Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-25 / 236. szám
1991. november 25. Szabad ÚJSÁG 5 Galántán gondoltak egy nagyot... ... és épül a „Shopping City“ Egy interpelláció és utóélete Gazdasági hátrányt „élvezünk“? Korszerű üzletközpont. Választékos árut kínáló magánboltok. A háttérben lakóházak, alagsoraikban ugyancsak üzletek és irodahelyiségek. Az épületek között padokkal, gyalogsétánnyal élénkített tér. A fásított területen meglepetésszerűen bújik elő, majd éppen ilyen váratlanul tűnik el a mélyben egy kis patak. Az itt sétálók kedvük szerint térhetnek be egy cukrászdába, klubba avagy testépítő szalonba. Az estéket változatos szinü fényreklámok teszik hangulatossá. Nem egy külföldi nagyvárosból való ez a kép. „Hazai", még ha egyelőre A leendő galántai,,Shopping City" nem is jelen, hanem (közel)jövő. Az említett üzletközpont-lakónegyed tervrajzai ugyanis már készen állnak. Sót, a magánboltok már a jövő év őszén szeretnék fogadni vásárlóikat a Mátyusföld egyik városában, Galántán. Errefelé nem kellett sokáig várni a magánvállalkozások beindulására. Gálánta polgármesterének asztalán egyre-másra gyűltek a kérvények, mindenekelőtt magánboltok engedélyezésére. A városban egykettőre úgy el is szaporodtak a magánstandok és butikok, mint amilyen gyorsasággal nőtt azok türelmetlensége, akiknek a kérése nem találtatott meghallgatásra. A városatyák tehát meglehetősen nehéz helyzetbe kerültek. Az üzlethálózat telítettnek látszott, ráadásul - mivel mindenki természetesen csakis a „saját szakállára" dolgozott - egyre összehangolatlanabbá, kaotikusabbá vált. Ekkor lépett a szinre a galántai Coopex stúdió. „Hárman alapítottuk, 1990 februárjában barátaimmal, Ladislav Struhár és Ivana Tóthová építészmérnökökkel. Maga a Coopex részvénytársaság a külföldi társasutazások szervezésétől kezdve az elektronikai cikkek árusításán keresztül csaknem mindennel foglalkozik. Mi konkrétan egy tervezőirodát hoztunk létre. Lakóházak és belső terek tervezését vállaltuk. Eleinte mi magunk kerestük fel az esetleges jövőbeni ügyfeleinket, később már egyre több megrendelés érkezett a címünkre. Az első nagy megrendelőnk a galántai Taverna élelmiszerközpont és vendéglő tulajdonosa volt. A tervrajzokat akkor még otthon készítettük, s csak később vásároltuk meg ezt a régi családi házai, ahol most beszélgetünk - tudom meg Spánik építészmérnök úrtól, a Coopex stúdió harmadik dolgozójától. Mindent egy helyen A Coopex stúdió később kapcsolatba lépett a Magánvállalkozók Szövetségével, s csakhamar sikerült közös megegyezésre jutniok. A fiatal építészmérnökök hamar rájöttek arra, mi ebben a helyzetben a legjobb megoldás, és a biztosnak látszó ügyfeleiknek felvázolták a magyarországi és ausztriai üzletközpontok lényegét. Ott a magánvállalkozók egy közös kereskedelmi központban kínálják áruikat, szolgáltatásaikat. S hogy mi ebben a jó? „Például az, hogy így sikerül megőrizni a város arculatát, nem bontja azt meg a sátrak, bódék, és egyéb tákolmányok összevisszasága. Nem beszélve arról, hogy anyagilag min(Fotó: Coopex stúdió) denki így jár jobban, az emberek pedig mindent egy helyen tudnak megvásárolni, elintézni“ - mondja Ivana Tóthová, aki frissen szerzett diplomájával egyenesen a „dolgok sűrűjébe" csöppent ezzel a magánvállalkozással. Tavaly nyáron láttak hozzá az első tervek elkészítéséhez. A tervezéssel járó költségeket a Magánvállalkozók Szövetsége fedezte, hiszen annak is érdeke, hogy az érdeklődők mielőbb konkrét képet kapjanak a leendő üzletközpontról. Ennek a tervnek az ismeretében azután minden vállalkozó mint jövőbeni tulajdonos vehetett részt a további munkákban. Vállalták, hogy a bolt megépítésével járó költségeket ezután már ők fedezik; cserébe az egységes stílusban épülő, egyforma építőanyagból készülő boltok belső terének kialakítását már ők „diktálták". A tervrajzok készítői azt is figyelembe vették, hogy néhány igénylőnek időközben változhatnak az elképzelései, s a jövőben más jellegű