Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-25 / 236. szám
Külkereskedelmünk céljai, akadályai és lehetőségei *__________________________Szabad ÚJSÁG 1991. november 25. Keleten barter, nyugaton társulási szerződés MEZŐGÉPKÍNÁLAT •A képen látható szénaforgató alkalmas meredek lejtőkön termesztett takarmánynövények forgatására, sodrására. Munkaszélessége 160 cm, óránkénti teljesítménye 0,35 hektár, súlya mindössze 130 kg. Ára adóval: 8928 korona, adó nélkül 7142 korona. Kép és szöveg: FARKAS OTTÓ Egy sikeres vállalkozásról Van, aki elássa; van, aki megsokszorozza A csehszlovák gazdasági recesszió egyik különösen aggasztó jelensége, hogy az év első felében külkereskedelmi forgalmunk gyorsabban csökkent, mint maga az ipari termelés. Ez azt jelenti, hogy a külkereskedelem nem gyakorol serkentő hatást a gazdaságra, sőt inkább elmélyíti az értékesítési és foglalkoztatási válságot. Márpedig ennek éppen a fordítottjára lenne szükség, különösen egy olyan nyitott gazdaságú országban, ahol a nemzeti terméknek mintegy 40 százaléka a külkereskedelemben realizálódik. Elgondolkoztató az a körülmény is, hogy az olcsó munkaerőből, illetve az élőmunka-ráfordítások alacsony szintjéből származó ,,előnyök'' nem érvényesülnek eléggé termékeink világpiaci versenyképességében. Márpedig ez az egyetlen előny, amivel kivitelünket a nyugati piacok irányában a jelenlegi körülmények között mozgósítani lehetne. Ezzel összefüggésben azt is meg kell említeni, hogy a bérszínvonal esetleges emelése, vagyis a munkabér-liberalizálás, amelyről most az illetékes központi szerveknél élénk vita folyik, tulajdonképpen kivitelünk versenyképességét, jllatve hatékonyságát rontaná. Ugyanakkor a bérszínvonal emelkedése nélkül a belpiaci kereslet sem élénkülhet meg, márpedig belpiaci kereslet nélkül a recessziót sem lehet megállítani, s még kevésbé a gazdasági növekedést megújítani. Ördögi kör ez a javából, s a kiutat kereső közgazdászok nagyon nehéz feladat előtt állnak. Nem véletlen, hogy a Szövetségi Gyűlés sem foglalt állást az első félév gazdasági fejlődését elemző jelentéssel kapcsolatban, hiszen oly sok vélemény ütközne ezekben a kérdésekben, hogy ember legyen a talpán, aki el tudna közöttük igazodni. Mert nem csupán egyéni nézetek találkoznak itt, hanem tudományos fejtegetésekre, nemzetközi hírnevű közgazdászokra, iskolákra hivatkozó koncepciók hívei próbálkoznak a nagy történelmi kísérlettel, a direktív irányítású szocialista rendszer, „visszacsinálásával". így aztán a képviselők közül sokan úgy gondolkodnak, hogy nem tanácsos beavatkozni a kormány munkájába, ha már elkezdte a főzést, fejezze is be, rövidesen úgyis kiderül, hogy ehető lesz-e az étel. Változó részarányok Nem fér hozzá kétség, hogy külkereskedelmünk súlypontját az összeomlott KGST-piacról a minden tekintetben igényesebb nyugati piacokra kellene áthelyezni. Az arányokat tekintve ebben az irányban sikerült már elérni bizonyos haladást, hiszen az idei év első felében a csehszlovák kivitelben az NSZK került az első helyre 24,6 százalékos részesedéssel, miközben a Szovjetunió részaránya 19,3 százalékra csökkent A további országok sorrendje a következő: Lengyelország 6,9, Jugoszlávia 6,7, Ausztria 5,3, Olaszország 4,4, Magyarország 4,2, Hollandia 2,7, Franciaország 2,5, Nagy-Britannia 2,0 százalék stb. A behozatal tekintetében viszont 34,9 százalékos részaránnyal a Szovjetunió van az első helyen, míg az NSZK 17,9 százalékkal foglalja el a második helyet. A további országok közül a behozatalban Ausztria 6,4, Lengyelország 5,1, Olaszország 3,2,, Svájc 2,4, Jugoszlávia 2,3, Magyarország 2,1 stb arányban szerepel. A felsorolásból kitűnik, hogy a nyugati országok közül az NSZK részaránya mind a kivitel, mind a behozatal tekintetében aránytalanul nagy. ami főleg a földrajzi közelséggel magyarázható. Célszerű lenne az árucserét az Európai