Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-21 / 233. szám
4 1991. november 21. Szabad ÚJSÁG Kell, nem kell..., kinek kell? ' Vagyonjegyet vegyenek! Oroszországi sokkterápia A kamikáze kockázata A Nagykürtösi járásban a járási székhelyen kívül egyetlen községben, Ipolynyéken nyílt vagyonjegykönyvek iktatását intéző regisztrációs iroda, ahol - tudtam meg a hivatal egyik dolgozójától - félezer vagyonjegykönyv várt gazdára. Beszélgetőpartnerem egyébként nem árulta el a nevét, de információkat szívesen adott. Mint kiderült, napilapunk lelkes híve, hű olvasója, s elárulta például, hogy a polgárok - legalábbis egyelőre - idegenkednek a vagyonjegyvételtől, a legtöbben ugyanis a vagyonjegyes privatizációt valamiféle (állami) számítógépes nyereményjátéknak vélik. Sokukat pedig az tántorít el a vásárlástól, hogy az akció egyik szülőatyja szövetségi pénzügyminiszterünk.- Václav Klaus neve- jegyezte meg emberem - sokak szemében vörös posztó. Úgy vélik, sorsuk hirtelen rosszabbra fordulásáért a nadrágszíj-összehúzást szorgalmazó gazdaságpolitika, sőt Sebény Sándor maga az ,,ötletgazda“, a jeles szakember a felelős. A posta dolgozói közül ottjártamig nem vásárolt vagyonjegykönyvet senki. Informátorom viszont, jelenleg táppénzen lévő kolléganőjével bekapcsolódik majd a „játékba“. Már kiválasztották a szerintük biztos nyereséget ígérő, gyorsan profilt váltott, a sikeres jövő előtt álló céget is. A polgármester igaza A ipolynyéki postán, november 13-áig, csupán 11 vagyonjegykönyv talált gazdára, s mindössze egy vagyonbélyeg kelt el. Az egyetlen ezer koronás illetéket Terebessy Zoltán, a nagyközség polgármestere vásárolta meg.- Szomorúan tapasztaltam - vélekedett mennyire nem érdekli az embereket a vagyonjegyes privatizáció. Elrettentő ez az érdektelenség... Miénk a gyár, az ország, súlykolták belénk az elmúlt évtizedekben, ám valójában kizsákmányolt bérmunkások voltunk. Nem részesültünk megfelelő mértékben az esetleges nyereségekből, éveken át mások tették zsebre helyettünk a hasznot. Most meg, amikor kézbe vehetnénk sorsunk irányítását, vagyonjegyek vásárlása révén közvetlenül is beleszólhatnánk az ország dolgaiba, nem tudunk, nem merünk, vagy nem akarunk élni a felkínált lehetőséggel! Vajmi keveset tudunk a vagyonjegyes privatizációról - tette még hozzá - ami sajátságos helyzetünkből kifolyólag tán némiképp érthető is... Nagyon keveset sugároz magyar nyelven a szlovák televízió, illetve rádió, ezért - mivelhogy magyarok vagyunk, és mindenki az anyanyelvén tud a legjobban tájékozódni - a Magyar Televízió adásait nézzük, a Magyar Rádió műsorait hallgatjuk, és zömmel magyarországi újságokat lapozgatunk. Naprakész, megbízható információkat kapunk a nagyvilágban történtekről, de az idehaza zajló eseményekről csak felületesen értesülünk... Vagyonérdek lehet A szlovák parlament tagjai ahelyett, hogy a mindenkit megillető alapvető emberi jogok - mint például az információk anyanyelven történő áramoltatásához való jog - gyakorlati érvényesüléséről gondoskodnának, a világon példa nélkül, a többség védelméért, „fennmaradásáért küzdenek“, s ránk, magyarokra nézve megalázó nyelv- meg egyéb törvények kimódolására fordítják (többek között a mi adónkból is fedezett) idejüket. A polgármester a minap falugyűlésen szerette volna felhívni a lakosság figyelmét a vagyonje(A szerző felvételei) gyes privatizáció lényegére, fontosságára. A találkozón azonban mindössze 16-an, többnyire idősebbek jelentek meg. Pedig Terebessy Zoltán minél több ember előtt szerette volna elmondani, hogy a privatizációnak ez a formája is a polgárok érdekeit szolgálja.