Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-25 / 211. szám
/ A Szlovák Nemzeti Tanács 1990. október 25-én kelt törvénye a Szlovák Köztársaság hivatalos nyeltéről mm Gazdasági és érdekvédelmi napilap Péntek, 1991. október 25. I. évfolyam 211. szóm Ára 2,30 korona Lassú felszámoltatásunk adalékai Nyelvtörvény-évforduló Ma egy éve annak, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács elfogadta a Tt. 428/1990 sz törvényét a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről Ma egy éve annak, hogy több tízezer ember tüntetett a szlovák parlament épülete előtt a kizárólagos „maticás” nyelvtörvényjavaslat mellett, mely teljesen kizárta a kisebbségek nyelvhasználatának lehetőségét a közéletben. Ma egy éve annak, hogy a magyar és kisebbségi mozgalmak képviselői dönteni kényszerültek, egy — ugyan a kisebbségek nyelvhasználatát elvileg feltételesen megengedő, de — a kisebbségeknek jogot nem biztosító törvényről A Szlovák Nemzeti Tanács magyar nemzetiségű képviselői közül sokan első alkalommal érezhették közvetlenül döntésük súlyát, anyanyelvűnk korlátozásának veszélyét s tényét, konfrontálódhattak saját magukkal, választóiknak adott ígéretükkel, mozgalmaik programjával. Felismerhették a parlamentáris demokráciát veszélyeztető erőket, egy „kulturális” szervezet „békés”, olykor „éhező” tüntetését, egy e „kulturális” célokat magáévá tevő politikai párt alkotmányellenes hatalomszerzési kísérletét. A nyelvtörvény elfogadását semmiképpen sem értékelhetjük az egypártrenszerből egy „demokratikus jogállam” irányába tett lépésként. Mind az akkor, mind a jelenleg hatályos alkotmányos szabályozás a kisebbségek, illetve a kisebbségekhez tartozók nyelvhasználati jogáról beszél a hivatalos érintkezésben, nem pedig ennek lehetőségéről. A joggal élni lehet, törvényes úton orvosolható a megsértése, míg a lehetőségre hivatkozhatunk ugyan, de megtagadása esetén semmi védelemre jogigényünk nincs. Ma már jobban látjuk a nemzetiségi intolerancia mindennapos megnyilvánulásait, ismerjük az államaparátus jelentős részének nem éppen „kisebbségbarát” megnyilvánulásait. Ez a törvény az erőset, az eszközökkel, a hatalommal rendelkezőtvédi a gyengébbel, a védtelennel szemben. Aki ezzel egyetért tudatosan vagy öntudatlanul beleegyezik lassú felszámolásunkba. Gondoljuk csak végig az elmúlt év eseményeit: „táblaháború” — a kétnyelvű föliratok megszüntetése s ezek megszüntetésére tett kísérletek főleg azokon a településeken, ahol a kisebbség valóban kisebbségben van; állami és egyházi szertartások anyanyelven történő megtartásának a megtagadása (Kassa, Léva); a kétnyelvű bizonyítványok körüli bonyodalmak; a népszámlálási ívek csak szlovák nyelven történő kézbesítése (megjegyzendő, hogy pl. a csehországi lengyelek anyanyelvükön kapták meg és töltötték ki a népszámlálási íveket); az SZK belügyminisztériumának utasítása 1991. március 4-érői a községnevek helyes használatával kapcsolatban... Megfogalmazódik bennünk a kérdés: Csak a kisebb rosszat választhatjuk? Feladhatjuk-e emberi és kisebbségi jogainkat? Válaszunk: NEM. Hiszen elveszítenénk erkölcsi jogunkat, hogy ezen jogokért tovább küzdjünk. Tudjuk, bennünk van az elmúlt évtizedek, az előző rendszer munkájának eredménye: megosztottak, atomizáltak vagyunk. Szerkesztőségünk az ismert, közölt nyilatkozatokból, véleményekből s törvényekből ad közre most néhányat. Szándékunk ezzel a viszszatekintéssel hozzájárulni a tisztánlátáshoz, felszólítani az önvizsgálatra, hibáink megvizsgálására — képviselőket, sajtót és közvéleményt; szándékunk a hibák nyílt feltárása, s az ebből következő okulás elősegítése, annak érdekében, hogy a jövő küzdelmeiben a „nyelvtörvényesdihez” hasonló praktikák ne ismétlődhessenek meg. „A Független Magyar Kezdeményezés tudatában van az elfogadott törvény belső ellentmondásosságának, hiányosságainak és tisztázatlan pontjainak. Ez a törvény azonban nincs ellentétben a jelenlegi gyakorlattal, és érvényben hagy minden eddigi nyelvhasználattal és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos rendelkezést Sajnálattal figyeljük azokat az értelmezéseket, melyek tárgyi elemzés helyeU érzelmi eszközök segítségével dolgoznak, és végső soron a kisebbségek