Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-21 / 233. szám
1991. november 21. 5 Szabad ÚJSÁG A polgármester nem tréfának szánta: / „Ennyi pénzünk talán még soha sem volt...“ Gomba a Dunaszerdahelyi járás mindössze 510 lelket (84 százalékuk magyar nemzetiségű) számláló kisközsége. Polgármestere a hatvankettedik életévében járó Szlanyina László. Tegyük hozzá rögtön az elején: nem a pénzért vállalta ezt a funkciót. Hiszen nem kereshet többet annál a bizonyos 22 ezernél. Inkább - a választásokat követően - valahogy ,,rá maradt“ a polgármesteri szék. Szó se róla. akár vissza is utasithatta volna. (Vass Gyula illusztrációs felvétele) ám - ha frázisként hangzik is ö a falu érdekében döntött úgy, hogy vállalja. • Hogyan váltak be az elképzelései az elmúlt csaknem másfél év alatt a község fejlesztésével kapcsolatosan? Vagy netán nem nagyon sikerült ez ideig konkrét lépéseket tenni?- Szó, ami szó, kissé hirtelen vágtunk neki az egésznek. így aztán akadtak később, úgy mond menet közben módosított tervek, előre részletesen meg nem vitatott elképzelések. Ez úgy volt, hogy ha bármelyikünknek volt valamilyen ötlete, javaslata - ez lehetett a község bármelyik polgára azt azonnal vitára bocsátottuk. S hogy mit sikerült eddig megvalósítanunk? A gombai temető még a közelmúltig is az egyik legelhanyagoltabb. legrendezetlenebb volt a járásban. A felújításra már régebben gondoltunk, csak hát eddig valahogy nem jött össze az egész. Pedig micsoda értékek rejlenek ott! Még 1846-ból való sírokról is tudunk. Szóval nemrégiben nekifogtunk: felállítottuk a megdöntött kereszteket, kiszabadítottuk az orgonabokrokkal körbenőtt sírköveket. A másik dolog: itt ez a hatalmas kultúrház. Őszintén megvallva, mostanáig még hasznot sem hozott számunkra, csakis a pénzünket emésztette. Fontolóra vettük mindezt, s úgy határoztunk, hogy kiegészítjük egy konyhával; ezáltal nem kell majd „átköltöztetni" a faluból a lakodalmakat, a különböző mulatságokat a szomszédos falvak hasonló létesítményeibe. Ezen kívül maszek varroda is nyílt az épületben. Terveinkben szerepel továbbá egy kisebb büfé létrehozása is ugyanitt. A leendő magánvállalkozónak azonban feltételként szabtuk, hogy üzletében déligyümölcsöt, valamint leveseket, illetve ún. tízperces ételeket és félkész termékeket is árusítania kell. • Ezzel már tulajdonképpen „napjainknál“ tartunk. Pontosabban: a magánvállalkozásnál és a privatizálásnál. Mi a helyzet e téren Gombán?-Az egyik helybéli lakos cipőbolt megnyitását tervezi. Most keresünk megfelelő helyiséget a számára. Egyébként már dolgozik a faluban maszek autószerelő, van kömüvescsoport, valamint magánvállalkozó szobafestő. A privatizálás nálunk egyelőre nem tűnik időszerűnek: a Jednota üzemeltet egy vegyesboltot meg egy vendéglőt, konkurencia nélkül... • Tehát, ha jól értem, bármenynyire kicsi is a falu, nem ártana valamelyest bővíteni az üzlethálózatot...- így van! Az itt lakó embereknek is ez a véleményük. Gyakran megállítanak, és kérdezik, hogy miért nincs nálunk ilyen üzlet, amolyan üzlet. A járási székhelyen az ilyen kérdésre az a válasz, hogy a nagyobb községek elóbbrevalók ebből a szempontból. A kisebb falvakban élők pedig menjenek el oda, ha valamire szükségük van! Talán ennek tudható be az is, hogy például a helyi vegyesbolt vezetője több ízben hiába rendel némely áruféleséget, egyszerűen nem küldik. • De úgy tudom, nem csupán ez nyomja a lelkűket a gombaiaknak...