meghirdetett figyelmeztető sztrájkról is. Szerinte ilyen módszerekkel nem oldjuk meg a nemzetgazdaság 40 év alatt felhalmozódott problémáit, ellenkezőleg, az ilyen akciók csak hátráltatják a gazdasági refor(Folytatás a 2. oldalon) Hétfőn fogadta az Együttélés Politikai Mozgalom küldöttségét Václav Havel köztársasági elnök. A mozgalom elnöke, Duray Miklós az alábbi levél kíséretében nyújtotta át az EPM memorandumát és azokat a dokumentumokat, amelyek az ország nemzeti kisebbségei helyzetének alakulását jellemzik 1989 novembere óta. A találkozón a delegáció tagjai tájékoztatták az államfőt arról, hogy az MKDM— Együttélés parlamenti képviselői klubja milyen álláspontra helyezkedik a köztársasági elnök múlt vasárnapi beszédében elhangzott javaslatokkal kapcsolatban. (A magyar parlamenti frakció véleményére visszatérünk.) A tegnapi tárgyaláson az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke a dokumentumokat az alábbi „kommentár” kíséretében adta át Václav Havelnek: TISZTELT ELNÖK ÚR Engedje meg hogy átadjuk Önnek Memorandumunkat a Csehszlovákiában élő nemzeti kisebbségek helyzetéről, valamint néhány további olyan dokumentumot, amely újabb adalékokkal szolgál a köztársaságunkban 1989 novembere után kialakult politikai viszonyokról s azok kihatásáról a nemzetiségi politikára. Meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt két év folyamán, amikor mindenekelőtt az ország gazdasági rendszerének átalakítását, a jogállam kiHeten voltak, mint a gonoszok „Rögtön tudtam, hogy történt valami...” Bár lapunk tegnapi számában közöltük a lipótvári fegyházból szombaton este 8 órakor megszökött, és vasárnap délután elfogott csoport öt tagjának fényképét, de a nyilvánosság még nem ismeri a korábban őrizetbe vett két társuk nevét, azt sem, hogy milyen bűncselekmények miatt ítélték el a fegyőrgyilkosokat. Stanislav Rybannak, a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma szóvivőjének tájékoztatása szerint Bajger Dalibor gyilkosságért, Fedák Václav rablásért, Polgári Tibor lopásért és zsarolásért, Duda Vladimír rablásért, Hatvan Ondrej pedig gyilkosságért és lopásért ült Lipótváron. A „hetesfogat” további két tagja, akinek a nevét eddig még nem közöltük, a 22 éves zimnái (Varannói járás) Uriga MiloS — lopás miatt ítélték el — és a 26 éves füleksávolyi (Losonci járás) Botol Bartolomej volt. Ez utóbbi lopásért került fegyházba. Bajger 2000. április 12- én, BotoS 1999. július 11-én, Fedák 1994. június 22-én, Harvan 2005. szeptember 28-án, Polgári 1993. március 27-én, Uriga 1997. január 19-én, Duda pedig 1998. szeptember 24-én szabadult volna. A foglyok előbb (ekkor még csak öten voltak) a fegyház fegyvertelen személyzetének tagjaira támadtak, egyiküket halálosan megsebesítették, a többit pedig megkötözték. Kés volt náluk, s azzal kényszerítették őket, hogy levessék egyenruhájukat. Ezután — Polgári és Uriga már átöltözve — a fegyintézet kijárata felé indultak, ahol az őr és egy kéttagú járőr közelébe férkőztek. Mindhármukat meggyilkolták, majd — immár állig felfegyverkezve (Folytatás a 2. oldalon) építését, illetve a pluralista társadalom és a polgári demokrácia létrehozását tartottuk szem előtt, a nemzetiségi politika terén sikerült a nemzeti kisebbségek rovására annyi súlyos engedményt tenni, hogy immár veszélyezteteve érezzük a pluralizmus, a demokrácia sorsát, és kétségeink támadnak a polgári társadalom megvalósítására irányuló törekvések őszinteségét illetően. E két év alatt a többségi nemzetek épp azokat a politikai lépéseket nem tették meg amelyeket a nemzeti kisebbségek a leginkább vártak Nem nyilvánították semmissé az 1945—1948-as jogfosztó törvényeket, nem mentették fel a kollektív bűnösség vádja alól a magyar és a német nemzeti kisebbség tagjait, nem részesítették őket jogi, erkölcsi és anyagi elégtételben, sőt épp ellenkezőleg: néhány új törvény jóváhagyásával mintegy szentesítették ezeket a hajdani diszkriminatív törvényeket. Nem került sor a nemzeti kisebbségek jogbiztonságának megszilárdítására, ellenkezőleg: mindinkább kicsúszik a lábuk alól a tálaj. Memorandumunkban nagy vonásokban felvázoltuk a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok valamennyi alapvető problémáját. Külön ki szeretnénk azonban emelni közülük egyet, amelyről eleddig csak érintőlegesen esett szó. (Folytatás a 2. oldalon)