Közösségek többi államával, valamint az iparilag fejlett tengeren túli országokkal is megnövelni. Ennek azonban két akadálya is van. Az egyik az, hogy a nyugati partnerek saját termelésük védelmében csak vonakodva nyitják meg piacaikat a keletről jövő áruk előtt, a másik pedig az, hogy termékeink műszaki és minőségi színvonala többnyire elmarad az ottani követelményektől. Ami a termékek összetételét illeti, az NSZK magas részaránya sem nagyon vigasztaló, mert Németország főleg nyersanyag- és energiaigényes termékeket vásárol tőlünk, amelyek termelése gyakran környezetszennyező hatású. S habár az innen származó behozatalban jelentős arányt képviselnek a gépipari termékek, ezek rendszerint nem a kutatás és fejlesztés legfrissebb eredményeit tükrözik. Ezért nem segíthetik elő termelésünk technológiai korszerűsítését a kívánt mértékben. Ráadásul az NSZK-ból származó importban a legújabb adatok szerint csökken a gépek és berendezések, viszont növekszik az élelmiszerek és fogyasztási cikkek részaránya. Ami az iparilag fejlett nyugati országokkal való kereskedelem növelését illeti, mi azt szeretnénk, ha ezek több csehszlovák árut fogadnának be, mint amennyit hozzánk szállítanak, hogy a különbözetböl származó valutabevételt a termelés korszerűsítésére fordíthassuk. Ezt a szándékunkat a vámpolitikával is igyekszünk alátámasztani. A potenciális partnerek, főleg a franciák viszont a kiegyensúlyozott kereskedelem hívei, és a forgalom növelésének akadályát a magas csehszlovák vámokban, különösen az újabban bevezetett 15 százalékos importadóban, valamint a lakossági vásárlóerő nálunk tapasztalt hiányában látják. A fokozatosság elve Egyes nyugati kereskedelmi szakemberek véleménye szerint a középkelet-európai országoknak - új alapokra helyezve - elsősorban egymás között kellene a kereskedelmüket fejleszteniük, mert termelésük színvonala megközelítőleg azonos, s ezért nincs szükség arra, hogy saját piacaikat merev vámpolitikával védjék egymással szemben. Ezáltal egy megnagyobbodott „belső" piac alakulhatna ki ebben a térségben, amely kedvezőbb feltételeket teremthetne a nyugattal szembeni versenyképesség növeléséhez is. A volt KGST-tagországoknak csak fokozatosan kellene megnyitni piacaikat a fejlettebb nyugati piacok felé, mégpedig szelektív módon, először csak azokban a szakágazatokban, amelyekben megfelelő szintű versenyképességet értek el. Az eddigi tapasztalat is bizonyítja, hogy ezekkel a nézetekkel egyet lehet érteni. A közép-kelet-európai országok térségében nem is annyira a piac, mint inkább az együttműködés, a kölcsönös kereskedelem mechanizmusa omlott össze Ugyanez vonatkozik a „volt" Szovjetunióra is, ahol külkereskedelmi szempontból főleg az a különbség, hogy új regionális egységekkel, a függetlenségükért küzdő köztársaságokkal kell felvenni a kapcsolatokat Keleten valamit valamiért A volt KGST-tagországok kormányközi megállapodásokra, szállítási kvótákra épülő kereskedelmi mechanizmusát piaci mechanizmussal kellene helyettesíteni, ennek azonban legfőbb akadálya a konvertibilis valuta. vagyis a mindenki által elfogadható pénz hiánya. Ebben a helyzetben egyedüli kiút az ősközösségre jellemző kereskedelmi mód alkalmazása (amikor még nem volt pénz, ezért termékért terméket adtak cserébe) Ma ezt a kereskedelmi módot előkelőén barter ügyletnek nevezik, csak éppen annyival bonyolultabb, hogy vállalati szinten nehéz találni olyan két partnert, amelyek termékei kölcsönösen kielégíthetik egymás szükségleteit. A közép-kelet-európai relációban ezért nem célszerű a külkereskedelmet olyan mértékben decentralizálni, ahogy az nyugat felé reálisnak mutatkozik. Szükség van bizonyos közvetítő intézményekre, amelyek szerepét a hagyományos külkereskedelmi vállalatok is betölthetik, megfelelőbbek azonban a partnerek által létrehozott közös kereskedelmi bankok, valamint az árutőzsdék, amelyek a