-Tény és való! Azt hiszem, mindennél jobban fáj az elhanyagolt kastély, valamint annak parkja. Valamikor, talán már húsz éve is annak, hogy Omnia cég kapta meg a területet és az épületet. Azóta rettenetes állapotbakerült mindkettő. Nem törődnek a parkkal, a kastélyról nem is beszélve. A tetőzet csaknem teljesen tönkrement, az ablakok betörve; ugyanígy pusztulnak a park fái, azok a gyönyörű, 100-150 éves fák... Mi természetesen követeljük vissza a kastélyt. Sajnos, eddig mindhiába. Sőt, az ún. lokalizációs adót sem fizetik, mint ahogy nem fizetnek az itteni - eléggé gyakori - filmforgatásokért. Aztán itt vannak - hányszor és hány helyen elpanaszoltuk már! - a kamionok. Igen, mi is beleesünk abba a bizonyos Somorja-Pernek vonalba. Vajon mikor oldódik már meg ez a probléma? Sorra repedeznek az útmenti házak falai... • Talán mégis egy „derűsebb“ témával kellene befejeznünk ezt a beszélgetést...- Most csodálkozni fog. Többen megkérdezték már tőlem, hogy áll a község pénz dolgában. S amikor azt feleltem, hogy ennyi pénzünk talán még sohasem volt, egyszerűen azt mondta, hogy tréfálok. Szó sincs róla, válaszoltam, meg vagyok elégedve. Mert a „felülről történő elosztás“ megszüntetése az ilyen kis településeknek csak előnyt jelentett. Legalábbis ez az én véleményem. Köszönöm a beszélgetést. SUSLA BÉLA C Kétperces PSSSZT, HALLGATÓZTAM! „Ha arra jársz, látogass el az alapiskolába is. Van ott egy tanítónő, aki a Zsolnai-módszerből kiindulva neveli harmadikos gyermekeit. Meglátod, meg fogsz lepődni“ - tette hozzá sokat sejtetöen ismerősöm. Ezek után természetesen jócskán felcsigázott érdeklődéssel siettem a helyszínre. Még nem ért véget a tanítási óra, a bejáratnál mégis egy csapatnyi gyermek rontott nekem, friss és felszabadult nevetéssel. Tornazsákjukat lóbálva egy ..csókolommal“ viharzottak tova a folyosón. A gyereksereg , mögött kisvártatva feltűnt a tanítónő. Tőle tudtam meg, hogy az általam keresett pedagógus tanítási órája még nem ért véget, de induljak csak el a tornaterem irányába, valószínűleg hamarosan ők is végeznek. Mivel a kíváncsiság még egyszer sem bírt bennem józan kompromisszumra jutni a türelemmel, úgy döntöttem, ha fél szemmel is, de belesek az órára. Elindultam. Az ajtónál azonban megtorpantam a kiszűrődő zajok hallatán. A tanító hangja vészjóslóan vágott magának utat a tornaterem visszhangzó éterében. A válasz pedig riadt csend volt. Ingerült ukázok, nyers utasítások következtek. A gyerektorkokba beléfagyott a szó, s csak a fegyelmezett, egymáshoz igazodó léptek tanúskodtak arról, hogy ók is a tornateremben vannak. Váratlanul kinyílt az ajtó, és szembetaláltam magam a gyerekekkel. Zavartan álltam félre. Csakhamar megjelent a keresett tanítónő is. Beszédbe elegyedtünk. Néhány kis kéz a magasba lendült, hogy megfogja az előtte haladó vállát, s eképpen igazítsa lépteit. A mozdulat az egykori május elseji felvonulásokat idézte fel bennem, amikor ugyanezt tettük néhány lépéssel a tribün elé érve... „Igyekszünk mindent játszva tanulni, és természetesen nagyon sokat énekelünk“ - tudtam meg a tanítónőtől, aki derűs arccal tekintett az előtte ballagó kis „seregre“. „Ha az időnk engedi, jógagyakorlatokat is végzünk, és az olvasási órákon a gyerekek megismerkednek a bibliával is. Még a szünetek is mások. A gyerekek fegyelmezettebbek. nyugodtabbak a társaiknál. Az eredmények remélhetően hamarosan lemérhetóek lesznek a jegyeken is, mivel egy átlagos osztályról van szó.