Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-02 / 217. szám
4 1991. november 2. Szabad ÚJSÁG Amerikában sem könnyű a kis vállalkozónak A kijózanodás évtizede A földműves örüljön, hogy dolgozhat? Ejnye-ejnye, miniszter úr! (A szerző felvétele) Az USA-ban még mindig elevenen él a vállalkozás mítosza, bár a 90-es években jelentős mértékben romlottak az új vállalkozások indításának esélyei. A „small is beautiful", a bőven buzgó pénzforrások, a bóvlikötvények tündöklése, a kockázati tőke virágkora, a kisvállalkozások viharos fejlődése mintha a 80-as évekkel együtt véget ért volna. Nem változott azonban az a meggyőződés, hogy a vállalkozás az „Amerikai Álom“ megvalósításának, az erős nemzet építésének záloga. A vállalkozások indításának, a kisvállalkozások felfuttatásának feltételei Amerikában - a 80-as évek álomvilágát követően - közelítenek a más időkben és más országokban megszokottakhoz. Még alig néhány éve a reménybeli vállalkozónak szinte elég volt prezentálni egy derülátó üzleti tervet — az optimizmus, mint ismeretes, sohasem volt hiánycikk az USA- ban a bankárok máris nyitották a bukszájukat. Ma a bankok már a konszolidált kisvállalatoknak is a rigorózus vizsgálat után hiteleznek, de az is előfordul, hogy különösebb indoklás nélkül nemet mondanak. A korábban mindenütt szaglászó kockázati tőkések is mintha felszívódnának, különösen ódzkodnak manapság a vállalkozásindítás finanszírozásától. Egyre gyakrabban vonják ki tőkéjüket a néhány éve nagy reményekkel indított bizniszekből. Menekülésük nem egyszer végzetes a vállalkozások számára. Támogatva is nehéz az indulás A hírek szerint a 90-es évek elején az új vállalkozások indításának legfőbb forrása a saját megtakarítás, a személyi kölcsön és a családtagok, rokonok, ismerősök befektetései. A bankokkal való alkuban a meggyőző, kiérlelt üzleti terv prezentálása mellett a garancia a legfőbb adu, e szerepet legtöbbször a családi ház és egyéb ingatlan, ingóság vagy pénzzé tehető vagyonjog tölti be. Ha több-kevesebb kitartás, utánjárás árán is, de azért még fellelhetők a kockázati tőkések is, akik azonban nemcsak egyre válogatósabbak, de igen kemény feltételeket is szabnak: általában az üzletrész 30 százalékát kérik a kölcsönbe adott pénz fejében. Mint „gondos gazda" aztán komoly beleszólást kérnek az üzletbe, amit a legtöbb ambiciózus, önmegvalósító vállalkozó érthető módon nehezen visel el. Ráadásul a kockázati tőkések amúgy is vonakodnak a semmiből induló üzletektől, a mostani pénzügyigazdasági klímában jobban vonzódnak a néhány éves, már fejlődésnek indult vállalkozásokhoz. Az indulás pénzügyi és egyéb problémáit hivatott segíteni egy sor állami és nonprofit szervezet. A kormány Small Business Administration (SBA) elnevezésű hivatala és annak kiterjedt országos hálózata, szakosított szervei a tájékoztatás, szakmai oktatás és tanácsadás mellett garanciavállalással, sót bizonyos esetekben kockázati tőkés minőségben is megpróbálja átsegíteni a vállalkozókat a legnehezebben. A makacsnak tűnő recesszió közepette igyekezete több mint érthető, különösen ha figyelembe vesszük a kisvállalkozások nemzetgazdasági súlyát: az Egyesült Államokban értékesített áruk és szolgáltatások 44 százalékát kisvállalatok teljesítik, a GNP-n (bruttó nemzeti termelés) belüli részarányuk 39 százalék. A munkavállalók fele kisvállalatoknál áll alkalmazásban, a legutóbbi időkig is minden három új munkahelyből kettőt a kicsik teremtettek. Vállalkozásfejlesztés a kisebbségeknek A 90-es évekre a vállalkozásindítás előmozdításának egy új aspektusa került a közvélemény figyelmének középpontjába: a kisebbségek, a szegények, a munkanélküliek és segélyen élők, vagyis a hátrányos helyzetűek sanyarú helyzetén úgy