veszélyeztetettség! érzésének növelését szolgálják. Álláspontunk szerint sokkal célszerűbb rámutatni e törvény adta lehetőségek kihasználási módjára, mintsem a törvénnyel való szélsőséges visszaélés víziójának ecsetelésével felerősíteni a Jogbizonytalanság légkörét Az FMK úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben nagyon veszélyes a hangulatkeltés és a kélségbeesettség érzésének növelése. Sokkal fontosabbnak tartjuk ennél a kialakult helyzet pontos elemzését, a célok megfogalmazását és az eszközök felmérését (...) a Független Magyar Kezdeményezésjogi szakcsoportja a közeli napokban egy anyagot dolgoz ld a törvény értelmezéséről, és ezt közzé teszi." (Risztet a Független Magyar Kezdeményezés Politikai Testületinek állásfoglalásából mehet 1990. november 9- in tett közzé az Uj Szóban.) 1§ Általános rendelkezések (1.) A törvény célja, hogy a Szlovák Köztársaság területén meghatározza a hivatalos nyelvet mint a kölcsönös nyelvi megértés és érintkezés eszközét az állam egész területén, ezzel biztosítsa az államhatalom és államigazgatás folyamatos és hatékony végzésének, valamint az önig gatás és a sokoldalú társadalmi feji szükséges feltételeit. (2.) A hivatalos nyelv érvényesítésének elő kell segítenie a szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek kultúrájának, valamint demokráciájának fejlődését a Szlovák Köztársaság területén a kölcsönös megértés, a nemzetiségi türelmesség, a humanitás és az embetjogi nemzetközi kötelezettségek szellemében. 2-§ A Szlovák Köztársaság állami területén a hivatalos nyelv a szlovák nyelv. 3. § A hivatalos nyelv használata (1.) Az állami és községi önkormányzati szervek, valamint azok dolgozói hivatali tevékenységük során kötelesek a hivatalos nyelvet használni. A természetes és jogi személyek hivatalos érintkezésben írott és beszélt formában is a hivatalos nyelvet használják, amennyiben ezt egyéb előírások másként nem szabályozzák. (2.) A közokiratok hivatalos nyelven készülnek. (3.) Az állami szervek és a községi önkormányzati szervek, valamint ezek dolgozói kötelesek megteremteni annak feltételeit, hogy alkalmasak legyenek a hivatalos nyelv használatára mind szóban, mind írásban vagy egyéb, az állam által elismert formában. (4.) A községek és városok, valamint , az utcák, a terek, a nyilvános területek nevei, valamint más földrajzi nevek a hivatalos nyelven jelöltetnek meg. 4. § A hivatalos nyelv oktatása Az állam köteles az iskolai és művelődési rendszeren belül megteremteni annak a feltételét, hogy a Szlovák Köztársaság polgárai az általános és hivatalos kapcsolatokban megkívánt mértékben elsajátítsák a hivatalos nyelvet. 5-§ Gondoskodás a hivatalos nyelvről Az állam gondoskodik a hivatalos nyelv tudományos kutatásáról, valamint a nyelvi kultúra és a hivatalos nyelv tisztaságának növeléséről. «.§ Más nyelvek használata (1.) Hivatalos érintkezésben az állampolgárok a cseh nyelvet is használhatják. (2.) Amennyiben a lakosságon belül a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számaránya egy városban vagy községben éléri a legkevesebb 20 százalékot, a hivatalos érintkezésben használhatja a saját nyelvét. Amennyiben az ilyen városban vagy községben a hivatalos érintkezésben olyan állampolgár vesz részt, aki nem tagja a nemzeti kisebbségnek, az ügyintézés a hivatalos nyelven történik. Az állami szervek és a községi önkormányzatok alkalmazottai nem kötelesek ismerni és használni a nemzeti kisebbségek nyelvét. A közokiratok és a hivatalos iratok a hivatalos nyelven készülnek. (3.) Az állami szervek és a községi önkormányzati szervek ítélik meg az 1. és 2. bekezdés alapján a hivatalos érintkezésben a nyelv használatának lehetőségét, módját és célszerűségét, tekintettel ezen törvény 1. és 4. cikkelyére. (4.) Ezen cikkely 1. és 2 bekezdése nem érinti a nemzeti kisebbségeknek az egyedi rendelkezésekből eredő jogait1 7.5 A hivatalos nyelv használatából eredő jogvitákban az rlletékes államigazgatási szervek (járási hivatalok) döntenek, s határozataikat a bíróságok vizsgálják felül. »•§ E törvény a kihirdetés napján lép hatályba. 1/ A 99/1963-as Ttsz. törvény 18. §-a (Polgári perrendtartás) a 141/1961-es Ttsz. törvény 2.