Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1991-11-25 / 236. szám

Külkereskedelmünk céljai, akadályai és lehetőségei *__________________________Szabad ÚJSÁG 1991. november 25. Keleten barter, nyugaton társulási szerződés MEZŐGÉPKÍNÁLAT •A képen látható szénaforgató alkalmas meredek lejtőkön termesztett takarmánynövények forgatására, sodrására. Munkaszélessége 160 cm, óránkénti teljesítménye 0,35 hektár, súlya mindössze 130 kg. Ára adóval: 8928 korona, adó nélkül 7142 korona. Kép és szöveg: FARKAS OTTÓ Egy sikeres vállalkozásról Van, aki elássa; van, aki megsokszorozza A csehszlovák gazdasági recesszió egyik különösen aggasztó jelensége, hogy az év első felében külkereske­delmi forgalmunk gyorsabban csök­kent, mint maga az ipari termelés. Ez azt jelenti, hogy a külkereskedelem nem gyakorol serkentő hatást a gaz­daságra, sőt inkább elmélyíti az érté­kesítési és foglalkoztatási válságot. Márpedig ennek éppen a fordítottjára lenne szükség, különösen egy olyan nyitott gazdaságú országban, ahol a nemzeti terméknek mintegy 40 szá­zaléka a külkereskedelemben realizá­lódik. Elgondolkoztató az a körülmény is, hogy az olcsó munkaerőből, illetve az élőmunka-ráfordítások alacsony szint­jéből származó ,,előnyök'' nem érvé­nyesülnek eléggé termékeink világpia­ci versenyképességében. Márpedig ez az egyetlen előny, amivel kivitelün­ket a nyugati piacok irányában a jelen­legi körülmények között mozgósítani lehetne. Ezzel összefüggésben azt is meg kell említeni, hogy a bérszínvonal esetleges emelése, vagyis a munka­bér-liberalizálás, amelyről most az ille­tékes központi szerveknél élénk vita folyik, tulajdonképpen kivitelünk ver­senyképességét, jllatve hatékonysá­gát rontaná. Ugyanakkor a bérszínvo­nal emelkedése nélkül a belpiaci ke­reslet sem élénkülhet meg, márpedig belpiaci kereslet nélkül a recessziót sem lehet megállítani, s még kevésbé a gazdasági növekedést megújítani. Ördögi kör ez a javából, s a kiutat kereső közgazdászok nagyon nehéz feladat előtt állnak. Nem véletlen, hogy a Szövetségi Gyűlés sem foglalt állást az első félév gazdasági fejlődé­sét elemző jelentéssel kapcsolatban, hiszen oly sok vélemény ütközne ezekben a kérdésekben, hogy ember legyen a talpán, aki el tudna közöttük igazodni. Mert nem csupán egyéni nézetek találkoznak itt, hanem tudo­mányos fejtegetésekre, nemzetközi hírnevű közgazdászokra, iskolákra hi­vatkozó koncepciók hívei próbálkoz­nak a nagy történelmi kísérlettel, a di­­rektív irányítású szocialista rendszer, „visszacsinálásával". így aztán a kép­viselők közül sokan úgy gondolkod­nak, hogy nem tanácsos beavatkozni a kormány munkájába, ha már elkezd­te a főzést, fejezze is be, rövidesen úgyis kiderül, hogy ehető lesz-e az étel. Változó részarányok Nem fér hozzá kétség, hogy külke­reskedelmünk súlypontját az össze­omlott KGST-piacról a minden tekin­tetben igényesebb nyugati piacokra kellene áthelyezni. Az arányokat te­kintve ebben az irányban sikerült már elérni bizonyos haladást, hiszen az idei év első felében a csehszlovák kivitelben az NSZK került az első hely­re 24,6 százalékos részesedéssel, mi­közben a Szovjetunió részaránya 19,3 százalékra csökkent A további orszá­gok sorrendje a következő: Lengyel­­ország 6,9, Jugoszlávia 6,7, Ausztria 5,3, Olaszország 4,4, Magyarország 4,2, Hollandia 2,7, Franciaország 2,5, Nagy-Britannia 2,0 százalék stb. A be­hozatal tekintetében viszont 34,9 szá­zalékos részaránnyal a Szovjetunió van az első helyen, míg az NSZK 17,9 százalékkal foglalja el a második he­lyet. A további országok közül a beho­zatalban Ausztria 6,4, Lengyelország 5,1, Olaszország 3,2,, Svájc 2,4, Ju­goszlávia 2,3, Magyarország 2,1 stb arányban szerepel. A felsorolásból kitűnik, hogy a nyu­gati országok közül az NSZK részará­nya mind a kivitel, mind a behozatal tekintetében aránytalanul nagy. ami főleg a földrajzi közelséggel magya­rázható. Célszerű lenne az árucserét az Európai