közvetítő szerepet jobban el tudják látni. így aztán nem okozhat gondot, ha például a partner a cipóért vagy ruháért éppenséggel fűrészárut kínál, mert valamelyik bútorgyár azt is átveheti, s kész bútorral fizethet érte, ami iránt viszont egy negyedik külföldi partner érdeklődhet, esetleg már valamelyik nyugati országból. így mehet ez tovább mindaddig, amíg a pénz Európa keleti részében is elfoglalja az öt megillető helyet. Az árutőzsde szerepe ezzel nem csökken, csupán az üzletek lebonyolítása válik egyszerűbbé. Nyugaton intézményes keretekben A fejlett nyugati országok kölcsönös kereskedelme bizonyos általános érvényű szabályokhoz kötődik, amelyek egyrészt a termelők érdekeit védik, másrészt az egymás közti kereskedelmi forgalomra is serkentően hatnak. Ez főleg az Európai Közösségek tizenkét országára jellemző. Azoknak a kívülálló országoknak tehát, amelyek az EK tagországaival kereskedni akarnak, alkalmazkodniuk kell az ezeknél érvényesülő általános szabályokhoz is. Ezek a szabályok megkülönböztetett módon érvényesülnek három kiemelt területen, az acélipari és a textilipari termékeknél, valamint az élelmiszerek piacán. A többi termék a negyedik csoportban szerepel. Nyugati irányú kereskedelmünk számunkra kedvező fejlesztését alapvető mértékben elősegítheti az Európai Közösségekkel megkötendő társulási szerződés, melynek aláírására ezekben a napokban kerül sor. Hasonló szerződést köt az EK-val Lengyelország és Magyarország is. Ezek a társulási szerződések részletesen szabályozzák a tagországokkal folytatott gazdasági kapcsolatok feltételeit, beleértve az áruk jegyzékét az árucsere mennyiségi és minőségi mutatóit, az árviszonyokat, a vámpolitikát és a kölcsönös kereskedelem egyéb előírásait. Kidolgozásuk ezért rendkívül körültekintő munkával járt, de a jelek szerint eredményhez vezetett. Az Európai Közösségekhez való társulási szerződés (asociacná dohoda) kimunkálása a szövetségi kormány ez év júliusában kidolgozott exportserkentési programjába tartozik. Ez a program egyéb intézkedéseket is tartalmaz, amelyek az első félév tapasztalataiból kiindulva aktivizálhatják a vállalatok kiviteli termelését és tevékenységét. A gazdasági feltételek azonban főleg a beruházások pénzügyi ellátásában annyira bonyolultak, hogy gyors szerkezeti változásokra nem lehet számítani. Ezért fontolóra kell venni a restriktiv gazdaságpolitikát bíráló szakemberek véleményét is. akik olyan konszolidációs programot javasolnak, amely a belső kereslet általános élénkítésére, következetes szerkezeti politika kidolgozására, a Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatos kereskedelem pénzügyi rendezésére, a privatizálás területén pedig a privatizációs hitelnyújtás kiszélesítésére irányul. MAKRAI MIKLÓS Kozsár Miklós vállalkozó Nagykaposon pékséget nyitott, s termékei osztatlan sikert arattak. A fiatal vállalkozóval otthonában beszélgettünk. • Meséljen valamit a kezdetekről.- Prágai diák koromban tapasztaltam, hogy a cseh országrészben milyen nagy hagyományai vannak a zsemle- és kiflisütésnek. A mindig friss é» ropogós cseh péksütemény gyakran eszembe jutott, miután Nagykaposra kerültem, és ettem az itteni kiflit, zsemlét. Már akkor fontolgattam, ha lehetőségem lesz rá, belevágok a vállalkozásba, és megpróbálok én is olyan jóízű péksüteményeket sütni. • A pékséget nyilván nem saját anyagi eszközökből nyitotta meg...- Hogy is mondjam... Is-is. Kaptam segítséget a Szlovák Mezőgazdasági Banktól, szaktanácsadási és szervezési területen is. • Mennyivel változatosabb az ön kinálata a megszokottnál?-Sokkal. Tizfajta zsemlét és kiflit kínálunk, francia kenyeret, zsúrkenyeret, ezenkívül 60 dkg-os és 1 kg-os kenyeret. • Tetszetős a kinálat, de mi van. ha valaki a barna kenyeret szereti?