- folytatja, s a szemét tetszelegve pihenteti katonás nebulóin. Megrökönyödésem talán látszott is rajtam egy kicsit. Némileg módosítva eszembe jutott a közmondás: hallgat(óz)ni arany. Még akkor is, ha most éppen ezért vannak vegyes érzéseim, és valahogy nem tudom igazán elhinni a tanítónő szavait. Az aggodalom azonban - és’ ez a rosszabb - úgy érzem, nem csak bennem vert tanyát, hanem a „türelmes, mosolygós és dallal fűszerezett“ oktatásban részesülő gyerekekben is. - száz -AKözjegyzőség (S tát ne notárstvo), amely ma többek között a telekkönyvi kivonatok kiadására is hivatott, a jövő év június végével megszűnik, pontosabban privatizálódik. Ugyanakkor pl. Rimaszombatban a földtulajdonjog törvény szerinti érvényesítőit már most legkorábban 1992 őszére jegyzik be. Vajon ezáltal nem szakad-e meg a telekkönyvi hivatal munkája, hol juthatnak hozzá a tulajdonosok a kivonatokhoz,- A parcellák sok esetben a szülök illetve a nagyszülők nevén szerepelnek. Milyen kiadásokkal jár a földtulajdonjog átruházása?- Illetéket a föld bonitásától függően kell fizetni. A családtagok között a föld értékének 1 százalékát, idegenek között - mondjuk vásárlás alkalmával - az 5 százalékát kell befizetni.- Volt egy hosszú időszak, amikor elhalálozás esetén a földet, mint tulajdont, hivatalosan Priva tizálódik a Közjegyzőség Meggyorsulhat a földügyek intézése? esetleg az eddig nem rendezett földterület, nem vándorol-e át az állam tulajdonába? Erről kérdeztük Kovács János ügyvédet, a Közjegyzőség rimaszombati kirendeltségének a vezetőjét.- A Közjegyzőség megszűnésével a jelenleg még hatáskörében működő telekkönyvi hivatalok munkája szerintem továbbra is zavartalan lesz. A földtulajdonjog nem szűnhet meg, hiszen azt törvény is szavatolja. A telekkönyvi hivatalok tudomásom szerint egy másik intézménnyel - nagy valószínűség szerint a mai Geodéziával összevonva - Katastrálny úrad név alatt fognak tovább működni. Az ő feladatuk lesz általában az ingatlan nyilvántartása is. Addig viszont még van egy bő félévünk, amit szeretnénk kihasználni. November elejétől a két fogadónap - szerda, péntek - mellé még beiktattunk egy harmadikat, a hétfőt, ezzel várhatóan jelentősen meggyorsítjuk az ügyintézést. Az eddig beérkezett igényeket úgy gondolom, hogy sikerül még június végéig kielégíteni, attól függetlenül, hogy pl. csak szeptemberre kaptak terminust. Kapcsolatba léptünk továbbá egy magánvállalkozóval, aki fénymásolja a telekkönyvi kivonatokat, ez szintén meggyorsítja a munkánkat; így naponta átlagban harminc személy ügyét tudjuk elintézni. nem hagyatékolták. Ebben az esetben most mi a teendő?- Valóban, most az ilyen ügyek szaporítják a leginkább a munkánkat. Ilyenkor póthagyatéki tárgyalást kell tartani. Fontos tudnivaló, hogy amennyiben az eredeti földtulajdonos még a tulajdonjogot rendező törvények hatályba lépése előtt hunyt el, a póthagyatéki tárgyalás ingyenes, úgyszintén a földtulajdonjog átruházása is. Vagyis ebben az esetben még az 1 százalékot sem kell befizetni.- Vannak adataik arról, hogy eddig a járás lakosságának hány százaléka élt a törvény adta tulajdonjog érvényesítésével? Esetleg a visszaigényelt földterület nagyságáról?