Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-22 / 208. szám

1991. október 22. 5 Szabad ÚJSÁG Kétes ,,népszolgálat“, avagy: a hírnév árnyéka Ne középiskolás fokon! Ha lesz hozzá erő és pénz Lovasiskola - magánvállalkozásban A véletlen úgy hozta, hogy szep­tember 27-én, a délutáni órákban be­vetődtem a Csemadok rozsnyói szék­házába, ahol éppen egy fontos kultu­rális akció zajlott. Mint később meg­tudtam: a Rozsnyói Népfőiskola nyitó­előadásán, vagyis tanévnyitóján vet­tem részt, hivatlan vendégként. Egy magyarországi előadó mintegy kéttu­catnyi vidámkodó ifjú számára magyar rázta ,,A magyar történelem kezde­teit) a Kárpát-medencében". Később sikerült kiderítenem, hogy az elkövetkezendő hetekben, hóna­pokban további komoly témájú elő­adásokra kerül majd sor, de a népfőis­kolát szervező bizottság kilétét és koncepcióját továbbra is homály fedi. Kik részére szervezték, kik az alapító tagjai, tiszteletbeli támogatói? Ezekre a sokakban felmerülő kérdésekre a je­lenleg Dániában tartózkodó Ambrus Ferencen, a Csemadok Rozsnyói Vá­lasztmányának elnökén kívül senki sem tudja a választ A nagy horderejű rendezvényre - s már több hasonlóra is - többnyire a jv elnökségének és az alapszervezetek vezetőségének meg­kérdezése nélkül kerül(t) sor. Nem csoda hát, hogy a külföldi vagy hazai előadók méltatlankodnak a gyér lét­számú hallgatóközönség láttán, akiket ráadásul az utcáról, vagy egyik-másik közeli iskolából verbuválnak össze sebtében. A hasonló kudarc másik iskolapéldája is lehetne a közelmúlt­ban vendégszereplésre meghívott ko­máromi Jókai Színház előadása, ame­lyen a nézők száma még a szereplő­két sem érte el. Az ok: jóformán senki sem tudott az érkezésükről... A járásban élő magyar emberek körül - miután a régió magyar nyelvű hetilapja is ,,bezárt" - beszűkült a vi­lág. Szellemi, lelki, nyelvi és érzelmi csorbultságukban megint csak árva­ságra ítéltettek. Következésképp: tör­vényszerűen tovább folytatódik a nemzeti(ségi) hovatartozás tudatá­nak az elsekélyesedése, illetve else­­kélyesítése. S ami ezután következik: szellemi igénytelenség, lelki palléro­­zatlanság, befeléfordultság. A válto­zathatatlanság reménytelensége, a külső segítségnyújtás hiánya követ­keztében megindult a sorsukra ha­gyott (még meglévő) közösségek és Csemadok-alapszervezetek széthul­lása, a gyötrődéssel járó önfeladás. A múltban a strázsákról leparancsolt, vagy önként távozó szellemi vezérek hiánya miatt erkölcsi példaképek és számottevő értelmiség nélkül maradt Rozsnyó vidéke. Ám a fojtogató szorí­tás átmeneti enyhülésével, újraéledő maradék erejével most ismét itt lenne az alkalom ezen változtatni. Hogy micsoda nagyszerű dolog a demokráciaI Hát október elsejétől már azt is megengedhetjük magunk­nak, hogy orvost választhatunk. Tet­szés szerint. Nem szükséges ahhoz járnunk, aki eddig volt a körzeti orvo­sunk. Az átjelentkezést folyamat pedig roppant egyszerű. Elmegyünk az egészségügyi központba, kopogta­tunk a szerintünk éppen legjobbnak tartott (vagy akár a legszimpatiku­sabb) orvos ajtaján, bejelentjük szán­dékunkat: itt akarjuk kezeltetni ma­gunkat. Tényleg fölöttébb egyszerű, nemde?! S ha ez év végén meggon­doljuk