boltot szeretne nyitni, mint ahogy azt eredetileg tervezte; ilyen esetben készek módosítani az eredeti terveken, amire már volt is példa. Természetesen arra is ügyeltek, hogy ne kerüljön egymás közvetlen közelébe két hasonló portékát kínáló bolt, mert ez sem a vásárlónak, sem a kereskedőnek nem lenne előnyös. A városi hivatal nagyvonalú „A telek a város tulajdonát képezi, de mi készséggel bocsátottuk a vállalkozók rendelkezésére. A városi tanács úgy döntött, hogy az építkezés ideje alatt nem kérünk érte bérleti díjat, csak a központ elkészülte után" - tudom meg Horváth Zoltán mérnöktől, Galánta polgármesterétől, aki azt is elmondja, hogy a telkeket a jövőben sem kívánják eladni, hanem inkább hosszúlejáratú bérleti szerződéseket kötnek a magánvállalkozókkal. „Az apró butikok, amelyekkel ma városszerte találkozhatunk, csupán ideiglenes megoldást jelentenek. Engedélyeztük, hiszen ezzel is segítettük a magánszféra fejlődését, de igazi örömmel mégis a bevásárló- és szolgáltató központ építésének tervét fogadtuk. Ebben látjuk az igazi megoldást, amely a vállalkozóknak, a lakosságnak és magának a városnak is csak hasznára válik" - tette még hozzá a polgármester. Milliós értékű lakások hatékony biztonsági intézkedések Az építkezés két szakaszban zajlik majd. Az elsőben a harminckét magánbolt épül fel, valamint a hozzájuk tartozó irodahelyiségek, és föld alatti garázsok. Ennek a komplexumnak a befejezését a jövö őszre tervezik. A második szakaszban lakónegyeddel egészül ki az üzletközpont. Az emeletes lakóházak földszintjein további boltok és irodahelyiségek kapnak helyet. Az emeleteken három- és többszobás luxuslakások lesznek, amelyek értéke egymillió korona körül mozog majd, s amelyek elsősorban az üzlettulajdonosoknak adnak a jövőben otthont. A közel harminc lakásra máris tizenegy érdeklődő van. A tervezet megvalósítására pályázatot hirdettek ki, amelyre a járási épitővállalat, az Agrostav galántai üzeme, valamint magánvállalkozók jelentkeztek. A győztes Nágel úr, egy magánvállalkozó lett. Nágel űr vált az építkezés vezetőjévé is. A beruházók viszont az építkezésre saját felügyelőt is küldtek Otto Bachor mérnök személyében. Tudnunk kell azt is, hogy az egész üzletközpont biztonságát a TEMIS magánügynökségre bízták, ameiy egy, a számára külön elkészített biztonsági tervezet alapján veszi védelmébe majd a létesítményt. Fodrásztól a jogi tanácsadóig Egyébként nem kis gondot okozott a tervezők és beruházók számára Galánta egyik régi keletű problémája - a szennyvízcsatorna-hálózat telítettsége. El kellett ugyanis utasítaniok azokat az elképzeléseket, amelyek élelmiszerközpont, hentesbolt megnyitására irányultak, hiszen higiéniai szempontból ez nem lenne megoldható. így is nagy nehezen sikerült csak elérniük, hogy a városi szennyvízcsatorna-hálózatra őket is rákapcsolják. A ma még merész elképzelésnek számító üzletközpont csaknem egyenlő számú kereskedelmi és szolgáltatói létesítménnyel várja majd látogatóit. Az előzetes tervek szerint fodrászat, szabó, varroda, cipóbolt, bőrdíszmű és cukrászda csakúgy található lesz majd itt, mint pl. jogi tanácsadó vagy testépítő szalon, és természetesen szép számban lesznek ruházati cikkeket, divatos kiegészítőket kínáló boltok is. Valamennyi magánüzletet egységes számítógépes hálózatra kapcsolják majd, ami jelentősen leegyszerűsíti pl. a napi bevétellel való elszámolást. Említésre méltóak a tervezett mintaboltok is, amelyek lehetőséget adnak majd arra, hogy üzleti kapcsolatok jöjjenek létre a már meglévő és leendő társaságok között. A feltételezhetően 40-50 millió koronába kerülő beruházásról ma még csupán jövő időben beszélhetünk. A Coopex stúdió által tervezett komplexum azonban már most megtekinthető egy maketten, amelyet mi is be tudunk mutatni. Reméljük, hamarosan életre kel... SZÁZ ILDIKÓ Július közepén a Szövetségi Gyűlésben működő MKDM-Együttélés képviselői klub interpellációt nyújtott be a szövetségi kormány két alelnökéhez, nevezetesen Jifi Dienstbier külügyminiszterhez, valamint Vladimír Dlouhy gazdasági miniszterhez. Az interpelláció okáról, tartalmáról és a rá kapott válaszról beszélgettünk Boros Zoltán képviselővel.