Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-26 / 212. szám
Márai Sándor Mennyből az angyal Menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincs aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most a gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett - És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta - Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta - Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják mit is cselekszenek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt." Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik - Ók, akik örökségbe kapták - Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor - Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég hasad a hajnal, Mondd meg nekik - mennyből az angyal. (New York, 1956) Bencsik András Forradalom volt Hol vannak a hősök, akik karabéllyal a kezükben szálltak szembe a páncélosokkal? Hol vannak a bátrak, akik utcáról utcára, sarokról sarokra hátrálva, vereségük biztos tudatában harcoltak, amíg lőszerük volt, amíg az aknák szét nem tépték felettük, körülöttük a vakolatot, hol vannak a Corvin-köz legendás hősei, a Kilián- Iaktanya felkelői, hol vannak a csepeli, sztálinvárosi melósok, akik még akkor is harcoltak, amikor már minden elveszett, hol vannak a budai vár utcáira káliszappant kenők, a tankokat üres felfordított lavórral (tányérakna!) ijesztgetők, a benzinespalackot fegyverként használók, hol vannak a bukott angyalok, akik még napokig rejtegették zsebükben három maradék golyóval a revolvert, hogy végül a hídról a Dunába hajítsák, mert akkor már minden elveszett? Hol vannak az ellenségek és hol vannak az árulók? A gyávák, akik meglapultak otthon, érzelmes regényeket olvastak az óvóhelyeken és rettegtek minden távoli lövéstől, a sietve hűségnyilatkozatokat tevők, a másnaptól aljasul hazudozók, a tiszta szándékokat mocsokkal bekenők, a gyilkosok, az utólagos leszámolásban és az utólagos megfélemlítésben jeleskedők, hol vannak a mészárosok, a hóhérlegények és a kihallgatok, az új rendre sietve fölesküdök, az igazság pillanatát gyorsan elfelejtők, a múltjukat ma újra elfelejtő kaméleonok? Hol vannak a tisztátalanok, a már korábban is mocskosok, a gyöngék, akik behódoltak az aljasságnak, akiknek ötvenhat tiszta szele a számonkérést, a halálfélelmet hozta el, akik ugyancsak fegyvert markoltak, akiknek megkönnyebbülést hozott a megszállás, akik önmagukat látták igazolva a lánctalpak csikorgásában, akik boldogan üdvözölték a felélénkülő hazugságáradatot, akik konszolidációnak nevezték az árulást, akik jogos félelmükben verték vissza a hatvannyolcas reformot? Hol vannak a gyerekek, a semmit sem értők, akik kisdobosként az első pohár kakaóval és a kék nyakkendővel szívták magukba az árulást anélkül, hogy tudták volna, mit tesznek, akiknek agyából kimosták a lehetséges kérdéseket, akiknek reflexeiből kiiktatták az önvédelmet, akik mozgalmi dalokat cseréltek föl popzenére és azt hitték, hogy ők a bátrak, a tiszták, és övék a konszolidált jövő? Hol vannak az elűzöttek és az elmenekültek, hol vannak a teherautók, a fagyos, átázott hajnalok, az első banánok a lágerben, az első idegen szavak, az első hasonulások másokhoz, az első elfelejtett otthoni mondatok, a távolban fölépített mítoszok, a mítoszokból fölépített bárgyú fogadkozások, az első ajándékcsomagok az otthonmaradottaknak? Hol vannak a megkövesedett gyűlöletek és gyanakvások, az előbb kényszerből, utóbb önként vállalt távolmaradások és az első óvatos hazalátogatások? Hol van a Trabant-szocializmus fáradt, hónalj-illatú nyomor-romantikája, a puha-félelem, puha-gyávaság, puha-bátorság, puha-közöny, puha-biztonság, lakáskiutalás, társbérlet, tévéelőjegyzés, rádiókabaré, pesti viccek gyáva cinizmusa? Hol van az alkoholba és öngyilkosságba menekülő értelmiség, a robottal önmagát megnyomorító, elbutító munkásság, a kirabolt, kifosztott, de önmagát tovább fosztogató parasztság, a megzabolázott egyház, a pénzért mindenre hajlandó művészek, a diszszidens tudósok, a korrupt hivatalnokok megváltó álma? Hol van a nyolcszázezer párttag elveszített becsülete, hol van a munkásőrség szürke serege, hol vannak az ifjúgárdisták széldzsekijei, hol vannak a gumibotok, a tiltott márciusi tüntetések, a kigúnyolt és megvert szamizdatosok kihallgatói és besúgói, hol van az internacionalizmus, hol vannak a szovjet elvtársak, hol van a békemozgalom? Hol van minden nyomorúságunk, bűnünk és árulásunk? Hol van a föloldozás? Hol van apám, anyám és hol van a testvérem? Hol van a barátom, aki az ellenségemmé lett és hol van az ellenségem, aki a szövetségesem ma? Hol van az arcom, hol van a lelkem, hol van a megnyugvásom? Hol van ötvenhat vakító igazsága, hol vannak az ifjúkommunisták, akik az oroszok ellen harcoltak, hol vannak a ki tudja honnan felbukkant, ki tudja hová eltűnt raccsoló bárók, hol van a kommunista mártír miniszterelnök és gyilkosa, a másik kommunista, akiért egy egész ország, egy egész világ rajongott? Hol van a lapító Szabad Világ lelkiismeret-furdalása, hol van Amerika, aki nem mert és nem is akart segíteni, hol van a gazdag Európa, aki hagyott minket elbukni és aki sietve kiegyezett a gyilkosokkal, hol van a pénz, amit a szocializmus kapott, hol van a számla, amit még mindig fizetünk, hol vannak a vörös bárók dáridói, hol vannak az elvtársi kapcsolatok és a szocialista összeköttetések, hol vannak a protekciók és a kijáró emberek, hol van a frizsiderünk? Hol vagytok németek, délszlávok, zsidók, magyar románok, szlovák magyarok, ruszinok, jugoszlávok, román magyarok, hol vagy szocialista embertípus, hol vagy elvtársi-baráti légkör, hol vagy közmegegyezés? Hol vannak a kevesek, a tiszták, hol van az elégtételük, hol vannak a mindig lázadók, a kétségeikből újra és újra földtámadók, hol vannak a nyomorgók, a télen ballonkabátosok, az életüket elégetők, a bohócok, a megalázónak, a megszállottak, a hitükbe beleőrülők? Hol vagy 1956. október 23-a? Hol vagy hit? Hol vagy igazság? Hol vagy tisztaság? Hol vagy vágyva vágyott, áldott és átkozott forradalom? (Pesti Hírlap, 1991. 10. 22.) In memóriám 1956. október 26., Cs. Kovács László grafikája Címek az 1956. október 31 -ei Magyar Nemzet-bői: Mindszenty bíboros visszatér Esztergomba A Szovjetunió kivonja haderőit Magyarországról KIVONULTAK BUDAPESTRŐL A SZOVJET CSAPATOK Többpártrendszer - Szabad választások Megszüntették a begyűjtést Az állam gondoskodik a hősi halottak családjáról Október 23: nemzeti ünnep Világtörténelmet írunk A magyar nép felkelése egy hét leforgása alatt új lapot írt a világtörténelemben, olyan eredményeket hozott, amelyeknek jelentősége messze túlterjed a kis ország határain. Harcunk legfőbb célja, a szovjet csapatok kivonása ténnyé vált, a szovjet páncélosok elhagyták fővárosunkat és megkezdik az ország területének kiürítését is. Ezzel újjáalakult az európai és a világhelyzet, olyan új lehetőségek teremtődtek, amelyek már magukban hordozzák a világméretű kibontakozás