- Erről nem vezetünk nyilvántartást, viszont tudomásunk van olyan mezőgazdasági üzemekről, amelyek vállalkozókat bíztak meg a körzetükhöz tartozó falvak tulajdonosainak „feltérképezésével ‘ ‘. Járásunk keleti része - kevés község kivételével - már fel van térképezve. A nagybalogi szövetkezet szintén a napokban fog hozzá ehhez a munkához; ők kassai vállalkozókat bíztak meg a feladattal. Az újbásti szövetkezet saját szakembereivel végezte el a hozzátartozó falvak feltérképezését. Ez szintén egy bizonyos fokig megkönnyíti a mi munkánkat. FARKAS OTTÓ Omló egek alatt Az egykoron parasztporta udvarán madárhang és a kertvégi kiserdőből érkező cserregés fogad. A gangot fürösztö őszutói napsugárban, egy régi faragású fejöszéken üldögél Kiskovácsvágás legidősebb embere, a 89 esztendős Dányi „Estvány“ bácsi. Midőn felém fordítja viharvert tekintetét, arcvonásaiból egy évszázad történelem-lenyomata tárul elém. Kenyérre simuló tenyere felenged, hogy felém nyújtsa üdvözlésként. Szeme alá karikák mélyülnek, fejünk felett susogni kezd a diófa, miközben kérdezetlenül is beszélni kezd. „Számomra kurta örömöt hozott az élet. Gyermekségemet elvitte a nélkülözés, legénykoromat pedig a rámszakadt teendők sokasága... Hetedik gyermekként érkeztem a családba, de apámat még születésem előtt elragadta a halál. így nekünk duplán kijutott a szenvedésből, küszködésből. Bátyáimat Amerikába kényszerítette a szegénység. Nekem azonban nem maradt más választásom, mint vállalni a megfogyatkozott család fennmaradását biztosító föld művelését. Vigaszt, erőt mindehhez a hitből merítettem. Életem minden napját imádsággal kezdtem. A jámbor mezei munkát is az Ige zsolozsmázása közepette végeztem. Életem során sohasem éreztem lustálkodásra csábító fáradtságot, vagy csüggedést. Hála Istennek, az egészségemmel sem volt soha semmi probléma. Tudod, a mező volt a mi világunk. Én mondom, a földben titokzatos erő rejlik, mert aki egy- I szer megismerte és megszerette az életet adó mező-világot - az az ember már élni sem tudna nélküle... És miután elvették, „kollektivizálták"? Egy szülő azután is gyermekeként szereti csemetéjét, ha az már felnőtt lett, és kirepült a családi fészekből... Ma már ebben a piciny faluban jószerivel csak öregek laknak. Az utóbbi években olyan lett itt a csend, mint a temetőben. Szétszéledt a falu népe a nagyvilágba Olyanokká váltunk, akár a kötetlen kéve: erősebb fuvallat, s szédülünk. Maholnap ránk omlanak az egek! Az iskolánkat régen bezárták. A néphagyományokat, szokásokat sem őrzi már senki. Az öregek intelmeinek nincsen foganatja. A mi szavunk már arra sem elegendő, hogy megszenvedett tapasztalatainkat tovább adjuk“ - mondja zsugorodó szemekkel. Közben ránk hűvösödön a délután Megmártóztunk az egyre csípősebbé váló levegőben; még befogadjuk szemünkkel a különös színárnyban pompázó naplementét, majd elköszönünk egymástól. Estvány bácsi, aki kétszer is megjárta a háború poklát, aki hoszszú ideig szenvedte az orosz munkatáborok embertelenségét, aki ismeri a csalánleves és korpakása ízét - most belemerül a határtalan meszszeségbe, mígnem tengerré árad a szeme, s pillogásaiban el nem merül a jégheggyé növesztett bánat. Búcsúzás közben arra gondolok, hogy e sokat szenvedett arcok, lám, azért vannak, hogy kihordják az Időt. (korcsmáros)