§-a 14-es bek. (Büntető perrendtartás) Erősen korlátozó Bevezető megjegyzések: 1990. október 25-én a szlovák parlament A nyelvtörvény elfogadásakor hatályos, a nyelvhasználatra vonatkozó alkotmánytörvény cikkelyek: 144/1968. sz. alkotmánytörvényét a Ad 1.) A Tt. 143A968. sz. a csehszlovák- államszövetségről szóló alkotmánytörvény — 6. cikkely: 1) Á cseh és a szlovák nyelv használata egyenjogú a törvények és egyéb általános érvényű jogszabályok kihirdetésekor. 2) A Geh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és mindkét köztársaság valamennyi állami szervének tanácskozásai és az előttük lefolytatott eljárások során, úgyszintén az állampolgárokkal való érintkezésükben mindkét nyelv használata egyenjogú. Ad 2.) A Tt. 144A968. sz. alkotmánytörvény a CSSZSZK nemzetiségeinek jogállásáról — 3. cikkely: 1) A magyar, a német, a lengyel és az ukrán (rutén) nemzetiségű állampolgárok számára, nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelő terjedelemben és a törvények által meghatározott feltételekkel biztosítva van: hivatalos használatának nemzetiség által lakott te... c) a a joga az ill rületeken. Ad 4.) A nemzeti kisebbségek nyelvhasználatával kapcsolatos jelenleg hatályos alkotmányos szabályozást a Tt. 23/1991. sz. az alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánylevelet beiktató alkotmánytörvény tartalmazza. Az említett alkotmánytörvény 5. §-nak 2. bekezdése hatályon kívül helyezte a Tt Jogi szakvélemény a nemzeti kisebbségek helyzetéről a CSSZSZK-ban és a Szlovák Nemzeti Tanács „A Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről” szóló törvényről. (Készült az Együttélés PM felkérésére a Föderalizmus és a Népcsoportjogok Tanulmányozásának Központjában — Centre for the Studies of Federalism and Ethnic Group Rights —, Brüsszelben.) A megvizsgált szövegek: 1. A Tt. 143/1968. sz. alkotmánytörvénye a csehszlovák államszövetségről 2. A Tt. 144/1968. sz. alkotmánytörvénye a CSSZSZK nemzetiségeinek jogállásáról 3. A Tt. 428/1990. sz. törvénye a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről 4. A Tt. 23/1991. sz. alkotmánytörvénye az alapvető jogokról és szabadságjogokról (Megj.: A szakvélemény a fent említett törvények nem hivatalos angol nyelvű fordítása alapján készült.) elfogadta a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről szóló törvényt, amely egyidejűleg komolyan korlátozza a nemzeti kisebbségek nyelvi jogait. E törvény kihirdetésekor ellentmondásba került a 144/1968. sz. alkotmánytörvénnyel, melyet soha nem hajtottak végre. Ez utóbbi alkotmánytörvényt azonban hatályon kívül helyezte a Tt. 23/1991. sz. alkotmánytörvénye(5.cikkely,2. bek.). (Folytatás a 3 oldalon) ^------------------------------------------------------N „...E törvény szelleme és konkrét érdemi rendelkezései több vonatkozásban is diszkriminatív jellegűek. Az elfogadott nyelvtörvény — (...) konzerválja, sőt súlyosbítja azt a hátrányos megkülönböztetést, amelyet a nemzeti kisebbség évekig tartó üldözése, majd elnyomása teremtett, illetve szinte te(Jes mértékben lehetetlenné teszi az ukrán, rutén, lengyel és német kisebbség számára anyanyelve használatát hivatalos kapcsolatban; — (...) nem teremti meg a nemzeti kisebbségek által lakott területeken a természetes kétnyelvűség törvényes alapját; — (...) nem rendezi egyértelműen a nemzeti kisebbségek által lakott területeken a kétnyelvű helységnévtáblák, utcaelnevezések és egyéb közterületi feliratok használatát, s ezzel visszaélésekre ad lehetőségei; — ugyanakkor lehetőséget kínál a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának esetleges korlátozására. Az elfogadott törvény (...) burkolt formában ugyan, de jogi keretet teremt az állampolgári egyenlőtlenségre." (Részlet az Együttélés PM állásfoglalásából melyet 1990. október 25-én Rózsa Ernő képviselő az SZNT ütésén terjesztett elő.) Méry Gábor felvétele CSSZSZK nemzetiségeinek jogállásáról. Az alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánylevelet beiktató alkotmánytörvény—24. cikkely 2) A nemzetiségi és etnikai kisebbségekhez tartozó polgárok számára a törvényben meghatározott feltételek mellett szavatolt egyben: ... b) a hivatalos kapcsolatban az anyanyelv használatának joga;