csíráit. A Duna-medencében Ausztria mellett most egy második semleges ország jön létre, amely egyaránt jó kapcsolatokat akar fenntartani minden néppel, elsősorban a szomszédos népekkel. Ezáltal megteremtődtek a semleges Közép-Európa létrehozásának feltételei, ami a jelenlegi helyzetben egyedül oldhatja meg a még rendezetlen nemzetközi kérdések nyugvópontra juttatását. Az, ami nem sikerült az ENSZ tízesztendős fennállása alatt, ami nem sikerült a nagyhatalmak külügyminisztereiriek tanácskozásán, a Szovjetunió és a Nyugat közötti realitásokon nyugvó megegyezés, most a magyar népi forradalom győzelme következtében lehetővé és elérhetővé vált. A magyar nép ezekben az órákban hálatelt szívvel fordul a Gondviselés felé, mert annak segítsége és áldása nélkül nem győzhettek volna fegyvereink. Tizenkét esztendő után végre ismét szabadon lélegzik fel népünk, megfogyatkozva bár, de törve nem, lát hozzá, hogy az októberi véresen nagyszerű eredményekre alapozva felépítse a maga új, demokratikus országát. Ezekben az órákban köszönetünket nyilvánítjuk külföldi barátainknak is, akik a maguk lehetőségeihez mérten támogatták szabadságharcunkat. A szovjet csapatok kivonulásával egyidőben valóra vált másik döntő fontosságú követelésünk is: az egypártrendszer megszüntetése és a többpártrendszeren, a szabad, általános és titkos választásokon felépülő politikai élet. A Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt szervezetei gyors ütemben alakulnak meg mind a fővárosban, mind a vidéken. A rend helyreállása után megkezdődnek az előkészületek az általános parlamenti választásokra. E választásokon a nép szabadon, minden külső beavatkozástól mentesen dönt majd arról, hogy milyen kormányformában akar élni. Az új ország építését azonban nem odázhatjuk el a választásokig, az alapozás munkájához már most hozzá kell látnunk. És itt felmerül a kérdés, mennyiben támogathatja a nép a kedden alakult hattagú, szűkebb koalíciós kabinetet? Nem kétséges, hogy a forradalomban megrendült a nép bizalma mindazokban, akik az előző kormányban is részt vettek. A történelmi igazság kedvéért azonban mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a szovjet csapatokat nem Nagy Imre, hanem Gerő és Hegedűs klikkje hívta be a fővárosba. Hozzátehetjük azt is, hogy ez a szűkebb kabinet, ha későn is, de végre magáévá tette a forradalmi követeléseket, kormányprogrammá deklarálta azokat és a szűkebb kabinet tárgyalt eredményesen a forradalmi mozgalomra támaszkodva a Szovjetunióval a csapatok kivonásáról. Le kell szögezni azt is, hogy a forradalomból születő új ország első és legfontosabb követelménye a szilárd államhatalom megteremtése. Amíg a választásokat meg nem tarthatjuk, a nemzeti tanácsokra, a munkástanácsokra és a különböző forradalmi bizottságokra támaszkodó szűkebb koalíciós kabinet alkalmasnak látszik a szilárd államhatalom megteremtésére. És mi a biztosítéka annak, hogy ez a szűkebb kabinet a néppel fog haladni? Maga a felfegyverzett nép, amely immár egy jottányit sem enged követelésének valóra váltásából. De éppen a felfegyverzett nép kötelessége a rend biztosítása, Budapest közlekedésének megindítása, a főváros és a vidék kapcsolatainak helyreállítása. E feladatokat a szűkebb koalíciós kabinet és a forradalmi nép együttesen hajthatják csak végre. A fegyveres harc világraszóló győzelme után kezdjünk immár hozzá a szabad Magyarország megteremtésének heorikus munkájához. Pethő Tibor (Magyar Nemzet, 1956. október 31.)