próbálnak segíteni, hogy vállalkozásra akarják ösztökélni őket. A hírek szerint országszerte vagy száz ilyen célú program indult be - néhány állami égisz alatt, a többség azonban nonprofit szervezet. A szeptember 22-28. között megrendezendő „Kisebbségi Vállalkozásfejlesztési Hét" (Minority Enterprise Development Week) lendületet akar adni a nemes törekvéseknek, hogy a hátrányos helyzetűeket vállalkozással segítik. Az SBA adatai szerint 1982 és 1985 között 80,5 százalékkal 400 ezer fölé nőtt például a fekete tulajdonban lévő vállalkozások száma. Eme forrás szerint ígéretes, hogy a fekete vállalkozók a sarki füszerbolt után már behatoltak a termelésbe, a nagykereskedelembe, az építőiparba és a pénzügyekbe is. Az SBA az utóbbi három évben 10 milliárd dollárnyi állami megrendeléshez segítette hozzá a kisebbséghez tartozó kisvállalkozókat. A legelterjedtebb segítség a garanciavállalás: az utóbbi öt évben az SBA 180 millió dollárnyi garanciavállalása révén 7390, kisebbséghez tartozó vállalkozó jutott összesen 678 millió dollár bankkölcsönhöz. Az érdeklődés nyilvánvaló, hiszen csak tavaly 150 ezer, hátrányos helyzetűnek minősített vállalkozó vagy leendő vállalkozó vette igénybe az SBA tanácsadó-oktató szolgálatát. Más országok gyakorlatához hasonlóan különleges kedvezmények illetik meg a válságövezetekben letelepedő vállalkozókat. A szép számok ellenére a valóságos helyzet eléggé borús, hiszen éppen a legtöbb szociális gondot okozó, legkilátástalanabb helyzetben levőkből lehet a legkevésbé vállalkozót faragni. A vállalkozást e körben természetesen nagyon szűkén értelmezik, inkább arról van csak szó, hogy a segélyen tengők saját maguknak teremtsenek valamiféle, többnyire az otthonukban végzendő munkából származó szerény megélhetést (self-employment). A Washington államban őket segítő, némi eredményt is felmutató program azonban világosan rámutatott, hogy leginkább azokat sikerült különféle segítséggel elindítani a vállalkozás rögös útján, akiknek középiskolai érettségit meghaladó képzettségük volt, korábban több évig alkalmazottként tapasztalatot gyűjtöttek bizonyos területeken, és anyagilag relatíve stabilak voltak. Ez meg is mutatkozik az indított vállalkozások jellegén: a legtöbben az építőiparban, a komputerszakmában, könyvelöiszámviteli szolgáltatóként vagy menedzsment-tanácsadásban próbálnak szerencsét. Folytatni sem könnyű A vállalkozás indítása után is még sok nehézség, buktató vár a vállalkozóra, amíg kitapossa helyét az általa választott üzletágban, megszilárdíthatja ott pozícióját annyira, hogy aztán csak minden régi és új piaci résztvevőt érintő, a piacgazdaságban szokásos versenyt állja. A felfutásnak is megvannak azonban a különleges, specifikus nehézségei. Ezek közül érthetően a pénzügyi jellegűek a legkomolyabbak. A bankkölcsönök mellett, éppen a kockázati tőke visszahúzódása miatt, egyre inkább előtérbe kerülnek azok a gazdag magánemberek, magánbefektetők, akik pénzük egy részét hajlandóak - természetesen bizonyos feltételek mellett - fejlődésnek induló ígéretes vállalkozásokba fektetni. Mivel itt a közvélemény, a médiák által többnyire ismeretlen magánbefektetőkről van szó (akik több oknál fogva egyáltalán nem törekszenek publicitásra), e források megtalálása a legnehezebb feladat. A szájhagyomány ugyan itt sem megvetendő hírforrás, de Amerika nem lenne Amerika, ha ezen igény kiszolgálására nem jött volna létre a „pénztaláló“ (money finder) biznisz, ahol a szolgálatokért állítólag a felhajtott pénz 5 százalékát kérik. Az állótőke-beruházás finanszírozásának bevált módja ugyan a lízing, de éppen a dinamikusan fejlődő pénz- és tőkehiányban szenvedő kisvállalkozók akadnak fenn az egyre alaposabb hitelképességi tesztek