- Sorsjátékra habozás nélkül elkölt bárki néhány százast, de vagyonjegyre - sérelmezte a polgármester - a legtöbben haboznak ezer koronát befektetni. Holott hát ez sokkal kisebb kockázattal hoz jóval több nyereséget! Aki nem tud határozni, hogy melyik cégbe, üzembe, vagy vállalatba fektesse be ezresét, bízza magát a befektetési alap szakembereire. Azok sem maradnak hoppon, akiknek nincs „fölösleges, kidobni való" pénzük a vagyonjegyvásárlásra, de mindenképpen szeretnének bekapcsolódni az akcióba, mert számukra az alap „megelőlegezi“ a szükséges összeget, amit aztán a hajdani nyereségből fognak levonni. Sajnos - elégedetlenkedett - újságaink is pártok szócsöveként különféleképpen magyarázzák a vagyonjegyes privatizáció lényegét. Ennek pedig a polgárok látják kárát. Meggyőző érvek Terebessy Zoltán értékpapírjaival olyan céget óhajt támogatni, amely külföldi segítséggel állt talpra, és már most kurrens termékeket gyárt hazai és tőkés piacra egyaránt. A privatizációba be nem kapcsolódó körzetek majd tapasztalják a mulasztásukból származó hátrányokat, de akkor későn lesz. A palóc ember megszokta, kitapasztalta: csak az az övé, amit a két kezével, keservesen megke-Terebessy Zoltán rés. Az Ipoly mentén ezért nem szívesen fektetik a lakosok részvényekbe, jegykönyvekbe megtakarított pénzüket. Ezért is lenne rá szükség, hogy politikacsinálóink felnyissák az itt élők szemét. Régebben létezett parkettagyár Ipolynyéken. Terebessy Zoltán levéltári irományokból megállapította, hogy a jól jövedelmező cég valójában részvénytársaság volt. Helybéliek dolgoztak az üzemben, a nyereség viszont a csehországi részvényesek bankszámláit gyarapította, egy távoli városka csinosodását, gazdagodását segítette elő. A polgármester a történetet elmondta az ominózus falugyűlésen is. A hallgatók nem is tudtak minderről. A regisztrációs központ számára helyiségről a polgármesteri hivatal gondoskodott. Az iroda munkáját Sebény Sándor a feleségével egyetemben vezeti. A hivatal megnyitásáig mindketten munkanélküliek voltak.- Felőlem nevezhetjük játéknak is a vagyonjegyes privatizációt - vélekedett a fiatalember -, de az a fontos, hogy szűkebb pátriánk javára, s a pénz ,,itthontartása végett is“ minél többen kapcsolódjanak bele. A nyékiek, meg a szomszédos falvak lakói itt iktathatják vagyonjegyeiket, s később rendszeresen ellenőrizhetik is a tényállást. Persze, mindenkit szívesen látunk, fogadunk. A közeli napokban Lukanyé-Molnár József nyétől Ipolyhídvégig több mint 20 kisebb-nagyobb településen tart kiselőadást a jegykönyvjegyzés ügymenetéről. Igyekezetének már mutatkoznak is az első jelei. Reggel nyolctól este hatig Sebény Sándor számításai szerint kizárólag Ipolynyékről mintegy 200 vagyonjegykönyvvásárlóval számol. Tizenharmadikáig heten regisztráltatták jegykönyvüket. A hetedik Molnár József ipolybalogi pedagógus mondta:- Én nem tagadom, sok játékban részt vettem már. A vagyonjegyzést biztos befektetésnek látom. Szent meggyőződésem, hogy megfontolt, alapos döntés eredményeképpen megsokszorozom a befektetett tőkét. A feleségem is vett vagyonjegyet... A regisztrációs iroda reggel 8- tól este hat óráig várja az érdeklődőket ZOLCZER LÁSZLÓ Jelcin orosz elnök egyik gazdasági tanácsadója, Jemeljanov „kamikáze tervnek“ nevezte azt a sokkterápiát, amelyet egy 65 perces beszédben tárt „Borisz cár“ az orosz parlament elé. A parlament elsöprő többséggel (816:16) igent mondott Jelcin sokkterápiájára. A kamikáze hasonlatot sokféleképpen lehet értelmezni. Hiszen a pilóta a maga személyében, egyedül hoz meg a szó minden értelmében élethalál döntéseket. És ha misszója sikerül, akkor nemcsak a gépével célbavett hadihajó pusztul el, hanem ő maga is. A programról gazdasági értelemben jószerével nem lehet ítéletet mondani. Az elképzelés anynyira radikális, hogy ahhoz képest a lengyel sokkterápia simogatásnak tűnik. Ráadásul jóformán lehetetlen felfedezni azokat a gazdasági alapokat és azt az intézményrendszert, amelyek ilyen keménységű gazdasági terv végrehajtását reálissá tennék. A terv eredetileg magába foglalta az árak teljes felszabadítását január 1-jétől kezdve, ami hozzávetőleges számítások szerint is évi 800-1000 százalékosra szökkentené fel a jelenleg is 200 százalék körüli inflációt. Egy olyan helyzetben, amikor az orosz lakosság több mint fele a szegénységi küszöb alatt él (és ez nem a hazai, még csak nem is a lengyel vagy akár a román szegénységi küszöb), az árfelszabadításnak legalább a legalsó régiókban a bérfelszabadítás valamilyen formájával is párosulnia* kell, ami persze hiperinflációt jelent. Mindez valójában nem igazán tisztázott, amit az is jelez, hogy