Közösségek többi államá­val, valamint az iparilag fejlett tenge­ren túli országokkal is megnövelni. Ennek azonban két akadálya is van. Az egyik az, hogy a nyugati partnerek saját termelésük védelmében csak vo­nakodva nyitják meg piacaikat a kelet­ről jövő áruk előtt, a másik pedig az, hogy termékeink műszaki és minőségi színvonala többnyire elmarad az otta­ni követelményektől. Ami a termékek összetételét illeti, az NSZK magas részaránya sem nagyon vigasztaló, mert Németország főleg nyersanyag- és energiaigényes termékeket vásárol tőlünk, amelyek termelése gyakran környezetszennyező hatású. S habár az innen származó behozatalban je­lentős arányt képviselnek a gépipari termékek, ezek rendszerint nem a ku­tatás és fejlesztés legfrissebb eredmé­nyeit tükrözik. Ezért nem segíthetik elő termelésünk technológiai korszerűsí­tését a kívánt mértékben. Ráadásul az NSZK-ból származó importban a leg­újabb adatok szerint csökken a gépek és berendezések, viszont növekszik az élelmiszerek és fogyasztási cikkek részaránya. Ami az iparilag fejlett nyugati orszá­gokkal való kereskedelem növelését illeti, mi azt szeretnénk, ha ezek több csehszlovák árut fogadnának be, mint amennyit hozzánk szállítanak, hogy a különbözetböl származó valutabe­vételt a termelés korszerűsítésére for­díthassuk. Ezt a szándékunkat a vám­politikával is igyekszünk alátámaszta­ni. A potenciális partnerek, főleg a franciák viszont a kiegyensúlyozott kereskedelem hívei, és a forgalom növelésének akadályát a magas cseh­szlovák vámokban, különösen az újabban bevezetett 15 százalékos im­portadóban, valamint a lakossági vá­sárlóerő nálunk tapasztalt hiányában látják. A fokozatosság elve Egyes nyugati kereskedelmi szak­emberek véleménye szerint a közép­­kelet-európai országoknak - új ala­pokra helyezve - elsősorban egymás között kellene a kereskedelmüket fej­leszteniük, mert termelésük színvona­la megközelítőleg azonos, s ezért nincs szükség arra, hogy saját piacai­kat merev vámpolitikával védjék egy­mással szemben. Ezáltal egy megna­gyobbodott „belső" piac alakulhatna ki ebben a térségben, amely kedve­zőbb feltételeket teremthetne a nyu­gattal szembeni versenyképesség nö­veléséhez is. A volt KGST-tagorszá­­goknak csak fokozatosan kellene megnyitni piacaikat a fejlettebb nyuga­ti piacok felé, mégpedig szelektív mó­don, először csak azokban a szakága­zatokban, amelyekben megfelelő szintű versenyképességet értek el. Az eddigi tapasztalat is bizonyítja, hogy ezekkel a nézetekkel egyet lehet érteni. A közép-kelet-európai orszá­gok térségében nem is annyira a piac, mint inkább az együttműködés, a köl­csönös kereskedelem mechanizmusa omlott össze Ugyanez vonatkozik a „volt" Szovjetunióra is, ahol külke­reskedelmi szempontból főleg az a kü­lönbség, hogy új regionális egységek­kel, a függetlenségükért küzdő köztár­saságokkal kell felvenni a kapcsola­tokat Keleten valamit valamiért A volt KGST-tagországok kor­mányközi megállapodásokra, szállítá­si kvótákra épülő kereskedelmi me­chanizmusát piaci mechanizmussal kellene helyettesíteni, ennek azonban legfőbb akadálya a konvertibilis valu­ta. vagyis a mindenki által elfogadható pénz hiánya. Ebben a helyzetben egyedüli kiút az ősközösségre jellem­ző kereskedelmi mód alkalmazása (amikor még nem volt pénz, ezért termékért terméket adtak cserébe) Ma ezt a kereskedelmi módot előkelő­én barter ügyletnek nevezik, csak ép­pen annyival bonyolultabb, hogy válla­lati szinten nehéz találni olyan két partnert, amelyek termékei kölcsönö­sen kielégíthetik egymás szükségle­teit. A közép-kelet-európai relációban ezért nem célszerű a külkereskedel­met olyan mértékben decentralizálni, ahogy az nyugat felé reálisnak mutat­kozik. Szükség van bizonyos közvetítő intézményekre, amelyek szerepét a hagyományos külkereskedelmi vál­lalatok is betölthetik, megfelelőbbek azonban a partnerek által létrehozott közös kereskedelmi bankok, valamint az árutőzsdék, amelyek