rostáin. Minthogy Amerika a vállalkozások, az innováció bölcsője, ma már e piaci igényre is megvan a megoldás: a „venture leasing“, vagyis a kockázati lízing, amikor a friss vállalkozó a lízingdíj fizetése mellett az üzletnek egy részét is átadja a gépekért, berendezésekért cserébe. Sokszor azonban éppen a gyors fejlődés lehetősége sodorja pénzügyi bajba a vállalkozásokat. Nem ritka, hogy a fényes jövő előtt álló, erős mérlegekkel büszkélkedő fiatal vállalkozások fejre állnak, mert képtelenek kifizetni esedékes számláikat. Ezt csak a legszigorúbb, legtudatosabb menedzseléssel, a tartozások és követelések, valamint a raktárkészletek erős kézben tartásával lehet megelőzni - mondják a szakértők. E tekintetben nincs különbség kis- és nagyvállalat között, csakhogy az egy-két vagy néhány fős cégeknél ez sokkal nehezebben valósítható meg. Ezért a tanácsadók nem győzik hangsúlyozni, hogy a kisvállalkozó szeme előtt mindig a cashflow lebegjen. Javasolják, hogy minden kisvállalkozó tervezze meg legalább a következő hónapra várható bevételeket és kiadásokat, a tervet pedig hetente vizsgálja felül, és szükség esetén módosítsa. Mindebben segítenek ma már a különféle pénzügyi komputerprogramok és a pénzintézetek speciális szolgáltatásai. Az időnkénti pénzszűke azonban még így is nehezen védhető ki. Erre megoldás a factoring, vagyis a követelések eladása, ami itt egyre népszerűbb a kisvállalatok körében. A factoring esetén is érdemes több ajánlatot bekérni. Néhány factoring-cég kiköt egy minimális összeget, ez többnyire 10 000 dollár. A számla átadásakor a factoráló a követelés 50-95 százalékát (a tipikus a 70-80 százalék) azonnal kifizeti, a fennmaradó részt esedékességkor, levonva a díjat, amelyet százalékban határoz meg. Ez harminc nap esetén 3,5 százalék. Az amerikai pénz- és tőkepiac most érzi meg a 80-as évek vadhajtásait - a hatalmas kölcsönpénzzel kikényszerített irracionális vállalatfelvásárlásokat, a nekivadult és most szakadékba zuhant ingatlanbizniszt, a kül- és belföldi igénylőknek gondtalanul osztogatott kölcsönöket -, melyek temérdek behajthatatlan követelésként nehezednek a gazdaságra. A kijózanodás időszakában nehezebb azoknak, akik most akarják vállalkozásukat indítani. Ha valaki azonban eltekint a 80-as évek ma már egyre többek által abnormálisnak tartott pénzügyi klímájától, akkor az amerikai vállalkozók gondjai, nehézségei nem tűnnek rendkívülinek, sőt magyar szemmel nézve talán még irigylésre méltóak is. (NV) A minisztert kifütyülte a tömeg A múlt héten csütörtökön ismét nagygyűlést tartottak Szlovákia földművesei. Ezúttal, kelet-szlovákiai sorstársaik szorgalmazására Pozsonyban, a Szlovák nemzeti felkelés terén találkoztak mezőgazdászaink. A szakadó esőben is mintegy tízezren hallgatták végig a mikrofonnál egymást váltó szónokokat. Jozef Kréek szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszólalását azonban szinte mindvégig füttykoncert kísérte. Igaz, az ágazat „első embere“ néhány, például kedden tett „lekezelő“, sőt egyenesen nevetségesnek tűnő kijelentéseivel már jó előre magára haragította a kizárólag földművelésből élők tízezreit. Kijelentette például, hogy teljesen feleslegesnek tartja az összejövetelt, az amúgy is pénzszűkében levő mezőgazdasági üzemek dolgozói pedig jobban tennék, ha odahaza maradnának, s szednék a répát, szüretelnék a szőlőt meg törnék a kukoricát, hisz rengeteg a munka a földeken. Az utazáshoz felhasznált méregdrága gázolajat is inkább a termés betakarítására kellene fordítani. Kár azért a pénzért is, jegyezte meg továbbá, amit az egyes gazdaságok a résztvevőknek bérként kifizetnek. Tanácskozzanak, gyúlésezzenek az emberek télen, decemberben, tanácsolta, amikor kevesebb lesz a határban a