magunkat, ismét válthatunk. Egy szó mint száz, tehetjük mindezt évente két alkalommal: az első hat hónap leteltével, aztán rögvest Újév napján. No és a további privilégiumok! Ugyanis nem csupán mi, felnőttek ,,cserélhetjük" eddigi istápolónkat. Változtathatunk abban az esetben is, ha netán gyermekeink orvosával gyűlt meg mostanáig a bajunk, vagy ha éppenséggel a szakorvosok valame­lyikével nem vagyunk megelégedve. Szóval ennyi mindent ad nekünk már ez a jelenlegi társadalom, amelyet bizony most még elég nehéz a nevén nevezni Nem mint az a fránya szocia­lista-kommunista volt! Elégedettsé­günk tehát a mennyekig hághatna, ha... Mondjuk, ha nem ismernénk legalább némileg honi egészség­űé nem így, nem ilyen szertelen és felelőtlen, szervezetlen és összehan­golatlan, önhatalmú hozzáállással!!! Erre lássunk egy konkrét példát. Az utóbbi hónapokban néhány magyaror­szági intézmény (Széchenyi Könyvtár, MDF, Rákóczi Szövetség, A Cseh­szlovákiai Magyar Kultúráért Alapít­vány) részéről már több ízben is érke­zett szellemi vagy anyagi segítség a Rozsnyó környékén élő magyarság részére. Sajnálattal állapítható meg azonban, hogy a támogatások javaré­sze nem jutott el a címzettekhez ... Például a Magyar Demokrata Fó­rum Országos Elnöksége 1991 márci­usában 8 (nyolc) tonna magyarországi lapot küldött a rozsnyói Csemadok részére Az ajándék küldeményben olyan lapok voltak, mint a Figyelő, Magyar Nők Lapja, Képes Újság, Élet és Tudomány, Magyarország, Riport, Élet és Irodalom, Ország-világ (maga­zin), Autó-motor, Fürge Ujjak (maga­zin), Pallas Asszonya, Ez a Divat, Az Otthon és az Ádám néhány hónapos példányai. S mi lett a nemes gesztus­sal felkínált adomány sorsa? Nos, egy részét, a „szinesebbjét", önkényesen megszabott áron árusítani kezdték. Pénzért kínálták megvételre a Csema­dok helyi szervezeteiben és a falusi könyvtárakban. De vajon ki(k) hatá­rozták meg az ajándék „árfolyamát", és egyáltalán milyen testület döntött az értékesítés mellett? Mennyi bevé­telre tettek így szert, hol könyvelték el az összeget, vagy kik osztoztak rajta, illetve mire fordították? Remélem, hogy ezekre a kérdésekre a legilleté­kesebb személy, a Csemadok járási választmányának első embere adja majd meg a választ! Ám van még folytatása az ügynek. A maradék, az eladatlan, eladhatatlan (több tonnát kitevő) újságtömeg még mindig egy elsötétített és lelakatolt szobában várja, hogy kiszabadítsák és eljuttassák - AJÁNDÉKKÉNT - oda, ahová szánták: a magyar lako­sok postaládáiba... A Széchenyi Könyvtár és egyes magyarországi könyvkiadók könyv­adományaiból is kitelne már egy tekin­télyes járási Csemadok-könyvtár, amihez az itt élő magyarság is hozzá­juthatna. Ha volna ilyen. De mindmáig nem hozták létre! Hol találhatók hát az évek során ide címzett küldemények? Erre a kérdésre például a Csemadok jv ellenőrző bizottságának illene vá­laszt találni. Itt az idő, hogy Rozsnyón is rájöjje­nek: az itt élő magyarság ügyét csak végtelen alázattal, felelősségteljes küldetéstudattal és hozzáértéssel le­het szolgálni. Aki tehát a saját szakál­ügyünk állapotait. Például a kórházak felszereltségét, az egészségügyi köz­pontok igencsak szegényes berende­zéseit. Hiszen