a közvetítő szerepet jobban el tudják látni. így aztán nem okozhat gondot, ha például a partner a cipóért vagy ruháért ép­penséggel fűrészárut kínál, mert vala­melyik bútorgyár azt is átveheti, s kész bútorral fizethet érte, ami iránt viszont egy negyedik külföldi partner érdek­lődhet, esetleg már valamelyik nyugati országból. így mehet ez tovább mind­addig, amíg a pénz Európa keleti ré­szében is elfoglalja az öt megillető helyet. Az árutőzsde szerepe ezzel nem csökken, csupán az üzletek lebo­nyolítása válik egyszerűbbé. Nyugaton intézményes keretekben A fejlett nyugati országok kölcsö­nös kereskedelme bizonyos általános érvényű szabályokhoz kötődik, ame­lyek egyrészt a termelők érdekeit vé­dik, másrészt az egymás közti keres­kedelmi forgalomra is serkentően hat­nak. Ez főleg az Európai Közösségek tizenkét országára jellemző. Azoknak a kívülálló országoknak tehát, ame­lyek az EK tagországaival kereskedni akarnak, alkalmazkodniuk kell az ezeknél érvényesülő általános szabá­lyokhoz is. Ezek a szabályok megkü­lönböztetett módon érvényesülnek há­rom kiemelt területen, az acélipari és a textilipari termékeknél, valamint az élelmiszerek piacán. A többi termék a negyedik csoportban szerepel. Nyugati irányú kereskedelmünk számunkra kedvező fejlesztését alap­vető mértékben elősegítheti az Európai Közösségekkel megkötendő társulási szerződés, melynek aláírására ezek­ben a napokban kerül sor. Hasonló szerződést köt az EK-val Lengyel­­ország és Magyarország is. Ezek a társulási szerződések részletesen szabályozzák a tagországokkal folyta­tott gazdasági kapcsolatok feltételeit, beleértve az áruk jegyzékét az áru­csere mennyiségi és minőségi muta­tóit, az árviszonyokat, a vámpolitikát és a kölcsönös kereskedelem egyéb előírásait. Kidolgozásuk ezért rendkí­vül körültekintő munkával járt, de a je­lek szerint eredményhez vezetett. Az Európai Közösségekhez való társulási szerződés (asociacná doho­­da) kimunkálása a szövetségi kor­mány ez év júliusában kidolgozott ex­­portserkentési programjába tartozik. Ez a program egyéb intézkedéseket is tartalmaz, amelyek az első félév ta­pasztalataiból kiindulva aktivizálhatják a vállalatok kiviteli termelését és tevé­kenységét. A gazdasági feltételek azonban főleg a beruházások pénz­ügyi ellátásában annyira bonyolultak, hogy gyors szerkezeti változásokra nem lehet számítani. Ezért fontolóra kell venni a restriktiv gazdaságpolitikát bíráló szakemberek véleményét is. akik olyan konszolidációs programot javasolnak, amely a belső kereslet általános élénkítésére, következetes szerkezeti politika kidolgozására, a Magyarországgal és Lengyelország­gal kapcsolatos kereskedelem pénz­ügyi rendezésére, a privatizálás terü­letén pedig a privatizációs hitelnyújtás kiszélesítésére irányul. MAKRAI MIKLÓS Kozsár Miklós vállalkozó Nagyka­­poson pékséget nyitott, s termékei osztatlan sikert arattak. A fiatal vállal­kozóval otthonában beszélgettünk. • Meséljen valamit a kezdetekről.- Prágai diák koromban tapasztal­tam, hogy a cseh országrészben mi­lyen nagy hagyományai vannak a zsemle- és kiflisütésnek. A mindig friss é» ropogós cseh péksütemény gyakran eszembe jutott, miután Nagy­­kaposra kerültem, és ettem az itteni kiflit, zsemlét. Már akkor fontolgattam, ha lehetőségem lesz rá, belevágok a vállalkozásba, és megpróbálok én is olyan jóízű péksüteményeket sütni. • A pékséget nyilván nem saját anyagi eszközökből nyitotta meg...- Hogy is mondjam... Is-is. Kap­tam segítséget a Szlovák Mezőgazda­­sági Banktól, szaktanácsadási és szervezési területen is. • Mennyivel változatosabb az ön kinálata a megszokottnál?-Sokkal. Tizfajta zsemlét és kiflit kínálunk, francia kenyeret, zsúrkenye­­ret, ezenkívül 60 dkg-os és 1 kg-os kenyeret. • Tetszetős a kinálat, de mi van. ha valaki a barna kenyeret szereti?