tennivaló. Dlouhy miniszter úr is épp Amerikában tartózkodik, érvelt, hát nincs is kivel érdemben megvitatni, tisztázni, s végérvényesen lezárni az ágazatban felhalmozódott vitás kérdéseket. Drága miniszter úr! Kilóg ám a lóláb, de nagyon! Egy valamiről el tet-A nemzetközi konferenciát az olasz külügyminisztérium szervezte, hogy megvitassák az Európai Közösség fejlesztési- és segélypolitikájának alakulását. Németh Miklós kifejtette, hogy Nyugat-Európának az eddiginél jobban meg kellene nyitnia piacait elsősorban a textil- és mezőgazdasági termékek előtt, ugyanis Kelet-Európa ezekből exportképes. Ha a közösség ezt nem teszi meg, akkor új vasfüggöny keletkezhet, ezúttal Nyugatról. A kelet-európai országok azzal, hogy megindultak a piacgazdaság felé, valójában csapdába kerültek, amikor elindították a gazdaság privatizációját. Egyrészt kiderült, hogy az átállás költségei a vártnál jóval nagyobbak, másrészt, hogy semmiféle receptjük nincs sem az erős infláció, sem a munkanélküliség nyomán várható szociális és politikai feszültségek kezelésére. A Nyugatnak sincs valódi stratégiai válasza erre a helyzetre, és a korlátoszett feledkezni: a mezőgazdászok már jó egy esztendeje hasztalanul beszélnek, érvelnek, tiltakoznak, a kormány a kéréseik, követeléseik ellenére sem igen módosít álláspontján. Volt már télviz idején is demonstráció, mégsem lett foganatja! Csoda hát, ha a bérből és fizetésből élő mezőgazdasági dolgozók elégedetlenek? Lett volna elég idő az elmúlt hónapok során a cselekvésre. De sajnos, minden ez ideig elhangzott észérv pusztába kiáltott szó maradt csupán! A pozsonyi összejövetelen részt vett Bodonyi János mérnök, az ipolybalogi mezőgazdasági szövetkezet elnöke is.- A helyzetünk - kommentálta a miniszter szavait - most már valóban tarthatatlan. A mai napig sincs átfogó agrárprogramunk. A félretájékoztatott, rosszul informált emberek minket, földműveseket okolnak bizonyos élelmiszer-ipari készítmények eszméletlen drágulásáért, holott mi mit sem tehetünk minderről... Mitőlünk példának okáért hónapokon át 3 korona 80 fillérért vásárolta fel a nagykürtösi üzem a tej literét, a boltokban viszont több mint 6 koronáért értékesítette. Ráadásul most már szerződésünk sincs a tejre! Sok esetben meg, panaszolta továbbá a szakember, áron alul, eleve veszteséggel sem tudnak bizonyos készleteiktől megszabadulni. Nem kell a marhahús, a tej, a szőlő... A nagygyűlés költségeit egyetlen nap alatt „elrabolja" tőlük a csarnok. A nagygyűlésre szükség volt! zott összegű segélyek osztogatása hosszú távon kifejezetten veszélyessé válhat. Az alelnök szerint kiemelt fontossága van a műszaki és az infrastruktúrális fejlesztésnek, ami a nemzetközi intézmények, a kormányok és a magánszervezetek lévén elindult ugyan, de jobb összehangolásra lenne szükség arra, hogy a külső finanszírozási céllal adott kölcsönöket is egyeztessék az erre illetékes intézménnyel annak érdekében, hogy ezek a pénzek kizárólag a szerkezetátalakítást és a makroökonómiai egyensúlyt szolgálhassák. A római tanácskozáson az olasz külügyminiszter, Gianni de Michelis szorgalmazta, hogy az Európai Közösség össztermékének egynegyed százalékát kizárólag Kelet-Európa támogatására, az együttműködés fejlesztésére fordítsa, mert ez Nyugat- Európának is alapvető érdeke. ZOLCZER LÁSZLÓ Új vasfüggöny? Csapdában a kelet-európai országok Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kész hosszú távú kedvezményes kölcsönökkel segíteni a kelet-közép-európai országok gazdaságának strukturális átalakítását, és egyúttal ösztönözni a nyugati beruházókat, hogy növekvő mértékben vállaljanak szerepet ebben a folyamatban. Egyebek között erről beszélt Németh Miklós, a bank alelnöke egy római tanácskozáson. (VG)