- Mi indította Önöket az interpelláció megfogalmazására? (A szerző felvétele)- Az, hogy tudomásunkra jutott: hazánkban a földtulajdonjog érvényesítése a kisebbségben élő állampolgárok számára jóval több nehézségbe ütközik, mint a cseh vagy a szlovák nemzetiségűek esetében. Ez a hátrányos megkülönböztetés elfogadhatatlan a számunkra, és erre kértünk magyarázatot a miniszter uraktól.- Konkrétan?- Az első öt kérdésben arra kértünk választ, hogy miért nem vonatkozik a földtörvény egységesen minden állampolgárra, pontosabban hogy a magyar és a német nemzetiségűek miért igényelhetnek kevesebb földterületet vissza, mint a csehek és a Szlovákok. A második kérdéscsoport az 1945 és 1948 közötti években elkövetett jogsérelmekre vonatkozott, és kértük azok anyagi, valamint erkölcsi jóvátételét Magyarázatot kértünk továbbá arra, hogy miért szükséges a nemzeti kisebbségek képviselőinek a földtulajdonjog érvényesítésekor több dokumentumot felmutatni, mint a többi állampolgárnak. Miért szükséges bizonyítani állampolgárságunkat egy bizonyos időszakban, miért kell hivatkoznunk arra, hogy húségesküt tettünk? Az utolsó öt kérdésben lényegében külpolitikai témát érintünk. Köztudott ugyanis, hogy 1948. június 25-én a magyar és a csehszlovák kormány olyan egyezményt írt alá, amelynek értelmében a határon túli földterületek nem igényelhetők vissza; a két állam tehát gyakorlatilag a földtulajdonosok kárára kötött szerződést.- Hogyan reagált erre a külügyi tárca vezetője?- ígéretet tett arra, hogy ezzel kapcsolatosan tárgyalásokat kezdeményez a magyar féllel. Válaszával különben egészében is elégedettek voltunk, hiszen például nyomatékosan leszögezte: minden állampolgár egyenjogú, és föld- vagy bármilyen egyéb ügyben a hivatalok is csak azokat a dokumentumokat kérhetik, amelyeket a törvény előír. Minden más okmány, bizonylat követelése jogtalan. A hátrányos megkülönböztetést az emberi jogok megsértésének nevezte, amellyel szükség esetén az alkotmánybírósághoz lehet fordulni.- Úgy tudom, hogy Dlouhy miniszter úr válaszával viszont nem voltak megelégedve. Miért?- A gazdasági miniszter válaszában behatárolja a kisebbségek igényeit és bár diszkriminációnak tartja azt, amit pl. 1945 és 1948 között a csehszlovákiai magyarsággal tettek, hozzátette: az akkori törvények értelmében - tehát végeredményben jogosan - történt minden... Arra a kérdésünkre, hogy miért kell több dokumentumot felmutatni a magyar és a német kisebbség képviselőinek, azt válaszolta: „Mert ez a kötelességük".. . A határon túli földterületek ügyében nem foglalt állást, de ezt természetesnek vesszük, ez nem az ö „asztala". Dlouhy miniszter úr válaszára - klubunk nevében - szóban fejtettem ki ellenvetésünket a Szövetségi Gyűlésben. Utaltam arra, hogy a kapott válaszokból kitűnt; a szövetségi kormány nem egységes a kérdéseink megítélésében, és sajnálatos, hogy mégsem kívánják az okokat megvitatni. Ezért tartottuk szükségesnek a válaszra újabb válasszal reagálni. Elmondtam továbbá, hogy a gazdasági miniszter válaszából világosan kitűnik: a mai Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban a nemzeti kisebbségek nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági hátrányban is vannak, amire éppen a mi interpellációnk hivja fel a figyelmet. A miniszter urat úgy látszik, érzékenyen érintette a felszólalás, mivel szót kért, és megjegyezte: sem a személye, sem a kabineté részéről nincs olyan igyekezet, hogy valakit ebben az országban diszkrimináljanak. Úgy látja azonban, hogy vannak a parlamentben olyan politikusok, illetve politikai erők, amelyek ellenzik ezen kérdések rendezését. Konkrét példával nem szolgált, sót a felszólalásomra a cseh és szlovák pártok és mozgalmak képviselői közül sem reagált senki. Köszönöm a tájékoztatást. FARKAS OTTÓ