- Szeretnénk mi rozskenyeret meg krumplis kenyeret is sütni, csakhát hogy divatos szóval éljek, hiányzik az infrastruktúra. Sajnos nem úgy van, hogy rendelek 20 tonna lisztet, és a szállító mellékeli a liszt sikértartal­mát és összetételét is, hogy'a pékem rögtön tudja, mit kell vele csinálnia. A csehszlovák malomipar még 50 kg­­os egalizált zsákokat sem képes szál­lítani, sokszor egy kiló eltérés is van. • Hány alkalmazottja van?- Jelenleg kilencen vannak, három pék és hat péksegéd. • Hogy történik az árusitás? A kör­nyékbeli falvakba általában tízkor ér­kezik a kenyér, és egy óra múlva már el is fogyott .- Kapóson és környékén minden érdeklődő üzletet el tudunk látni. Mivel helyben vagyunk, naponta akár két­szer is, hogy mindig friss legyen az áru. • Az eladók hogyan fogadták a ter­mékeit?- Az emberek többnyire örülnek. Csak egy esetben utasítottak el ben­nünket. A boltosok többsége még nem egészen érti, hogy nekik egyetlen kö­telességük van: minél jobb árut kínálni az üzletben Néhányan még aggód­nak, hogy mi lesz a konkurenciával. Erre csak egy válasz van: gyártsanak jobb kiflit. A kenyér és minősége nem ideológia kérdése. • A pékségen kívül megvásárolt két üzletet is. Az emberek kiváncsiak: honnan van egy fiatalembernek ennyi pénze?- Én nem a pénzt tartom a legfon­tosabbnak, hanem a gondolatot, az elképzelést. Mint a bibliai három talen­tum esetében: van, aki elássa, van aki forgatja és megsokszorozza. Hozzám is eljöhet valaki, és ha megtud győzni ötletének helyességéről, biztosan megtaláljuk annak a módját, hogy a megvalósításra pénzt biztosítsunk. • Lesz valamilyen változás a két üzlet profiljában?- Óriási változások lesznek - de ez maradjon inkább meglepetés. Egy, szerintem nagyon szép elképzelést szeretnék megvalósítani. • Nyilván ismeri a közszájon forgó verziókat pénzforrásaira vonatkozó­lag. Ezek szerint kincset talált, szeren­csejátékon nyert vagy gyanús üzel­mekkel szerezte ..- Minden azon múlik, hogy sike­rül-e megfelelő támogatókat szerezni, hogy meg tudjuk-e győzni az embere­ket. cégeket, bankokat elképzeléseink helyességéről. • Köszönöm a beszélgetést. TÓTH FERENC Németország importra szorult Drágább a vöröshagyma Az európai hagymapiac alakításában vezető szerepet játszó fő termelők terméseredményei ebben a szezonban általában jók. Németország csak átlagos termést regiszt­rálhat. Ennek következtében ebben a régióban az árak kezdetben különösen magasabbak voltak a tavalyinál, de még jelenleg is azok. A termelésben meghatározó szerepet betöltő Spanyol­­országban az előző szezonhoz képest jóval kevesebb a Granohagyma. A visszaesés részben a megművelt terület, részben a hozam csökkenéséből adódik. A kevés­bé jelentős egyéb hagymafajták eredményei ennél kedve­zőbbek. Az értékesítésre kerülő mennyiség nagyobb a ta­valyinál. Európa másik, a hagymatermelésben nagy hagyomá­nyokkal rendelkező országában. Hollandiában ismét a ter­melés bővülése tapasztalható. Ez annál inkább meglepő, mivel a tavalyi alacsony árak után az idén inkább korláto­zásra lehet számítani. Olaszországban és Angliában a vízhiány miatt sok he­lyütt az átlagosnál kisebb hozammal számolnak. A legnagyobb fogyasztóként ismert Németországban az idén kevesebb a téli hagyma, mint 1990-ben volt. A korábban érő fajták esetében a tavalyi jó termést követő területkorlátozások hatására kimondottan rossz, a későb­biek esetében átlagos a termés. Mivel a nyári hagyma vetésterületét is csökkentették, az augusztusi kínálat még igen csekély volt, az ország importra szorult. Elsősorban Hollandia és Lengyelország fedezte az igényeket, a hiány­ra való tekintettel a tavalyinál 30-40 százalékkal maga­sabb árakon. Szeptemberre a kínálat jelentősen megnövekedett, és az árak is mérséklődtek. Jelenleg is bőséges a kinálat. a piac nyugodt, nincs fölvásárlási láz Ugyanakkor a ház­tartások által leginkább keresett (70 milliméteres) hagymá­ból kevés van a piacokon. Ez a magasabb árakban is tükröződik. A közeljövőben jelentősebb ármozgásra lehet számítani. (Üzlet)

Next

/
Thumbnails
Contents