utólag közölték: az üzemanyag, a földgáz, a tej, a kenyér, a cukor, a só, a gyermekélelmezési cikkek és persze, a mindenható vodka árát az állam - az orosz állam - továbbra is kézben fogja tartani. Jelcin kamikáze terve a legáltalánosabb formában tartalmaz egy viharos privatizációs hullámot. Az eredeti fogalmazás szerint három hónap alatt a vállalatok 50 százalékát kellene privatizálni, ami a lehetetlenséggel határos. Hasonlóképpen nyitott, hogy a tervben szereplő „földreform“ valójában mit jelent - és ha netán az egyéni parasztgazdaságok tömeges létrehozását jelenti, akkor hol vannak ennek a pénzügyi, technikai és (nem utolsósorban) tömegpszichológiai feltételei. A szemlélőben óhatatlanul az a kérdés vetődik fel, hogy a Jelcin-terv vagy az unió (pontosabban a nyolc hajdani szovjet köztársaság' által aláírt gazdasági uniószerződés) szétbomlásával számol, vagy az a célja, hogy Oroszország hegemóniáját biztosítsa ebben az unióban. Ez valójában „közgazdászszinten“ is kifejezhető. A Financial Times szerint például Jelcin sokkterápiájának megszületését nagymértékben befolyásolta egy Jegor Gajdar vezetése alatt álló radikális közgazdászcsoport, arfíelynek az volt az álláspontja, hogy a Javlinszkij-Harvard reformok valójában a Gorbacsov-féle, tényleges hatalmát tekintve egyre-morzsolódó központ utolsó kísérletét jelentik a szövetség gazdasági egybentartására. Szerintük ez az össz-szövetségi pánikprogram végrehajthatatlan. Oroszországnak el kell szakítania ezeket a gazdasági szálakat, radikálisan gyorsabb tempót kell diktálnia- amelyet azután a többiek vagy követnek, vagy nem. Ez a fajta radikalizmus' mutatkozott meg számos olyan pénzügyi intézkedésben, amely egzakt módon nem értékelhető, miután naponta változik. Irányzata azonban meglehetősen világos: el a központtól. Ilyen volt az eredeti kamikáze terv ama pontja, hogy november 1 -je után Oroszország megszünteti a központnak szóló fizetéseket. Az egyik Moszkva nem fizet a másik Moszkva minisztériumainak, és az aláírt gazdasági uniószerződésben fel nem sorolt intézményeknek. Azon a napon, amikor a parlament elfogadta a kamikáze programot, az úgynevezett „köztársaságközi gazdasági bizottság“, amely pillanatnyilag,, az immár nem létező Szovjetunió nem létező kormányának szerepét tölti be, 80-at megszüntetett a 1Ó0 szövetségi minisztérium közül. (Jellemző minden információ esetlegességre, hogy a hivatalos közlés a megmaradt 20 minisztérium sorában a védelmi minisztérium sorsáról nem beszélt.) Az „el a központtól“ trend másik jellemző mutatója, hogy három nappal eredeti beszéde után Jelcin a szovjet központi bank, a Goszbank helyébe független orosz állami bank létrehozását javasolta. Ez a javaslat voltaképpen sajátos bankultimátumot takar: alternatívaként ugyanis felvetette, hogy köztársaságközi bank csak akkor jöhet létre, ha ennek igazgatásában az egyes köztársaságok súlyuk és erőforrásaik arányában vesznek részt, ami természetesen a jegybank dominanciáját jelenti. Mindennek az a politikai vetülete, hogy Oroszország semmiképpen sem az európai értelemben vett parlamentális rendszer, hanem a hatalomkoncentráció rezsimjének irányába mozdult el. Erre mutat Jelcinnek ama igénye, hogy maga akarja betölteni a miniszterelnöki tisztséget is az elnöki mellett, hogy maga jelölhesse ki Oroszország kormányát, bármikor átalakíthatja ezt, és beleszólhat a helyi végrehajtószervek vezetőinek kinevezésébe is. E személyi hatalomkoncentráció védelmében 1992. december 1-jéig- tehát a kamikáze terv évében- nem lehet sem helyhatósági választásokat, sem népszavazást tartani Oroszország területén. Nyugatról - vagy akár az orosz mércével „Nyugatnak“ tekinthető Közép-Európából - túlságosan is könnyű dolog lenne mindezt fennkölt moralizáló homlokráncolással fogadni, és egy orosz „önkényuralmi periódus“ kezdetének tekinteni. De nem lenne erkölcsös az üres moralizálás. Nagyon is lehetséges, hogy orosz viszonyok között a totális diktatúrából a sohasem volt orosz parlamenti demokráciába való átmenetet meg kell, hogy előzze valami, amit a radikális reformerek korlátozott önkényuralmának lehetne nevezni. (-figy-)
