Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-01 / 190. szám
1991. októberi. 5 Szabad ÚJSÁG „A béka nem issza ki annak a tónak a vizét, amelyben él. “ (Buddhista közmondás) Jövőfaló emberiség A Kagyló, egy magyar nyelven is megjelenő külföldi szaklap nemrég rendkívül érdekfeszító tanulmányt közölt az emberiség egyik örökké időszerű gondjáról: a táplálkozásról. Az írás főbb gondolatait az alábbiakban adjuk közre. A két egymás mellett álló templom akár jelkép is lehetne: Feleden jól megférnek egymással az emberek. Az ipar ment, a mezőgazdaság is A tábla maradt A húst szeretjük a legjobban Az emberiség idejének és energiájának legnagyobb részét a létfenntartására fordítja. Ez így van az egyénnél is. Mindez felhívja a figyelmet arra, vizsgáljuk meg, hogy a táplálkozás - amely a létfenntartás gerincét képezi - milyen befolyással van a környezetünkre és jövőnkre. Az eddig ezzel kapcsolatban feltárt tények riasztó képet és sötét jövőt tárnak elénk arra az esetre, ha továbbra is változatlanok maradnak az étkezési szokásaink. A világ lakosságának mintegy 90 %-a vegyes táplálkozású, ám a létfenntartáshoz szükséges tápanyag jelentős részét állati hús, zsír, tojás stb. képezi. A legújabb tudományos elemzések azt mutatják, hogy az állati termékek fogyasztásán alapuló táplálkozás következtében Földünk eltartóképességének határa közelébe érkezett, és ha nem következik be változás, emberek százezrei fognak éhen halni a következő évtizedekben. A fő ok a következő: a húsfehérje előállításához 6-15-ször annyi mezőgazdasági termőterület szükséges, mint ugyanolyan mennyiségű növényi fehérje előállításához, és a termőterületet ma már nem lehet jelentősen növelni. Fehérje - luxusáron A növényi fehérjének állati fehérjévé való átalakítása nagy veszteséggel jár. A kérdést Kelet- Európában még nem kutatják, ezért adataink főleg az USA-beli statisztikákból és kutatási eredményekből származnak, de a világ más tájain is hasonló eredményekre jutottak. A legrosszabb hatásfokkal a bárány dolgozza fel a fehérjét: 16,5 kg növényi fehérjéből csak egy kg húsfehérje keletkezik. A legnagyobb mennyiségben fogyasztott marha- és sertéshússal hasonló a helyzet, mivel ezek az állatok is „gazdaságtalanul értékesítik“ a bevitt fehérjét. Tágabb összefüggésben azt jelenti, hogy míg a zömmel húst fogyasztó ember egyéves élelmét 1,5 hektár földről lehet biztosítani, addig a laktovegetariánust 0,2-0,4 hektár, míg a csak növényeken élőt 0,06-0,1 hektár termőterület is eltartaná. Más szavakkal: az a földterület, amely akár húsz vegetáriánust is táplálhat, csak egy vegyes táplálkozását tud ellátni élelemmel. Vagy egy másik idevágó adat: a világ szarvasmarha-állománya önmagában annyi növényt fogyaszt évente, amennyi 8,7 milliárd ember - a föld jelenlegi népességének csaknem kétszerese - kalóriaszükségletét fedezné. Gazdasági szempontból a nem vegetáriánus étkezés tragikus pazarlás. A gabona takarmányként tében (USD) való felhasználásával nemcsak a benne lévő fehérje 90 százalékát veszítjük el, de elpocsékolódik a kalóriaérték 96 százaléka, a rost- és szénhidráttartalom pedig teljes egészében. (Pl. Németországban jelenleg a termelt gabona 8 százaléka kerül emberi fogyasztásra, a maradék 92 takarmány.) A „műhús“ káros hatásai A kísérletek bebizonyították, hogy a csirkehús előállítása meglepően kevés növényi fehérje felhasználásával jár. Sok szakértő szerint - akik főleg a húsipar érdekeit védik - a szárnyasok tömegtenyésztése megoldaná az élelmiszerhiány problémáját, és így még a húsfogyasztást sem kéne különösebben mérsékelnünk. Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Gintner Zénó biokémikus, ugyanis ezt állítja: „Tény, hogy a csirke olcsóbban nevelhető, mint a többi húsállat, de a baromfihús egészséges voltát hangoztató jelszavak mégis csupán reklámfogások. Az is igaz, hogy a szárnyasok más húsoknál jobban emészthetők, de a intenzív tartás miatt molekuláris és szöveti szinten nagymértékben degenerálódott a fehérjestruktúrájuk a természetesen - s így drágán- nevelt csirkékéhez képest. Ez a fogyasztóban is lassú szervi elváltozásokat okoz, és például rák, magas vérnyqmás, ízületi bántalmak stb. kialakulásához vezethet.“ Hozzáteszi még, hogy míg az 1940-es években 4,7 kg takarmányfehérjéből állítottak elő 1 kg csirkehúst, a 80-as években már 2,2 kg is elegendő volt. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy genetikailag manipulált fajtákat, hibrideket tenyésztettek ki, melyeket mesterséges vitamin- és ásványkeverékkel tápláltak és hormonokkal kezeltek. A fogyasztók „műhúst“ kapnak, amely ugyan nem zsíros, de korántsem egészséges. Visszaállítani a természetes harmóniát! Az Overseas Development Council becslései szerint amennyiben az Egyesült Államok 10 százalékkal visszafogná a húsfogyasztást, 12 millió tonna alapanyag szabadulna fel évente, amely közvetlenül szolgálhatna emberi táplálékul. Ez a mennyiség önmagában elegendő lenne arra, hogy megmentsük azt a 60 millió embert, aki évente éhenhal... Az USA-ban annyi gabonát fordítanak takarmányozásra, hogy a világ minden lakosa számára jutna belőle két szelet kenyér naponta. A Brundtiand-jelentés szerint a Föld lakossága a következő 35-40 év alatt legalábbis megkétszereződik: 5 milliárddal nő, de az is lehet, hogy 14 milliárddal, ha a fejlődő országokban tovább tart a népesedés jelenlegi üteme. Ez a népesség a mainál háromszor több élelmiszert fog fogyasztani, amihez az ötszörösére kellene emelni a mezőgazdasági termelést. Ugyanakkor az már csaknem elérte teljesítőképességének határát. Úgy tűnik tehát, hogy ördögi körben vagyunk: a húsfogyasztás elóbb-utóbb éhínséget teremt. „Hogy ne így legyen, meg kellene szívlelnünk azt a bölcs mondást, miszerint az embernek elsősorban saját magát kell megváltoztatnia: úgy, hogy minden cselekedetével harmóniában legyen a természettel. Bölcsebbekké kell válnunk, mert modern technikával ugyan, de magunk alatt vágjuk a fát“ - zárja a figyelemfelkeltő tanulmányt közreadó Bányai Géza. (Feldolgozta: -ki-) A múlt hibáiról manapság sokszor hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mint egy liter flakonba zárt ecetről: lent is fent is egyformán savanyú. Szerintem, ha az elmúlt negyvenöt év hiányosságait veszszük alapul, külön kategóriába kell sorolni pl. a nemzetiségi és a gazdaságpolitikát, sőt mondhatnám úgy is, hogy minden eddigi kormánynak megvolt a saját és sajátos (le)építö programja, amely vidékenként, ezen belül településenként változott. Feled - amelyet a Rátót-nemzetség már az 1200-as évek közepén birtoka székhelyévé választott - fekvésének köszönhetően a háború után rövid ideig járási székhely lett, s a hatvanas évek végéig viszonylag fejlett ipara és szolgáltató hálózata volt. Nemcsak a helybéliek találtak itt biztos megélhetést, hanem a környező, sót a távoli falvak lakói közül is sokan. A hetvenes évektől kezdve aztán fokozatosan kezdte elveszíteni ipari jellegét. Az üzemeket áthelyezték Rimaszombatba, sót mi több, ma már a feledi állami gazdaság is várgedei székhellyel működik. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Feled 2141 lakosából 889 munkaképes és ebből 550 dolgozó kényszerül naponta ingázásra. (Száz személy pedig munkanélküli segélyből él - a szerző megj.) Tehát a község Rimaszombat vonzáskörébe kerülve- a munkalehetőségeket tekintve- csaknem teljesen leépült. A legtöbb helybéli lakost a vasút foglalkoztatja, a többit az az egypár fióküzem, amely itt maradt. És a magánvállalkozók, akik most kezdenek „elszaporodni“ Feleden. A falu jelenlegi vezetősége Feled fényes múltjából a gondokon kívül alig örökölt mást.- Vegyük például az iskolát- kezdi Feledi Zoltán polgármester. - A szlovák és a magyar osztályokat naponta 700 diák látogatja, a tantermek viszont nem felelnek meg a követelményeknek. Pedig bármennyire hihetetlen, de az új iskolaépület telkét már 25 éve megvásárolta a község. A lakosság és az akkori vezetők már a hatvanas évektől szorgalmazták az új iskolát, de az építkezés évről évre elodázódott. Most viszont ígéretet kaptunk, hogy jövőre megkapjuk legalább az alapok lerakásához szükséges pénzösszeget. A járási illetékesek abba is beleegyeztek, hogy a 16 tantermes iskola helyett - amilyet eredetileg terveztünk -, nagyobbat, 20 tantermest építsünk. Terveink között szerepel továbbá a vízvezetékhálózat befejezése még az idén; ugyancsak a ősz folyamán kezdjük meg a szennyvízcsatorna építését, valamint a ravatalozó alapjainak lerakását. Az utóbbi akciókra van anyagi fedezetünk, és biztosított a munkaerő is. Feledet nem kevesebb, mint négy „náció“ lakja: zömében magyarok és szlovákok, kevés cseh, és a népszámlálási kérdőíveken 128 polgár vallotta magát roma származásúnak. (A polgármester szerint ez utóbbiakból a valóságban több mint háromszor ennyi él a faluban.) A választások előtt több politikai párt és mozgalom alakult a községben, de ezek tevékenysége lényegében csak a választásokra összpontosult, azóta állandó munkát egy sem fejt ki.- Nálunk sem a pártok, sem a felekezetek, de még a nemzetiségek között sem tapasztaltunk komolyabb ellentéket - folytatja a polgármester. - Hogy jól megférünk egymás mellett, azt egy nemrégiben megtörtént esettel szeretném bizonyítani: idén tavasszal meglátogatott bennünket a nyelvtörvény betartását ellenőrző bizottság egyik tagja, és nehezményezte, hogy a hivatalunk neve magyar nyelven is fel van tüntetve. A panasz természetesen a helyi tanács elé került, ahol a döntő szót éppen a Szlovák Nemzeti Párt képviselője mondta ki: maradjon a tábla. Hozzátette még, hogy a községben élő szlovákokat nem zavarják a magyar feliratok. A táblát pedig vegye le az, akinek nem tetszik, de saját költségén tegyen másikat a helyére. A tábla más magyar feliratokkal együtt ma is ott van a helyén, bizonyítván, hogy valóban jól megvannak itt egymással az emberek. „Apró“ példa, de érdemes észrevenni az ilyesmit is. FARKAS OTTÓ Fehérjekonverzió: Hány kg növényi fehérjéből lesz 1 kg állati fehérje? Fehérjeköltségek: Egy átlagos termetű felnőtt ember ajánlott napi fehérjeigényének (kb. 40 g) költségei különböző élelmiszer-fajták ese-