köztudott, hogy kevés a kórházi ágy, ilyen vonatkozásban világviszonylatban nem éppen az él­mezőnyhöz tartozunk. S az is ismere­tes, hogy viszonylag (mármint a fejlett országokkal összehasonlítva) sok la­kos jut egy orvosra, hogy az egész­ségügyi nővérek egész hada vonult nemrégiben külföldre, hogy ott kama­toztassa tudását és gyakorlatát. Mind­ezek mellett a tömegtájékoztatási esz­közök úgyszólván nap mint nap ontják a sirámokat: egészségügyünk ka­tasztrofális helyzetbe került, a szó leg­szorosabb értelmében haldoklik. Sokat rimánkodik maga a legilleté­kesebb, Alojz Rakús miniszter is. Hal­mozza a panaszokat, az ágazat gond­jait. Egyebek mellett a közvélemény elé tárja: olyannyira válságos a hely- ■ zet, hogy a kórházak üzemelése forog kockán a jövőben, esetleg részlegek szüntetik be tevékenységüket, egész­ségügyi központok, rendelők működ­nek majd hézagosán. És ismét teríték­re kerül napjaink első számú problé­mája: KÉVÉS a PÉNZ. Pedig a részle­tezett ágazat illetékesei is számtalan­szor fordultak a pénzügyminisztérium­hoz, a kormányhoz - azért a bizonyos segítő kézért. Sajnos, azt még nem nyújtották. Vagyis nem eléggé hosz-Iára politizál és ügyintéz, továbbá kar­riervágyának rendeli alá a gondjaira bízott közösséget és patópálaskodva végzi a munkáját - az megbocsátha­tatlan bűnt követ el. Hitelvesztetté és erkölcstelen közemberré fokozza le magát. Egy másik példa Az Együttélés járási ügyvivő testületének mindmáig nincs működőképes járási hivatala, és még egy telefonvonalat sem tud (?) fenntartani... Ehhez tudni kell, hogy Rozsnyón az Együttélés szervezetileg összefonódik a Csemadokkal. Járási, illetve városi szervezetének egyaránt Ambrus Ferenc „csemadoktitkár" az elnöke. Az Együttélés irodája (így) mindössze egyetlen szekrényfiókból áll a Csemadok székházának „raktár­­helyiségében". Telefonja is azonos a Csemadok hívószámával. A járás 10 községének van az Együttélést képviselő polgármestere. A mozgalom 183 képviselöhellyel a második lett a választásokon. Azóta viszont nem folyik céltudatos, szerve­zett, összehangolt és rendszeresített mozgalmi élet a járásban. Az Együtté­lés járási szervezete nem tudta felvál­lalni, illetve nem vállalta fel érdemben a kárpótlási törvénnyel, a földtörvény­nyel, valamint a Szovjetunióba elhur­colt polgárok ügyintézésével kapcso­latos szervezö-felvilágositó tevékeny­séget sem. A területi (járási) ügyivő testület fizetett ügyvezető titkára, Éliás Imre hiányos információkra hivatkozva, és mivel nem lévén felhatalmazása a nyi­latkozásra (?) - az elnök távollétében nem volt hajlandó tájékoztatást adni a tevékenységükről. Viszont az elma­radt nyilatkozatnál is többet mond az a tény, hogy a tíztagú vezetőséggel „működő" rozsnyói ügyvivő testületet SENKI sem képviselte az EPM tagjai közül megválasztott polgármesterek tornaijai konferenciáján, ahol az ön­­kormányzatok helyzetéről és a dél­szlovákiai regionális szerveződések­ről, illetve az EPM önkormányzati Ta­nácsának létrehozásáról tárgyaltak S ahol a jelenlévők kijelölték azokat a személyeket, akik Kelet- és Közép- Szlovákiát képviselik majd az EPM önkormányzati Tanácsában... Nos, a rozsnyóiak innen is le-, illet­ve kimaradtak! Vajon ki mondja meg, hogy miért van ez így?... A fejleményekre és az ügy további részleteire - különös tekintettel a megoldáskeresésre - az „érintet­tek" (el)várható válasz-reagálásai után még visszatérünk. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Szeptember utolsó szombatján az évszakot meghazudtoló meleg napra ébredt Rimaszécs lakossága. A hő­mérő higanyszála már kora délelőtt a sokéves átlag fölé emelkedett. Csak az északnyugat felől időnként meg­erősödő csípős szél figyelmeztetett arra, hogy bizony benne járunk az őszben. Mihály napja ebben az évben va­sárnapra esett. Az itteni parasztregula azt tartja: Szent Mihály fehér lovon jár 'Soldos Béla- vagyis Mihály-nap reggelén dér lepi be a mezőt. Bármit is mond a parasztregula, Rimaszécsre az idén már Mihály-nap előtt - vagyis szombaton - befutottak a lovak és a lovasok. Itt zajlott le ugyanis Közép-Szlovákia sorrendben utolsó lóversenye, amelyet a putnoki, az ózdi, a jászárokszállási és a csö­möri versenyzők tettek nemzetközivé. A kerületen kívüli csapatok közül a nyitraiak, tapolcsányiak, stb. jöttek el. A futamok után a közép-szlovákiai versenyzőket külön értékelték. ..Sajógömör versenyzője, Marcela Slosáciková következik“ - jelenti a hangosanbemondó. S miközben ö a pályán van, én a sajógömöri lova­sok vezetőjének, Soldos Bélának a keresésére indulok. (Nem tévedtem, valóban ilyen sajátosan írja a nevét Családja a Hanva nemzetségből szár­mazik, amelynek tagjai, hogy egymást megkülönböztessék, választottak ma­guknak még egy „jelzős" nevet. Az egyik ilyen név lett a Zsoldos: ám akkor a magyar ábécé még nem is­merte a „zs“ betűt, ezért Soldosként írták. A család későbbi leszármazottjai hagyományból megtartották ezt a ne­vet, egy hiányjellel kiegészítve Mel­lesleg a nyolcvanadik életévét taposó Soldos Béla férfivonalon a nemzetség ezen ágának utolsó sarja.) A magas, egyenes tartású ember alakja messziről kitűnik a tömegből. Hátratett kézzel, figyelmesen követi védence versenyzését.- A lovaglás a jellemet leginkább erősítő sportok egyike - mondja köz­ben. - A lovas nemcsak a lovát fegyel­mezi, hanem önmagát is. Az a fiatal, aki megkedveli a lovassportot, az tud önuralmat tartani, arról nem beszélve, hogy élete végéig rabja marad ennek a sportnak. Én tizenkettedik éve járok Rozs­nyóról Sajógömörre. Előzőleg huszon­három évig a murányi ménes dobéinál részlegének voltam a vezetője, ahol a cél az volt, hogy olyan lovakat te­nyésszünk ki, amelyek alkalmasak a mezőgazdasági munkákra, egyes egyedeket pedig versenyekre. Mező­gazdasági munkák alatt nem a szán­tást vagy a hozzá hasonló nehéz mun­kát értettük, hanem a bekészítést, a szalma-, s szénabegyűjtést és ha­sonlót, amelyeket fogattal olcsóbban lehet elvégezni, mint traktorral Ami pedig a versenylovainkat illeti, orszá­gos rendezvényeken is megállták a helyüket. Sajnos az elmúlt esztendőkben na­gyon leromlott a szövetkezet gazda­sági helyzete, a tenyészet fenntartá­sára nem volt pénz, és a lovak nagy részét eladták Magyarországra. Ti­zennégy lovunk maradt, most ezekkel szeretném újra kezdeni. A tenyészetet magánvállalkozásban akarom fenn­tartani úgy, hogy a sajógömöri