- Szeretnénk mi rozskenyeret meg krumplis kenyeret is sütni, csakhát hogy divatos szóval éljek, hiányzik az infrastruktúra. Sajnos nem úgy van, hogy rendelek 20 tonna lisztet, és a szállító mellékeli a liszt sikértartalmát és összetételét is, hogy'a pékem rögtön tudja, mit kell vele csinálnia. A csehszlovák malomipar még 50 kgos egalizált zsákokat sem képes szállítani, sokszor egy kiló eltérés is van. • Hány alkalmazottja van?- Jelenleg kilencen vannak, három pék és hat péksegéd. • Hogy történik az árusitás? A környékbeli falvakba általában tízkor érkezik a kenyér, és egy óra múlva már el is fogyott .- Kapóson és környékén minden érdeklődő üzletet el tudunk látni. Mivel helyben vagyunk, naponta akár kétszer is, hogy mindig friss legyen az áru. • Az eladók hogyan fogadták a termékeit?- Az emberek többnyire örülnek. Csak egy esetben utasítottak el bennünket. A boltosok többsége még nem egészen érti, hogy nekik egyetlen kötelességük van: minél jobb árut kínálni az üzletben Néhányan még aggódnak, hogy mi lesz a konkurenciával. Erre csak egy válasz van: gyártsanak jobb kiflit. A kenyér és minősége nem ideológia kérdése. • A pékségen kívül megvásárolt két üzletet is. Az emberek kiváncsiak: honnan van egy fiatalembernek ennyi pénze?- Én nem a pénzt tartom a legfontosabbnak, hanem a gondolatot, az elképzelést. Mint a bibliai három talentum esetében: van, aki elássa, van aki forgatja és megsokszorozza. Hozzám is eljöhet valaki, és ha megtud győzni ötletének helyességéről, biztosan megtaláljuk annak a módját, hogy a megvalósításra pénzt biztosítsunk. • Lesz valamilyen változás a két üzlet profiljában?- Óriási változások lesznek - de ez maradjon inkább meglepetés. Egy, szerintem nagyon szép elképzelést szeretnék megvalósítani. • Nyilván ismeri a közszájon forgó verziókat pénzforrásaira vonatkozólag. Ezek szerint kincset talált, szerencsejátékon nyert vagy gyanús üzelmekkel szerezte ..- Minden azon múlik, hogy sikerül-e megfelelő támogatókat szerezni, hogy meg tudjuk-e győzni az embereket. cégeket, bankokat elképzeléseink helyességéről. • Köszönöm a beszélgetést. TÓTH FERENC Németország importra szorult Drágább a vöröshagyma Az európai hagymapiac alakításában vezető szerepet játszó fő termelők terméseredményei ebben a szezonban általában jók. Németország csak átlagos termést regisztrálhat. Ennek következtében ebben a régióban az árak kezdetben különösen magasabbak voltak a tavalyinál, de még jelenleg is azok. A termelésben meghatározó szerepet betöltő Spanyolországban az előző szezonhoz képest jóval kevesebb a Granohagyma. A visszaesés részben a megművelt terület, részben a hozam csökkenéséből adódik. A kevésbé jelentős egyéb hagymafajták eredményei ennél kedvezőbbek. Az értékesítésre kerülő mennyiség nagyobb a tavalyinál. Európa másik, a hagymatermelésben nagy hagyományokkal rendelkező országában. Hollandiában ismét a termelés bővülése tapasztalható. Ez annál inkább meglepő, mivel a tavalyi alacsony árak után az idén inkább korlátozásra lehet számítani. Olaszországban és Angliában a vízhiány miatt sok helyütt az átlagosnál kisebb hozammal számolnak. A legnagyobb fogyasztóként ismert Németországban az idén kevesebb a téli hagyma, mint 1990-ben volt. A korábban érő fajták esetében a tavalyi jó termést követő területkorlátozások hatására kimondottan rossz, a későbbiek esetében átlagos a termés. Mivel a nyári hagyma vetésterületét is csökkentették, az augusztusi kínálat még igen csekély volt, az ország importra szorult. Elsősorban Hollandia és Lengyelország fedezte az igényeket, a hiányra való tekintettel a tavalyinál 30-40 százalékkal magasabb árakon. Szeptemberre a kínálat jelentősen megnövekedett, és az árak is mérséklődtek. Jelenleg is bőséges a kinálat. a piac nyugodt, nincs fölvásárlási láz Ugyanakkor a háztartások által leginkább keresett (70 milliméteres) hagymából kevés van a piacokon. Ez a magasabb árakban is tükröződik. A közeljövőben jelentősebb ármozgásra lehet számítani. (Üzlet)