szövet­kezet biztosítja a helyet, a szénát, az abrakot és a gondozókat, én pedig a költségeket térítem. Nyugdíjasként már azon is igyekez­tem, hogy kineveljek valakit, aki majd a helyembe lép. Most már elmondha­tom: sikerült. Bodor Gábor személyé­ben megtaláltam azt az embert, aki képes lesz munkámat tovább folytatni Jelenleg ó a legjobb ifjúsági versenyző a hazai lovassportban. Csehszlovák bajnok, mellesleg a szlovák bajnoksá­got is megnyerte. Pillanatnyilag kato­nai szolgálatát teljesíti a keleti vége­ken, mint határőr. Sikerült elintéznie, hogy a határsávot ne gépkocsival, hanem lóháton járja be. Most intézzük kedvenc lovának elszállítását a kato­nai alakulatához. Időközben átrendezték a pályát, s a hangosanbemondó újra a rajthoz szólítja az első versenyzőt. Nem tar­tóztatom tovább a mestert, aki kiván­csi tanítványai szereplésére Megkez­dődnek az év utolsó kerületi futamai, de ez talán az év utolsó lovasparádéja is. A hivatalos versenyek után eddig minden évben tartottak úgynevezett „Hubertusz-lovaglást" (Hubertusz a vadászok védőszentje), ami nem más, mint mókás ügyességi verseny­nyel egybekötött baráti összejövetel. Úgy zajlik, hogy megbíznak egy tehet­séges lovast, aki vállalja a „róka" szerepét és vezeti üldözőit (a vadá­szokat) az előre kijelölt nehéz terepe­ken. Ha valaki kikerüli az egyes aka­dályokat, nem zárják ki a versenyből, csak pontot veszít. Ha az üldözés alatt elhagyja a sapkáját, lovaglóbotját, vagy más felszerelését, a versenyt követő „vadászbálon" büntetést fizet. A versenyt az nyeri, aki legkevesebb pontot veszített. (Angliában az a pará­dé még ma is igazi rókaüldözö lovag­lás amelyre a versenyzők is visznek magukkal.) Tavaly a „Hubertusz-lovaglást" Gö­­möralmágyon, tavalyelőtt Sajógömör­­ben tartották. Hogy ebben az évben lesz-e, aki vállalná a megrendezést, az még kérdés. A lovasszakosztályok­nak anyagi kiadásokkal járó rendezvé­nyekre nincs pénzük, és a szövetke­zeteknek is egyre kevesebb. FARKAS OTTÓ Válasszunk együtt orvost... szúra. A szlovák egészségügyi mi­niszter elmondása szerint egyes kör­zetekre vonatkozólag részletes terve­ket dolgoztak ki a tárca munkatársai, pontosan kiszámítva a szükséges pénzösszegeket. S tették ezt az év utolsó negyedére is. Mindezt ered­mény nélkül. Pontosabban: megnyug­tató eredmény nélkül. Mert az igényelt 1,7 milliárd koronával szemben a,, se­gítséget“ 800 millióban határozták meg ,,fentrólAz SZK Kormányának gazdasági tanácsa. Azt pedig már szinte ki sem merte mondani az egészségügyi miniszter, mennyire lesz szükség - az előzetes számítá­sok szerint - a jövő évben Szlovákiá­nak: 25 milliárd koronára! De hogy honnan? Ugyanis a pénzügyminiszté­riumok rögvest érvelnek az összegek hallatán. Igaz, kurtán, ám annál egyér­telműbben, érthetőbben: PÉNZ NINCS! Szóval ilyen a kép - az egészség­ügyünkben (is). De ha már egyszer nem lesz miből gyógyszert vásárolnia az országnak, kórházakat üzemeltet­ni, egészségügyi központokat, labora­tóriumokat korszerűsíteni - legalább orvost választhatunk! Hát nem fan­tasztikus? No és a végére van egy nagyon jó receptem: nem szabad betegnek len-SUSLA BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents